Esztergom és Vidéke, 1884
1884 / 27. szám
sületoi felocsúdtak álmukból s mintegy varázsütésre »dió Imi léptek a z uj tör- vónyjavashit módosításának keresztül vitelében. Ezen mozgalom Esztergom iparosait smn hagyhatta érintetlenül. Összejövetelben adtak kifejezést összetartó szándékaiknak. Az összejövetelnek általános képét adva, két pont lön a mi vita tárgyát képezte. Első volt a qualiftcató és kényszertársulás kérdése, utána azon óhaj : vajba kapcsolatba hozatnék a törvényjavaslat tárgyalásával az önálló vámterület kérdése, melyet az esztergomi iparosság fel terjesztésében az or- szággy ülést öl kérőimezno. A jelenvoltak az önálló vámterület kérdésére nézvo alig bírtak inegállapo dásra jutni, mert érezték és tudták, hogy anélkül a törvényjavaslat, ha a kívánt módosítások mellett lenne is törvényerőre emelve, az iparosok helyzetén nem sokat lendít. Az esztergomi iparosok ezen kérdés felölolósével valóban fölismerték abiányt, való érzékét mutatták annak, miszerint számításuk, éleslátásuk és tapintatuk sokkal mosszeterjedobbek, hogy sem a pillanatnyi előnyökre építenék várakozásaikat, hanem jőve 'dó boldogulásukra lézve egyetlen egy biztos alapot isii érnék : a vám sorompó fölállítását. Ily értelemben mozogtak az esztergomi iparosok, mígnem ezen kérdés íz által, hogy az esztergomi iparosság ii jövő országgyűlési képviselő válasz ásánál mutassa meg erejét és olyanra zavazzon, ki majdan az önálló vám te ülőt mellett kardoskodik ; vagyis al- :otmányos utón nyerendő ily fajtameg- Idásra bízva a dolgot s amaz behatóbb árgyalását idöelőttinek tartván, egye- öro az ipartörvény módosítása iránti ételek taglalásába bocsátkozott. E"on körül mérj mely a mondott ér- elembcn a tanácskozmánvon végig vo- ult, az iparosok életerét mozgásba ózta, mert alig vau városunkban ipa os, ki áruforgalmi statistika nélkül is i ne okoskodhatta volna eléggé, hogy elyzetének súlyossága nem is annyira z ipartörvény hiányaiban, hanem az szlrák iparosok tormékeiuek behozatalban rejlik inkább, melyen csak 1888- I un lehet segíteni népképviseleti utón,: 1 a ugyan olyan követjo lesz akkoron js z esztergoirű iparosságnak, ki érdé- ] eért harcolni fölfelé lelkiösmeretes kü 1 élességének tartja. f Addig bizony tűrnünk kell azt, hogy 1 Ausztria legkevesebb 224 millió értékű iparcikket szállítson évenkiiiit hozzánk, mert megvallva, Európán; Ír a Üst van Gyönyörű állapot. Ez sem érzi magát hivatottnak, az sem érzi magát hivatottnak, végtére is a sok bába között elvesz a gyerek, az embert szépen az egyik, vagy másik rendőri közeg szemeláttára az utc/.án agyon is üthetik, csupán azért, mert a közvetlen szomszéd terület nem az ő hatáskörébe tartozik. Hoiry mennyire vagyunk azzal a kü lön» «Mással s ezzel a bölcs felfogással, annak illusztrálására löszünk bátrak még égy példát följegyezni. Van Esztergomban egy féleszű ember, (már a többek között.) Ezt a szegény embert egyszer egy pár utcai gyerek megtámadta a Kis- piacon a Marosi ház előtt. Szegény feje j elkezdett a hatalmas (Illegek alatt pro-; testálni, mire egy kir. városi rendőr érkezett oda, ki aztán a kellemetlen hínárból kiszabadította azzal, hogy aj gyerekeket szétszalasztotta. Azonban a féleszű ember egyszerre csak el kezdi megmentőjót szidalmazni és e közben a szt-tamási oldalra a Kohn ház elé vonul. A „rendőr ur“ hallván becsinó i roltetősét, oda kiált: „Vigyázz, mert meglakolsz !“ Ez egész ü gmatikusan mondja vissza : „Igen ára, do nem a szónt- tamási oldalon.