Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 101. szám
Esztergom. V. évfolyam. 101. szám. Városi s megyei érdekeink közlönye. Vasárnap, 1883. december !6-án T Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI AR egesz é v i o fél évre . negyedév ro írt — lu'. Egyes szám ára 7 kr. Iiov.’í SZERKESZTÖSEG: ypALZ-HÄZ ELSŐ EMELET I:ip szellemi részét illofíí líözleményelf liiildoiolőli KIADÓHIVATAL: 3 ZECIIENI-TER hová a hivatalos' s n magán lm k'inónytíli, előli/.clósi pénzek lel-ésok, a nyillItíi he szánt kt>7- ás rocliimiílások iulózuiiilnk. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szíttól 100 szóig —■ fi t. 75 kr. J 00—200-ig . 1 „ 50 „ 200—OOO-if? . 2 „ 25 „ Relyegilíj Í50 kr. MAGANHIRDETESEK niegiillapoil-ís szerint lehető Iégjutornyosabban közöltetnek. NYILTTÉR sora 20 ar; A mai megye. A vármegyéket mai napsáig már csak n, gcographiában találjuk meg. Elenyésztek azok olyan lassú csenevésszel, mint a dicső táblabirói gléda. Es egészen hozzá idomultak egy cliabionhoz, melyet más szóvalgépiességnok is nevezhetünk. Nem veszélyes már mai napság a megye, mely a. nemzeti történet régebbi fejezeteiben olyan hihetetlen dolgokat regéltet magárul. Loyális, engedelmes, szerény, resig- náló, hallgatag és szorgalmas. Mint a megtört büszkeség, mint a legyőzött hatalom, mint a megfékezett erő már lenni szokott. A régi megyei élet már csak regé nyékben Ó3 novellákban szerepel, a me gyei typusok anachronismusokká váltak, a megyei stylus érthetetlenné fajult, a, megyei mohikánok órái meg vannak számlálva. Uj emberek, nj rendszer, uj napirend, uj íróasztal, nj stylus szorítják ki a régi szellemet, melyin k előbb meg kellett törnie, hogy idomulni bírjon. A viharokat halálos szélcsönd, a da ezos opponáló szellemet sima megadás, az elveket kiadott jelszavak, a meggyő ződést bizonyos tekintetek ,az önállóságot alárendeltség, a. szabad akaratot felsőbb akarat váltották föl, A karok és rendek helyett udvarias megyebizottsági tagok sorakoznak egymás mellé, a kik olyan alkotmányos szollemben vannak dressirozva, hogy a falakról letekintő ősi főispánok nem is értik meg őket, a minthogy ők sem foghalják föl az elődök viharos világát. A közgyűlést mai napság egy kancsuk bélyegzővel lehetne helyettesíteni, a mire rá van nyomtatva, hogy : tudomásul vétetik. Tudomásul vétetik minden. Hiábavaló minden dictio, minden óppositio. A megyei szónokok arany-korszaka lejárt, most már csak refrainek és jelszavak törnek ki a csöndes bajuszok alul. A fehér fejű régi megyei tisztviselők olykor-olykor panaszos elégiákban törnek ki a mostani állapotok fölült. He hiába minden panasz. Annak már igy kellett történni. A felső helyről jött lefegyverzési rendelet elvette először is a megye hatalmas buzogányát, hogy ne lehessen többet döngetni se az alkotmányosság, se Bécs kapuit, leköt tette azután azt a görbe kardot, mely veszély és viszály idején olyan pompásan tudott villámlani, mert hiszen mai napság már nem a megyék vannak hivatva a, kardoskodásra. Mikor már fegyvertelenné vált a mo- kány kuruez, akkor ráfogták, hogy szenvedélyes diktiökkal kárpótolja magát fegyvereiért s uj stilisztikát, diétáit.ak a megyére, melyből nemcsak a hevesebn szónoki fonnák vannak kivöjösplajbá szozva, hanem alapos oktatások is jelennek meg a modern alkotmányosság sima előzékenységéről és soha ellent nem mondó udvariasságáról. így járt a szegény megyei élet. Ha föltámadnának a Bethlenek és Rákóczink vitézei, be vissza kívánkoznának inkább csöndes sírjukba, mert az ő dicsőségük és hatalmuk mostani küzdőtere bizony még csöndesebb. Es lehet, hogy „fölsőbb szem puliiból“, a mit mi alsók meg sem bírunk érteni, jól is van az igy. Lehet, hogy más körülmények közölt iimn lehetne olyan egyöntetű harmóniában őröl te tűi a közigazgatás malmaiban mint mai napság, midőn a választások hullámai olyan szerény gyűrűket hánynak, mintha