Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 16. szám

10, vagy 20 s azaü knyi pótlás u nö* veK< (Jós itt;'iiy i k érint, i ein fog' javí­tást rí.'id zni, hírem csak a mai és későbbi ja vadalumzás között, némi kis ktilönbö'/.étit. Pedig- arra kellene tür<‘- kedui, hogy a, fizetés a, legkisebb tiszt­viselőiéi a leg ii agy ob big arányosítva, le­gyen s hogy ez megtörténhessék, szük­séges rolni ll i leg-el()l)b| a ma, meg­állapított fizetéseknek arányosítása s .azután lenne jogos, igazságos és mél­tányos a fizetés ja,vitás százalékát bi­zonyos összegtől felfelé alacsonyabb s ugyanonnét lefelé magasabb arányban meghatározni. Ez volna a törvényhatósági bizott­ság feladata még ez év folyamán, — ■melynek megoldását a legélénkebb figye­lemmel kiserendjnk s ha, kell néz,eto- iinkét nyilvánítani is fogjuk, remélve 'hogy azok a tisztviselői kar érdekéből pneleg pártolásra találnak. A mesterszók gyűjtése. A Magy. Tud. Akadémiától a kö­vetkező felhívást Vettük : Kormányunk s társadalmunk egya­ránt azon vannak, hogy a magyar ipái­tól virágozzék. Fyz együttes működésnek már is van sikere. Mutálják ezt egy évtízről gyűjtött statistikai adatok, me­lyek tanúbizonysága szerint az iparü- y.ők száma tetemesen növekedett. De nemcsak ez öl vemletes jelenségben mu­tatkozik az iparélet föllendülése, ha­nem abban is, hogy számos oly inté­zet keletkezett s részesül általános pár­tolásban, melyek mind megannyi»» az iparűzés előbbrevilölét, haladását (űz­tek ki czélnl. Ilyen intézetek a tech­nológiai muzeiun, a közép ipariskola iparmuzeiim s az ország több pontján felál ül ott különböző tanműhelyek, me­lyek száma, mint, azt előre lehet látni, ■évről-év re szaporodni fog. Mindezen intézetek, iskolák nyelve a magyar s mindannyinak azon főfeladata mellett, hogy értelmes, szakukban, jártas ipa­rosokat neveljen, még az is a czélja, hogy a hazad ipart nemzetivé, magyar szelleművé, magyarrá tegye. Ez az utóbbi törekvésnek egyik feltétele, hogy az egyes iparágakban használt eszközök, szerszámok, mester­fogások, m íi te telek helyes alkotásé ma- s gyár szókkal neveztessenek meg. Eddigi1 szókészletünk, mely szótárainkban van lerakva, a mesterszókban nagy fogyat­kozást mulat, sőt a, mi ilyféie szó ott föl s található, az is jobba,dán az ön­kény s alkotásnak köszön, léteiét, ü hiány az említett intézetek élén álló férfiak hazafias igyekezetét nagyon megbéníthatja minélfogva a Magyar Tudományos Akndémia nyelvtudományi bizottsága el had,árosa, hogy egy szer­kesztendő iparos szótár elmunkádata- képen az iparosok körében gyűjtést íudit, azon szók gyűjtését, melyek az egyes mesterségek műhelyeiben vannak eltemetve, s mely (de életrekelléso min­den magyarnak hazafias kötelessége. A magyar ipar nein mai keltű. Régi okiiátok adatai szólnak arról, hogy a magyarság mesterségeket, űzött s arról hogy magyar kifejezésekkel élt. Erről a régi czehs abályok a legkiilömhözőbh iparágak köréből tesznek bizonyságot. A M. T. Akadémia nyelvtudományi bizottsága, meg van győződve, hogy eme To Ilii vasával foganatba vett rend­szeres gyűjtésével e régi szókincs egy jó részét fogja, főleleveiiiteni s ez ál­tal a műnyelvnek oly anyagának fog- birtokába jutni, mely csak annyiban fog kiegészítésre