“ Már most kérdjük, ha egy fél bolond fel tudja azt fogni, hogy a másik rendőrségnek nincs joga a másik hatóság területén, hogy ne tudná azt akkor egy, józan ésszel bíró csavargó, hogy ha oda áll a Gfrünwald-féle fakereskedés elé, a hol tudja, hogy sohasem fordul meg szent tamási rendőr, akkor nem lesz hántása az épen mellette levő vízivárosi városháza személyzetétől, csak azért, mert annak nincs joga más hatóság területén történt dologba befolyni. Bizony-bizony szomorú egy állapot, ele hát mit csináljunk, tűrnünk kell. i Kis városban élünk, a hol ha a sajtó egyszor-egyszor az igaz szót kimondja i 3 nem dicsér, hanoin int, rendre ula- i sít, akkor azt mindjárt izgatásnak, el- 1 lenségeskedésnek veszik s rögtön elő i Ülanak a tisztázással, mely legtöbbször | s olyan nevetséges szokott lenni, mint 1 leien alkalommal biró uramé volt. No avatkozzék a bíró ur máskor a ( a? s dolgába. — Hagyja az okoskodást 1 Lzokra, a kik legalább orthographice 1 rni tudnak. 1 Iparunk helyzetéről. j (Gj. J.) Az ipartörvóny javaslat tár- l ryalása előtt a. haza összes iparegyeországa, mely népessége arányához mérten oíy fogyasztási arányt tudna fel mutal ni mint Magyarország. Magyarország még ez ideig gavalló rosaii tartja magát, az osztrák iparcikkek fogyasztásában - mert először nincsenek gyárosai, a gyáralapítók pedig nagyrészt, Austriáhan telepednek le, másodszor, mert nem tudtuk még eddig túl tenni magunkat azon hiedelmen, hogy a honi ipartermék is lehet olyan, sőt jobb a külföldinél ; harmadszor, mert mezőgazdasági állam vagyunk, a hol a nyers termények előállítása képezvén a lakosság túlnyomó részének főfoglalkozását s mint ilyen csak akkor fog tudni az iparért lelkesedni s érdekében kellő mozgalmat kifejteni, ha látja és kézzelfoghatókig bebizonyul előtte, liogy az ipar fejlődése.és hala dúsa az ő java is egyszersmind. így ni. a marha tenyésztő gazda drágábban adja el mirháját a mészárosnak, ha ennek ismét kilátása van a nyers bőrt valami honi bőrgyárnak drágábban eladni. Most potom áron összeszedik a bőrt, a gyapjút, a kendert, lent stb. s ké sőbb Ausztriából visszavándorol hozzánk más alakban feldolgozva s fizeti busásan a magyar gazda, mert hát még vau annyi ereje, hogy lábain valaha megállhat, mig mellette az iparos a két ségbeesés sorsára van kárhoztatva. így sokáig nem maradhat Az országgyűlés a napirenden )evo ipartör-j vény tárgyalásával már megindította a liarczot s hisszük, hogy a mit ke-! resztül vinniük most még lehetetlen, meghozza azt az iparosok örömére az 1888 ik év, melynek olközoledésejg ipa rosaink folyton résen álljanak! statisztikai, történelmi és helyrajzi leírása, ■vázlatosan összeállítva egy történetkedvelő esztergomi polgártól 1827. (Latinból fordította P. J.) (21. Közlemény.) RÉSZLETES LEÍRÁS. FALVAK és PUSZTÁK. SZENT LÉLEK. Egykor a pesti pálosoké volt, később elpusztult, most a közalap, marőfhi uradalmához tartozó, a Pilis egv mély völgyében, Dömös, Marótli és Kosztölcz közölt fekvő falucska ; a már régen megszűnt üveg gyártól tótul Huta — németül Glashütte nek nevezik. A látható romok azt mutatják, hogy ifi, egykor zárda és templom volt. E hegyes és zord vidéken nagy számmal vannak hideg vizet szolgáló források s innen származó patakok tele vannak rákokkal. Lakosainak száma 230, vau 33 ház és 39 család. Az uradalom 1816-ban templomot épiletett nekik, melyet az esztergomi ferencesek zárdája admiuistrál. Minthogy a szegény lakosoknak nincs több mint 117 egy nyolc/,ad negyed osztályú hold szántójuk 54 hét nyolc/,ad hold harmadik osztályú kaszál lójuk és 81 egy negyed kapás harmadik osztályú szollőliegyük, különösen més/égotéssej tengetik életüket, A megyei pénztárba fizetnek a tóképen 55 és fel frt a községibe pedig 105 fal 51 kit; összesen 245 frt 46 és fél krt. TÁTH, az észt. érsekség