Esztergom és Vidéke, 1884

1884 / 28. szám

Esztergom VI. évfolyam.

28. szám.

Vasárnap, 1884. április 6-án

Városi s megyei érdekeink közlönye.

p\i

EG.1EI.ENIK HETEN KI NT KÉTSZER

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évre....................................6 Rt —

fél évre ....................................

n

egyedévre ...................................

E

gyes szám ára 7 kr

8

r»o

SZERKESZTOSEG:

^ZÉCHKNYI TÉR yj:. ' honi a lap szellemi lészót illető liiizleinénvel; Inihk'iidSk,

i(r. KIADÓHIVATAL:

„ |SzÉCH ENI'TÉR

» hová a hivatalos s a magán hirdetésük, a nyilf.lérhe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelamálsísok iutéze.mlők.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS HIRDMTIÍSKK :

1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ f.O n

200—‘l00-ig . 2 „ 2ő „

Mólyegdíj HO kr

MAHÁNíIIlfDKTBHKK

megállapodás szerint lehető legjiitányo.ahban közöli etilek.

NYII/mílt sora 20 sr.

Egy kis elmélkedés.

Esztergom csak huszonöt esztendő előtt is olyan rendetlen építésű, poros utczíVju, idom tálán terekkel biró város volt. mint mai napság.

Az ivóvíz se lehetett roszabb, a Du- nnpart se rongyosabb, a sziget se el- lmgyatottabb s a remek vidék se ismeretlenebb, mint mai napság.

És talán az emberek nagy része is csak ugy gondolkodik, mint huszonöt év előtt. Élni elavult tradit.ióknak, dolgozni lelkesedés nélkül, díjtalanul nem tan ni semmit, másokért nem áldozni s közügyekért nem igen hévül ni.

Lohet, hogy akkor se voltak érzékenyebbek, öntelt,ebbek és kényelmeseb bek az esztergomi polgárok, mint ma napság, mikor a nagy világ rohamos fejlődéséből Esztergom egészen kimarad s a század lázas tevékenységétől s rendkívüli munkabírásától egészen elmarad.

A vének gáidája nem érti meg a kort, nem fogja föl a modern világnézet lényegét, nem tud hév ül ni s nem bír mohó szerénységgel dolgozni. De azért uralkodik.

A fiatalok gárdája — tisztelet a kivételeknek .— átalában csak annyiban különbözik a vének gárdájától, hogy kevesebb esztendőn gázolt keresztül.— Különben csekély képzettség, középszerű .télő erő, gyarló munkakedv s minden *napi gondolkodás én érzés jellemzi őket. De azért uralkodni fognak, x ügy lesz tehát huszonöt óv múlva is, a hogy most vau s a hogy már huszonöt óv előtt volt.

A haladás útja el vau torlaszolva. A torlaszokat a közöny és élhetetlenség építette s a sleiidriánság és öntelt ség őrzi.

Szét kell előbb robbantani a barri- cadeokat, ha tovább akarunk haladni.

Esztergom alapténusa különben a ; dissonantia.

I Dissonantia a városrészekben, disso- jnantia a megye és város közt, disso jiiantia a polgárságban, dissonantia a népben s az egyetértésben. Még a társadalomban Í3.

Ebből az alaptónusból indul ki minden viszály és veszély, mely jövőnket J tönkre teszi. A legszebb törekvéseket apró félreértések s csúnya önzés hiúsítják meg; a legönzeíleuebb napszámosokat a féltékenység uémitja el.

Az ország majd minden városnak ijuttatott valamit huszonöt óv alatt, a mi fejlődéséhez lényegesen hozzásegített; csak Esztergom nem kapott soha, semmit.

I Ha a herezegprimás s a főpapság j ’mm székelne Esztergomban, akkor va lóságos múzeumot csinálhatnánk városunkból, a hol hajdani dicsőségünk foszlányait, múlt nagyságunk rozsdáit, régi hatalmunk csontjait s legújabb szellemeinket eredetben mutogatnánk.

Teremtsünk harmóniát először is körülöttünk, azután törekvéseinkben s végül összetartó egyetértésben.

És dolgozzunk olyan serényen, mintha nekünk kellene p<Hla.ni mind azt, amit ! huszonöt óv óta elmulasztottak. De ne j kérjünk ezért se kitüntetést, se népszerűséget. Elégedjünk meg a becsiile tes munka becsületes végrehajtásával s akkor ki fogunk magaslani mostani ala- csonyságunkból.

Tanulságok

(a legközelebbi tüzeset alkalmából.)

A csütörtök éjjelről péntek reggelre váló budauteai tüzeset a maga nemében ismét régi eredetű uj tanulságokra ad alkalmat.

Mindenekelőtt késedelem történt a vész jelzését illetőleg.

