Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 15. szám

Városi költségvetésünk, — Folytatás. — XVII. Katonai kiadások : 62. Tiszti szállás, raktár és istáló 2930.— 63. butorozatra 60.— 64. Átutazó kato­naságra 250.— Kaszárnya épületek és bérletre 350.— XVIII. Tartozásokra : 65. Töke és kamat fizetésre 8499.— XIX. Behajthatlanokra : 66. Adók és egyebek elengedésére 2000.— XX. Rendkívüliek 67. a.) Halottas kocsira 10.— b.) Fizetési előlegre 600.— c.) Uszodára 200.— d.) Mérnöki nap­számokra 20.— e.) Adótolekkönyv ké­szítésére 100.— g.) Kisdunai hid ja ■vitására 600.— li.) Előre nem látlia- liatókra 2710.— XXL Kill kiadások : A.) Szigeti. 68. a.) révész bére és ruházatára 213.—50. b.) Kompokra 50.— c.) Kötelekro 10.— d.) Nap­számokra, 425.— B.) Mezei. 69. a.) 5 mezőcsősz bére 775.— b.) 1 kert­pásztor bére 192.— c.) Utak, hidak és árkokra 530.— C.) Szőlőhegyi. 70. a.) 2 Hegymester 9 csősz bére 2328.— b.) Utak, hidak és árkokra 1527. 81. XXII. Rendőrség. 71. Rendőri tisztek fizetése 1694. 72. Tiz rendőr bére 2160.— 73. Rendbiz­tos fizetése és ruh. 500.— 74. Tiz rendőr ruházatára 519. 50. 75. Egy tüzér bére 216.— 76. Ennek ruházata. 38.46. —77. Tűzi eszközökre és tüzér­ségi lakbérre 764.— 78. Toloncok ellátására 300.— 79. Négy napszá­mosra 351.— 80. Felszerelésre 12.— A.) Födözet. I. Haszonbérek. 1. Szántó­földek bérletéből 7600.— 2. Dunapart bérletéből 500.— 3. Malmoktól semmi. 4. Kőbányák bérletéből 138.— 5. Ház és boltok bérletéből 766.— 6. Hely­pénz szedés 400.— 7. Gyakorló té­rért 600.— Fővárosi levél. (Ismét párbaj. — Hermann Ottó. — Melyik na­gyobb bátorság ? — A. Kisfaludy társaság uj tag­jai. — A nagy-gyűlés. — Mit iszik a főváros? — Boldog vidékiek ! — Szegény Halmi !) Már úgy látszik fegyvercsörgetés nélkül egy fővárosi levelet sem Írha­tunk meg. Benne kell annak lenni, mint Pilátus volt a Credóban. Hja hiába, olyan kórlünet ez, melyet nem lehet egy könnyen kiirtani; olyan bo­londság, melyet a legokosabb ember is kénytelen néha elkövetni. A ki legtöbbet szónokol a párbaj ellen, akárhányszor kénytelen maga is sikra szállni, mi által éppen olyan ne­vetséges lesz, mint az egyszeri tudós, ki szörnyű komoly képpel tartott elő- ; adást nagy közönség előtt a burnóto- i zás káros hatásáról, maga azonban az i egész előadás közben folyton szipákolta ; a barna lappét kanálszámra. Úgy járt Hermann Ottó is, ki — a.mint minden fölvilágosodott ember — ?. szörnyű ellensége a párbajozásnak, de b azért mégis kénytelen volt kiállani 3 Szalay Imrével. Az igaz, hogy csak „kiállott“ és öő maga nem lőtt, de ezzel mégis csak ^elismerte, hogy e társadalmi félszegsóg ee beteg kinövése ő felette is zsarnokos- 4k o dik. Pedig szent meggyőződésünk, hogy d5 tekintélyes és lovagias érzületéről és 9'irendithetlen bátorságáról ismeretes fér- irfiú képes volna a párbaj-mániát meg- xszoritani. Csak szövetkezniük kellene mrra nézve, hogy ők nem tekintik a iujárbajt valamely lovagias-ügy megol- nllásítnak s hogy ők nem tekintik gyá­rának azt, aki nem fegyverrel kezében Akarja becsületét tisztázni, hanem pl. gigy beesület-biróság által, amint azt Szederkényi Nándor indítványozta. És íz öt férfiúnak