Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 73. szám

Esztergom, V. évfolyam^

73- szám.

Szombat, 1883. szeptember 8-áu

Városi s megyei érdekeink közlönye.

fl\

.egjeleniic heten kint kétszer:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évié.........................................................ö Ft. — kr.

fél évre .........................................................

negyedévre .....................................

Egyes szám ára 7 kr.

SZERKESZTŐSÉG:

JValz-häz első emelet

I:ip szellemi részét illető liü/.leménvek kiiMeiidőlr.

KIADÓHIVATAL:

ü _ —

r.o

;s

zecheni-ter.

Yy

liovíí. n Iiivnt.ii.Ios s a inngiín Iliiiloléself, n. nj iltlóibo szánt közlemények, elöli/,etési pénzük és reolniniílnsok intézeiulök.

HIVATALOS HIRDETÉSEK :

1 szótól 100 szóig — fi t. 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „

2()()_r,00-ig . 2 „ 25 „

Bólyegilíj 50 kr.

HIRDETÉSEK.

MAGA Nil IRDETÉSÍCK

megállapodás szerint leliel.5 Ingjiitnnyosnlibán közöltetuek.

NY1LTTÉR sora 20 Kr;

A városi kezelő személyzet.

Esztergom sz. kir. város képviselő testületé szabad választási jogának megsértése és e jognak a város tanácsra való átruház tatása ellen leérkezett bel- ügyministen rendeletnek m. hó 31 -iki közgyűlésén történt kihirdetésé alkalmával ér vény ositett önérzotes és hazafias magatartása ritka és fényes bizonyitéka volt a mai korszakban úgyis csak fehér hollóként mutatkozó azon fel háborodott indignatiónak, mely hajdanában minden hazafi keblét átjárta és felvillanyozni is bírta mindannyiszor, a hányszor alkotmányos szervezetén (történt az felülről, vagy alulról) csak egy parányi réstörést is elkövetni észlelt.

Nagyon kár volt tehát, hogy ezen a közgyűlésen nem lehettek jelen mind azon tényező személyek, kik befolyásuknál fogva oda törekedtek, miszerint a képviselőknek eme törvényben gyökerezett és ennek folytán előzőleg ministeri rendelettel is már megerősített önkormányzási jogukat megsemmisítsék és ezen jogot a. törvénybe sehol sem található testületre, a tanácsra ruházzák, anélkül, hogy az ebből kifolyó szomorú következmények eshetőségeire is számítottak volna. Mert kérdeni, ha bekövetkezett volna az az oset, hogy a képviselők továbbra is megmaradtak volna azon határozatuknál, miszerint a leérkezett rendelőt ellenére sem engedték volna választási jogukat mindaddig a tanácsra átruházni, miglen ez érdemben az országgyűléshez intézett sérelmes kérvényük tárgyában határozat hozatni nem fog és ennek folytán, ha a. város nyakára kir biztos lett volna kiküldve

jily eshetőségek beálltával hol lett volna tehát a megáilnpodás és mindezekért a i felelőség is kiket terhelt volna, csak is o szomorú események lefolyása igazolhatta volna legjobban.

De hogy az illetők ezen eljárásukkal sem a városnak, pedigkormány nak nem tettek kedves' szolgálatot, az ki fog tűnni abból, miszerint ezen választás folytán a városi tanács és a képviselők között mindég feszes állás fog lenni és nem is ok nélkül, mert a képviselők figyelme a tanács feje fölött Damokles kardjaként fog lebegni és ily helyzetben képzelhető-e, hogy a tanács bár melyik tagja nyugodt kebellel és lélekkel járulhasson a választás urnájához ! — de az illetők magát a kormányzást ezen ügynek az országgyűlés eleibe történt terelése által nem a legkellemesebb helyzetbe szorították és ezen felül, ha netalán a város igazságos kérelme kedvező megoldást nem nyerend, higyjék el az illetők, miszerint a kormánypártnak a jövő követválasztás alkalmával igen nagy mogerő!tetősébe fog kerülni még azon ki? talajat is számára megtartani bírni, melyen néhány an a kormányt úgyis csak loyalitá suknál és lekötelezettségüknél fogva szokták támogatni.

Midőn tehát most úgyis országszerte nyugtalanságok mutatkoznak és e végett békés egyetértésre lenne szükségünk, a nemes megye tellát sokkal czélszerübben cselekednék, ha a városnak magán ügyeibe minél ritkábban avatkoznék bo és ha már mostoha gyerekének tekinti is ezen várost azért ne ijeszgesse azt mindég csak ősi kardjára való támaszkodásával, mert hisz ha ezen kis város egykori harisnyás takácsai nem viselték is azt

az ősi kardot, azért Esztergom sz. kir. város történelmi múltja még is sokkal régibb és fényesebb mint a megyéé. A mostani város tanácsa pedig agy a szellemi, valamint a lovagiasság terén is bár melyik megyei lovaggal a versenyt kiállandja.

