Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 20. szám

időbeli polgár I ti es ter a működésükben eljárt tanáé »okokat nem ellenőrizte.

A cikkírót a város jobb sorsa iránti nemes bnzgópodás vezette czikke megírásában és azért mindenben egyet értek vo|c, csuk azon egy pontban nem bogy a 6000 irtot a város pénztárának kelljen föltétlenül és véglegesen viselnie, ha annak megfizetésében a város végérvényesen elmarasztal tátik. — Mert a városi költségelőirányzat nélkül soha sem tett nagyobb építkezéseket, ha tehát- a közgyűlés előlege«, vagy bár utólagos helybenhagyása nélkül történt a tulépiikezes, akkor a város viszkeresete főn marad azok ellen, a kik a város pénztára ellen a merényletet elkövették.

A pénztárnok utalvány nélkül nem teljesít, fizetést, könnyen kitudható tellát, hogy ki utalványozta ki a 6000 irtot, és ki volt az építés felügyeletével megbízva, és ki ment túl az előirányzott összegen.

A megválasztandó városi képviselő testület tehát álljon résen, és ha ezen ügy szőnyegre kerül, küldjön ki saját kebeléből egy jól megválasztandó bizottságot ezen ügy megvizsgálására és ha az tűnik ki, hogy a túl kiadás engedély nélkül történt, akkor indíttassa meg a közgyűlés a kártérítési pert azok ellen, a kik a város vagyonát esákisza,Imájának tekintették.

Csak azután az a bizottság ne a bűn el lepi ezésé t, hanem kiderítését tegye föladatává ! —

Borkereskedők és borügynökök.

III.

Ezen keresi« ti verseny következtében valószíni'i, hogy a kiválóbb borokban áremelkedés fog beállani, ez csak előnyős lehet, mert csakis a termelőnek hasznára fog válni, a fogyasztó pedig megfizeti azt; a szövetkezetét és a közvetítőt ezen áremelkedés érintetlenHl hagyja ; a külföldi piacz határozza az árt és minden fogyasztó, akár kfil-, akár belföldi, azt meg fogja fizetni ; vegyük például, hogy szövetkezetünk működése következtében a termény értékesítésben nehány év múlva egy bizonyos stabili tás áll be és tudni fogja a külföldi fogyasztó, hogy mindig kaphat meghízható borokat, mindenféle vidéki sa- játlagosságot, bárminő mennyiségben ;| mi és ki fogja határozni ezek árát ? a

termelő ? vagy az évi termés eredménye, vájjon jó szüret volt-e, vagy nem ?

Korántsem ; hanem a külföldi vevő annyit fog fizetni az egyes borokért, a mennyit az ér, az ö,sínért és rég meghatározott becsértékkel bi ró külföldi bőrhöz arányban ; iey például a medve i boruk fogyasztó közönsége az erdélyi Cabernet borokból évenkint 20.000 hektolitert fog kívánni és hajlandó lesz helyben 40 irtot fizetni hektoliteréért, mely ár megfelel a Medve-i VTII-ad osztályú borok árának, mely osztályú Medve-i borral amaz erdélyi csakugyan egy érték H, inig ellenben az én boromért csak 30 frt.pt, azaz csak a Medvei-i IX-ik osztály árát fogják kínálni, mert az valamivel nehezebb és nem oly finom zamatu, ha most már találok más fogyasztó publi- k mot, mely boromat megkedveli éppen úgy, a. mint van és egy ösmeretes, már rég taksált borral egyenlő értékűnek találja, akkor ama boromnak magasabb árát, is elérhetem talán, ha ilyenre nem találok, akkor meg kell avval elégednem és azt, mint borom valódi értékét «1 kell fogadnom.

Ha, most már bekövetkeznék azon eset, hogy Erdélyben csak 15,000 hektoliter bor terem, akkor a nagyobb kereslet következtében kétségkívül emelkedni fognak az árak, a kereskedő magasabb áron fogja az erdélyi egyesülettől vásárolni és a fogyasztónak drágábban eladni.

