Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 95. szám
Esztergom, V. évfolyam. 95. szám. Vasárnap. 1883. november 25-én. f Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI Ari: egész évié ..............................................0 fit — krf él évre....................................................;3 * — , n egyedévi«........................................1 „ -r>ö B E gyes szám ára 7 kr. SZERKESZTŐSÉG: FALZ'HAZ ELSŐ EMELET KIADÓHIVATAL: fi Z É O M E N I - T É R. ^ 5 ■, HIRDETÉSEK. ilili'mlűlr. HIVATALOS IlllíDId'KSKIÍ : MAG ÁNHÍROET ESEK 1 szótól 100 szóig — frt 75 kr. megállapodás szerint lehető 100—200-ig . 1 „ 50 „ legjutányosabban küzül tetuek. 200—300-ig . 2 „ 25 „ — záiit k<">7Hélyegdíj 30 kr. N Y1 ETTEK sora 20 icr; emlők. — — Ki a gyilkos ? Norn a népszínház egyik kedves tng- jánalt készül# félben levő népszínművéről akarunk szólani. Hiszen a válasz egy kegyetlen szellemű megjegyzés után maga az első ^kritikus neve lenne, a ki a darabot bonczkés alá venné. De a kérdést magunk, esztergomiak, vetjük föl, mert nagyon alapos okaink vannak rá. Innen onnan három hete múlt, hogy a borzasztó rablógyilkosságot a Duna- utcza egyik remete csöndességü házában végrehajtották. A véres bűntény még mindig közbeszéd tárgya, mert egy kérdésre még mindig nem nyertünk választ. Ki a gyilkos ? ez a kérdések kérdése. A közönség még nagyon sokáig fül fogja vetni s nyugtalanul és elégedetlenül érzi magát, inig választ nem kap reá onnan, a hol olyan erélyesen dolgoznak a büiipör kiderítésén. Nem egy izbou intézték már hozzánk azon igen is indokolható kérdést, hogy meg lehet-o a közönség az iránt nyugtatva, hogy a rablógyilkosok nem g lassúinak közöttünk ? Nyugodtak lehetünk-e abban, hogy az igazságszolgáltatás, ha nem is absolut eredményeken, de legalább nyomokon van ? A hozzánk intézett kérdésre illetékes helyről kerestük a választ. Meg is adták annyiban, hogy a válasz megnyugtathat, ha már ki nem elégít. Lázas tevékenységet fejt' ki a vizsgálat. De nem merülhetne föl az az aggodalom, hogy mig a tanuk óriási táborát hetek óta pedáns figyelemmel részletezik a legapróbb vallatásokkal, addig a kérdés lényege mindig halasztást szenved? A colossal is tanúvallomások, a roppant szétágazó fonalak összegyűjtése nagy érdekkel bírhatnak a criminálisla előtt, de a közönség nem figyel a részletekre, midőn a főkérdés minden fel áldozó buzgalom munka mollott is — megválaszolatlan. Ki a gyilkos ? Erre keres választ a nagy közönség s nem igen törődik azzal, hogy a századik tanunak milyen nationálója és életrajza van, melyet gondos figyelemmel jegyzőkönyvbe igtatnak. Van a logica módszertanában egy kis szabály, mely a lényegesre, a fő- dologra, a főkérdés tisztázására nézve azt hirdeti, hogy kiderítő okoskodásunk ne fiat nimia ; ne legyen aprózó, mert akkor minden újabb részlettel csak eltávolodunk attól, a mit voltaképeu akarunk. A vizsgálat jelen stádiumára nézve is applicálhatjuk ezt a szabályt. Tökéletesen meg vagyunk elégedve a vizsgálóbíró lelkiösmeretes buzgalmával, egészen helyeseljük gondos körültekintését; de még jobban meg lennénk elégedve, ha száz Ívnyi tanuvalloinási jegyzőkönyv helyett s hetekig húzódozó tanúkihallgatások helyett néhány egyszerű szóval egyenesen meg tudná a választ adni arra, hogy Ki a gyilkos ? Merev tagadás, makacs megátalkodás, a gonosz terv pokoli ügyességgel kidolgozott részletei mind késleltetik a végső eredményt, de azt már még som akarjuk elhitetni Kételkedésünkkel, hogy a régóta választalan kérdésre feleletet nem fogunk kapni. Eggenhofer sírjába van eltemetve az ő gyilkosainak neve. Vajha ne temették légyen el Stúrnó szétroncsolt tetemével a borzasztó bűntény sötét titkát