Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 100. szám
Esztergom, V. évfolyam. 100. szám. ESZTERGOM es Városi s megyei érdekeink közlönye. Mi EGJELENIK H ETENK INT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉSJCSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié ..............................................G Irt — krf él évre.....................................................* negyedévre........................................1 « ,r'Ü « E gyes szám áru 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: FALZ-HÁZ ELSŐ EMELET hová !\ Isíp szellemi részét illető közlemények köMendölc. KIADÓHIVATAL: SzÉCHENt-TÉR ^., hová a hivatalos s n magán hinlefésnk, a iiyilflérhe szánt közlemények, előfizetési pénzek es leclannilások inlezendök. Csütörtök, 1883. december 13-án VIDÉKÉ HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIftDKTkiSEK : 1 szótól 100 szóig — fi t. 75 kr. 100-200-ig . 1 „ 50 n 200—800-ig . 2 „ 25 „ Hélyegdíj 30 kr. MAGANHIRDETE8KK megállapodás szerint lehető legjutiyuyosahban kör,öl tétnek. NYILTTIÍR «óra 20 «r; Téli világunk. Kikötötték a hidat. Ez az egyszeri! néhány szó azt jelenti, hogy megszűnt minden összeköttetésünk a nagy világgal s kezdődik Szibériánk. Szőke Dunánkon a gőzhajók raját hatalmas jégtáblák zaja váltja fölf az összeköttetés vasúton és postán még a legutolsó ember által is érezhető aka dályokat szenved. Tespedünk, vegetá lünk, befagyunk. Szerény kereskedésünk sziinotelni kezd, iparunk hanyatlik, már pedig a kereskedés szünete s az ipar hanyatlása halált jelent. Budapestnek és Becsnek a közieke dés egyformán akadályos s a szigorúbb téli napok beköszöntésével valóságos isten k isértés. A Dunán való átkelés ezer veszedelmei vissza riasztják az utazót, idegen ember nem jön Esztergomba, esztergomi ember nem hagyja el a várost: valóságos sarkvilági állapotok közé jutunk. Ez a szomorú téli világ öli meg Esztergomot. A tél eltorlasztó átka veti vissza a haladást, pusztítja el a fejlést s irgalmatlanul szétrombolja minden álmunkat és számításunkat városunk szebb jövőjo iránt. A Duna hatalmas és olcsó viziutja néhány hónapra tönkre van téve. Az áthidalás a vasúti állomással lehetetlenné válik. A postát akárhányszor nem hozhatják át s három-négy napi késedo lemmel kerülő utón szármáz tátják városunkba. Az elemek hatalmán nem bírunk ki fogni. A Duna zajlása fölött nincs uralkodásunk. A téli világ ezer átkát nem vagyunk képesek legyőzni. Mert nincs akaratunk. Hányszor és hogyan kerül szóba a közlekedés folytonosságának eszméje ? Hányszor és hogyan beszélünk egy állandó hid vakmerő tervéről? Vaué bennünk annyi erő, hogy kivihetetlennek ne találjuk az állandó hid eszméjét, v.au-e bennünk annyi tevékenység, hogy hozzá fognánk a kozdot 'munkájához ? Az állandó hid nem sült galamb, de nőm is valami lehetetlenség. Csak a módokat kellene fölkutatni, Esztergom minden polgára örömmel hozná meg az áldozatokat. A kormány sem tagadhatná meg a segélyt, a hgpriinás első pártfogója lehetne az eszmének, a főpapság s a vagyonos osztály versengve nyithatná meg az adakozó jótékonyság forrásait. Hiszen arról volna szó. hogy mikép Lehetne Es/iergomot virágzásra juttatni ? Ez pedig ép úgy érdeke az államnak, mint érdeke Esztergom első polgárai nak, a kgpriinásnak s a főpapság tagjainak, A téli világ illusztrálja leginkább az óhaj jogosultságát. Pangásunk és tehetetlenségünk a legfontosabb érvek. A közszel lem ébresztésének, az állandó összeköttetés ezer előnyei átértése és átérzésének kellene nagyobb tért hódítania, hogy méltók legyünk a kivitel áldásaihoz. Téli világunk szomorú volta ne csüg- gosszen el, de adjon erőt és lelkesedést a bátor terv megvalósításához. Nem óriási pénzek, do emberek kellenek ide a gátra. Először emberek, azután a többi. Ránk disputái ja a zajló Duna, hogy beszéljünk erről a thémáról. Beszéljünk róla mielőbb s mentül több életrevalót. A mi bajunkon min magunk nak kell segi ten ülik ! A Zenei Kör. A Zenei Kör vasárnap délután tartott népes értekezletén egészen újjá alakult. Jelen voltak a meghívottak közül Burány