Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 24. szám

nyei a szent, helyek lelett gyakorlatidé véd- urasága történetileg be nem bizonyíthatók, s igy inkéibb csak állítólagosak, melyeknek rejlett czélja és törekvése az egész keleten politikai túlizmosságra vergődni.Oroszország­nak czélja és törekvése az egész keleti ke­resztény egyház méltóságát Szent-Pétervárra átültetni, hogy ezáltal politikaiing is ter­jessze hatalmát, mint terjeszti már száza­dok óta szakadatlanul és folyvást. Ez oka azon feltűnő, ámbár megmagyarázható tü­neménynek, hogy a keresztény felekezetek sehol a világon egymást ug.v nem gyűlölik mint épen a kereszténység bölcsője helyén — Jeruzsálemben............. A világ minden részeiből millió és mil­lió zarándokok érkeznek e helyre, a „szent sirt“ láthatni. A basilika három templomot több kápolnát, egy kálváriát (Golgotba) és Jézus-Krisztus sírját foglalja magában, az összes helyiségeiben 10,000 ember kényel­mesen elfér. A szent sir temploma — fájdalom — nincs mindig nyitva, mint azt az ide za­rándokoltak óhajtanák, a kulcs még a tö­rökök kezeiben van. A nagy héten és a húsvéti szent ünnepek alkalmával a reggeli és délutáni órák bad nyitva van, ezen kívül úgy a katholikusok, mint az örmények és görögök nagyobb ünnepein szintén nyitva tartatik. (Megjegyzendő, hogy a templom aj­tajának kinyitásáért bizonyos taksa jár a törököknek.) Ha a „szent sir“ templomá­nak nagy harangját meghúzzák, ez jele an­yuk, bogy a basilika ajtaját kinyitották. A szent-sir templomát körülményé­ért megismerni legkevesebb három nap zükségeltclik, s ha valaki zavartalant! 1 akar benne néhány órát tölteni, úgy tanácsos — mint én tevém — a „szent föld kolostora“ titkárától engedélyt kérni egy éjjeli látoga­tásra, ez annyival könnyebb, mintán a „Szent Ferenc/rendi szerzetesek közül hatau foly­tonosan bent laknak. Éjjel fél tizenkettőkor a bent lévő Szent Ferenc zr e n d i szerzetesek a matutinumot imádkozzék, reg­gel négy órakor pedig Krisztus urunk sír­ján három szent misét mondanak. Mindennap d. u. 4 órakor ünnepélyes processió tartatik, a zarándok, ki először vesz r szt a körmenetben, egy nagy viasz- gyertyát kap, melyet a körmeuet alkalmá­val meggynjt és bevégeztével emlékül ha­zavihet. A „szent sir“ templomban ; Az első hely a szűz Mária kápolna az oltári szent­séggel, ez azon hely, hol a Megváltó fel­támadás után először anyja Mária előtt meg­jelent; közvetlenül a nagy oltár mellett egy elzárt helyen őriztetik ama kőoszlop, mely­hez Krisztus-Urunk kötözve volt; — ezen kőoszlop évenkint csak egyszer látható és érinthető, a nagy hét szerdáján. Innen régi oszlopos folyosón azon kápol­nába jutunk, hol Krisztusurunk fogva tar­tatott ; ettől néhány lépésnyire van azon hely hol Longinus a lándzsával az Üdvözítő ol­dalát keresztül döfte ; tizenkét lépésnyire pedig elérjük azt a kápolnát, hol a kato­nák Krisztus Uniók fölfeszitése után ruhája fölött osztoztak. A mint a sötét folyosót elhagyjuk, északra 28 lépcső levezet a He- lena-kápolnábn, hol Helena császárné imád­kozott mig Krisztus Urunk keresztfáját ke­resték ; e kápolna északi szegletén 13 Iép ­I Boruljunk lo az ő fúrja előtt s jusson eszünkbe, hogy érettünk is szenvedeti Is érettünk is föláldozta magút. Olt fekszik azután nagyszombaton egy élettelen test a, sziklaüregben. Néma, mint a halál, hideg mint a gyilkosok szive. Marczoiia római katonák állanak őrt a százszorosai) megölt totem fölött. S az eszme ereje elgörgeti a szik lát, életet lehel a vértelen testbe s föltámasztja, a halottat. Es a, harmadnapon való feltámadás ünnepével az egész világ megváltásá­nak