Ily módon hazai boraink értékskálájában változás fog beállani a nagy fogyasztó külföld ítélete szerint, az előállr tási költség semmi befolyássál többé nem lesz a, borok értékére, épp oly kevés lesz hazai fogyasztóink Ízlése ; igy lehetséges, hogy például a magja: í'ádi borok Poroszországban megszeretik, vesznek belőle annyit, a mennyi kapható és fizetik 4:0 frttal, ellenben az érmei léki borokat csak Oroszország- ban fogják fogyasztani és annyira sem lévén szükségük, mint a mennyit termel ama vidék, csak 12 frtot hajlani dók megadni hektoliteréért, mert ezen áron kaphatnak más honnan is oly értékű bort ; a következmény az lesz, hogy a magyarádi 40 frtot, az énnel - melóid 12 frtot ér. Ne móltóztassanak reám neheztelni az érmei léki termelők; ez csak példa ! és hogy hazai fogyasz. tóink a jövőben amazt drágábban lesz nek kénytelenek fizetni mind eddig, el lenben emezt olcsóbban kapják min iddig. t

A mini ((•hát, a borkereskedelem egészséges alapokra lesz fektetve és a mint a. termelés amazt kellően és állandóan a Union Iái n i fogja akkor a kérésiét fogja, meghatározni boraink értékskáláját és a fogyasztó fogja ezen árakat megfizet ni.

A kereskedő és közvetítő ezen árhullámzások és különbözetek által érintve nem lesz, vagy csak annyiban lesz érdekelve általuk, a. mennyiben ezek a forgalmat fejleszteni vagy csökkenteni képesek.

Ezen a bei- és külföldi kereskedők és a termelők szövetkezetei közti bor- kereskedését közvetítésében tág működési tér fog nyílni az ügynököknek is, kereskedőknek is, sőt az eddiginél kereskedelmi szempontból sokkal egészségesebb és méltóbb.

Gróf KEGLE VICE ISTVÁN.

Csendőrségünk.

Az egyik újabb miniszteri intézmény. mely a megyéknek és önálló töivényhatóságu városoknak inegkiiIdetelt a, csendőrség szervezéséről szól.

Megígértük már olvasóinknak, hogy a, esendőd intézményről legközelebb tájékoztatóbb ismertetést fogunk közleni. ígéretünket most a következőkben váltjuk be.

A miniszteri intézmény a törvény meghatalmazásánál fogva az V-ik csend őrségi parancsnokság jövő évi megalakítását tervezi és rendeli elEszerint az V-ik csendőrségi parancsnokság székhelye Pozsony Lesz, a p a. ran cs n o k ság három szám y parancsnokságra osztatik, Pozsony, Besztercze- bánya és Esztergom székhelyekkel.

Minden száruyparaucsnokság bárom állomással fog bírni, igy az esztergomi szárny parancsnokságban az állomáshelye^ : Esztergom, B.-Gyarmat és Rimaszombat.

A miniszter ezen értesítés iolytáii utasította a közigazgatási bizottságot, bogy a helyőrségi székhelyek megalapítására, vonatkozó tervezetet folyó évi márczius végéig terjessze fel.

Nógrádinegye legközelebb tartott közigazgatási ülésén kimondatott, hogy azon intézkedés, melyszerint Esztergom lett szárny parancsnoksági székhely ü l megalapítva, Nógrádiul nézve igen sérelmes, mert ez a keret szélére esik, továbbá a bizottság kevesli a helyőrségek és a csendőrök számát s az elsőt 12-ről 14-re, a másodikat 78-ról legalább is 88-:a emeltetni kéri.

A küldöttségi javaslat szerint a helyőrségek következő járás szolga,bírói és bírói székhelyeken s községekben és személyzettel terveztetnek felállittatni:

B.-Gyarmaton 10 csendőrrel, Loson- ezon, Salgótarjánban Szi rákon, Szé- csényben és Rétságon 8—8 csendőrrel, Füleken 6 csendőrrel, Kistereimén Rónyán, Divényben, Kékkőben, Becskén 5—5 csendőrrel.

Ezeken kívül Verőcze és Abelova volna helyőrségekkel ellátandó.

Az irók és művészek társasága.

(Vége.)

Az ajtó egész széliében kitárul.— Kell is, mert az a ki belép, máskülönben nem férne be raj la. Csengő hangon kiáltja :

— Dob re gyen !

Önök nagyot bámulnak s azt képzelik, hogy az valami tót tenorista.