is ! Szülészetünk ügye. A magyar színészet van olyan nevezetes tényező a nemzet szellemi életében, mint a magyar irodalom, melyért szent kötelességünk meghozni a kellő áldozatokat, ha nemzetünk emelkedéso és művelődése iránt egyáltalán érzékünk van. A hol igen is örvendetes, hol nagyon is leverő példák adtak anyagot jelen czikkünkre. Egy olyan városban, hol a színészet drabantok kardjával, concentrált katonasággal s rendszertelen pártolással áll szemben : ott már valahaia rendezni kellene a viszonyokat. Esztergom nem utolsó város azon magyar városok sorában, hol a magyar színészet ügye biztos pártfogást remélhet, Van igen szép inteíiigentiája, vannak művelt kereskedői és iparosai. Es ha rendezett színi viszonyaink lennének, akkor mind a színészet, mind a közönség érdekei tökéletesen meg volnának óva. Vegyünk töl egy példát. Ha szi ni bizottság intézné Esztergom színi ügyeit, akkor bizonyára csak olyan társulat s csak akkor léphetne körünkbe, melynek át alános jó hírneve van s mely nem kimerített talajra lépne. Nem bírjuk eléggé hangsúlyozni azt, hogy a város t. tanácsának nem kellene engedélyt adni egy esztendőben egynél több társulatnak, mert hekövetkezik aztán az a kínos állapot, hogy a szí nészet ügye a legmostohább viszonyok közé kerül s a közönség lelkes részének tehetetlenül kell néznie, miként indul romlásnak egy más városban tahin jobb sorsra hivatott színtársulat. A színi bizottság, a mint azt már kifejteni szerencsénk volt, kettős befolyásával biztosítaná Esztergomban a színészet ügyét. Befolyna a concessió megadására s az előadandó darabok mű sorára s befolyna a közönség Összevonására. így mostoha viszonyok közt tengődik nálunk a színészet ügye s bizony akár akarjuk, akár nem, de a lelkünkre kell vennünk, ha egy színtársulat olyan szomorú mellőztelésben részesül, mint most Völgyi társulata. Az előttünk levő példából újólag megpendítjük a szi ni bizottság eszméjét s arra kérjük irányadó társadalmi kiválóságainkat, hogy szívleljék meg az es'/mit s alakítsák meg a szinibizott- ságot. így sürgeti ezt a színészet ügye, a közönség érdeke s hogy kiegészítsük elmélkedésünket: még a magunk repu- tatiója is. Nagy terheket nem mérne ránk a bizottsági munka s a szinibizottság működése mégis nagy hivatással indulhatna meg városunkban, a hol van közönség, van hálás talaj, csak rendezett színi viszonyok nincsenek. Az esztergomi nemzetőrség. (Niedermann József felolvasása.) I. Az 1818 ik év nemcsak hazánkra, de Európa majd minden államára, egy Etel könyvébe. Mélyen, mélyen, ahonnan nincsen Se visszatérés se irgalom, Bolyongsz sötétben, számüzötteu Kormánya vesztett csolnakon. Körötted zúg a vad vihar. És nincs ki mentene A parton dúlt kebellel áll Kihűlt szerelmed istene. LÉVAI SÁNDOR. Képek a bűnpörből. (Az Esztergom és Vidéke eredeti tározója.) I. A gonosztevők. A szerencsétlenül kimúlt duna-utezaiasz- szonynak van egy szomszédja, a ki nagyon fontos vallomásokat tesz. Ez a fontos vallomást! szomszéd egész nap se csinál mást, csak eszméit rendezi s nagyokat pipál mellette. Ha az Esztergom és Vidéke ilhistrálni kezdené a borzasztó bünpör egyes kiválóbb alakjait : akkor a legérdekesebb tanuk közé mindenesetre kiadná Szabó urain képét. Szabó uram tollforgató okos ember. Ismeri a világ járását s részt vett egy darab magyar történetben személyesen. Az eseményeket a régi jobb világban nem az ujságokból ismerte, hanem maga is csinálta. Azzal vádolják, hogy a régi pandúr-világ- ! ban szolgabiró volt. Most békés nyugalom- i ba vonult ember, a ki rá ér elgondolkodni az álságos világ fortélyos folyásán. Találkozom vele a napokban a járásbíróság úgynevezett nagy irodájában, hol olyan sok mázsa papirost, meg