János, Eggenhoffer József, Feigler Sándor. Hollósy Rupert, Hromoda János, Karenics Alfons, Kiinda Rezső, dr. Körösy László, Maun Holiór, Mezoy Dénes, Prokopp János, Prokopp Gyula, Riedl János, Rónay Gyula, Sattinger József, Schedel Arnulf, Szecskay Cornel és Takács Imre urak. Az alakuló értekezletet Prokopp János háznagy nyitotta meg. Terjedelmes jelentésében részletesen olmandotta azon okokat, melyek őt arra késztik, hogy az évek hosszú során át való elnöki tisztről lemondjon. Midőn ezt teszi, beterjeszti a Zenei k^r ös* szes okmánytárát, valamint követeléseinek és adósságának jegyzékét. Az ő számlája háromszáz ötven forintra rúg, melybon legfő tétel a zongora vásárlása. A tüzetes jelentés után következett a tisztikar lemondása. Korelnökül Prokopp János urat kérték fül, a ki legközelebbi tárgyul az alapszabályok kibővítését jelölte meg. Egy előértekozlet megállapodása s/,e lint pendíti meg azon eszmét, hogy azj egyesület vezetésében ezentúl a. lelke-! sobb pártoló tagok közül többen is részt' vehessenek. Eddig csakis a működő tagok s a tisztviselők intézték az egyesület belső ügyeit. Erre határozatba ment, hogy a házszabályok leglényegesebb .sarktételéül azt állítsák föl, hogy a választmány a működő férfi tagokhoz és tisztviselőkhöz képest felearányban a pártoló tagok so- ránól kibővüljön. Az uj tételt egyhangú lelkesedéssel fogadták. Ekkor megalakult a tisztikar. És pedig egyhangu választással háznaggyá lett Rónay Gyula, igazgató Takács Imre, titkár dr. Kőrösy László, póuz- tárnok Hollósy Rupert s jogi tanácsos ügyvéd Szecskay Cornél. A választmányba a működő tagokon s tisztviselőkön kívül beválasztották Burány János, Eggenhoffer József, Mami Honőr és Mozey Dénes urakat. A működő női tagok sorába Palástity Erzsi és Nejzti, Prokopp Jözsa és Rónay Gizella urhölgyeket választották egy sze rs mindenkorra. Az {egyhangú és lelkes választás után felolvasták a házszabályokat, melyeket a tagok minden sorábau kötelezőnek ismertek el. Igen érdekes kérdés volt a Dal- és zenekedvelő egyosület átirata az «'gyesülés ügyében. A levél felolvasása után elhatározták, hogy a Zenei Kör minden egyes tagjának szabad akaratában áll a Zenekedvelők közé belépni, a Zonei Kör működő tagjai akár testületileg is közreműködhetnek a nevezett egyesület hangversenyein, de a viszonosság elvénél fogva a Zenei Kör számit arra, hogy szükség «'setén a Zenekedvelők egyesületétől is közreműködést kapjon. Az alapszabályok s a gyakorlat szerint a próbák és estélyek jövőben is Egy felejthetetlen emlékezetű, dicsőségteljes ünnepély részesei voltak azok a szerencsések, akiknek sikerült a Jókané tiszteletére rendezett díszelőadásra jegyet kaphatni. A nemzeti színház előadásaira már már kivétel nélkül csak akadályok mellett lehet e8y_egy jegyet fogni. Hát még ily es rendkívüli előadásokhoz ? A ki jókor elő nem jegyezteti magát, hát bizony az csak valami különös véletlen segélyével hozhatja helyre mulasztását. De ez a Deus ex machina nincsen mindig kéznél. Bizonysága az a díszes kis társaság, a mely a minapában jött Esztergomból direkt az Ember tngoediáját megnézendő és a Terapefőivel volt kénytelen beérni. Nekem azonban már egy pár Ízben kedvezett a szerencsés véletlen. Lehet talán mert csupa merő fatalismussal vagyok tele, lehet azonban az is, hogy itt is játékról lóvén szó — az ösmeretes példabeszéd valósul meg rajtam. Ez a véletlen segített most is a Koriolá- nus előadására. Mi ifjabb nemzedék, a kik csak hallottunk regélni a dicsőségről, a mely Laborfalvi Rózát a sziupndon kísérte, a kik csak phantaziáukban alkothatjuk meg azokat az alakokat, amelyeket a legnagyobb magyar tragika olyan isteni művészettel teremtett meg, azzal az égő vággyal eltelve, néztünk e ritka est élvezetei elé, hogy ha a nemzeti színház király nőjét uralkodásában nem is hálhattuk, legalább búcsújában gyönyörködhessünk. Es láttuk a leszálló napot, mely huny tál) an is magasztos, áhítatot és bámulatot keltő. És láttuk, hogy az a nép, a mely a művészet bajnokaiért igy tud lelkesedni, mely annyi tisztelettel, szeretettel és rajongással