Azon reményben tehát, hogy különben a megyénél is nem sokára megejtendő t.isztujitás megtörténtével az uj vármegye falán méltányosabban fogja a város érdekeit képviselni, a városi tanácsot tehát a kezelő személyzet megválasztatására nézve egyedül csak azon igazságos eljárásra hívjuk fel, miszerint mindenek előtt tartsa magát távol a képviselők befolyásától és egyedül tiszta, lelkiösmérotes és meggyőződése szerint csakis olyanra adja szavazatát, kit a betöltendő állásra képességével és különösen jó orkölcsös magaviseleté és tiszta jelleménél fogva a legalkalmasabbnak it.él, azért bírjon fölemelkedni hivatásának el.beli magaslatára és ez esetben nyílt fővel és homlokkal jelenhet meg a képviselő testület előtt.

EGY KÉPVISELŐ.

Az antisemitákhóz.

Mogyorós, szept. 6.

Sokáig vonakodtam e kérdésről Írni; de miután az antisemilizmus hazánkban oly szomorú következményeket szül , hogy hazánk reputátiója a külföld előtt már is erősen kompromittálva van — sőt mint mondják, már megyénkben — Piszkén is rendetlenségek mutatkoztak, mind a mellett akadnak lapok, melyek még most is izgatnak a zsidók ellen : igy nem állhattam ellent, hogy szerény

véleményemet az antisemifcismusról nyíl vánosságra ne hozzam.

Az antisemitismus, tekintve az ismert czélt, a zsidókat hazánkból kiűzni a legnagyobb absurdum, mely valaha létezett, és csak az a bámulatos, hogy hóimét veszi magát az az ember, ki ezt még elérhetőnek gondolja.

Tekintve a mozgalom morálját, a legnagyobb immoraliiás a mi gondolható, mert ellenzik a keresztény vallás logfönségesebb tanaival, hogy : Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat ' Már pedig mindenki felebarátunk, még ha más valláson van is. Azután hol érvényesül az a másik szép elv, hogy : A mit nem akarsz magadnak, ne csele- kedd azt másnak sem !

Általában megfoghatatlan a gyűlölet a keresztények részéről a zsidók ellen, holott a keresztény vallás csak leány vallása a zsidó vallásnak. A tiz parancsolat ugyanaz a zsidóknak, mint a kereszténynek. Az ó-testamentumot még maga Krisztus sem tagadta meg, tehát mondom, megfoghatatlan azon gyülölség ; ha csak nem volna megmagyarázva az irigység által.

És csak ebben rejlik az egész gyii- lölség

Mert a zsidók takarékosabbak mint a keresztények, azért hamarább gazdagodnak meg mint a keresztények ! Még egy keresztény se ment tönkre egyenesen a zsidók által, hanem igenis önmaga által. A kinek 10 írtja, vau évenkint, és buszát költ; vagy akinek 1000 ft ja van, és 2000-et költ, annak tönkre kell menni akár van zsidó a világon, akár nincs.

Nem mondom, hogy a zsidók között nincsen csaló, vagy uzsorás; de azt

As „Eszisrgon ós ' tárcája.

nS&zunli &>á£ij £lnnanafi.

Szives bucsuzóra szép szerényen kérném, Fogadj i e pár szót édes Anna uéuéiu . Fogadja emlékül szerető öccsétől Szívből van az Írva végtől, elejétől.

Ne vegye sértésnek ha szemébe mondom, Ha szivemnek árját elejébe ontom :

De midőn ezt irom,könny gyűl a szemembe, Mintha bánatomnak poharából telne.

Nem tudom a lelkem, mi keserű bántja Lépteimet vissza mi vonzza, mi rántja ; Hej! hogyha nem fájna könnyű lenne men[nem,

Minek volna akkor, ugy elkeserednem.

De ha már mentiem kell, áldja meg az , [Isten,

Áldja örökkétig boldogul és frissen,

S ha szabadna kérnem, szép szerényen kérőiéin

Ne felejtsen engem édes Anna uéném ) GRÓF CSÁKY GYÖRGY.-ír*

(Egy eonfiscált könyvből.)

Majd minden európai álamnak vau II. Karolva, hanem mi most az egyszer az angol II. Károlyról szólunk.

II. Károly fia volt I. Károlyuak, kit Cromvell Oliver 1649-beu lefejeztetett. Az ártatlan II. Károly még ekkor csak 19 éves ifjú volt s nagyon kényelmetlenül érezte magát Párisban azok alatt a kemény napok alatt, melyeket édes papája a börtönben töltött. Panaszkodott is nem egyszer az or- leausi lieiczegnek.

A herczeg kinevette.

— Hát mitől félsz ?

