Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 29. szám

jók, 918 kipás szőlőhegyük, legelőjük, tüzelő és épületijük. A megyei pénz­tárba fizetnek 1G43 frt 43 krt, a köz­ségi pénztárba 1243 írt 26 kit. BI5LA. Fekszik egy hegycsúcson, mely a falutól vetto nevét, ö/v Zer- dalielyi Pál né bírja, kinek itt t.agas ugyan, liánéin külsőleg régi kinézésű kastélya van. Aa egész vidék dombos és erdős s a vadászatra nagyon alkal­mas. Lakosai magyarok, számra néz ve 322-611, 33 házban laknak, 54 csalá­dot képeznek. Vallá ra nézve r. kato­likusok s a muzslai plébánia hívei. Van 176 második és 240 hold harma­dik osztályú szántójuk, 162 kaszás rét - jiik, 265 ka'pás szőlőhegyük, legelőjük is van, do tüzelőjük nincsen. Az adó pénztárba fizetnek 221 frt 9 kft a községibe 167 frt 17 krt. K. BÉNY Gfaram partján magasabban fekvő kis falu, mint. a premontreiek prépostsága ein 1 itest. érdemel. A monos­tor romjai még láthatók. A monostor ral 3 ttomplom volt. összekapcsolva, melyok egyike a legfülségosebb oltári szentség imádására van felavatva ; ez magas és felséges épület, a szentély kercsztalakot ábrázol s a hajóhoz há­tulról keresztbe lett. építve, és a na­gyobb templomba bejáratul szolgált; a másik a 12 apostol tiszteletére van emelve, kerek és csucsos bál vány tem­plom alakú, mint a törököknél szokás építeni ; a harmadik a sz. Katalin tisz­teletére van szentelve, a nagyobb temp­lomtól keletro fekszik és tőle csak keskeny köz választja el E két utóbbi templom a zárdával együtt a mint a törökök idejében összedőltek, úgy most is még romban hevernek, az első pedig 1722-ben fényesen helyre lett állítva. Bizonyos Amada István nemes a kis falut a „veres-alja“ nevű szántóföldek­kel a Szikincze patak túlsó partján fekvő szőllőhegyot végrendeletében e templomnak hagyta, melyek birtokában még most is van. A kómendi pl óban iá­hoz tartoznak, ki együtt?11 a vagyont is kezeli s a kir. helytartótanácsnak számol Lakosai magyarok, mindnyájan katho'icusok, van 25 ház, ugyanannyi család és 163 lélek. Van 229 hold második osztályú földjük, 59 kászús harmadik os/tályú rétjük, 43 kapás 8zőllőhegyük, legelőjük is van, de tü­zelőjük nincs. A megyei pénztárba fizó:nek adóképen 131 írt 4 bárom neg\ed krt, a falu pénztárába 99 frt és f i krt ; összesen 230 frt 14 és egy negyed krt. N. B1ÍNY, az előbbivel határos falu a bátor koszi uradalomhoz tartozik. Az előbbi vetés más szomszéd falvak kill hasonló sorsüau részesült, majd a barbárok, majd a keresztények dúlták fel. Nagy csapás volt rá uó/vo, mikor 1683 lián .% lengyelek elpusztították, mert a törökök előtt ide menekült nagy néptömogbnn oly mészárlást vittek véghez, hogy csak néhányat! tudtak nagyneliezen a Garant mentében fekvő berkekbe menekülni s a lengyelek öl­döklését elkerülni. Mikor ügy dühöng­nek valii, a falu lelkésze szentséggel kezébon, nagy tömegtől kisérve eléjük ment távolról sem bírta őket. megfékezni, sőt inkább maga ellen és kísérői ellen annyira felbőszítette, hogy ellenük for dúltak s egytol-egyig levágták. Nagy volt e csapás, mely a Ríkóczy mozgal inak alkalmával ismétlődött. Nevezetes továbbá azon igen széles és régi sánc­ról, mely most is fennáll s mely 1219 öl hossz,ü, 10 öl magas. Mondják, hogy Kupa, mikor sz. István ellen fellázadt, építette volna ; bárki legyen azouban a létrehozója, annyi bizonyos, hogy ne- ve/oíes müvet vitt véghez, mely az embert bámulatba ejti. A sánc nagy­sága a földmivclésro nézve hátrányos. Lakosai magyarok részint, jövevények, részint pedig azoknak sarja, kik a török járom alatt ide rejtőztek. Szá­muk 665, van 100 ház, 113 család r. kittholiknsok