Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 11. szám
A segélyz ltok előttem hála könnyes szemekkel kifejezett köszönetében s igéit inni kinin, vegyék a lomagasrágú nagylelkű jótevő és lelkesen fáradozó rokonai neues tettük jutalmát! Az árvizk;ifosultak segélyezletésé- 1)ez a. zárdáiul s hozzám küldött szives adományokkal ezen felül még a, következő jólolkek járullak : A jótékony egyesület Mit. gr. Csáky Károly Ft. \renezo 11 Antal Ks.Blíimmelhuher F. ap. k. 1 0 Ft. Kollár I. nyug. pléh. 10 T. Pinke. J urliölgy T. Major Sándor gyógysz Egv névtelen 50 fit, — kr. 10 11 1) 2 „ 7 0 r) .10 Ti v 10 11 íj 5 R 11 n . 2 n íi ii összesen 94 fit 70 kr. T. Scliönbeck Imre 25 kilo árpa- kasé Vili A felebaráti szeretet <>z irgalmas cselekedetért őszintén óhajtjuk az Üdvözítőnk által Ígért legszebb jutalmat. Ivztergom, ISSo. jan. 29. Ferenczy György, j a. v ad. lel k ész. Fővárosi levői. Irányi os a színházak.— A fekete hajó — Az átdob'ozott felvonás — Báró Bánffy György mint zeneszerző. — A mágnások. — Apponvi és ama bizo- 31»os olnjcsepp. — A nemzeti kaszinó határozata.— Szegény Petöíi ! „Országos kaszinó“. — Chronique ácandaleuse. — A pórul járt dón Juan. Mondja aztán még valaki, hogy Irányi bátyánknak nincs igaza, hogyha minden éviién elmond a képviselő házban egy speechet ama lasciv irány ellen, mely színházainkban — jelesen pedig a nép-ziiiházban, mindjobban lábra, kap. Hi szén csak a heten történt, hogy a sajtó kény teleli \ ol t unisono föl lázadni az operetté ellen, m-Ívnek si- kamlósságait immár nem is két- hanem nagyon is egyértelműnek deklarálta s követelte, hogy azt a közerkölcsi- sóg nevében le kell venni a reper- toirról. Ks a hatodik nagyhatalom most is győzött, mórt a darabot, csakugyan tetemes kihagyásokkal és átdolgozásokkal volt kénytelen újból szilire alkalmazni annak szeizője, aki nem más, mint — Ilii kosi ,lo||Ő ! Az ő „Fekete hajó “-ja kapott lé- ’ el a inegl oiánkozás szikláján, s ugyan-i csak sok roporálásra szorult, hogy újból I a hullámokra bocsáthaló logveu. Egv egész uj árhoczot — akarom mondani egy egész uj felvonást kellett beilleszteni, és a kritika meny-kövétől sújtott felvonást kiküszöbölni, hogy a hallgatóságnak ne szökjék arczába a, szemérem pírja, s hogy ne kelljen lesütött szemekkel a darabot végig hallgatni. Rákosinak, az Aesupus szerzőjének és a. Szerelem iskolája ideális költőjének ez rövides egymásután a második, hogy úgy mondjuk, hajóin rése. Csak. pár hét előtt a. nemzeti színházban előadott „Idá“-ját sújtotta a kritika, s most ujobban a. „Fekete hajó“ operettének kellett szenvednie' sok kíméletlen megtámadt,-itásl, melyek ell-en megpróbálkozott ugyan a saját, lapjában védekezni. de hiába, mert azért a kihágásáért, hogy a színpadon egy örömliá- zat mutatott lm meglehetős Ilii vonásokkal. nem lehet neki olyan könnyen megadni. Erre csak azon esetben számiihatna a, kritika é- a közönség részérői ha Miizsájáuak nem ilyen mostoha, hanem egy édes gyermekével örvendeztetné meg az irodalmat. A „Fekete hajó“-hoz báró Bánffy György irta a. zenét, ami meg is látszott a zenén ép úgy, mint a, színházi k zönségon. A zene u uv amis elárulta, a műkedvelő diliét tánst, kinek sok érzéke van a zenéhez de nincs elég tanulmánya; a k zönségon is észre lehetett venni, hogy a zeneszerző — báró mert a publikum