Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 36. szám

Esztergom VI. évfolyam.

36. szám.

Vasárnap, 1884. május 4-én

Városi s megyei érdekeink közlönye.

JA\

EGJELENIK HETENKINT KÉTSZERI

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évre.....................................................G fii — Icr.

fél évre....................................................................3 „ — ,

negjedév re..............................................................1 , 50 „

Egyes szám ara 7 kr.

SZERKESZTOSEG:

Széchenyi tér 55.

Iiovú a lap szellemi részét illeti) liOsImuéiiyolc InlMüiiiMk-.

KIADÓHIVATAL:

^SzÉCHENI'TÉR

liová ;i hivatalos s a magán hinlötéselc, a isyill.íórlte szárrt közlemények, elölizetési pénzek és reelamálágolc .iutézemlök.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS HIRDIíTl'ÍSEIC :

1 szótól 100 szóig — fi h 75 kr. 100—200-ig . 1 n 50 „

200—.‘100-ig . 2 „ 25 „

Bólyegűíj 30 kr.

MAG AN1URDETESEK

megállapodás szerint lehelő legjiitányosahl'an közölhetnek.

N V IÍ/ITIÍR sora 20 irr;

Esztergom, máj. 2.

0rszág*gjnIésl képviselőnk, Horánszky Nándor, eljön ma közénk, hogy beszámoljon három esztendős munkájáról, munkájának tevékenységéről, tevékeny sógének eredményéről s eredménye üdvösségéről.

Nem akarunk lapunk társadalmi ál Időpontjával visszaélni; de a mozgalom hoz, mely az egész társadalmi életet befolyásolja mégis liozzá kell szólalniuk annyiban, a mennyiben mindnyájunkat érdekel,

Horánszky Nándor programmbeszé- dében nagyon kevés csábitó gyümölcs volt az ígéret földéről. ígéreteiben igen mérsékeltnek mutatkozott, mert többet akart nyújtani az ígéretnél.

Népünk ugyan nagyon szereti, ha a képviselőjelölt eg<jt-földet igéi* s hangzatos mondásokban csiklándozza meg a vágyak érzékét; hálásnak is mutatkozik az ilyen modor, de csak három esztendőre.

Három esztendő múlva azután itt a csalódás meg a kiábrándulás s vége a népszerűségnek.

Horánszky Nándor mérsékelt ígéreteiben következetes volt múltjához, nem ámított senkit, nem áltatott senkit.

Tanügyi'mk, kereskedelmünk, iparunk s földművelésünk érdekében eleget fáradozott, mindig készen állott válasz tói szolgálatára, mindig ott volt, a hol Észtéi gom érdekeiért nem csak szónokolni, de tenni is kellett.

Szóval átahínos megelégedés kíséri három esztendős munkáját, melyről ma számol be a szent Háromság terén.

Horánszky Nándor Esztergom városáért sokat tett és még többet is tehet. Egy oly férfiút nyertünk benne, ki a magyar országgyűlésen Kiváló tekintély, a kormány részéről s az el Ion- tábor emberei által tiszteletben részesülő harczos, ki Esztergom érdekeinek emelésére valóságos nyereség, a kit nem vezetnek önző magáuezelok, hanem boldogulásunk elvei.

Üdvözöljük országgyűlési képviselőnket a hála és elismerés szaván, mert városunk szebb jövőjének megváltóját tiszteljük benne!

Esztergommegye 1861-ben.

(Esztergommegye felirata.)

Ezúttal a harmadik nevezetes történeti adalékot mutatjuk be 1861-ből, mely azonban jelentőségénél és hatásánál fogva sokkal emlékezetesebb a másik kettőnél.

A mostani nomzedók az akkori küzdelmekről történeti becsű közléseinkből világos képet vázolhat emlékezete szá mára.

A férfias hangú felirat szerzője nem volt más, mint Palkovics Károly, az 1861-iki esztergommogyei alispán.

A fölirat egész terjedelmében a következő :

Lehetetlen eihinnüuk, hogy Feséged- uek, kit a gondviselés atyául helyzetű a királyi székbe a végre, hogy védője legyen népeinek és azokat bölcs kormánya alatt mindazon szellemi és anyagi jólétben részesítse, melyre méltányosan jogot tarthatnak, lehetetlen Felséged iránti hódoló tiszteletű üknél fogva el- hinndnk, hogy mindazokról tudomása lehessen, mik jelenleg a hazában az

adó erőszakos behajtása által égbekiál- tólag elkövettetnek, mert hisszük, hogy atyai szive undorral fordulna el annak szemléletétől, miként törvény, igazság, személy és vagyon-biztonság passióval lábbal taposta!nak s alkotmányos viszonyaink, molyekot Felséged maga állított vissza czégéres gúny tárgyává tétetnek.