ünnepe kezdődik. Fényes nap osz­latja el az évezredek ködét. A. keresztre feszített istenember eszméi halhatatla­nok voltak s halhatatlanok maradnak mindörükké. AUCUN. A kadarkuti rendről. Épen most jelent meg a hires ka­darkuti rendnek oklevelekkel bélelt folyó évi naplóra. Hogy olvasóinkat a rendről némileg tájékoztassuk, közöljük a füzet históriai vészét. Rendünk — úgymond az első pa­ragraph — som részvényes, sem tudo­mányos egyesület nem lévén, a vitézi és szerzetes rendek között valami. Noha pedig már a legrégibb időben is találni arra való embereket, keletkezése még is csak a múlt század elejére tehető. Fran- cziaországbau XIV. Lajos uralkodása alatt történt, hogy egy valaki fejét, fájditotta, kinek egy másik mintegy orvosságul azt tanácsolta, hogy tegyen föl oly kerek, a fejhez lapuló sipkát, milyent az egyháziak viselnek. E fo­rognék neve franciául Calotte, értelme pedig gyönge fejtakaró. így támadt a Calottisták Társasáiga, melynek szerke­zete katonai volt, és okleveleiben a tudós társaság nyelvezetét utánozta.. Besorozta mind azokat, kik valami furcsa, vagy épen esztelen és furcsa tett, magaviselet által megrovást ér­demeltek, és azt a gúny alakjában nyil­vánította. Ennek mintájára képződtek más ilynemű, társulatok, milyen az ügy nevezett Sorbonica facultas, (a sorbondo) a vargák kolontosok, mam­laszok társulata, az Andapál hada, a Katus, Katica, Katapila egyosillete. Különösen a liarcnép között tartotta főn magát ezen intézet. E században átültette ezt. F. Malurimis 'Magvarur- szágba, ki cgyidejig katonalelkész lé­vén megismerkedett e kópésággal, és haza jővén fölállttá a Kadarkuti Rendet, elnevezvén azt Rendtartománynak, ma­gát, pedig Főnöknek, és szerzetesLilkot- mányt adott neki. Okleveleit közönsé­gesen latán nyelven állította ki, utá­nozván csiifszoríion a szorzet.es Főelőjá- róság okiratainak irásneinét. Meghalt 1864-ben Andocson Somogybán. A „Regiment de la Calotte“ cziuiero volt Momus, a reges csúfol ódó isten, feje­delmi botja, továbbá csörgők, majmok, kelepek. A kadarkuti címer: Ad 3 pendentes. Uj feje lőtt e Rendnek, és befogadván kebelébe nem csak a szer­zetbelieket., hanem az egyháziakat, és világiakat is, ezen általánosításnál fogva méltán megilleti a fölvett Rendfő címe. A Rend magyar, hivatalos nyelvé is az, valamint az oklevelek is ezen irvák. Egyéb iránt szerkezetét bővebben men- ismertetik a szép számmal kiállított oklevelek. Eddig a história. A rendnek már kétszázhatvan ki­tüntetett tagja. van. A kadarkúti reiidfonök ez idősze­rűit a következő hangzatos czimot vi­seli : Gfáliczkői Ródó Vokativusz Testvér született Balázs Mummius. A rándulás babérnoka, a dőrészet nyilvános, rendes és valóságos Tanára, Bolond vármegyének közbirája, rá tó ti félkupaktanácsnok, a lédeci tudós tár­saságnak tiszt ele! b jli és a va jkai kuk- kóságnak levele ő tagja, a zabhegyező egyesület czimzetes, helyettes számfö­lötti elnöke, a piripócsi jégaszaló ipar- társulat biztosa, a disznódi, és kutya- bagosi gyülekezet részvényese, a kuvasz nyelvészet, a tökfej, és nadragulya ter­mesztő kertészek, a tőkehal, csorobogár, és a síivölvény tenyésztők bekebelezett társa stb. stb. stb. Már most bemutatunk egy okmányt is, melynek alapján a legújabb tagok egyikét ünnepélyesen beigtatták. A kadarkuti hivatalos stylusbaii szoikesztctt Ohiiiány a következő: Talpházi és semmivári Tót fi Metollusz Testvér kadarkuti Tutajna-gy oklevele. Sok lévén jeles Rendünknek terje­delmes erdeiben a fatuskó, ezek földol­gozására és értékesítésére kiváló gon­dot fordítván, oly ügyes emberfélén akadt inog szemünk, ki mintegy szüle­tett a neki szánt hivatalra. Ez pedig talpházi és semmivári Tótfi Metollusz 6.57 1)1. 