dohányt fogyaszt el az igazság szolgáltatás. Szabó uram úgy tett, ahogy mindig. Pipázott és gondolkozott. Közbe-lcözbe fontos arcczal nézett körül. Tudta, hogy milyen fontos szerep várakozik reája. Be van czitálva megint, hogy fontos vallomásaival uj irányt jelöljön a borzasztó bünpör folyásának. A fenyitő bitó kis szobájában épen tanúkihallgatással vaunak elfoglalva. Azért me- oeltült Szabó uram a nagy terem megéue- kelt kályhája mellé. — Hát, csakugyan háttá a spéczit ? — kérdem tőle titokzatosan. Szabó uram rejtelmes füstöt fújt ki sel- meczi pipájából s mint a ki patentos találmány titkát bírná, rendkívül ünnepélyes nyeléssel és higgadt fejbólintással viszonozta. De láttam ám ! —• És mikor? — kérdeztem csüggedet- len érdeklődéssel. — Mindjárt a gyilkosság elkövetése előtt, úgy egy-két órával. Hát az így történfc. Tetszik tudni, kint álltam épen a kapu előtt, úgy csütörtök délelőtti tiz óra után. És pipáztam. Egyszerre csak jön hozzám egy fiatal ember, tetőtől talpig pestiesen öltözve. Tudja kérem, olyan swindlerféle. Kérdi tőlem, hogy hol a nagyságos asszony, már a Stűrné, háza. Jól megnézem, mert egv kicsit nagyot hallok s inkább az emberek szájáról lesem el a beszéde*. Hát csakugyan azt kérdezte, hogy hol lakik a nagyságos asszony. Mondok neki, hát kérem a szomszédban. Erre az elegányosan öltözött swindler, most már annak tartom kérem, elment a Stúrué kapuja elé és úgy szimatolva pis- lantott felém, hogv nem e kódorgók befelé. Azután becsöngetett és egész bátran be is lépett. Tudtam is én altkor, hogy micsoda zene-bona fog odabenn véghöz menni ! Egyszerre csak gyanús kezd lenni előttem az, bogy a szomszédéit házában nagyon is csöndesen vannak. Nagyou csöndesen voltak már akkor csakugyan harmadfélnap óta a szegények. Elég az ahhoz, hogy keresztül gázolunk a Tölgyesiné kerítésén s többed magunk csakugyan látjuk a borzasztóságot maguuk előtt. Akkor mindjárt arra a swiudlerro gondoltam. Mindig magam előtt láttam a gazembert, a miut a szomszédasszony házába becsött- get. Most hétfőn nézze csak kérem, megint elibéru kerül a gazember. Beliínak tanúbizonyságra s egyszerre csak úgy látom, hogy az én svindlerem a járásbíróság előtt való erkélyen Kuapilt János urammal discurál. Gondolja csak kérem a járásbíróság ablakai alatt, a hol a borzasztó rablögyilkosság- ról folyik épen a beszéd. Hát mindjárt jelentést is tettem róla. Nem hagyokt a lelkiösraéretem nyugodni. És most is vau nagyon uagy mondanivalóm, de aiioz már magának, mint újságírónak, megkövetem, semmi köze. Még ki találná valahogy nyomtatni. És olyan bizalmatlanul füstölgetett a pipájából, hogy valóságos keserűség volt nézni is. De azután hallgatni kezdett, akárcsak a hulla. * Hanem hát ez a história egész eddig az éremnek csak az egyik fele. Most jött a java A fontos vallomást! szomszéd hivatalos jelentést tett, a vizsgáló bitónál. Saját szemeivel látta, amint az a gonosztevő hétfőn déltájban a megyeház erkélyén Knapik János urammal discurált. Hivatják Knapik János uramat, a ki a hivatalos zaklatások iránt már egészen elfásult s türelmes megadással tekint sorsa elé, mely annál borzasztóbb, mert történetesen St,úrné balszomszédja. — Kivel beszélt Knapik uram ekkor és ekkor ? — Többekkel kérem. — Hát kikkel beszélgetett akkor ott és ott ? — Kérem mind elmondjam ? — Valamennyit. — Hát kérem ezzel és ezzel a három ügyvéd úrral, ezzel és ezzel a járásbirósági joggyakornokkal, ezzel és ezzel a járásbirósági kiadóval azután . . . — Csak folytassa kérem. — Hiszen miudanyian idevaló becsületes urak. — Az már nem a maga dolga, csak folytassa. És Knapik János uram, a rekedtségig kihallgatott szomszéd, neki áll bediktálni a többi gonosztevőket is.