Ha páriák volnánk, kik a társadalom köréből kiküszöbölvék és nem egy becsületes ős nemzet, mely Európa népei közt is századok hosszú során át helyet foglalt, ha az Isten tereintetósünkuek jelvényét nem hordanék homlokunkon és ennek önérzetes tudását szivünkben még akkor is megfoghatatlan volna azon minden emberi méltóságot lealacsonyító eljárás, melyben az országszerte jolon- leg működő cs. kir. adószedők által rószesittetiink.

Hat hó folyt le azóta, midőn Felségednek f, évi január 16-ról kelt kegyelmes loiratára január 21-ki közgyűlésünkből alázatosan fcliránk, fiúi bizalommal kérve Felségedet, miszerint az adónak az országgyűlés által történendő törvényes utóni szorgalmazásával gondoskodva arról, méltóztassék meggyőződve lenni, miszerint a nemzet az adó sziiksógessógónok tudatában utolsó fillérét is befizetendi — azóta reánk nehezedtek a szenvedés napjai, Felséged királyi arczát elforditá tőlünk, jól tudjuk, hogy nem önszivo sugallatából —- azóta Európa színe előtt kürtölik elleneink, hogy Magyarország adót fizetni nem akarna, az örökös tartományokra óhajtaná hárítani az állam terhei viselését, a közvéleményt iparkodtak ellenünk fordítani, mely méltán megróván- dott, ha be nem látja, mikép a magyar

nép jelleménél fogva inkább ad sem hogy elvenné, mások terheit inkább osztja, semhogy magáéval öregbítse és hogy az adó bo nem fizetésének oka, nem a készség hiányában, hanem a törvényes alkotmányos ut mellőzésében rejlik.

E törvényes, alkotmányos ut ellenében az adó országszerte fegyveres erő- veli behajtásából eredő panaszaink feljegyzésére iveket kellene beírnunk, ha azokat Felséged kegyelmes színe elé akarnánk terjeszteni. Nem is csekólyded kihágásokról van szó, hanem tényekről, melyek hasonlanak a 17. század utolsó negyedóbeni szenvedéseire emlékeztetnek s melynek lehetőségén a 19 század ál- mélkodva csodálkozik.

De elhallgatjuk ezuttaüJpanaszainkafc, ezek országos sérelmek és csak egy tényre szorítkozunk, mely ugyan sem vért, sem pusztítást, som az egyéni szabadság mindennapivá vált megtámadását nem fogja magában és lehető következményei végett méltó figyelmet érdemel.

E tény kiviláglik az esztergomi bizonyos Much nevű cs. kir. adószedői segéd és S t e f ti 1 a másolatban hódolattal ide mellékelt iratából, mely kebelünkben Dorog helység községét a házi adó fizetésétől eltiltja és a községnek a megye ellen, ha az a házi adót beszedni akarná, lázitólag karhatalmi segélyt ajánl fel.

Midőn mi I, Mátyás király IV. trv- köuyve 64. czikk 1. §-a az 1647. évi 37. úgy az 1723. évi 63. t. ez. 8. 9. és 10. §-a értelmében támaszkodva a statutorius jogunkra és tulajdon költségeink kivetését és beszedését illető törvényszerű illetékességünkro házi adónAz „Esztergoni és Vidüks1' tárcája.

dv& m ati a,

(Byron Don Joan-jából,)

Ave Maria ! Percze szent imának !

Ave Maria ! Percze szerelemnek !

Ave Maria ! A fin s anyának

Szűz képe nézz le reánk titkával mennynek!

Ave Maria ! Hódolunk e bájnak,

E szent galamb árnyazata égi szemnek ! Bár festett kép ; érezzük, mégse1 bálvány, Előttnuk ily való szépségben állváu !

Ave Maria ! Áldom a helyet,

Időt, országot hol szent érzete Oly édesen ringatta keblemet.

Mig halk varázszsal szállt a földre le, Harangszó járt a néma táj felett,

S a távol város zsongó éneke ;

A rózsás légben fúvalom se‘ lengett,

S a lomb mégis mintegy imában rengett.

Hangos tücsök czirpelgett a fán ;

— Szünetlen dal egy nyári élete —

Ez vert viszhaugot, s jó lovam csupán,

S az esthaiang, mely halni jött ide ; Feltűnt előttem, rémes paripán,

Ouesti sarja s bősz kisérete :

Sátán kutyái űzvén a szüzet, ki Egy hű szivet gyászos lialáluak tett ki !

Oh, Hesperus ! a jó belőled árad !

Czélt, enyliet adsz fáradtnak, éhezőnek S anyai szárnyat a pelyhes madárnak ! Dolgos barom lágy fekhelyére dőlhet,

Csönd béke, áldás, mik szerény tauyáukat Szelíden őrzik, mind mind, üdvözölnek,

Ha ránk derül nyugodt pillautatod ; Kisdednek anyja hű keblét adod !