bizony nem is lmme egyébről szó, mint a lejárt váltónak ismét megújításáról ugyanazon kelesek által. Ä mai megye országszerte restaurál. A restaurálás országszerte előzékeny csönd esség ben foly. A mai megye már tökéletesen ki van dolgozva arra, hogy ősi választói jogáról is lemondjon. Es le is fog mondani nagyon könnyen, mert hiszen már mindenről lemondott. Közgazdasági levél, Az 1885-ík évben rendezendő kiállítást egy kis veszély fenyegette a minap. Arról volt ugyanis szó, bogy a kiállítást 188G-ra fogják elodázni. De hát most már túl vagyunk a veszedelmen, mert hát Budapest város bizottsága megadta az engedélyt arra nézve, hogy a marha kiállítás is a többi kiállítás között foglalhasson helyet. A kiállítási pénzek kezelését a magyar országos bank fogja átvenni, mint a mely intézet erre nézve a legjutányo- sabb ajánlatot tette. A bank az eladott jegyek és katalógusok után 5 százalékot, a nála befolyó összegekből pedig csak 1 százalékot kap provisióként. Á. banknál elhelyezendő pénzek kamatoztatása fél százalékkal az időnkénti kamatláb alatt töríénik. A kiállítási előkészületekkel összefüggésben van a, f. év november hó 30-án kezdeményezett összeírása az egész ország összes iparosainak. Az eredmény persze még nem ismeretes, mindenesetre azonban érdekes adattal fog járulni azon kérdés megoldásához, vájjon az üzleti élet emelkedőben van o Magyarországon. Mielőtt a múlt hét legfontosabb pénzügyi eseményeivel, az adóemelési törvény megszavazásával foglalkoznánk, kissé kevésbé alkalmas tárgyról, a tőzsdéről, akarunk egyet-mást elmondani. Egy gazdag ember meghívta egykor barátját, hogy tépjo le kertjében a legszebb virágokat. Mikor ez kezét az első virág felé kinyújtó, ennek kely- héből egy szózat hangzott felé: „Égetek !“ mikor egy másik felé nyúlt, fölhangzott: „Mérget levelek!“ és akármelyikhez akart hozzá nyúlni, mindig feléje hangzott „vissza!“ így vagyunk most a tőzsdei czikkekkel is. Senki sem mer hozzájuk nyúlni, mert mindig hallani vél egy visszataszító szózatot. — Különben is a budapesti tőzsde nem elég önálló, nagyban függ az a bécsi és párisi tőzsdéktől és az olyan hierő - glypha, melyet nehéz kibotiizni. A malidból nem hallani semmit, noha máskülönben elég kedvezőtlen hírek érkeznek Sudanból, hanem a k h i na iák jól adják szerepüket. Hol alkudozásokra, vonatkozó táviratokat küld, hol inog katonáit mutogatja a. láthatáron. Az embernek a színházi háborúi felvonások jutnak eszébe, hol mindig ugyanazon statiszták kerülnek elő a. kulisszák mögül. Ilyen körülmények közölt a tőzsdo egyebet nem tehet, mint hogy szünetel. Kevés kereslet mell ott a magyar relifek szilárdultak, a mit az adóemelés elfogadásának kell tulaj doni tanunk, ami által ugyanis bebizonyítva lón, hogy hazánk adóképessége még mindig nincs A ZONGORÁNÁL, A mig együtt ülünk farzongoránál, A jó mamák reánk tekintenek S egymás közt el-elbeszélnek arról: „A gyerekek hogy össze illenek!“ — „Egy év mulva~ha visszatér leányom Majd össze adjuk őket s lesz öröm...“ S nmig reád tekintek, pírban égő Szüz t isztaj_a rezodo11 gy önyörködöm. S mig összeér kezűnk, a balladának Melódiája bus, örömleien, Es mintha hallanám mi benne rejlik : ... „Neked tövist terem a szerelem.“ ... „A szende lány, ki itt ül oldalánál, Ha messze lesz tetol ed elfeled S majd hófehér ruhába öltözötten Oltárhoz lép ugyan, de nem veled !“ KÖZÖS ESZMÉNY. Elbeszélés. IA kis Elvira az intézet legpajkosabb növendékei közé tartozott. Nagy öröm volt tehát a tanítónők között mikor az utolsó esztendő is letelt s a szülők eljöttek érte, hogy szépen hazavegyék a kitanult leánykát. Mikor elbúcsúzott-, a fejedelemasszony j megcsókolta homlokát s ünnepélyes méltósággal mondott még egy kis ntrava'.