Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 102. szám

idő. Én is azzal kezdőin. Ha mindjár nem leszek is ki vetői az en baiatoi szabálya alól.

Hiába nem kell az idők járásává olyan megvetőleg elbánni, hiszen közmondás nemcoak az évtizedokie, ha nem napokra,párakra is szól !

Más idők, más emberek“. Az idő járásnak nagy mérvű befolyása kedély állapotunkra, nem újság. És általánosai ösmert az a kissé drasztikusnak tetsző adoma, a mely szerint ugyanis ogy öngyilkossá lett anglius hátrahagyott sorai csak annyiból állottak, „lettem indító oka: a tartós és szakadatlan rósz időjárás.“

Szerencséim nincsen ugyan ilyen na gyón ánglius természetem, de hogy a lucsk>s időjárás nőm az én gusztusom, már ebben angol vagyok s ha ilyen kor agyon nem is, de legalább az nj ságolvasásba ölöm magamat.

És itt egy kis kitéréssel őszintén olvezek lem, hogy bizony én verőfényes időben is bátran beillők abba a mindinkább növekedő kategóriába a mely nek a neve „ujságfaló.“

Nincs az a. környékbeli kavékaz, a honnan már — ki nőm olvastam volna magamat. Vagy az ujsághordó pinczér szökött meg előlem, vagy ón szöktem meg — ujsághiánynak miatta.

És most képzeljék el kérem, itt a tőszomszédságomban megnyílik egy vadonul uj kávéház, a mely össze-vissza vagy 130 lapot járat! Abból a helyből a melyben eddig a bejelentési hi vatal személyzete dolgozgatott, nagy csöndben egy merész vállalkozó a főváros egyik legzajosabb és legpazarabb fénnyel kiállított kávéházát faragta. — Meg az a tengernyi újság ! Nem akarok ugyan úgy cselekedni, mint a „Magyar Állam“, mely az uj „Fiúmét“ roppan túl kidicsérte, mert a 130 lap között beim van a „Magyar Állam“ is, hanem egyszerűen konstatálom, hogy a vidékiek között városunkat is képviseli az „Esztergom és Vidéke.“

Nos fellát én hamarosan beiratkoztam az uj vállalat pártoló tagjai közé s remélem, hogy itt legalább a lapok nem lesznek mind „kézben“, a mikor odakiinn a nátha, meg a hurut olyan bőségesen terem.

Do hát ki ne válnék amúgy is szén vedélyes újságolvasóvá ebben a mozgalmas világban, a melyben nap nap után uj meg uj légiója, merül föl a. szenzá- cziósnát szeuzáeziósabb híreknek ? Itt egy izgató esemény, amott egy óriási

mint a terhes fellegek által borított égbolt. Egyszerre csak feléledt benne fajának minden vad, korlátot nem ismerő indulatossága. Az európai enyhítő cu 1 fura, melyet gyermekkora óta ráerőszakoltak, oly hirtelen <> - tönt, mintha sohasem ismerte volna. Ismét cserkesz volt tetőtől talpig. Ismét azoificser- kesz főnöknek vérét.érzé buzogni ereiben, ki a Sluunil oldala mellett vívott, íitköze- 1 teliben az elleuségek réme volt, és a kinek [ hamvai a Kaukázusnak isten tudja melyik 1 kopár sziklájáu nyugszanak eltemetetienül.

1 És mindamellett ezen a dühtől vadállattá ; varázsolt ember szemeiben egy fölötte ritka /vendég volt látható: egy könnycsepp. . . . INem a düh, az elkeseredés könye, hanem na részvété.

A leány megrémülte gyors átváltozás hít- •Jtára. Ellialaványodva, remegve hökkent visz- esza. Pedig nagyon sok kalandon ment e nő ^keresztül. Résztvett részeg testőrtisztek ív ad livornyázásában, melyben a részt- iivevők összeverekedve kardot rántottak és »‘egymást kegyetlenül megszabdalták, sőt né- ifhányat meg is öltek ; végigkalandozott egy inadjáratot és mosolyogva háuyt fittyet az el- t eenség lövegeinek, sőt... de nem folytatjuk i O'Ovább, hiszen tudhatja az olvasó, hogy mily t t öményei vannak egy oly nőnek, ki önmagát urává alacsonyitotta le, ki elveszett örökre [ társadalom számára. c Mindeddig senki sem volt képes fölényt ; ■gyakorolni reá ; és ime a fiatal cserkesztiszt , lőtt, ki iránt elfásult szivében az érzelem- »ek gyönge csirája kezd ébredni, remegve o el 1 állania. 1 „Csókolj meg még egyszer, mert az 1 eszí

t botrány, — ma fényes ünnepély, í holnap gyászos leleplezések. Izgalom- izgalom után, egyszer meglepő és cso- 1 dálatra gerjesztő, másszor megdöbbentő i és íölháboritó, néha szánalmat keltő, néha visszataszító.