ÁBRÁNYI EMIL.

2)eli álom.

(Elbeszélés.)

— Figyeljen csak, kedves Ilon, egy szép történetet mondok el.

Körülbelül két éve lohet, hogy a hárs alatt ültem. Hogy mjt kerestem itt? Hát ábrándoztam. — Oh, nekem is voltak napjaira, mikor elérhetetlennek véltem a jelen pillanatot; mikor egy kis lányról álmadoz- tam, a ki még csak nem is ösmert, de a kit már szerettem s e szerelem nem fért meg a szűk szobában. Lie szoktam jönni a kis berekbe; gyakran az éjfél Í3 itt talált, mint épen a jelen történetek idejében is.

Nos, tehát itt voltam, bámultam a ragyogó csillagokat, a nyájas holdat, figyelmemet lekötötte a természet nagyszerű csöndje, — s mindez valami éd^-s reinéuy- nyel töltötte lelkemet ; valami megmagyarázhatatlan sejtelem azt súgta, hogy „ő“ enyém lesz s még boldog leszek, a mint hogy az is vagyok.

Egyszerre csak mögöttem a következő suttogó beszédet hallom :

— Tehát még nem határozta el magát?-- Istenem, édes Istenem ! rebegé egy

bang.

— Irma! Nincs időnk a késlekedésre, oh, ne távozzék, az égre kérem ! Határozza el magát és jöjjöu.

— Nem lehet . . . nem lehet . . .

— Nem lehet! Legyen! Maradjon tehát s adja kezét annak, a kit gyűlöl, a ki nem férje, hanem zsarnoka lesz. Lépjen az oltárhoz véle, esküdjék örök hűséget, —majd én távolról fogom nézni s aztán búcsút mondok önnek, búcsút az egész világnak örökre . . . örökre . . .

— Károly ! édes Károly, a magáé vagyok !

Rövid néhány perez múlva egy kocsi robaját hallottam.

Azután ismét csöndes lett minden. Mire a nap föl virradt, a szerelmesek már messze lehettek. Útszéli por hamar befödie nyomukat, szellő sem árulta el nyomukat ... Oh

a természet nagyon titoktartó.

*

Másnap a földes úr, kinek ügyvéde voltam, magához hivatott. Komoran járt föl s alá a szobában s midőn beléptem, egy székkel kínált meg.

— Uram — lcezdé — egy fontos ügy miatt hivattam. Házamat nagy gyalázat érte.

Itt megállóit, küzdeni látszott önmagával, mig bennem valami azt súgta, hogy ez összefüggésben áll a múlt éji jelenettel.

— XJgy van — folytató — gyalázat érts ezt le akarom mosni. Leányom az éjjel megszökött kedvesével.

Reszketve mondá ki e szavakat és szemeibe könnyek tolultak. Szivem hangosau dobogott. Tehát Ő volt ! — Aztán hirtelen felugrott s keserűen kiáltó :

—- De megboszulom magamat! Kitagadtam minden vagyonombólj eltagadom,hogy

Irma az én édes gyermekem; ne tudja meg a világ, hogy az én leányom szökött meg esküvője előtt !

Vigasztalni, lebeszélni akartam szándékáról, de nem is hallgatott rámKopogtak.A jegyző meg a bíró lépett be. A földes ur röviden előadta, hogy öszszen vagyona örököséül rokonát, egy távol lévő' busz esztendős fiatal embert teszi. S mikor mindennek vége volt, künn az ajtó előtt úgy tetszett nekem, mintha valaki benn a

szobában keserűen zokogna.

*

Azóta hat hó múlt el. Kemény téli napok jártak. A környéken egy rettentő betegség dúlt, a toroklob. Ez a betegség döntötte ágyba az öreg urat is. Ali, a mit most mondok, azt nem hiszi el kegyed. Mikor a betegség legveszedelmesebb volt és sehol se akadt egy szerető szív, ki enyhíthette volna gondozásával fájdalmát, midőn eszmélet nélkül feküdt órákig, kínosan nyögve, egy szelíd női alak suhant ágyához és ápolta atyját annyi jósággal, szeretettel, hogy a szolgák szemei könybelábadtak.

De a földes ur soh’se tudta meg, hogy leánya ápolta betegségében, a kit ő kitagadott és eltaszitott magától. Rövid idő múlva klszenvedett.

Az egész falu kikisérte a földes urat végső útjára. Mikor már mindenki eltávozott a temetőből, egy ifjú pár borult a sirhalomra és zokogott. . . zokogott keservesen . . .

A nagy gazdaságot pedig átvette a törvényes örökös.