szorulni, a mennyiben az egyes iparágak a, mai rohamos haladásban új műveletekkel gyara­podtak. Midőn tehát a M. T. Akadémia nyelvtudományi bizottsága az ország Ipartársulat,aihoz, mint oly tesl ül etek - liez fordul, melyek a kitűzött czélt munkásságukkal első sorban vannak hivatva támogatni az általuk űzött mes­terség körében eszközölt gyűjtéssel, egyszersmind avval kecsegteti magát, hogy eme nemzeti ügyben kibocsátott felhívása részükről hazafias készséggel fog talál kozni s az ügy fontosságá­hoz mért buzgalommal fog teljesí­tetni. Ä mesterszók gyűjtésének, illetőleg összeírásának könyebbségére s rend­szeressége éi (lekében jónak látta a bizottság eme felhíváshoz kérdő-ivet csatolni, nemkülönben egy minta-ivet is, melynek szóanyagát az asztal osság köréből vette, mely előbbi az asztalos ipartársulatok részéről nemcsak meg­tűri a kiigazítást vagy kiegészítést, sőt azt meg is kívánja A kérdő Ívben föltett kérdések ugyan fölöslegessé teszik a külön uta­sítást, mindamellett egy számbaveendő körülményt nem hallgathatunk el s ez az, hogyha bármire is nem találtatnék tiszta magyar szó és csak idegen nyelv­ből átalakult szó állna rendelkezésére ez épen ngy, mint amazok, jegyeztes­sék fel, tanúságául szolgálhat, nyelvünk fejlődésének s annak, mennyire bir átlia- sonitó erővel a magyar ajak. Figyel-í lilébe ajánlja továbbá a bizottság a, t,. ipartársulatoknak és azon egyeseknek, j kikhez felhívásuk eljut, hogy a mely' vidéken valamely mesterszóllak nem ismerik megfelelő német szavát, ne mulaszszák el annak a szónak fogalmát néhány kisérő szóval megmagya­rázni. A fonnebbikben kijelölte a M. T. Akadémia nyelvtudomány i bizottsága fel hi vasának czólját s az eszköze leli, melyekkel azt, elérhetőnek hiszi; már most a t. Ipartársulatokon áll, hogy nyelv íi n k szóg-azdaságának növel ésére irányuló ezen törekvést tőlük telhetőig fölkarolják -— s ezt, úgy vagyunk meggyőződve, bizonyosan meg is te­szik, mert nem felejthetik el, hogy nyelvében él a nemzet. Felhívásunkat, melyet újból, min den a magyarság iránt buzgó iparos­nak szívességébe ajánlunk, azon ké­nemmel zárjuk be, hogy a kitöltött kérdő ivet szíveskedjenek f. év jnn. 1. mint végső határidőre beküldeni. Az Írók ás művészek társasága. a Szikszay féle jól ismert, vendéglő fölé eljöttünk beavatom kedves vendé­geimet a kör viszonyaiba. Tiszleletbeli einüke|ki lelietne más, mint, Jókai, az irodalom ezrese ? Elnöke ÜTváry Lajos, a Pesti Napló derék, szeretetreméltó ‘szerkesztője, s titkára Dolina,y Gyula, kinél tevék n obi), életre­valóbb, mozgékonyabb és ügyesebb em­bert a kör nem is lóghatna. A jelenlegi vezetés mellett a kör igen szép virágzásnak indult, pompá­san be van rendezve s igen jelenté­keny tényezője, a főváros társadalmi életének, bármennyire akarják is ezt né­melyek elvitatni. Hiszen éppen csak a napokban hal­lottuk e termekben Liszt Ferenczet zongorázni, ami oly élvezet, mit a nemzeti kaszinó is méltán irigyel tő­Majd fölkel, veszi kalapját, botját s az ajtó { felé tart. — Hova megy ? — kiált utána a ke­gyeim. — Törődött, beteges ember vagyok, bocsánatot kérek . . . rászolgáltam nagyon a nyugdíjra . . . aztán, bocsánatot kérek, vén is vagyok egy kissé ahhoz, hogy nálanmál