bizonyára nyomába lép­őé az egész nemzet józan része, mely öí-lőtt a párbajozik úgy is rég elvesz­tették jelentőségüket. És aztán sokkal több'erkölcsi bátorság is kell ahhoz, kijelenteni, hogy : „Én szembe szállók az általános elfogadott társadalmi szo­kással, melyről mindenki meg van győ­ződve, hogy helytelen, de melynek még is mindenki alá veti magát, és nem állok elébe egy ostoba pisztolynak, mely akár talál, akár nem, az én be­csületemet, mehet féltékenyen őrzök, meggyőződésem szerint nincs hivatva megvédelmezni.“ De hát érzem magam is, hogy hasz­talan prédikáció az egész és ha a dolog úgy fordulna, hát, hát magam is tubák ölnék . . . Ilyen helyzetben van most Herman Ottó is, kire a. közeli napokban ismét vár egy párbaj, melyet, Madarász Jenő­vel fog vívni. És igy megy az ad infinitum ! Bizony ideje volna már gondolkoz­ni e en körnégyszögösités feltalálásáról is. Mert aki a párbajok megszünteté­sét ki fogja találni, bizony jobban le­kötelezi majd az emberiséget, mint a ki száraz földi torpedókkal lepi meg a világot. * írói körökben sokat foglalkoztak a napokban a Kisfaludy-Társasággal is, mely most választott két uj tagot s tartotta, meg rendes évi nagygyűlését. Arany János és Greguss Ágost he­lyei voltak üresedésben s azok, a ki­ket utódjaikul megválasztottak, bizony még a lábaik nyomába sem léphetnek, nem hogy érdemesek volnának székje- iket elfoglalni. Az újonnan megválasztottak : Bar­tók Lajos és Vargha Gyula. Bartók élclap-szerkesztő s a kezé­ben forgatott fütykössel csinál magá­nak utat a, Kisfaludy-társa,ságba, Var­ghának pedig busás érdemei körül leg­inkább kimagaslik az, hogy van neki tekintélyes családi összeköttetése. Vór- tessv Arnold és Komócsy József elbu­kott mellettük, pedig . . . No, de hisz ezzel nem mondunk újat ! Hanem hát egyik sem szerkeszt élein pót s egyik­nek sincs tekintélyes apósa . . . Az az irodalmi munkássággal töl­tött több évtized pedig ilyen argumen­tumokkal szemben semmit sem nyom­na a latban. A nagy-gyűlés nem volt érdekes, legalább jóval mögötte állott pl. a ta­valyinak is. Egy emlékbeszédet olva­sott föl Szász Károly, Dalmady sza­valt el két verset, aztan Baksay olva­sott egy humoros novellát. Againak az idén is jutott szerepe a programul készítésben, a mennyiben ő rendezte a diszebédet, melynek me­nüjét az ő kitűnő humorjával szer­kesztette össze, s melyben a legizle- lesebb falat volt az „ökör hátszíne, kritikai nyárson fülve és engesztelő főzelékkel körülcirógatva.“ * No de hát sok mindent bevesz az emberi gyomor s igy nem csoda, ha a Kisfaludy választások fölött is hamar napirendre tértek. Hiszen csak most teszi közzé az orsz. vegykisérleti állomás főnöke, dr. Liebermann, hogy az a viz, amit a főváros lakossága iszik nem egyéb mint posvány viz, mely telve van undorító és veszedelmes anyagokkal s hogy hát­ra,n állíthatni, minkép mindenféle beteg­ségnek kóranyagát rejti magában. Liebrmann felszólalása az egész fővárosban nagy zajt csapott, mindenki tartózkodik a vizivastól, s ilyenformán a korcsmárosoknak volna jó dolguk, ha abban a gyanúban nem állanának, hogy az ő borukban is van szerepe a — viznek. Milyen boldogok önök ott lenn