E téren tűzoltó egyesületünk okvetet lenül reformra van utalva. A tűzjelzés nálunk oly primitiv előkészületekkel rendelkezik, hogy nem is csoda, ha a mentő eszközök s a tűzoltók elkésve érkeznek. Egy állandó nappali s eiry állandó éjjeli lüzőr szervezése mutatkozik égető szükségnek Nincs sürgősebb valami a tűzvész kitörésekor mint a rögtön való jelzés. Hiszen csak úgy lehet sikeresén elejét venni a vész nagy terjedésének, ha a buzgó tűzoltók lebe tőleg azonnal a vész színhelyén, teremnek.

Másodszor végtelen nagy vízhiány mutatkozott. Valóságos kín volt, nézni, miként küzködnek a gépek s miként vannak a hatalmas eszközök tétlenségre utalva a viz hiánya miatt. A rendőrség dolga marad szigorúan elrendelni, hogy minden háztulajdonos bírság tőrbe mellett köteles egy Injt vizet folytonosan megközelítő készletben tartani, hogy legalább az első vízkészletre bizton lehetne számi tani.

Harmadszor és talán első sorban kel lett volna említenünk a közönség végtelen ind ölen ti áj át.

Tény az, hogy der k tűzoltóinké a hivatás a lüzvósz színhelyén szakszó rüen az oltás műveletét vezetni. De hála az égnek már. oly rég nem volt tűzesetünk, hogy a tűzoltó egyesület legtöbb működő tagja szinte elszokott

a vész szíiibolyén lehető hevenyén meg jelenni s igy a hiányzókat a közönség soraiból kellett volna azonnal pótolni. A fecskendők és szivattyúk kezedére valóban alig vállalkoztak, de a tűzvész bámulására az egész utcza zsúfolva volt. A katonaság gyorsabb kivonulása mindig hosszú cordont vonhatna a vész színhelyén, melyet a tétlen lábatlanko- dóktiak nem lenne szabad átlépni A serén) közreműk időknek pedig, kik közül maguk a tűzoltók válogathatnának, serkentő dijat s egyéb elismerést kel lenn nyújtani, hogy a nép indolnntiája no szövetkezhessek a vésszel.

Ezek a tanulságok menthetők a legközelebbi tüzeset történetéből. Jó akarattal jegyezi ük ki a tényék halmaza közül s őszintén óhajtjuk mindnyájunk biztonsága érdekében, hogy a, hármas bajon lehetőleg azonnal sies ütik segi ton i,

statisztikai, tartéiel.ni és helyrajzi leírása,

vázlatosan összeállítva

egy történetkedvelő esztergomi polgártól 1827.

(Latinból fordította P. J.)

(22. Közlemény.)

RÉSZLETES LEÍRÁS.

FALVAK és PUSZTÁK.

NYERGES UJFALU. Kéza Simon 1200. évről szólva. Niergedsceg, vagy mint most írnék, Nyergedszegnek nevezi. Nevét vette azon fehér lónak nyeregtakarójától, melyet a magyarok Szvatoplignak az országért adtak. Azt mondják a lakosok, hogy a takarót itt dobták volna a Dunába. A romokból és itt talált különféle pénznemekből arra lehet következtetni, hogy itt régento római gyarmat volt, hanem hogy mely

Az „EsatErgom es Viiske“ társája,

0a í a CemonSáotól.

Üdvözítő Almok, ábráudos remények, Rajongva imádott Halhat lan dicsőség,

Fájó emléke sok tüudér álomképnek,

Oh ne hagyjatok el, hazudjatok csak még !

I

Hisz oly boldog voltam, mikor még csak

hittem,

Mig szép tavaszomnak nem volt hervadása ; Csak egyedül engem áldott a jó Isten, Gondoltam is akkor én a csalódásra !

Amikor csak hittem, még ő is szeretett, • Minden gondolata csak nekem volt szánva, i Neiu is imádkoztam mást, mint csak sze-;

re’met,

Gondoltam is akkor én a csalódásra !

Úd vözitő álmom szomorú ébredés, l

Ábrándos reményem lemondás követte,

Nem maradt meg másom, mint az emlékezés,) Dicsőség romjának ez az örök zöldje . . . j

Sok szép tündér álmom, be szépen hazudott, Mint a délibábnak igéző varázsa . . .

És én akkor voltam csak igazán boldog,

Bar solise ébredtem volna csalódásra !

R Margit.

ÖL alatt.