— Cromvell kivégezteti atyámat a királyt.

— Szamár. Hiszen Cromvell ezáltal csak neked tesz szolgálatot. Ha I. Károlyt lefejezték, II. Károly koronát kap.

Az ifjú nem is gondolta, hogy a herczeg- nek mennyire igaza volt. Alig hűlt meg a hóhér bárdja, mely az angol király nyakát törzsétől elválasztó, mindenfelől tódultak hozzá az elégiiletlenek, s a királypártiak és már 1650-beu Hágában fejére tették az angol koronát.

Most már volt korona, de nem volt ország. Cromvell a jövő évben Worcester mellett szétverte a király seregét, s uralkodott tovább, mint Angliának protektora, erős kezekkel s dicsőségesen.

II. Károly pedig vándorolt országvól-or- szágra, városról-városra. Királya volta leghatalmasabb birodalomnak, de sokszor nem volt húsra valója. Szörnyen hasonlított a mi Dobzse Lászlónkhoz.

Es ez a vándorlás tartott kileucz egész esztendeig. Ez idő alatt a vándor király bele gyakorolta magát az adósságcsinálás ezerféle művészetébe, adós volt borczegeknek és mészárosoknak, ígéretekkel fizette kedveseit s vizitkártyával a muzsikusokat.

Pedig a király fiatal volt s nagyon szerette a nőket. Ä nők is szerették a királyt, de csak a gazdag királyt. Egy király, leinek üres a marka, annyi mintha nem is volna király. Szegény II. Károly sokszor tapasztalta ezt. A világ legszebb női mosolyogtak rá, s mikor már föllángolt, ugy járt mint Tantalus.

— Legyek csak egyszer Londonban ! vigasztalta magát, banem bizony erre kilencz kerek esztendeig váratott Cromvell.

A kalendárium csinálók 1660-at Írtak, midőn II. Károly Londouba bevonult. Nem került valami nagy munkájába, a parlament Divta be. Királyra szomjuhoztak a jó angolok.

— „Oddsfisli,“ hagyjatok engem békén“ — szokta mondani, ha országos ügyekkel háborgatták. A minisztereknek aztán volt annyi eszük, hogy nem is háborgatták.

S a király mulatott.

Udvarába gyiijté a legkedélyesebb ifjakat s a legszebb nőket, kik most már többet is megengedtek, mint egy-egy mosolyt. Hamp- toncourt volt a kedvencz mulató helye, hol a vidám ifjúság hordóból itta a gyönyört.

Jó példával a király járt elől. Nem számítva a sok alsóbb csillagot, épen kileucz szeretője volt. Nem egymás után, mint a mai modern csapodárság szokta, liánéin egy- szerro. Az a német diplomata, kinek emlékiratai után most a liamptoncourfi gyönyörökről beszélek, még a neveiket is feljegyezte.

Cleveland lierczegnő gyönyörű szőke szépség volt, a legszebb kék szemekkel, minőkről valaha valaki csak álmodott. — Iszonyú zsarnok volt, ki korlátlanul uralkodott az

udvar felett, s még akkor is gyakran elő- routott raidőu már magányba vonult, s a többi kedveseknek ugyancsak félteni kellett rózsás körmeitől szép szemeiket. Annyi gu- uyirat keringett róla, mint a franczia Lajosok kedveseiről. Pedig a lierczegnő boszu- álló volt. Mindenkit föl akart akasztatni a ki görbén nézett rá. Persze főként a guny- irókra dühöngött.

— Felség, akasztassa fel !

— Asszonyom, ugyan mit gondol ? Ha mindenkit felakasztatok, a ki magát gúnyolja, akkor nem marad adófizető Angliában.

A királynak igaza volt.

Cartlemaina herczegnő egyike volt a század legszebb nőinek. Kevély, eszes, s ritka cselszövő. Az udvari ármányokban ő volt a mester.

St. Albans lierczegnő ép olyan szép volt, mint az első, de nem zsarnok, és nem cselszövő. A király hamar megun'a

A divat két királynője vo t a kedvesek közt Stewart Luci s Cimiga kisasszony. Mindkettő leány, mindkettő gyönyörű segv- másnak legdühösebb vetélytársa. Amaz dugói volt, ez spanyol. Amaz szőke, kék szemű ábrándos; emez tüzes, fekete szemű, lángoló. Ez a két nő képviselte a divatot.

Stewart Luci egy izbi n kuHa szoknyában, s zöld harisnyában jelent meg az udvari bálon. Cuniga kisasszony pedig rózsaszín harisnyát viselt. E perczlol kezdve az udvar két táborra szakadt, a zöld liarisnyá- sok s a rózsaszín harisnyások táborára. A zöld harisiiyások tokaji Dort. s a rózsasziy Darisnyások spanyol borokat ittak. A királn itta mindkettőt.