a vidéken, hogy legalább tisztán ihatják a vi/ef — borban ! * J Szegény Halmiról kell még . meg­emlékeznem, a nemzeti színház e kitűnő művészéről, aki betegen keres üdülést Olaszország kék ege alatt. A „párisi regény“ ben lépett föl utoljára s akkor egy haláljelenetet úgy ábrázolt, hogy övéi aggódva siettek hozzá; azt hitték hogy az a halálos vergődés igazi. E jelenet után Bercsényi, ki Chezuel orvost személyesíti odalépett hozzá a színfalak mögött s igy szólt hozzá : —' Én, Cheznel orvos, meghagyom önnek, hogy holnap utazzék el. — Ugyan ne bolondozz, kérlek, szakitá félbe ingerülten Halmi. — Hogy holnap utazzék oly helyre, hol a levogő enyhe, hol pihenhet. — Béla ! — Én Cheznel orvos rendelem, fogadjon szót . . . — De . . . — Ha szereti életét, ha szereti nejét, gyermekeit, művészetét menjen el . . . utazz Ferkóm, az isten áldjon meg. Halmi szereti mindezeket s más­nap elutazott Olaszországba. Levelei melyeket ir, teli vannak houvágygyal s aggódva fejezi ki kétke­dését vájjon viszontlátja-e még családját? Az egész főváros melynek Halmi méltán kedvence óhajtja, hogy igen s s hogy minél előbb. HEVESI JÓZSEF. Hírek — Hercegprímásunk tegnap néhány napra a fővárosba utazott. — BÚCSÚZÓ. Kováts Dezső ur Po­zsonyba telepedéso előtt a következő sorok közlésére kérte föl szerkesztősé­günket : Hivatalos intézkedés folytán eddigi állomásomat, mint esztergomi dunagőzhajózási ügynök a pozsonyi ügynökséggel cserélem föl. Végtelenül nehezemre esik elválnom Esztergomból, a hol az egész közönség szives bizalma és ragaszkodása mindig a legke'le- mesebben érintett nemcsak engemet, de családomat is. Midőn ez utón istenhoz- zádot mondok Esztergom művelt közön­ségének, nem mulaszthatom el leghá- lásabb köszönetemnek kifejezést keresni azon végtelen szivességért, mellyel ki­tüntettek. De még kevésbé mulaszt­hatnám el hogy jó emlékezetükben családom számára s magamnak is helyet ne kérjek, mert mi mindenkor szere­tettel és édes emlékekkel fogunk vissza­gondolni oda, a honnan szellemileg sohasem távozhatnánk el. Esztergom, febr. 17. 1883. Kováts Dezső, pozsonyi dunagőzhajózási állomásfőnök. — Adomány Főtisztelendó Dr. Zádori János pápai kamarás és pap­neveldéi hittauár úr, ki már több jelét adá intézetünk iránti nagyrabecsült jóindulatának, legújabban az intézeti árvaleánykák javára egy Vörös-kereszt egyesületi sorsjegyet volt kegyes ado­mányozni. Fogadja a kegyos adakozó a megajándékozottak és az egész inté­zet legbeusőbb köszönetét. Esztergom, Víziváros febr. 15. 1883. Sr. M. Remy. — Rényi Rezső úrtól a február- havi Budapesti Szemle egy igen érde­kes értekezést közöl az olasz irodalom­történetből, a mit műveltebb olvasóink­nak kiváló figyelméae ajánlunk. — Krotky József apátkanonok, mint örömmel értesülünk már föl lábadt be­tegeskedéséből, mely néhány nap óta aggasztóan lépett föl. — Bemutató. A Petőfi-társaság mai ülésén fogja Revicky Gyula Dr. Föld­vár}7 István „Dalok mátkámnak“ czirnű költemény cyklusát bemutatni, melyből mi is fogunk mutatványt közleni. Gra­tulálunk hozzá. —Megmentett ügy czím alatt ía punk élén egy közleményt hozunk, moly igen örvendetes hírrel lepi meg olva­sóinkat. Örömmel