ifjúbbak kényök-kedvök szerint bánjanak velem . . . bocsánatot ké­rek . . . — Az ököl, a vén ökör, — mormogó a távozó után a fiatal zsarnok. Néhányszor vígig méri a szobát, aztán haragosan becsapva maga után az ajtót, ő is távozik. A nagyságos asszony előszobájában találkoznak a kegyenc és a tanácsos. — Hova, hova Béla ? — Égy kis találkozás .. . — Találkozás, légyott, beliebe . . . pe itthon a nagyságos asszony? Igen, a mama itthon van s várja a tanácsos urat. — No akkor sietek. De igaz, Béla. Mi újság a. hivatalban ? Ma nem értem rá bemenni. Semmi . . . azaz, hogy az a, vén rapp, is Veres Bálint eltávozott, nyugdíjáz­tatni akarja magát. Tetszik tudni, kissé ras'mjtMin a In -Újságáért. Igen ? No majd tekintetbe vesszük a nyugd j.iz isiin I Szarnia. tanácsos benyit a szobába. Szép, előkelő tartás ii delnő fogadja, ki bár nem Üatal már, néhány évvel lévén csak innen u iie.g\ vénén, de még mindig hódító. tanácsos kezet csókol és karonfogva mennek a nagyságos asszony szobácská­jába. — Nos tehát, hogy van megelégedve a fiammal? — Bélá val ? Öli, rendkivill. Jövő héten megkapja fogalmazói kiueveztetését. A delnő csábítóan mosolyog s legye­zőjével ka ezérán meglegyinti a tanácsos íir arczát. SEBŐK ZSIGMOND. — Tejgazdasági felügyelő. A föld­művelés-, ipar- és kcrkedelmi minisz­ter a szarvasmarhatenyészíéssel egy­idejűleg a tejgazdaságot is előmozdítani óhajtván, országos t e j ga z d a s á g i f e 1 ü gyei ő v é E.gaii Edét nevezte ki, kinek feladatiul tűzte ki, hogy a gazdáknak a tejgazdaságok berendezése és tejszövelkezetek alakítása körül a szükséges uímutatáí okát ingyen meg­adja. s őket a tejgazdaság fölkarolására és szövet kezetek ala k i I ására. Imzdi tsa, esetleg a. berendezések tervezetét és költségelőirányzatát elkészítse és kí­vánatra alkalma,s sajtosok szerződteté­sét. közvetítse. Talán városunkban és vi­dékén is meg leltet ne kisérloni egy le szövetkezet létesítését ? — Jó lesz- az eszme fölölt gondolkodni. Az írókkal és művészekkel úgy vagyunk, mint a pénzzel : a krajcárok, hatosok, forintosok, szóval az apró-pénz sűrű forgalomban lévén senki sem ér­deklődik nagyon irántuk : minden vá­roskának meg van a maga sói disaut Írója, holdvilágképü fűzfa,-poétája, kó­cos-fejű, borotvált képű., kulissza-ren- gelő hős-szinésze, — akikről azonban tisztában van mindenki, hogy biz ez csak apró-pénz s nem igen törődik v e I ii k, Itt-ott akad ugyan egy 10-es vagy egy 50 es bankó is, valamely jeles iró, poéta vagy művész, aki a vidéken húzza meg magát, vagy még a vidéken ten­gődik, hol bizonyára nagy tiszteletnek is örvend. De bezzeg ritkák a vidéken az irodalom nagy angyalos bankói : a szá­zasok, meg az ezresek (ritkák biz azok a fővárosban is !) s ha mar maguknak nincs is alkalmuk e nagy bankókat a kezeik között forgatni bizonyos tiszte­letteljes kíváncsisággal tisztel tétnek irántuk s érdekkel szemlélgetik alak­jukat. ha valahol hozzá férhetnek. Ki is ne volna kiváncsi pl az irodalom egyetlen nagybankóját, Jókait láthatni ? Van-e valaki aki e név vise­lőjét bizonyos nimbuszszal körülfonva ne képzelné maga előtt? Hiszen ma­gamról tudom, hogy volt idő, mikor vágyaim netovábbját képezte, Jókait szemtíil-szeinbe láthatni, vele kezet szőrit