Csalódtak. Pál ük Béla festő ez, kit Szabó Bandi diadalmasan követ.— Partnert fogott benne a tarokhoz. — Hanem félnek tőle, mert nagy a szerencséje, a mi nagyon természetes dolog ha elárulom önöknek, hogy az Isten házát vette meg Újpesten s ott van az atolierje, a hol ezelőtt a lutheri,nosok hirdették Isten diccőségót. Még a torouy is a házon van.

De hát ideje, hogy átlépjük már a spanyol Ruhikont, mert már nagy lármát hallunk onnan túlról.

Tyüh, hát ezek mikor kerültek ide. Talán itt ebédeltek, hogy már ilyeu korán fizik nemzeti játékunkat.

De már kedves vendégeim,itt láthatnak önök nagy bankókat is, meg pedig nem csak az asztal körül, hanem az asztalon is—- Forint a „vizi“, szól egy vékony hang. Önök azt hiszik ez apró emberekről, hogy szintén apró pénz. Pedig csalódnak, ennek bizony felszökött az agiója, mióta balladái oly nagy feltűnést keltettek Levinszky ajkairól. Kiss Józsefnek hívják.

Önök másformának képzelték. Elhiszem. Ő is a makk alsót gusztálta ki a zöld ász helyett.

Azt, a ki mellette ül, szintén ismerik Önök, Feloki Miklós, ki sajátságos zamattal mondja „vorpasz,“ mire Vízvári ötven krezárt „Mindéi.“ —

vagy lobban mondva művésznő. Olyan kis művésznő, akinek a hánezoló hiba ép ugy el bü \ öli a táuczost, mint a ragyogó s eme.

Törik-szakad : itt segitni kell. De hogyan ?

Ezen töri fejét a kis Hedvig ezért olvau izgatott, ezért vau oly föliudulásban, azért jött ki egész lénye a rendes kerékvágásból mikor Lóránt azt mondta neki :-- Az első ke ring Őt veled kezdem, kis üaivitf.

Jut eszébe valami. Majd segit, rajta, a Kázmér. Az a Kázmér pedig egy hóbortos bolió fin, — mellékesen az ő édes testvére, -- aki igen jól tud lánczolni, sőt mi több még kei ingót is, s aki mindennek daczára (szörnyűség, hogy ilyen emberek is vannak a világon !) még a lábát sem mozdítja, hanem mig a zene olyan vígan szól a nagy teremben, hátul valahol eliejtve egy sötét szobában leguggolt a pamlúgra és most búslakodik és sóhajtozik azért, mert az ő imádott Arankájával nem tánczoIhatott, lévén az már más boldogabb halandónak féltékenyen őrzött menyasz- szonya.

Igen, annak a bohókás Kázméruak segítenie kell a dolgon Épen az előbb pillantotta őt, meg a kis Hedvig, mikor sorba betekinthetett az egyes szobákba, az erkély egy sötét fülkéjében. Bizonyosan itt lesz ő mér most is és lesi a holdvilág ábrándos sugarát. Az ő kedves Kázmérja a rezgő alatt cvak megtanítja őt valahogy a kerin- gŐre. Csak megteszi ezt a Kázmér az ő kedvéért. Aztán meg « Kázmér előtt nines I

mit szégyeneimé magát. Hiszen az az ő édes testvérje.

Hanem persze, a Lóránt az más. Az már távoli rokon. Az már „fiatal ember.“ Annak nem szabad a litkot megtudnia. Inkább szörnyet halna a kis Hedvig, semhogy megengedné, hogy a Lóránt ezt a szégyent megtudja, hogy ő keringőt uem tud táu- czolni.

A kis Hedvig végig suhan a termen, átsiet a folyosón s bekacsint a túlsó szé-, léu levő kis szoba sötétjébe. Mily szerencse. hogy Kázmér még most is ott iil Az ablakon átszűrödö lioldsugár megvilágítja a körvonalait. Csak egy perezre — aztán a Kázmér meghúzza az ablak függönyét — s még sötétebb a kis szoba.

Szegény hóbortos, gyászoló szerelmes Kázmér.

A kis Hedvig beoson a szobába s egy gyors mozdulattal behúzza az ajtót. Túlságos óvatosságból el is reteszeli belülről. No most aztán nem háborgatja senki. Kezdődhetik a tánczleczke.