És a ki, ha mindjárt csak az olvasó alakjában is — belemerül ebbe az örvénybe, azt sodorja magával odább és odább.

A franczia-khinai háborúskodástól lefelé egész a Brucsi Bártfay féle polémiáig, a hova csak tekintünk, mindenfelé élére állilott viszonyokat és tüneményeket találunk. Mintha csak puskaporral volna tele a levegő. Mindenfelé „vajúdnak a hegyek“. Vajúdnak és szülnek — ujságczikkeket.

Mikor fog az események most háborgó, kavargó gyöngyöt és szemetet egyaránt felszínre hozó rohanása, ismét visszatérni csendes, méltóságteljes folyásához ?

Ez az időszaka a hírlapi rónak, amikor nem kényszerül „kacsára“ vadászni, hisz szájába repülnek a sült vezérczik- kek. Csakhogy míg a tisztességes zsurnaliszta kettőzött munkával és lelkiös mérettől teljesíti ilyenkor hivatását, az obsciiritás bajnokai azalatt a „zavarosban halásznak“.

Az ilyes fajta |kicsiko^tudósif.ónak pedig, mint jó magam, alig is marad egyéb ebből a „nagy ebédből“ mint, keresgélni a megmaradt használható falatokat és azokkal érni be.

Csakhogy van erre Goethcnak egy igen szépŰmondása :

„Nicht alles dielet uns auf gleiche rweise, Wer vieles brauchen will, gebrauche-» jedes In seiner Art, so ist er wohl bedient.“

HÍREK.

— Üdvözlet a megyei bizottsági tagoknak a. mai nap nagy munkájához, melyet kísérjen áldás és szerencse !

— Olvasóinkhoz. Lapunk immár aj hatodik évfolyamba lép. A ki Eszter gom és vidéke érdekeiért szolgáló vállalatunkat támogatásával tiszteli meg, az sziveskodjék a kiadóhivatalban, Széchenyi tér 35. sz. a. jelentkezni.

— Magas vmidégok. Kedden d. után f városunk polgármestere táviratot kapott i Treforttól, hogy szerdán reggel a gyors- 1 vonattal fezász Károly miniszteri tana- f esős és Lutter Nándor főigazgató ki- 1 séretében városunkba, érkezik. A mi- g niszter ur tudvalevőleg a jövő költség- i vetésbe fölvette reáliskolánk állami se i gélyezését évi 2000 frttal s tisztán ezen 1 ügyben érkezett körünkbe. :j

az utolsó csók, melyet ajkaid ez életben i adnak.“ f E szavakkal lázasan kebelére öleié a cserkesz a leányt, csókjaival'Fárasztá őt el és ' keservesen zokogott. Pedig akkor sem sirt, t mikor az iskolában testi fenyítékkel büntet- j kék és éli eztették és egy ^panasz hang sem £ Imgyá el ajak át, midőn a távol Ázsiá- * ban sebesülten maradt a csatamezőn, mig az oroszok végre ráakadtak és fájdalmas s műtéteiket végezték rajta. n Aztán kiránta övéből hegyes cserkesztő- <] •ét és ismét fel talált nővérének keblébe döf- ^ ^ e azt. Egy perez műve volt az egész. Fájlalom nékül lehelte ki lelkét a leány fivé-1 ének ölelő karjaiban. |í A cserkesztisztet e perczfcől fogva senki S jeni látta többé Szent-Pélervárott. . . t

KÁRPÁTI JÁNOS. E 1 v

— Emlékérméink már néhány nap fi nulva, elkészülnek. Klassohn vésnök az n itóbbi napokban tudatta,, hogy a bi s< ‘Ottság által elfogadott föl irat igen is k érj edel in es s igy Palkovics Károly s ]{ Villányi Szaniszló urak és lapunk szer-'i 1 cesztője a következő feliratot küldték te e: Esztergom felszabadulása 1(583. ti kt. 28. — Kétszázados évfordulójára e£ 883. okt. 28. Az első próbaveretet M linden nap várjuk. u

— A Budapesti Hirlap mai hirde- Ss ésére kiválóan felkérjük olvasóink sz gyeimét. re

— Meghivö. Az esztergomi kisded'

0 v ó iá rs u1a t v a 1 asz(m á n y a e1h atáyo z1 a, hogy a kisdedek örömére szolgáló ka

1 rácsonyi ünnepélyt, egybekötve az évi közgyűléssel, deczember 22 én délután 3 órakor tartja saját helyiségében, melyre minden egyesületi tag és íigyba ráfc tisztelettel meghivatik.