java . . . csak jelentékeny részét mágnások képezték : kik eljöttek, hogy a, színpadról láthassák azokat a nuditásokat, miket az életből annyira, ismernek. . . Még gróf Apponvi is a második emeletre szorult, és igy közvetlen közelségbe jutott azzal a kontingenssé], mely azt a, bizonyos csepp olajat szolgáltatja, az államgépezet kerekeinek. * Mágnásokról lévén szó, már az associate ideáljánál fogva is meg kell emlékeznünk arról a botrányos határozatról, mely a mágnás-Kaszinó mult heti közgyűlésén hozatott, azokban a termekben, a honnan Széchenyi nagy szelleme immár végkép kifizetik. A nemzeti kaszinó ugyanis elhatározta, hogy az irodalom és művészet támogatására, szánt összegeket megfogja takarítani, a lóversenydijakat azonban újabb 1000 írttal fogja szaporítani. Milyen satyra ! Ezek az urak, kik ezreket .tesznek föl egy blattra, kik tönkre teszik magukat a lóversenyeken, hol őrült ösz- szogok függnek egy ló lábaitól, kik százasokat, herdálnak el a királyát,czai „Kék macskában“ ezek az urak nyomorult száz forintot akarnak megtakarítani az irodalom és művészet körül. Eltűnt költője a. nemzetnek, szegény, szegény Petőfi, ezokie szórhatnád csak igazán azokat a szent haragtól lángoló szavakat, miket a magyar ifjak hoz intéztél : . . . 1i az életet incpr nem érd említője, Egész nagy csillagék voltak őseitek. És ti ? Csak pogányok ! Ne adja a balsors, hogy c szegény haza Bajába reátok szorulna valaha Ti meg nem óvnátok ' Es nem fogná azt megóvni az az „Országos kaszinó“ sem, mely most vau alakuló félben és a, magyar gentry t volna hivatva igyesiteni. ügy azonban a hogy az megindult, nagyon lehet tartani tőle, hogy nem lesz az egyéb, mint a nemzeti kaszinónak egy fiókja, egy Il-ik országos kiadása. A cliroiiiqiie scaiidaleusenek is volt mit följogyezniena mull héten és pedig igen pikáns esetet, melynek ilyen czimet lehetne adni : „A pórul járt dón Juan.“ Hát biz őkelme isten igazában pórul járt! Az az ő kelme pedig nem más, mint egy széles körben ismert fiatal ügyvéd, különösen a, szép nem között van kiterjedt klientollája, csakhogy ezek a kliensek éppenséggel nem használnak a konyhára semmit, sőt ellenkezőleg inkább ezek emésztik föl az ő jövedelmeit, és néha olyan kellemetlen helyzetbe hozzák,' hogy a pörös akták helyett az ő arczára, — moly nagyban hasonlít Sarah Bernhard férjéhez, Dairáéhoz, — ragasz tód ik a bélyeg. Éppen így járt a múlt héten is Egy hivatalnok el küldte hozá nejét, valamely pörös ügyben. A menyecske Gsino0, tollát nem a prókátor fogadta, őt, lianem a — dón Jüan. Az asszony azonban ellent tudott állni az e 1 len ál ha la ti ai i n uk, és férj éhez apellált. Pár óra múlva a mitsem sej tő prókátor gyaiiutlaiml hagyta el lakását; alig ért azonban az utczára, midőn egy izmos kéz csattanósan nyomta arczára a — stempln. A dón Juan rémülvo ismert rá a csinos kliensuő férjére, aki e vitézi tett után az összecsődült tömeg közül két urat kért föl, hogy Írásba adják neki, mikép a dón Juan szép arczával érintkezésbe tette magát ; amit azok készséggel meg is tettek. A dologból párbaj lett, és a dón Juan itt újból pórul járt. mert még hosszú ideig fogja viselni arczán és karján a rettenetes férj retten bet len kardjának borzasztó emlékét. Érdekes, hogy ez esetről a lapok, melyek pedig olyai: nagyon kapnak az ilyen pikáns