184.35 kr. ért., Os.-zost n 4979.14 hl. 73358.04 kr. értékben. Az egyeriilet még; mindig a kezdet akadályaival küzd. Ezt különösen két számadat illusztrálja. Mellőzve a mér­leg részletes kimutatását, csak a, végső tiszta eredményt, a múlt, évi nyereményt közöljük s ezt a számot szembe állít­juk a kamatokra eső- tétellel. A múlt év tiszta, nyereménye ugyanis 2220*33, kamatokra ment 2109*80 frt. A köl­csönök az alaptőkét már jóval fel ül ha­ladjak. Nem ezé)unk e tételnél huzamosab­bal* megállapodni, hanem befejezésül bemutatjuk meg az egyesület borfor­galma kimutatását a megnyitás napjá­tól kezdve: 1878. október 1 -tő! 1879. végéig vétetett4344.—22.HI. 1S80-ik évben vétetett 2021.—28 Hl. ISSI-ik 3655.-35 Hl. 1882 ik 4305. —07 Hl. Vétetett ör.szesen 14926—52 Hl. 1879. végéig kiadott, G5G.—90 Hl. 1880. 3490.— Hl. 1881. 2105.—69 Hl. 1SS2. 3694.-69 Hl. Kiadatott összosen 9947,—39 Hl. Leltári ma­radvány 1883-ik évre 4979.—14 Hl. Ez adatok is bizonyítják, bogy a múlt évi üzlet emelkedést jelez, a mi hogy jövőre még nagyobb mérveket öltsön, őszintén kívánjuk. A nagy hétről. (Kislelkü felfogás. — A búcsúzó harangok. — Nagy­pénteken. — A/, ember meghalt, az eszme feltá­madt ! — Nagyszombaton. — A föltámadás ün­nepe.)— Nincs magasztosaid) tartalmú hét az egész egyházi naptárban, a, mit oly sokan ünnepelnének s oly kevesen érez­nének át méltóbban, miit a, nagybot. Az a megrázó tragicum, az a szi­vet járó fenség, mely a nagyhét napjai­ról emlékezetünkbe jut, nem érinthet minden embert egyformán. Soknak a cerimonia és a látványos­ság tetszik. Többen az ünneplő ruhából követ­keztetnek arra, hogy nem közönséges napokat élünk. Mások a dinom-dánom után számit ják ki az ünnep értékét. Es legtöbbon az után, hogy nem serénykednek, hanem csak Agrippa mesebeli szörnyetegének áldoznak. A hány ember, annyiféle szív s a hány szív annyi féle érzés. A ki nem tud olvasni, hanem csak az arany kötésű tábla után becsül meg valami remekművet, az épen úgy jár, mint a ki a nagyhetet csak azért tartja ünnepnek, mert akkor nincsen másnak dolga, mint az uj ünneplő ruhának, meg ;i gyomornak. * Hát. ma utoljára, kondidnak meg a harangok. Azok a. sajátszón), hol bána­tos, Ind vidám szavú dalnokok a kik megénoklik születésünk dalát, a, kik eléneklik nekrológunkat, s a, kik szüntelen a. hymnusok nyelvén figyel­meztetnek a túlvilág dicsőségére s a boldogság eszményére, mikor idelenn a- tékozló fiú pazarságával szórjuk el bit vány gyönyörökért ifjúságiink Vi­rágait s lelkünk legnemesebb gyön­gyid t. Oh liová tiint el az a tündérekkel benépesült, vidám gyermeki kor, mely­nek fellegtelen paradicsomában álmél- kodo szemünk oly sok szépet látott. . . Akkor még láttuk, miként röpülnek el egyenkint azok a hol bánatos, hol vidám szavú dalnokok a, felhők szárnyán magas palotájukból egyenesen Rómáim. Soká ii Inn ok néztünk. Minden fel­hőben búcsúzó harangokat láttunk... * Nagypénlok. Az eszmébe lándsát döftek. Az ember meghalt, az eszme feltámadott. A keresztre feszitett embert, a kit előbb megcsókoltak, elárultak, megko­ronáztak és megaláztak, azt meg tudta ölni a logszivtelenebb kínzás, az meg­halt, a keresztfán. De az istent, a, ki abban az em­berben lakozott, de az eszmét, a mi abban a halálra gyötört testben élt, azt nem csalhatta meg Iskarióth csók- ja, azt, nem árulhatta el egy tanítvány bűne, azt nem tagadhatta meg egy in eg t-rin törődött szivü ember, azt nem némitliatta el a, töviskorona, azt nem alázhatta, meg a szégyeupalást, azt nem feszíthette keresztre a gonoszság, azt nem