Minden télen megszedi dézsináját a Balaton. Minotaurus regéje nem mese. A láthatat lan, uigyótiirrös töud ér, leim a tötV*nék egy soha föl nem fedezett barlangjában, rendesen megköveteli adóját; uj kenyérre, uj borra éppen úgy, mint nádéréskor. De : nem olyan válogatós, roiut a mesebeli rémalak, nem köti magát szűz leányhoz, hanem elfogadja a férfiakat, sót úgy látszik nagyobb kedve is van a férfiakra, a miből kétségtelenül kitetszik asszonyi miuémüsége. ;

Néha maga állít az embernek csapdát, 1 máskor a rövidlátó emberek fogják meg ma-J gukat saját tőrükben. A tündér farkasverme i a rianás. Mikor égszakadáshoz hasonló dü- I börgéssel reped össze-vissza a varacskos | jég; apró, töredékeny szigetekké bomolva ; szét, melyeket kétségbeesetten kerget ide s t tova a szél. S a jéglemez, melyen a meg-1 riadt ember menekül, ketté törik, mint a í vékony sóslepény ; a két darab közé bukott I szerencsétlent hahotázó szopogással nyeli el 1 a felköpült viz.

De az ember is megveti embertársának' t sírját a jégen. 11

Ha napvilággal lenézünk a befagyott tóra \ katonasorban látjuk feketéid a fehér me- c zőn a nagy lyukakat, melyek körül a kivá- \ gott jégkockák húznak sorompót. Ezek a r halászok lékei. Alattuk húzzák a háromszáz öles hál óh. e

Jaj a kocsisnak, a kinek nincs szemen- 1 lága, hogy megismerje a lékeket éjjel. r Mert a Balaton jéghátán egész országutat csinálnak a keresztbejáró somogyiak meg'j zalaiak. ja

A már rég nyugalomba vonult Henrik] veszprémi boltos tud egyet-mást regélni erről t az országúiról. * i

Most is látom még a jámbornak köpcös íagvképű, vastag combu alakját, a min íeti vásár napján végig tot\og tízszer-busz :zor a piacon. Unalomból sétál. Kereslte lésével - mondtam már — reg felhagyott megszerezvén a .becsületes zsidó“ nevet nert túladott a boltján, a nélkül hogy „pank ■ótot“ mondott volna. Ha nem is lett voln; íz egyetlen csődmentes a zsidó boltosol ;özt, már azért is megérdemli a ritka ne ret, hogy volt kedve sétapálcát faragni i őfből, a mi nem mindennapi eset prakti ;us polgártársaink közt.

A városházában volt a boltja, mikor a:

szerencsétlenség esett meg rajta, bőgj isztára kirabolták.

Három királyok után történt. A kisváro- iák családi körükbe húzódtak vissza ; ilyer is helyen legalább is tiz órára mindenki azakászolódik.

Nem járt egy lélek sem az utczáu. A árosházán éberkedő két hajdú is beült a aeleg szobába, durákosat játszani, — hat- ágásra. Tudták, hogy ma senki se * 1 fogja két keresni ; a tüztől megvédi a várost a ö ; nem dörgölték tehát meg a szemüket, likőr az álom első lehellete leragasztotta.

Ebben az eszteudnbeu már karácsony lőtt beállt a nagy hideg. Néhány nap alatt efagyott, a Balaton is ; javában jártak át iijta a szekeiek Somodból.

Este sűrűén hullott a hó. A nappal ti- ort lábnyomokat szépeu elegyengették az pró pelyhek.

Henrik uram nyugodtan ment, aludni éle- epárjával. Mfg akkor fiatal házas volt; alahol a palotai utou lakott, jó messzire

bodjától. Azért, lakott pedig ilyen messze, mert közelebb nem kaphatott alkalmas istállót. Vásározó kereskedő lévén, kocsit, lovat kellett tartania.

Egyszer csak felriad a felesége.

' — Henrik ! Henrik ! Azt álmodtam, hogy

kirabolják a boltunkat.

Henrik dörmögött valamit és másik oldalára fordult. Érdemes is felzavarni ilyen képtelenséggel ! Hogy boltjukat kirabolják ! Beim a városházában.

Negyedóra múlva ismét felkiált a felesége :

I — Henrik! Megint álmodtam. Most rabolják ! Eredj le, nézd meg !

| — Én bizony nem megyek ! feleltHenrik,

j — Akkor megyek magam.

' Ezt már nem engedte Henrik. Ha oiyau nagyon szeszélyes a felesége (ami rendes állapot a házasság első évében) hogy igaznak karja elhitetni az álmát is, jól van, teljesíti kívánságát..

Fölkeltette a kocsist, meggyujtatta a lámpát s lement a piacra.

Mikor vagy busz lépésre voltak a bolttól a legény megállt.

— Kocsit látok a bolt előtt, nagyuram.

— Te is álmot látsz a feleségem kedvéért ? . . . Kápráztat a hó.

A kocsis nem is válaszolhatott, már ostor csattant, patkó dobogott. ; — egy ponyvás szekér robogott el mellettük.

Oda mentek a bolthoz. Az ajtó nyitva, a polcok megfosztva a portékától. Csak egy pár vég maradék-shirting meg ócska zsebkendő hevert a padlón.

A kocsi már messze járt. A hajdukpedig szunnyadtak csöndesen.