nyitunk tért a leg­illetékesebb helyről vett tudósításnak s kiegészítjük még a következő adatok­kal. Városi reáliskolánk rz eddigi ked­vező körülmények szerint a következő forrásokból meríti léte főn tartását : A kormány subventiója 2000 frt. Beira- tási dijakból 800 frt. A főkáptalan 300 frt Víziváros és Szenttamás 300 frt. A hercegprímás alapítványából 100 frt. a reáliskola javára letett tő­kéből évenkint 200 frt. összesen éven- kiut 3700 frt. s már most a sok ol­dalról igénybe vett város pénztárának csak igen csekély összeggel kell járulnia, hogy az intézet főn tar tusa tö­kéletesen biztosítva legyen. — Az esztergomi kereskedelmi társulat e hó 14-én tartott közgyűlé­sében erős támadások voltak hallhatók az itteni postahivatal egyik tisztvise­lője ellen s határozatba ment, hogy a posta igazgatósághoz kérvény intézte­ik, a melyben Zol na y posta tiszt rögtöni eltótele kérelmeztelik. A fel­hozott panaszok száma rengeteg. — Horánszky Nándor orszgyülési képvi­selőnek és Burány Jánosnak a vasút ügyében tett fáradozásukért köszönetét, nyilvánítottak. (Beküldetett.) — Vásárjeizés. A vásárokat ezen­túl egy kissé megszabályózzák. A kez­detet ugyanis haranggal fogják jelezni és pedig télen nyolckor, nyáron hatkor csendül meg a volt gymnasium tor­nyában a harang, a mi azt jelenti, hogy most már Augot asszonyok csak rajta ! — Szervező bizottság működik kitartó szorgalommal a városháza ta­nácstermében már hosszabb idő óta s meglehetős lelkesedéssel tárgyalja azon ügyöket, melyek a város legfontosabb ügyei. Örvendünk a nemes buzgalmu mozgalomnak. — Átalakulás. A dalárda meg a Hétfői Társaság eggyé fos; olvadni s czime lesz Dal és zenekedvelő egyesü­let Az uj egyesület a dalárda volt. tag­jaiból s a Hétfői Társaság mostani tag­jaiból alakulva az uj helyiségben,—- a Hétfői Társaságban fog gyülekezni. Az alapsza bályokat tegnap revideálták, A revisio a dalárda alapszabályainak módosítására vonatkozott.Az életre való nevezetes egyesület rendszeres zene ok­tatással fogja a művelt igényeket kie­légíteni. — A tíz százalék. A takarékpénz­tárban 8 iparbanknál elhelyezett tőkék legújabb megadóztatása 10 százalékkal, a, pénzügyminiszter intézkedése szerint február elsejétől már számításba kerül. — A híd bekötésén már napok óta szorgoskodnak s igy remélhető, hogy a hót közepén a közlekedés a túlsó ol­dallal ismét állandósítva lösz. — A csendőrség intézményét az ország több kerületében már meghono­sították. A kassai szervezés után most a pozsonyi kerületet szervezik, a mi után Esztergom következik. Esztergom szintén külön kerületet fog képezni s középpontja lesz több szomszédmegye állami rendőrségének. Takács József várnagy, mint megyei csendbiztos a szükséges vizsgálatok elvégezte után mint csendőr hadnagy kap alkalmazást az állami rendőrség esztergomi kerü­letében. —- Az álarcos bál rendezősége által beküldött kimutatás lapunk zár­takor érkezvén, a számadásokat jövő számunkban fogjuk bemutatni. Egyelőre is jelezhetjük, hogy több mint 70 frt„ tiszta maradt, a mi Dlvin'c tol a rop­pant költségekre még mindig ratg\on szép eredmény. Felelős s zerkesztó : Dr. Koro^y László.

Next

/
Thumbnails
Contents