adózik a színművészet apostolainak, az a nemzet büszkén ünnepelheti fönállásának ezredik évfordulóját, az a nép tudja hol és miben keresse nagyságát, hivatását, létjogát. Valóban fényes ünnepe volt ez a magyar művészetnek. A ki ott volt, az sohasem fogja életében elfeledni azokat a magasztos jeleneteket, a melyek az este vissza-vissza tértek. E lapok olvasói bizonyára kimerítően értesítek az ünnepélyességek lefolyásáról s hogy itt mégis megemlékeztem róluk — szent kötességemnek ösmerteir. A népszínházban egy újdonság került szilire, a melynek nagy vonzóerőt kölcsönzött az a véletlen, hogy az öreg Szigeti bácsi irta. Miut mindenütt a világon, az irodalomban, a színpadén is megvannak a kiválasztott „kedveuezek*. Ilyen kedvencze a fővárosi közönségnek a nemzeti színház nagy művésze, Szigeti József, a kit mindenki csak az öreg Szigeti bácsinak nevez s a kiről bajos meghatározni, mivel ért el nagyobb sikereket: müvészetével-e, vagy színdarabjaival ? Ne kutassuk. Elég konstatálnunk, hogy a mit általában a lehetetleusó- gelc közé szoktak sorolui, hogy t. i. jó színész egyszersmind jó színdarab iró is lehessen. Szigeti József fényesen bebi/onyitotta. A .Csókon szerzett vőlegény“ Szigeti műszójának legifjabb szülötte s a keresztség- ben a „bohóság“ nevet nyerte. És igazán nem is egyéb mint egy óriási bohóság. a melynek a föladata csak annyi, hogy egy estén át mulattasson, kaczagtassou. És ezt a föladatot a humortól dagadó szerzemény csakugyan el is éri. Kaczagtat egész a kőnyezésig. A komoly képű kritika gáucso.skodhatik benne, hibáztathatja a kompozátio lazaságát,; rábizonyíthat akármennyi szabályszerütleu- séget, a népszínház közönsége, a mely mulatni, kaczagni megy a bohóságot színpad képesnek ítélte, megkaczagta, megtapsolta. Azt hiszem azonban, hogy a darab a vidéken nem fogja azt a hatást elérni, a melyet elért a népszínházban. Azt a hatást mondom és ezzel nem zárom ki, hogy esetleg nagyobb hatást ne csináljon. Csakhogy az esetre a bohóság könnyen bohóczsággá fajulhat. No meg aztán a legkomikusabb része a darabnak a vándor- színészek satirája — a vándorszínészek előadásával elveszti érdekessége java részét A népszínház benne mindenesetre egy sikerült vasárnapi kassza-darabra akadt. A népszínházról lévén szó meg kell emlékeznem arról a nagy harczról, a mely a bérlet ügyében mostanság folyik s a melynek egyik harezos felét a nemzet csalogáuya képviseli. Nem elégszik meg azzal, hogy a népszínház lelke, a feje is ő kíván lenni. Vájjon,ha sikerül fog-e magának engedélyt adui egy második esztergomi kiránduláshoz ? Az esetben én is rászavazok. Igaz, bog.V egy kissé köuuyen adom a vot.umoraat, de nem is három millió pengő forintról van n szó, mint a hogy volt az orszgházában, mert akkor a szavazatomat neiu adnám oda ilyen heveny ében. De hiszen nem is volt arra szükség, megszavazták biz azt szépeu nélkülem is akárhogy debacháltam is ellene a — karzaton. De ha már én nem is beszélhettem „oda lenn“, — beszélt a mi derék képviselőnk, IJoránszky Nándor. Hogy mit beszélt, azt lehetetlen ideírnom, hogy á 3 milliós adó emelés ellen beszélt, azt..fölösleges ideírnom, hát legfeljebb csak annyit irhatok meg, hogy mint mindig,most is államférfim mágaslatou állott szónoklata melyet az egész ellenzék mindvégig helyeslésekkel, a kormánypárt pedig figyelemmel kísért. No meg, hogy én nekem nagy örömem és büszkeségem tellett benne „oda fönn“, az természetes valami és csak azon boszankodtam. hogy lelkesültségemnek egv hatalmas „Éljen“ lezűditásával kifejezést, nem adhattam. S igazán sajnálom, Logy nem a voml fölé írok, mert ott velna csak helyén a mi képviselőnk munkálkodásának méltatása, a ki érdekünkben többet beszélt, mint egy csomó előde együttvéve és több<*t tett, mint a mennyit beszélt. De hiszen közelednek már a választások és akkor elválik, hogyan méltatják nálunk a becsületes munkát s elválik, valjou b>- het-e Esztergomban elyau választást is <\-v- nálui már egyszer, a melynél nem lesz szükség a drága Borbóesokra, az olcsó borin. ,i megvett lelkesedésre s a költséges szavazatokra.