sz. Istvánról nevezett seminariumáé. Fekszik Nyerges-Újfalu és Esztergom között, mindegyiktől egy-egy ínérföldnyi távolságban, a Duna partján, a bécsi ut uiel- •ott. Keskeny határa sik és termékeny, azonban a Duna áradásainak nagyon ki vau téve. Lakiák németek magyarokkal vegyest 102 házban, kik 115 családéi képezn -k, a lélokszáin 635-re mg, mindnyájan katholikusok. Jóllehet van templomuk, mégis Doroghra járnak templomba. Második osztályú szántójuk kitesz 708 és fél a harmadik osztályú pedig 115 holdat. Van 79 és fél kaszás rétjük, 555 kapás szétlőjük, vau legelőjük, de tüzelőben hiányt szenvednek. A katonai réuztárba fizetnek 631 frt 16 egy negyed kraj czárt, a községibe 447 frt 32 egy fél krt; összesen 1108 frt 48 hámra negyed kit. TOKOD ugyanazon szemináriumé, ha •sonnevű uradalom főhelye ; fekszik Esztergom Dorogli, Csőinek és Táth közölt, dombok veszik körül, melyek közül leginkább Hegyeskő feléje ma- gaslik. őrülete részint sik, részint egyenetlen. Nevezetes a törökök vereségéről. Mert 1685 ben, a mikor Cap- rara Újvárt megszállta, a barbár nagy sereggel Budáról e vidékre jött, a Táth oldalán emelkedő dombokat és a megerősített sáncokat elfoglalván, köztük táborát, felállította. Azonban a Tokod felől jövő patak, mihelyt e dombok alatt a sikmezőre lép, oly mocsarakat képez, melyeken átgázolni majd nem lehetetlen (már régen szabályozva, több uradalmit malmot bajt) Hausier, a császári csapatok vezére a törökök tál a kis csúnya. Oh bogy megromlott már az ember füle, hogy ezt a batáshajhászó le- vegőhasogatást olyan ünnepélyes ábrázattal hallgatja ! Volt idő, amikor mi is divatban voltunk. Ekkor jött egy még léhább szerepű veréb s az egész kóbor truppot magával csalogatta. ügy siettek akárcsak a, vidéki színészek, ha valami fölfedezett magtárban hasznos szereplésről van szó. És a pacsirták csak tovább dalolhattak minden zavar nélkül. Csak úgy énekeltek, mint évezredek előtt s csak úgy megtanulja általuk a? ember a természet remeklését imádni, mint évezredek múlva. Be az erdő még nagyon szomorú. A tavaszi uap első szerelme még mindig viszon- zatlunul maradt, a haraszt még mindig a hervadás történetéről beszél. Csak az első virágok hirdetik, hogy már ébredés következik; az első ibolyák mondják, hogy nemsokára itt a föltáu adás. A Vaskapu tövében találkoztam az első ibolyákkal, melyeket nem a kis Boriska tépett számomra. Olyan nyájasan, olyan kellemesen s olyan i ellenállhatatlanul mosolyogtak felém, mint aj kis Boriska Aranyos verőfényes tavaszi nap ragyogott az éledő természetre. A tavaszi nap minden sugara teremtés. És a teremtés minden mttve isteni. Malasztos csend s fenséges nyugalom uralkodik a kies vidéken. Néhány szeszélyes formájú felhődarab borítja el egy-két perezre az áldás forrását s az alatt mintha n egkomolyodnókaz egész környék. Legalább: is vénebbnek, mert komolyabbnak látszik.1 A Vis kapu sziklás részét Kőaljának nevezik. Mohos sírkövekre találtam ott. Az egyiken ezt olvastam : Itt nyugszik a tavasz. A másikon : Itt pihen, de nagyon mélyen egy fösvény ember kincse. A harmadikon: Itt alussza álmait egy méltóságos füles bagoly, a ki egész életében nem csinált mást csak huhogott. Béke poraira. Az első sírkő körül kökörcséneket találtam. Amolyan parlagi virágok azok, a melyek sohase voltak divatban. Valóságos paraszt virágok, de azért van rajtuk valami nagyon érdekes. Mindjárt a hóvirág után születnek s olyan igénytelenek és naivak, akárcsak egy falusi kis leány Pesten. A fösvény ember kincsei fölött álló sir- kőtövén apró csigaliázaknt találtam. Valóságos kincsek azok a szabad természetben, hol az agyag csak olyan aristokratillus