ó ok- I a fást — Lássa magának most már megnyílik a nagy világ. Be fog lépni a tarka élet ezernyi változásaiba s az a tarka világ nagyon álságos, nagyon hamis. A szülői szeretet gyöngédségében gyakran nincs meg az az erő, hogy gyermeküket, egyetlen gyermeküket meg tudná óvni a hamis káprázat- tól s ki tudná jelölni azt az utat, mely a boldogság fe é vezet. Elkísértük magát egész a küszöbig. Felelősek voltunk magáért (egész odáig. De azontúl megszűnik a mi hatalmunk s kezdődik az élet hatalma. Legyen boldog Elvira s ne feledkezzék meg rólunk. Hallgatott, is a megható beszédre Elvira! Csupa formalitásból megcsókolta a feje- delemasszonv hófehér kezét, de azután mindjárt be is bizonyította, hogy mennyit fogtak rajta a -kenetes igék. — Egy óra múlva már itt lesz a mama, meg a papa, utaznunk kell — monda a kis növendék — de azért Rózával nem fogok ám kibékülni !-— Kérlelje meg szépen Rózát. — Miért kérle'ném meg? Talán azért,hogy folytonosan árulkodott rám s hogy folytonosan büntetést szenvedtem miatta ? Nem kérlelem meg, — Akkor majd ő szégyeníti meg magát, s kezet fog nyújtani. A fejedelemasszóny előhívatta a leányt. Elvira nyugtalan lett s majd egészen letépte a csipkét balkezéről. A maknmezos leány ki akart siklani a fejedelemasszóny kezei közül, mikor Róza a folyosón két, testvér kíséretében megjelent. I — Maradnia kell ! — p arai1 cső Iá a feje- 1 delemasszonv. —- Nem maradok ! — Elvira, jegyezze meg. hogy még az intézetben van s engedelmeskedni tartozik. — Már nem tartozom ! — Maga hálátlan ! — Nem vagyok hálátlan, de nem akarok vele szóba a Unni. — Róza nyújtson kezet Elvirának ! A leányka gépiesen engedelmeskedett. Elvira nem fogadta el. — Róza mit művelt, hogy Elvira nem akar kibékülni magával ? — Semmit ! — válaszolta a leány megsemmisülve. — Hát az semmi, hogy folytonosan ár- mánykodott ellenem ? — kézdé Elvira a harag gyors és szenvedélyes nyelvén — llát az semmi, hogy tizennégyszer szenvedtem miatta büntetést, mert mindig azzal árulkodott a testvérek előtt, hogy ima könyvemben a szent képek közt van egy kép, melyet örökre lelkemben őrizek, ha százszor elvették is. Hát az semmi, ha a sétákon találkoztam valakivel s az a valaki oly édesen üdvözölt azto mindjárt besúgta? Azután barátnőmnek hazudta magát, megrabolta titkaimat, 'kileste álmaim tárgyát, belopó- zott szivembe és lelkembe s meg akart fosztani legdrágább kincsemtől ! Róza elvesztette nyugalmát, szemeiben kigyult a láng, kezei reszkettek s s/intolj szenvedéyesen fakadt ki, mint Elvira. — Még többet is elkövettem. Még többet is. Mert én sokkal forróbban szeretem aH, a leit te szeretsz s.megesküszöm itt a válás perezében, hogy odukíiun az életben még , nagyobb ellemséged leszek s annál jobban foglak gyűlölni, mennél inkább szereted azt , kit én szeretek. AmuJásból ámulásba, zavarból zavarba estek a testvérek. A kölcsönös leleplezések, egy nagy titok földerítése s különösen a szentnek vélt Róza heves kifakadása olyan váratlan események voltak, melyek még sohasem fordultak elő az intézet szent falai közt. Ekkor meg szólalt a csengő s a kapusnő több idegent bocsátott be a váró szobába, hol a heves jelenetek lezajlottak. Elvira egy jo asszony keblére borult, ki örömtől könnyező szemekkel tekintett egyetlen leáuyára. Róza szült i ölelte magához s a viszontlátás édes öröme sugárzott a vendégek ar- czán. Nem került szóba többet a két leány haragja, mert miudaketten egy forma boldogsággal nyújtottak kezet egy fiatal embernek, ki mint a két család ven lége a szőlők u á i néhány percczel lépett a szobába. A testvérek eloszlottak. Néhány perez múlva megkezdődött a végső bucsu/.ás. Nehéz lett volna megmondani, hogy az Elvira és Róza szemében fölcsillámló gyöngyök a válás, az öröm vagya féltékenység könnyei voltak-e ? II. Egy nagyon csöndes dnnamelléki kis városba tértek meg a szülők a leányokkal. Az a csöndes kis város temetőnek egy kicsit eleven, de életnek nagyon is balett. Csupa leselkedő szemfül s végtelenül feese- gő száj az egész nép. A legcsekélyebb do-