hatni (s ha sok vágyamat nem is, ezt az egyet valóságra váltotta be a végzet !) Ki ne óhajtaná közelről is­merni mindazokat a költőket, kiknek dalai édes ábrándokba, ringatta lelkét, azt az irót, kinek regény hőseivel együtt érzett, azt a művészt, kinek alkotásait bámulta, vagy akinek nevét szárnyra, kapta a bir s beröpülte velő az egész művelt világot ? ! Egy vidéki szerkesztő- barátom, szintén ilyen indokolt kíváncsiságtól eltelve kért föl a minap, vezetném őt, be az irók és művészek társaságába. Ha úgy tetszik a szives olvasónak velünk tarthat mint vendég s betekint­het abba a körbe, ahol bizonyára sok jó ismerőse fog akadni. Előre kell azonban bocsáfanom, hogy százasokról és plane ezresekről no igen álmodozzék, mert biz itt, is túlnyomó lesz az — aprópénz. Es addig is még a, nemzeti szín­ház bér házának első emeletére, éppen De hát jobb lesz ha mindezekről személyesen meggyőződnek. Hiszen már éppen itt vagyunk az ajtó előtt. Egy tábla e föliratot vi­seli : „írók és művészek társasága“ — Tessék uraim belépni ! Az előszobában egy kék attilás. és egy fekete fiaik kos inas szabadit meg bennünket felső-kabátunktól s most ha ngy tetszik beléphetünk az olvasó-te­rem be. Még korán is találtunk jönni, alig van itt egykét olvasó. Önök kérdőig tekintenek rám ? Ne legyenek kiváncsiak : csupa a próp ói íz ! A vendégkönyvben ne keressenek érdekes neveket. Még teljesen uj, a régi pedig a könyvtárban pihen. Talán még legjobban fogja önöket érdekelni ez a furcsa aláírás itt, melyből Bari József nyíregyházi vizsgáló biró nevét sillabizá 1 hatják ki. Molnár Antal a kör buzgó páiiztánioka, a Magy. és a Nagy­világ volt szerkesztő je, mint oknyomyzó történész már föl is fedezte e cikor- nyákban az eszlári zsinagóga kulcslyukát és a sakter-lak körvonalait. Lépjünk hát be a társalkodóba, az u. n. csilagterembe, mely keleti kénye­lemmel és igen fényesen van bebuto- rozva. Ah, itt már élénk disputa folyik. Éppen a Fekete-hajó c. operette ron­csait szapulják. Leginkább imponál önöknek —• szinte látom arcukról — az a fekete szakáin ur, aki nagyon hangosan beszél s — nagyon sokat. Nem nagy bankó ! (Noha ilyen is gyakran megfordul nála!) Kabdebó Gyula, ur, a Kisfaludy-társaság jövőre megválasztandó tagja, akiről önök épp oly keveset hallottak mint Vargha Gyuláról éppen azért alapos kilátás van rá, hogy csakugyan bejut majd a kisfa Indiák közé. Azt a, színészt, akivel vitatkozik már hallották önök — énekelni a nép­színházban s bizonyosan nem kevéssé csodálkoznak most, hogy 'nem a magas c-ről, hanem a XIX. század uralkodó eszméiről és társadalmunk kórfüneteiről vitatkozik. Különben Kápolna,y Jánosnak hívják igou derék ombor és tenorista,. A vita mind hevesebb jelleget ölt, nagy eszmék viharja csattog a levegő­ben, szerencsére az ajtóban egy nyájas színész arc matatkozik (önök azt hi­szik, hogy legalább is Halmy, holott ennek nincs is mellhaja s nem más mint Karikás a népszínháztól, aki mindjárt egy uj viccével áll elő. — Hallották, hogy főztem le teg­nap Kassait? — Hogyan ? — Hit tani a színházba föl a pá­holyba. Azt mondja : ő nem megy föl, nem kompromittálja magát. Erre azt mondom neki : „Jöjj hát és kompro­mnál j engem ! . . .

Next

/
Thumbnails
Contents