— Trefort miniszter Szász Károly és Lutter Nándor kíséretében a ligpri- más fogatán a reáliskola megszemlélésére tegnap tizenegyedtől kor a városházára érkezett, hol Pap János polgármester a városi tisztikar s a képviselők testületé üdvözölte. Innen egye nesen a reáliskolába jöttök. A minisz tort beléptekor dr. Foichtinger Sándor lelkes beszéddel köszöntötte, mire a miniszter azt válaszolta, hogy a reáliskola, ;r iparos és kereskedői s a praktikus életpálya embereinek elkerülhetetlenül szükséges intézmény. Elve — úgymond — nem leapasztani a meglevő tanintézetek számát, sőt lehetőleg erősíteni és gyrapitani azokat. A reális kola állami .segélyezésére évi kétezer Ltot vett föl a budgetin', most utána néz, hogy milyen missiót teljesít az esztergomi reáliskola. — Lelkes éljenzések kisérték emelkedett beszédét. — Erre minden osztályba belátogatott, kérdéseket intézett a tanulókhoz s tájékozást merített a tanmódszer állapota felől. A szemle bevégezte után megelégedésének kifejezést ad va, dr. Foichtinger kalauzolása mellett még megtekintette a Szelóczky Gizella s ITelcz Mariska k. a. által vezetett uj leányiskolákat, honnan hasonlóan megelégedetten távozott. A miniszter és kísérete a szemle után a hgprimás udvarába hajtatott, lionnan a délutáni gyorsvonattal ismét

1 fővárosba utazott vissza. ’

— Esztergommtígye tisztikara ma 1 léiben egy órakor a Fürdő vendéglő mgy termében kétszáztori tokos ebédet ; •endez, melyre az összes megyei bízott- ' Cigi tagokon kívül az előkelőségből is

zámosan meg vaunak híva. '

1

— Carneval. A fényesnek Ígérkező j gazdasági-bált január 26-kán tartják | neg. A mozgalom elnöke, mint már p közöltük Tollúé Gyula, a ki nem kiméi j( áradságut, hogy az első gazdasági bál 0 itűnőén sikerüljön. A bizottságban r gazdatisztjeink és gazdáink tökéletes n évsorával találkozunk, A tánczrende- ( et megfelelő jelvényben Morsányinál j{ és/iHetik. A meghivókat már a na- j jókban kibocsátják.

— Esztergomi megy fa. Az Oltósy t ’ál és fiai czinuí bécsi ezéget igmi szép s 'tüntetés érte, melyet a következő le- a, él részletesebben elbeszél : „Az ősz- i< rák-magyar kivitoli egyesülőt.“ Bécs, d 883. decz. 13 án. Oltósy Pál urnák is s fiainak. Bécs VI. Liniengasse 51. k fan szerencsénk kiváló örömmel érté- g ökre adui, hogy Katzmayer F. X. leg- v tóbbi tudósításai s a hozzánk bekül- ji ött amerikai lapok szerint az önök v iállitási tárgyai Boston'an kiváló fel s> Tiést keltettek. A bostoni „Tho Boston b toraid“ legutóbbi száma ugyanis egye- sz ilétünk kiállításáról megemlékezve, a él iF'bek közt ezt Írja : Oltósy Pál és fiai in écsből illatos megvfából készült szi- v( arszopökát, pipasrárakat és esernyő n< Ótokat állítottak ki. A megy fa illata sz 3iidkivül kellemes, úgy hogy szinte ol •jHálja az ember a pompás művi) czik di ok illatát ni köti n n m mal megrabolni, h; iállitásunkat ütalában nagy dicséret re leti, úgy hogy a megérdemelt kitüu- he tésro méltán számithatnak. — Teljes n; sztéléitől az osztrák-magyar kiviteli él ryesület. Wilhelm Ferencz elnök, tő fagner A. titkár. — Oltósyék gyára ahbi időben Esztergomban és pedig ho R.-Györgymezőn működik s igen sok Di égé 11 y embernek szerez biztos kényé- s== t. Örömmel üdvözöljük a vállalkozó

e/.i g í, hogy az es/fejgnmi megy fának messze világon jó hírnevet szerez.