ere- doiű mint az arany, hiszen mindakettő a föld alatt születik. Hiú emberek qualificál- ták többre a fényes érczet az apró kis csiga- háznál, mely elporlad mngamagától, akárcsak az enyészet. A harmadik szikla egy agglegény hamvai fölött áll. Egy huhogó bagoly csontjai ipi- hennek ott. Egész életében pazarul bánt az1 élvezetekkel. Éjjeli életet élt akárcsak egy j kis g'-óf, üldözte a kis énekesnőket, akárcsak egy valóságos dón Jouan. Azután meg- , halt végelhuhogásban s még a baglyok sei hintettek könyet zord sírjába. Hullájára rászakadt egy nagy darab szikla. Hiszen azért j volt szikla, hogy jó szívii legyen az olha- j gyatott iránt s eltemette a jámbor halottat, j Néhány kis tücsök rákarmolta a hatalmas i szikladarabra, hogy: Itt alusza álmait egy j méltóságos füles bagoly, aki egész életében se csinált mást csak huhogott. Beke poraira. Meghatva szedegettem az ibolyát. Hiszen odakün a beszédes természetbeli majd minden kődarabnak s száraz levélnek van ilyen bizarr mondanivalója. Csak nyitva legyen a szív. hogy beleszáll -, hassanak azok a beszédes tündérregék. Azért érti meg olyan könnyen a. természet egyszerű nyelvét mindenki, mert legközvetlenebbül szól hozzánk. Nem ismer phrasisokat, katacliresist és bombastot. Egyszerű és nyílt s a mellett csupa szerelem. Ez a varázs fakaszt lombot a zörgő ágakon, ez a művész himzi be a mezőt, ez az erő vonja haza Afrika partjairól a kis hontalanokat s ez ihleti meg mindazt,1 ami ezer változásban örökké halhatatlan. A hol az ibolya terem, ott szokatlan érzések is teremnek, melyeknek befogadására nőin kell több egy kis fogékonyságnál Ábrándjai',u közé nemcsak regék szövetkeztek. Egyszerre csak egy kis lepke röpködött felém. Ez volt az első lepke, a mit a farsangi világon kívül odikünn az erdőalján láttam. Megfogadtam, hogy megfogom. Valóságos gyerekké kellett lennem Keresztül ugráltam tüskén bokron, sziklán, harasztou, ostoba tüskön s a kis coquette : nem egyszer érintette meg a kezemet. Egyszerre elröpült, akárcsak a gondolat b én odaestem a vén bagoly sírköve mellé, akár csak az ©lbötlött valóság. Akkor azután összekötöttem az ibolyákat. Olyan mámoros illat áradt roám, akárcsak egy üunepelt delnő boudoirjábau lettem volna. A szerénység a természet ben ibolyává változott. Színe, illata, formája és természete csupa tartózkodás, igénytelenség, szerénység. Bölcső dolgában nem válogatós, megterem mindenütt, a hol más növénynek is életet ád az anyaföld. Ha az első szerelem a leggyöngyebb érzés, akkor az első illatos virág a legkedvesebb. Azért van a kis ibolyának annyi kedvelője sőt falója is. Bizonyára ismerik olvasóim azt a jóízű német vígjátékot, melynek Ibolyafaló a c/ime. Szegény jó kis ibolyánkat ki viszik a színpadra, a hol szerénykedésében még az illatát is elveszti. De ott szerénykedik a legszerénytelenebb emberek gomblyukában is s áíalábau ua- gyon alkalmas arra, hogy minden fajta hazugságokra fölhasználják. A ha/.udozások könyvében, a virágnyelvben szintén szerénységet jelent s akárhány , poéta örökre eljátszotta a hitelét, mert rossz , verset talált írni az ibolyákról. Sokat comproiuittáiták már ezt a kedves i kis virágot, sokat fölhasználták már min- j denféle szerepre s azért a kis ibolya mé- 1 giscsak aszerénységsimbolnma maradt s nem kívánkozott a fölkapott virágok uj nemesei közé . . . A tavaszi verő fén y megarauyozta alattam a csöndes várost, honnan még a liarangszó is csak tolvaj felhőcskéken jutott el hozzám. J Sohase láttam szebbnek a tizenhárom tempómon Esztergomot. Olyan nyájasan mosolygott felém, mint egy szép Ö/.v egyasszony, a ki annál érdekesebb nőiméi távolabb marad. AlTCUN.