híreken, mitsem tudnak. No de nem is csuda, mikor olyan nagyon igénybe veszik őket azon elkeseredett, párbajok, mikot az ország szino előtt vívnak egymással derék honatyáink a sándorutezai porondon. HEVESI JÓZSEF. Farsangi level, x. (A kereskedelmi ifjúság tánczkoszorúja jan. 31-én.) A kereskedelmi ifjúság egyesülete az idén már a második sikerült mulatságot rendezte. Az elsőt a Hétfői Kör termében, a másikat a Fürdő nagy termében. Es mind a két mulatság jó sikerrel járt, a mi a.ff bizonyítja, hogy az életrevaló egyesületet szeretik a szép asszonyok és szép leányok s igy biztos a jövő. A Fürdő vendéglő ímgy termében rendezett, tánczkoszorúban a siker és jókedv részvényesei voltak a következő hölgyek : Wajand Ilka és Josefa. Bcch Si- doiiia Tatából, Berényi Fanny, Özv. Berényi Zs-né, Bergmann Lujza, Erlich Fanny, Fekete Ilka, Kosaras Mariska, Doktor Etelka, Miedler Fanni, Krammer Teréz, Schatz Etelka, Stem Etel, Taferner Mariska, Gogola Róza, Scheiber Berta, Dr. Áldóry Mónié, Braunsteinor Sándorné, Fleisclunann Ig- náczné, Kádár Gyuláné, Popp Alajosáé, Leiszkv Jánosáé, Popper Lipótué, Sternfeld Rezső né, Sehal káz Forenczné, Schönheit Imrénó, Zwil linger Hermáimé, satb. satb. A vigalom reggel ötig tartott. A hölgyek igen ízléses tánezrendet vittek e magukkal azokkal a szép emlékekkel, melyeket külön is gyilj thetek maguknak. XI. (A deákok tánezpróbája febr. 1-jéii.) A deákok tánezpróbája a tavai 1 mulatságok között kétségkívül a leg. A gyónás teát, elmaradt, de nyertem potmiteiit.iái, feloldozó* nőik ill. A 9-iki bál tollát bár fényesen sikerült. s bár Cnmevál uralkodásának első napjain őseit inog, rám nézve már is böjti éjszaka Joli. Az első fecske tolult nekem rosszat jósolt, s io\ nőm csuda, ha szörnyön szo- roiigö szivvol, s meglehetősen lóban golf állapotban indultam léi 27 én Carneval lior- C/og logszobb diadaljffnnepéiiek szemlélésére. Hanoin hát lobeloft is ott, az embernek magát ltom jól érezni ! Abból ug\nn nőm volt semmi ! Úgy «•Heh jtvltmi ott. miiidi mi hajómat, mini,ha. soha sem 1 ‘II 10 na. Sokáig ugyancsak szemlélője voltain a diszi s iiml; tságn .k, s a csapongó jókedv)i ele, de azt in az utóbbi mégis csak nollevolle rám s ráí(gadf. Csak rni! or aztán megint azt a ha •ilgVÓ i éSZ ••Illet in-e.u láttam, éreztem rel, |ií,Imi bdkifmdalás leiét azért az omiiiosus 1 kopogtál á-abt. No. (K talán mire lezajlik a farsang s arra a fehér Imin.okra is ráliuil a hamu: talán csak felragyog a sötét s/omokbon a ■bocsánat, szivárványa'! LORD HÁRY. Osevpgpsok a báli toromból. — C.irnevíil naplójába. Van nekem egv nagyon jó barátom, a ki arról nevezel os, hogy mindent úgy log lül a mint annak lennie kellene s nem ugy a miid van. Ugy kis tévedés, egy kis rajongás. Az ilyen ember azután máskép is szemen- máskép is csalódik, mint a rendes. Szeret szenvedélyesen, csalódik kétség- beesetten. azután magába vonul, előszedi Kantot, Visoliert, Schoppenhauert, elszigeteli magát barátaitól, n kiket szeret s jó idő múlva kijózanodik, megadja magát s ugv tudja, bogy a mit elkövetett az balgaság volt, a miért sohasem fog megbocsátani önmagának. A lelkében élő ideál hasonmását nem keresi többé. Egyszerre csak lát egy szép szőke leányt, a ki nem ugy tűnik föl, mint a. bá L királynők s mégis a hódolni ni méltó szépség koronáját viseli