gúnyolhatta a ravasz Írástudó s a tévelygő pluirisous, azt nem dobhat­ta meg éles kővel a jeruzsálemi pro­letár, annak az eszmének nem vigyo­roghatott az arczába a győző vak hit s nem pökbetett a szeme közé a nyomo­rult hóhér. Az ember meghalt. Mint mindenki a kit ártatlanul halálra gyötörnek. De az eszme halhatatlanul föl táma­dott. Mint minden nagy eszme, a mi a világot megváltotta s a mi az embe­riséget, üdvözítette. Seukisc képviselt még olyan meg­váltó s annyira üdvözítő eszméket mint az a nagypénteki halott. CS"ii lejtíbb menvó, egy sötét természetes barlangba jutunk, hol 300 év után Krisztus Urunk keresztfáját a szegekkel, valamint a lándsát és a tövis koszorút feltalálták. E sötét földalatti barlangban mély csend ural­kodik ; az oltár fölött egy sziklán Helena császárné érezszobra áll. A földalatti mindkét kápolnából, a mint felérünk, mindjárt balkézre egy kis oltár alatt látható azon szürke márványkő, melyen Krisztus urunk Pilátus házában jilt, midőn a szolgák ál'al tövisekkel megkoro­názhatott. Ezen kápolna régente az Abissy- niaké volt, do a görögök kezeibe jutott,. Es most a világ legszentebb helyére lépünk a Golgotha, vagy az úgynevezett kálváriahegyre, hova 18 lépcső vezet fel. A l>oI ti vezet íí helyiség két kápolnából áll, padozata kősziklák, helyesebben finom lapos márvány koczkákkal vannak kirakva, balra vagyis északra az oltár alatt a sziklában ezüstbe foglalt kerek lyuk mutatja azt fa helyet, hol a kereszt állott, iobbkézre esik azon hely, hol Krisztus urunk keresztre fe- szittetett, a két kápolna között van egy kis oltár, midőn Krisztus urunkat a ke­resztről levették e helyen anyja Mária ölébe helyezték ; ezen jelenetet egy szép olajfes­tésű kép hiven ábrázolja. Ugyancsak innen jobbra egy vasrostélyü ablakon át láthatni a fájdalmas Mária-kápohiát, ide — miután a szentsir templomán kívül esik — a fő­kapu előtt egy szűk lépcső vezet, itt tar­tózkodott Mária és János az alatt, a mjg Krisztust keresztre feszítették. A mint i kálvária begyről lejövünk a templom plé­numába jutunk, a kapu átellenében fek­szik ama kő, melyen Krisztus urunk holt­teste feküdt, midőn József és Nikodemus által bebalzsamoztatok, ezen hely egy hosz- szú vörös márványkővel van betakarva s éjjel-nappal 8 lámpa ég fölötte, régente a keresztes vitézek idejében e helyen temp­lom állott. Innen néhány lépésnyire bal­kézre látható egy gömbölyű vasrostély, a melyben reudesen egy olajlámpa ég, az ör­mények azt tartják, hogy az alatt, migKris- tus urunkat bebalzsamozták, rokonai itt áll­tak volna. A „szent sir“ vagyis voltaképen a föl­támadás kápolnája a basilika nagy kupo­lája alatt vau a középen, három részre osz­lik, nevezetesen : az első rész a csarnok, hol nagy érczlámpák égnek, innen két szár­nyas ajtón belépünk az angyal kápolnába, a közepén egy kőoszlop áll, melyen az an­gyal térdelt, midőn Sión leányai a sirhoz jövének, innen egy szűk hasadékou leha­jolva bejutunk a szent helyre ; a szent sirt jobb kézre egy, a közepén ketté tört fehér márványkő takarja, mely három láb magas öt láb hossza és két láb széles s egyúttal oltárul is szolgál. A „szent-sir“ belsejében — térdepelve — csak négyen férnek el. Számos arany és ezüst lámpa ég benne éjjel-nappal, az oldal falon levő három kép közül a középső a görögöké, az evaugeliutni oldalon a ka- tholikusoké, a másik pedig az örményeké, A „szent-sir“ külső része görög feliratok­kal és temérdek lámpával s viaszgyertyá­val és egy kis toronnyal van ellátva. —-A ,,szent-sir“ közvetlen háta mögött van a koptusok szerény kápolnája. STOCZEK KÁROLY. — Vége köv. —

Next

/
Thumbnails
Contents