s Kéméudhez tartoznak. Van 1298 hold második osztályú szán­tóföldjük, 472 kaszás 3. osztályú rét­jük, 230 kapás má odik osztályú szől- lőhegyük. van legelőjük, de tüzelőfá- juk nincs. Adót fizetnek 729 forint 22 három negyed krt az egyik pénz­tárba, a másikba 550 forint 45 és fél krt, összesen 1281 frt 8 egy negyed krt. BUCS, az érseki uradalomhoz tartozó falu, fekszik Mocs, Bátorkesz, Köböl kiitb, Muzsla és Kar a kövöi-t, A vid k nyílt síkság, erdő nem boruja. Lakó isai magyarok, számuk 1435 r« rúg van 195 házuk s 208 családot képez­nek. Vallásra nézve van 90 katholikus s a mocsi plébániához tartoznak, a többiek bel vét hitvallásnak kik temp­lommal és pappal bírnak. Van itt 1267 első 679 hold második osztályú szántóföldjük. 521 kaszás rétjük, 572 kapás szóllőhpgyük és első osztályú legelőjük. Fizetnek a megyei pénztárba adót 1511 frt 50 krt, a községi pénz tárba 1143 frt 40 krt; összesen 2655 frt 30 kit. Ül! wv Titokzatos arcczal lépett be hozzám Galambos Tóbiás urain, Esztergom legalaposabban informált riportere, a ki mindig ‘udja azt, hogy milyen sza­vakkal ébredt föl tegnap a prímás s mi történik a legrejtettebb," kulisszák között. Egészen ki volt kelve. Benyitott akár csak °gy ellenség. Mintáz arómai katona, a ki Archimedeshez toppant be. Annyira izgatott volt, hogy cigarettenek nézett egy darab piros plajbászt s rá akart gyújtani. Ko­pott kalapját ledobta a pamlagra 8 föl alá kezdett járni napóleoni elmélyedéssel. — Ez aztán a lémhir ! — nyögte ki végre. — Rémhír ? Hány sor ? Milyen idős ? — kér­deztem elragadtatva s a leghosszabb szelet újdonság papirost tettem ki a thékára. Izgatott, riporterem kimerülve rogyott a pamlagra, miközben viszontagságos kalapját sikerült tökélete­sen üsszelapitania. A következő pillanatban mellíje telepedtem, vállaira ütöttem s elszörnyüködő kíván­csisággal rebegtem vele egyszerre : — Rémhír ! Nagyszerű rémhír — Lesz ötven sor ? — kérdezem mohón. — Lesz ötszáz is ! — Van benne vér ? — Vérvétel, vérvétel, rituális vérvétel van benne ! — Hatalmas ! — Só'ymosi Eszter története elfakul mellette I — Hát csak a dologra ! — Kérek egy regalitászt, mert ezek a cigaretták manapság nem tartanak tovább egy unalmas új­donság kigondolásánál. Rágyújtott egyszerre a regalitászra is meg a rémhírre is­— Tegnap este tiz óra után hét pereczel a Kál­vária azon oldalán, melyen egy nagy vadgesztenye áll, tiláltak egy hullát. . . Egy hullát, mely vérlázitóan el volt torzítva . A hulla egy fiatal csángó leányzó hullája. Kép­zelje csak egy csángó leányzó hullája ! Tiz óra után tizenhét pereczel mar ott voltam a Kálvária azon oldalán, melyen egy nagy vadgesz­tenye áll és képzelje csak már nem talál tam sem­mit. Egy három tagból álló néptömeg zúgolódott mellettem. — Megölték a zsidók! — mondta az egyik öreg­asszony. — Lesaktolták! — mondta a másik. — Levagdallák az emlőit! — mondta a harmadik. — És elesempészték a hullát — rebegtem föliz­gatott an. Ez a rémhír tartalma. Csináljon belőle azt, amit ! akar. Vezérczikket, tárczát. újdonságot vagy tav­iiratokat a pesti lapok számára. A zsidók, husvétja ‘megint keresztény leány vért követelt. És hozzá milyen hazafiatlan-ág! Egy betelepített csángó leány vérére volt, szükségük. Megyek tovább. Sok házam van még bejárni való. Ajánlom magainat. Galambos Tóbiás uram elrohant. * Fali naptáram erős sarcasmussal .