homlokán. A kinek nem ideálja a tündöklés s mégis fényesen kiemelkedik. A ki nem játszik a szívvel s mégis diadalokat, arat. Azóta megint ott« fagyja Kantot, Vi- scliert és Schoppeiiliaiiért s azt erősiti, hogy nem azt kereste ideáljának s mégis azt találta meg annak. A rajongás tárgya ugyanez. Egy szép szőke leány, a kit neki is szabad szeretni, imádnia, csodálnia. — titokban. Így szeretnek azok a kik a szeretkezést, kora fiatalságukban nem leánynyal, hanem valami vén philosophical kezdték. bon A f nem — Lássa asszonyom én a maga elvei- még sem osztozom egészen, ha mind- mog is haragszik rám, Ne beszéljen édes barátom elvekről, láb teremben nincsenek elvek. Tetszik tetszik ? Ez az elv. Beszélt vele ? — Beszéltein. A második négyes alatt mindent elmondottam, a mi egy „édes jövő“ . katecliismusálioz tartozik s hallja csak mii lett a dal vége? Hogy rosszul találja ma -! gát. mert Margitnak meg Irénnek sokkal különb toiletteje van s nem ér rá olyan frázisokat meghallgatni, melyek úgyse képesek már őt a legragyogóbb megjelenésűvé varázsolni. Asszonyom, ajánlom magamat. * Szeretetreméltó elefántnak született. Elhozta, a feleségét,, bemutatta neki a gavallérokat, a kik azután el hol ondi tották egész annyira, hogy szinte meg is feledkezett róla, hogy féijes nő. A szeretetreméltó elefánt, pedig keservében neki ült, a mellékteremben s azon gondolkodott, hogy ugyan melyik hóbortos gavallér lesz olyan nagylelkű, a ki azt a délibábszerü asszonyt mielőbb megszökteti. A morál mindig csak az, hogy ne vidd bálba a feleséged, különösen akkor ne, ha r.em tudsz tánczolni. * — Kedves papám — mondja a kicsike egész kibevülve a sziinéra alatt —• egy kérdésem van hozzád. Mondd csak kedves papám, mennyi cautiót kellene letenni egy hadnagynak, ha nősülni akarna ? — Kérdezd sokkal jártasabb mint én, * meg a mamát lelkem, az a hadnagyi dolgokban, — Eljött a terembe gnrdedainénak. Nem affectálásból, hanem mert, az ne- iii nagyon jól esett Valami kedves humort I kapott tőle, a mit, azután ezer sugárban árasztott, szét. Szép és szellemes gardedame volt, a mi nagy ritkaság. Ép azért is sokkal nagyobb diadaltglt, mintha szépségével és szellemességével ült fegyverkezik rendes tánczosnőnelc s berukkol azok közé az angyalok közé, a kik már nyolez esztendős korukban kiállják a tfíz- próbát s kijátszók a rendes guidedameolc, óvatos figyelmét. Sohase láttam még kedvesebb garde dameot. Mert nem tartozott azok közé, a kik untatnak és unatkoznak s a mellett még a ravasz pék mesterségét űzik. * Kiválogatni a szépét, meghódolni a javának, le nem térdelni senki előtt, egyforma aranyos jókedvvel forgatni szőkét, barnát, nem ápprehendálni, de nem is adni okot komoly' következtetés ékre, utógondolatok nélkül forgolódni a fiatal mamák társaságában s tánczolni és szórni a bálba való encyklopaedia aprópénzét pazarul meg jókedvvel. így kell mulatnia annak, a ki a báli teremben nem keres semmi egyebet, mint gyönyörűséges szórakozást, meg kellemes emlékeket.’ * Egy gyönyörű kis oskolás leánnyal foglalkoztam, az egygyik négyesre.Már mint arra, a mit a legelső bálon fog tánczolni. Majd ugy öt-hat esztendő múlva. Meglepett az a biztos és gyors válasz, a mi a kedves előleget, követte: — Hát hiszen addig, mig én bálba megyek, maga százszor is elfelejti, lipgy velem foglalkozott.