Hanem persze — arra nézve még a Kázmér beleegyezése is szükséges. Kettőn áll az alku. Meglesz majd az is. Hedvig a sötétség daczára is odatalált, leült az ábrándozó mellé, álkulcsolta. azt karjaival s akkor aztán ezt, mondá .neki suttogva ;

— Csendesen maradj. Szót se szólj, nehogy odakint, meghallják szavunkat. Majd csak én beszélek — ilyen suttogva. Hanem te néma maradj, mint a hal, mert különben megrázom a hajadat vagy meg czibálom a füleidet.

Kázmér néma maradt.

— Tudod, minek jöttem hozzád? Ugy-e kiváncsi vagy rá. No mindjárt megmondom. A zene tisztán áthathat szik ide. Figyelj reá. Még a második csárdást járják. Az én táuez- rendemen az van, hogy a csárdás után következik a rezgő, aztán a négyes, meg a keringő. Tehát, figyelj ide Kázmér — figyelj, és ne ábrándozzál a te bájos Arankádról, aki rád nézve már úgyis élőhalott, — amíg majd odabent a negvest járják, addig te en- gemet itten megtanítasz a keringőre.

A guggoló megmozdult.

— Csendesen légy. Szót se szólj'. Ugy is tudom, mit akarsz mondani. Azt, akarod tudni, hogy mit, jelent, ez a komédia. De ez egyátaláoan nem komédia. Ez által en- gemet, nagyon — boldoggá tészsz. Mit tudod te, miben áll a boldogság. Egyikre nézve abban, ha drágagyöngyöt hordhat, a másikra nézve abban, ha keringőt tánczolbat. Ne fészkel» djél. Tudod, megtiltottam, hogy félbeszakíts.

A guggoló nem feszengett.

— Tehát, ne ellenkezzél; taníts meg a keringőre. Tudod, gyönge tánezosnő vagyok egy általában. A zárdában nem tanulhattam táuczolni. Do a keringŐhöz még kevesebbet értek. Nekem pedig ma keringőt, kell tán- czoltiom. Érted ? Kell tánezolnom.

A guggoló most, már éppenséggel nem fészkelődött. Nyugodtan, majdnem mereven ült ott a kereveten.

A kis szőke Hedvig pedig suttogva folytatá:

— Ugy van: kell tánezolnom. Lemondok a csárdásról, melyet annyira szeretek, le a négyesről — a Lantos Feri majd bámul, hogy az ő négyestáiiczosuője eltűnt —

csak azért, l.ogy keringőt táiiczolhassak Istenem, hogy épen a keringőt uem tanultam soha.

A kis Hedvignek fátyolozottá lett a hangja. Mintha sírni készülne.

— Ne nevess ki. Neked bevallom, édes í Kázmér, hiszen te is szerelsz és megfogsz

engemet érteni. De látod, az a csúnya Ló- j ráüt kért föl a keringőre, akit, Lóránt, — no hát, akit annyira szeretek.

A guggoló olyan mozdulatot tett,, mintha föl akart volna ugrani. De Hedvig átkarolva tartá. Nem szabadulhatott. — Meg kellett hallgatnia, ami következett.

— Hála istennek, csakhogy már ki- moudtam. Szinte égette a lelkemet ez a titok. Ugy-e Kázmér nem nevetsz ki azért mert Lórántot szeretem ? Én nem tehetek róla. Sokszor akartam hitetni önmagámmal, hogy nem igaz. De hát csak azért is igaz. De hát még is csak igaz. már olyan régóta szeretem. Tudod még azóta, hogy egymással játszottunk. Azóta velem együtt nőtt a szerelem, mint ahogy a fa törzsével szélesebbre nyúlnak az ágak is.

A kis Hedvig szorosabban kulcsolta át karjaival testvérét, midőn tovább folytatá:

— Megmondtam. Bevallottam neked testvéremnek. De neked is csak ugy sötétben, midőn nem láthatod arczom pírját. — Hanem Lórántnak nem merném megmondani annak nem szabad megtudnia, ő kinevetne, mint a bogy a komoly férfiú kineveti az együgyű gyermeket, ő olyan komoly, olyan nyugodt, oly férfias. És én épen ezért szeretem. Le tudnám szeméről csókolni a szomorúságot, oda tudnék borulni a vállára és azt mondani: Nézz rám, légy vidám! Ha-