— Magyaróvárról a következő meghívót véltük : A magyar óvári m. kir gazd. akadémia segély zőogy le te alaptőkéje gyarapítására 1884. évi februárhó 2-án a városház nagv tenné ben zártkörű tánczvigalmat rendez, melyre T. szerkesztőségét tisztelettel meghívja a rendezőség. Szaki;y József, elnök. Báró Jenő, Baich István, Boros Károly, Malatinszky Forencz, Maty- tyasovszky Kornél, Nagy István, Rédly Gyula, Simonyi Jenő, Siskovifs Sándor, Széntmihályi D»'zső, Toldy Zsiginond Uray Dezső, Walther Gyula, Ziegler Nándor, bizottsági tagok. Lehóczkv Tihamér jegyző, Etter Kálmán pénz- tárnok, kezdete 8 órakor. Család-jegy 3 személyre 5 frt. Személy- és karzat- jegy 2 frt. Jegyek előre válthatók a meghívó előmutatása mellett, január 30, 31., február 1 jón és 2 án délelőtt, 10 —12 óra, köz »tt a, Kazinczy- helyiségében (akadémia épület) és este a pénztárnál. Fol ülik/,etések köszönettel fogadtatnak és hírlapikig nyug táztatnak .

— Gyászhir. Őszin le részvét tel fogadtuk a következő gyászjelentést: A „Komáromi lapok“ szerkesztőségo, Iíef- er Szilárd-nak, o lap társtulajdonosa iák és a kiadóhivatalnak nevében is íz őszinte, mély fájdalomtól megrendült szívvel jelenti Literáti Foghtüy Dénes ügyvédnek, a „Komáromi Lapok“ felejt,hellen munkatársának és társtulajdonosának, ma röggel rövid szenvedés után bekövetkezett gyászos jthunytáf.Temetése folyó hó 17 ón dél - itán 3 órakor lesz. Ravatalát a társadalom részvéte könyezvo állja körül, jesujtó az elvesztés fájdalma. Egyike égjobkjainknak dőlt ki az élők Yorá >él Nyugodjék békével ! Komárom [883 doczember 15. Legyen emléke Idolt mindörökké!

— Szerencsétlenség. Piszkei levoezonk Írja a következőket : A napok- an igen nagy szerencsétlenség tői tént

fisz kén Krafft földbirtokos koezka kö- ányáljában melyet Holzspakh és fia Írnak areiidaban bel sok idegen muii- ás keresi napi kenyerét. F. lió 12-én. ste felé, midőn a munkások haza tó- jben \ oltak a munkások egyike bizonyos Kárnál Alajos kőfejtő arra kérte írsait, hogy segítsenek neki egy nagy övét, felállítani Társai habár |inunfcá- 3kat abban hagyták, s már indultak aza felé, mégis [felállították, hogy >vább dolgozhassák, s eltávozának. A zegény ember ki két nagyobb gyermek tyja amint a követ ide oda akarta »•azifani, a hatalmas kő fordult ugyan e oly szerencsétlenül, hogy a munkást,

maga alá temette. A szerencsétlen iáitására oda futott a műhelyben dol- ozó kovács, de minthogy ogy maga nem olt képes a követ olhengeriteni a tel sen laposra zúzott testről, kéuytelen olt társai után Süllőre futni, hogy a '.erencsétlent, e kínos helyzetből kiszn- iditsák. Habár társai rögtön a helyűiére értek s ki is szabadították még vo a kő alól, de az annyira összeomlott ember néhány órai kínos szen- -dés s e szavak után „Társaim csak imről gondoskodjatok !“ bohiinyrta einét örökre. Megjegyzendő, hogy ezen asz és cseh miiukásokná! az a szokás vik, ha, valamelyikök maghal, hogy a. tiamaiadt családtagok részére gyüjfést ndeznek, s kiki tehetsége szerint járul zzája. Mert azt tartják, ma neked hol p nekem. Mily lélekemelő szokás az etveszélyes foglalkozással bíró kőfej- k között !

— Árverés volt tegnap sfoly ma és lnap is a boldogult Stúrnó házánál ina-utczán.

FELELŐS SZERKESZTŐT^

DR KŐRÖSY LÁSZLÓ-