április elsejé mutatott. Galambos Tóbiás uram elemében volt. GASTON. A nőkről s a nőknek. Bizonyos, hogy a nő alárendelt lény. A jó isten csak a teremtés hatodik napja után nyugodott meg, mikor őt is megalkotta . . . Meglátni rajta a fáradtságot. Dumas. * Mi a házasság ? A házasság hasonló ostromlott város­hoz ; azok, kik benne vannak szeret­nének kimenekülni, azok pedig, kik kívül vannak, szeretnének bemenni. A házassági szerelem nyáriéji álom. * A ió házasság erény által megdi- csőült, idő folytán megszentelt és meg­megpróbál tatás által megszilárdult szo­kás. * A péuzházasság rósz tőkepéní elhe Illemliázasságot kötni annyi, mint vaktában a sors kegyeim bízni és a házi tűzhelyen a tüzet tetszése szerint égve hagyni. * A baráNágházasság mint a bor- deaux-i bor évről évre javul. * Egyenetlen házasságnál az egvik igy szól : Ki tudja ! A másik : Talán ! s egyedül a. dőre mondja : No majd jó lesz ! * A leány legszebb ruhája a szemérem. * Az erény csak abban különbözik a bűntől, hogy bűnné lehet. * A szerelem csupa önzésből mogfeled­kozik arról, hogy önző legyen. * A néppel úgy kell bánni mint a höl­gyekkel, sóhajom kell azt tudatni vele, a mit hallani nem lehet. * Vakmeióen és bátran törjön előre az elsők közé az ember, egész addig, inig azt nem mondják, „ne tovább“ f A szív világban pedig kössön ki a hű­ség nnrtján, bizony nem válik kárára. Olvasó-asztal. — f) g y v é d e k L a p j a czim alatt dr. Wolf Vilmos heti szaklapot indí­tóit, mely védeni fogja a magyar jog- szolgai lat ás érdekében a magyar ügy­védi kar jogait. Ara egész évre 6 frt. — M a g y a r D a I a 1 b u m. Szer­keszti Limbay Elemér. Kiadja Hennicke JK-zső GjŐrölt. A harmadik kötet ne gyedik füzete ismét busz népdallal je­lent meg. Egy füzet ára 25 kr. — Uj zenemű. Táborszky és Parsch kiadásában megjelent Rácz Pál Jogasz csárdása ; ára 1 frt. — Hölgy Világ czim alatt ifj* Váucsa Mihály egy uj MlelrMikus heti lapot indított meg. A több melléklett tel biró s elég ü yosen összeállitot- lap ára egész évre 4 frt.- „Nos uram, meg vau-e még a ue- felejtse?“ Haha! Gyermek idők, ugy-e ? De ni, ime férjem — és az ön neje szép-e? A szerény ibolyka hallgatni akart má/. (Sok volt a jóból gondolta lila kis feje!) De a kiváncsi társak, unszolva űzték : rajtad a sor te jámbor legutolsó ! Mondsza hát, hogy kerültél közibénk ? . . . — Ott künn, messze a város zajától, hol enyhébb a fnvalora. tisztább, könnyebb a lég, hol a virágok édes illaos tálját, sörény méhek raja bizelgi körül. . . Ott az ős természet ölén, zöldéin bokrok árnya alatt,kedvesenyéim között születtem én. Tavasz volt. A nap már búcsúzott a de­leiéről, soha sem feledem el a perczet — úgy véltem, hogy a csicsergő kis madár, mely látogatni fölibénk, üdvözölve közöttünk a tavaszt, oly gyakorta fel s le-1 e szállni szokott, úgy véltem az csicsereg az ágon. S oh csodálat!... Egy kedves kis női lény oly kedves, oly szép, oly Cs 08 Tgve csacsogó, mint a dallos kis madár, lépdelt apró lábaival a gyep puha szőnyegén . . . Haja barna, ábrándos szeme kék volt, ajka piros • rom nd«. Maga a óság tükrzött le róla (s meg- eskűdiom «. i, na hogy az!) oly szelídnek látszott, akár a vadon legszebb lakója az őzike. Mosolyogva nézett az árnyra, mely követé. S az a barna fiú, sötét beesett szemét, egy perezro se vette le róla. . Szegény halavánv bárgyú szerelmes fiú ! Reményt, biztatást olvasott a játszó sze­mekből s azt vélte, végre bevallhatja a itkot.. . Félénken nézett körül ... Csönd volt, csak a viszJinnp adta vissza szive verését., s mig hévvel ragadta in eg a parányi kezet, nem vette észre, hogy kis leány tovább is csak mosolyog, csak nevet . . . S még alig, hogy elkezdte gyónni az ifjú szive szerelmét, pajkos gúnnyal hajolt, le közibénk a leányka, s ott leszakítva éltem e szavakkal jegyzett el a halálnak : — Mily nevetséges gondolat ez öntől ? Szivemet kéri ? Balga beszéd ! Vau is ne­kem szivem ! . . • Azért szót se többet erről, érti ! mert ez­zel sért ! S tanácsolom : Legyen ezentúl mindig szerény ! És ezzel eltűnt a leányka, kisérő árnyát, összeomló árnyként egyedül hagyva velem • . . . . . Némán maradtak a többi hallgató virágok, a hogy elhallgatott a szerény kis ibolya is. Egyik sem merte kérdezni, hogy hát mindez miért ? Az óra is messze haladt már az éjfelétől a szellemek ideje lejárt ... a virágok tör­ténete ily csonkán lett, befejezve. De nini még csak most veszem észre, hogy megint majdnem a Jósod maradtam. Pedig tanácsra van szükséged s nem ve­szed rossz néven ugy-e ? Hamar elő tehát Ovidiussal : „Műveld szellemedet. ez/,a vagyon csu­pán maradandó s ez az jegyedül] birtok, melyet sírodig megtarthatsz!“ GYULA. ÖL 4xazanyofo 4ioz>. Azok az ércznvelven beszélő magasság- beliek a felhő szárnyán elröpűlnek hangos szavuktól zengő városunkból s elmennek nagyon, de nagyon messzire. Elhagyott lakásaik üresen és hidegen me­rednek az égnek, akárcsak valami török mecset tornyai. A harangok elhagytak. Elköltöztek akár­csak a zengő madarak, de visszatérnek me­gint, akárcsak a zengő madarak. Viszatérnek, hogy ismét hangos örömmel hirdessék a feltámadás magasztos eszméjü ünnepét; viszatérnek, hogy megint \ elünk J tartsanak örömben, velünk tarsanak gyász- j ban s velünk legyenek a vészben. Szánjatok a felhő szárnyain és hirdessé­tek az érez nyelvén az egész világon ke-j resztül, hogy van föltámadás, hogy nincs enyészet, hogy csak az múlik el mindörökro , a mi a földből vétetett s a földről vétetett,; hogy a mi magasra tör, amiben isteni szikra van, az nem múlik el, az föltárnád, ha megölik is s halhatatlanságot kór az egektől. Mondjátok meg bosszú utatokon az em­bereknek, hogy higyjenek, reméljenek és szeressenek. Lesz még föltámadása mindan­nak, a mit keresztre feszitelt a zsarnok s, szivén vert keresztül a bit or hatalom. Kongjátok el a világ uralkodóinak, hogy) ne bántsák az isten országát mert ott nincs j hatalmuk uralkodniok, kongjátok el a ko-1 ronás királyoknak, hogy ne bántsák a nép vallását. i Addig boldog a nép, mig vallásos. Hagy­játok meg a nép vallását, mert, nem adhat-I tok cserébe semmit. * A nagy hét magasztos jelentősége, a visz- szaemlékezések lélekemelő volta, a vallás történeti események megrázó tragicuma nem hagyhatja hidegen az érzések világát. És a megindult lélek körültekintés«* min­denütt csak leverő. Hol vau az első keresztények rendületlen hite, mely mosolyogva lépett a máglyára s nyugodtan törte a kinzatás marczangelásait ? Hol van szent István és szent László kora mikor a bit diadalmas zászlói alatt nem­csak a keresztény vallás, de a keresztény czivilizatió győzelme hódított. Hol van a Pázmány Péter körül csopor­tosuló megtámadott s győzhete len tábor, mely oly rendületlenül Larczokbau \Ívta ki a legfényesebb diadalt. A történetben. Reánk csak a vértanuk csontjai maradtak azokból az időkből s a visszaemlékezések könyvei, melyeket, már alig forgatunk. Hirdessétek hatalmas szózattal a gőgös homloka gyarlóság, a kevély szemekkel uéző hiúság s a daczos ajkakkal gúnyolódó hi­tetlenség országaiban a megtört erejű meg­bánás, a porba sülyedő vezeklés s a legna­gyobb vésszel is fenségesen szembenéző val­lásosság zsolozsmáit. Hirdessétek a föltámadást! Hirdessétek a szeretetet ! Hirdessétek a menyországotí Hirdessétek a reményt 1 És mire visszajöttök a Golgotháról, hir­dessétek még biztatóbb szóval, hogy vau föltámadás s van menyország azok számára, a kin még hinni, remélni és szeretni tudnak t AUCUN.

Next

/
Thumbnails
Contents