Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 93. szám

Esztergom, V. évfolyam.

93. szám. Vasárnap, 1883. november 18-án.

f

Városi s megyei érdekeink közlönye.

M

E'GJELENIK HETEN KINT KÉTSZER1.

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉS« ÁR:

egész éne................................... 6 frt — !«•■

fél évre

....................................................* — *

n

egyedévié....................................................1 „ í>0

E

gyes szám ára 7 kF.

SZERKESZTÖSEG:

?F ALZ-HÄZ ELSŐ EMELET hová n lap szellemi vészét illető közlemények kühlemlßlr.

KIADÓHIVATAL:

SzÉCHENl-TÉR ^ ^.,

hová a hivatalos s a nngán hirilyfések, a iiyiltlórhe szánt közieméinek, elöli'/.eti'si pénzek és veelamálásolí inlézemlőlc.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS mnoHTliSUK :[ MAOÁNIIMlllHTÉSIOK

1 szótól, 100 szóit; — fi t. 75 ki.; megállapetl-ís szerint lehető 100—200-ig . 1 „ f>0 „ legjutáiiyosahban kiizöltetnek.

200—‘100-ig . 2 „ 25 „ ,---l

lélyegdíj 30 kr. NYlLTTKÍt sora 20 *r;

Tizenkét kérdés.

A kézségek és községi lakosok pénz és liitelviszonyainak országos közérdek e/,áljából való javítására nézve egy igen érdekes mozgalom indult meg, mely tizenkét kérdésre szorítkozik.

A községi életben szerzett tapasztalatok feljogosítanak rá, liogy a sajtó révén megadjam a felvetett kérdésekre válaszomat és pedig a lelkiösmeret tiszta szavával.

Az első kérdés a következő :

1 .M i f ó l o k ö r ü 1 m ényeto-oko z- z á k, h o g y a 1 a k o s s á g it i t e 1 r e szorul?

1. Feleletem erre ez : A családi osztály, a rokonok közt való birtok megosztás, rohamos gazdálkodási vágy, birtok szerzési szenvedély, minden előre meg .tett számítás nélkül, fényüzési majmo- lás, a számos elemi csapás s a korcsmák szaporodása szegényitikel népünket.

2. Tetomese azon községi lakosok szám a, kik hitelre szorulna k ?

II. Erre nézve a községi képviselő testület tagjai házszám szerint eljárva a statistical adatokat könnyen szolgáltathatnák. Kétharmadára merem lenni a hitelre szorultak számát, kik az adósság nyomása alatt, gond és aggodalomból élik ínséges napjaikat.

3. H a i g e n, h o n n a n fedez i k be szükségleteiket?

III. A fölvett nagyobb összegű tőkéket a különböző takarékpénztárakból, a kisebb összegeket uzsorásoktól, kik még máig is 100 perczenttol teszik tönkre az egyes családokat.

Pár évtizeddel ezelőtt bizalommal

fordultak egyesek a jótékony alapra fektetett, pénzintézetekhez, de ezek alapszabályai lassanként megszorít vak, látjuk a részvényesek féltékenységét, nagyon csekély aránylag a hitel a birtok értékéhez képest és követelik az első helyi táblázást. Nagyon természetes, hogy az utánok következő hitel már csaknem mind uzsorások tulajdona volt, van és lesz is, mivel ember csinálja a törvényt, úgy mindenki talál kibúvókat, hogy kijátsza a törvényhozók jóakaratát.

Ajánlom tehát a takarékpénztári alapszabályok megváltoztatását, hogy Esztergommogve jobb talajú 16 hold földjére ne 600 fr.tot, liánéin legalább 1200 frt hitelt nyisson és e pár száz fi t igen sok családot mentene meg az uzsorások kezéből.

Ismerek pár családot kiknél osztás történt. 700 irtot fizetett ki az egyik testvér, a másik lestvérénok osztályrészül, egy négyed telek után 600 frlot az esztergomi takarékpénztárból vett ki, a 7 ik százért már uzsoráshoz volt kénytelen menni s az uzsorás öt év alatt tönkro tette a különben szorgalmas testvért.

4. Az uzsoráéi v a n-e te r j e d v e ?

IV. A községi életben rémesen pusztító veszedelem az uzsora, mely minden törvény mellett is titokban, négy szem közt, sugdosva, lassanként öl. Az uzsorások biztosan dolgoznak, sőt alkuszokat tartanak, kik segélyével hárítják el magukról a gyanút és ép úgy megveszik a 100 perczentet, mint az uzsora,törvény előtt.

5. Kik ü zik légink á h b az u z s o r á t, ?

V. Itt, nem vádo unk sem magyart, sem németet, sem tótot, sem római katli. sem reformátust, vagy lutheránust, sem zsidót. Csak ajánljuk, hogy nézzék át megyénk összes birtokiveit és akinek neve a birtokiveken mint hitelező legtöbbet szerepel, az okvetlen uzsorás és akkor megtudjuk, hogy mily vallás és nemzetiségű a többség.

6. A.közsógi terhek (pótadó stb.) befolyással v a n u a k-e a hitel s z ü k s é g 1 e t r e ?

VI. Azt hiszem, hogy nagyon is ! Nagy-Ölved tart pl. egy jegyzőt 400 frt fizetéssél, a felekezetik iskoláira a kiadás 300 frt, orvos 85 frt, a községi elöljárók fizetése 140 frt, az évi 'költségvetésben felvett 400 frt előfogat átalány, a szolga személyzet éjjeli őrség 250 frt, összes kiadás 1575. Bevét elő földjei után 225 fit, a községi pótadó 1350 frt. Ha kidobolt időre az adózó' polgár adóját le nem fizeti, eladják kenyerét, gabonáját, ágyneműjét, szükséges ruháját. A községi pótadók tehát rendkívüli befolyással vaunak a hitel szükségletre.

7. A községi lakosolc közül kik igénylik léginká b b a hitelt, föld m ü velők, b i r- tokosok, vagy iparűzéssel foglal kozóke?

VII. Földmivelők és birtokosok. Az iparo oknak — fájdalom — birtokivük nem igen lévén, a 19 ik század második fülében még teljrs hitelük nincs.

8. A hitelt szűk sági ők nincs o n e k e m á r a n u y i r a túlterhelve, hogy azok olcsó tőkével sem m cn t h ető k meg?

VIII. Vannak a kik minden órában várhatják I é 1 okharan gj uk ra ogszó 1 ásá t,

de vannak olyanok is, a kik még meg • menthetők volnának, de a tanácsadók igen fukarok, nem érdekli őket a nép jóléte, mit törődnek ők a más bajával. Különben erre nézve egy a lakossálg által becsült községi bíró gyüjthetne világos statisztikai adatokat.

9. Meg van-e a lakosságban a takarékossági ősz tön és gyüjt-o tőkét?

IX. A második pontban jelzett két harmad részen túl egy harmad szorgalmas, muukás, kitartó türelmes és takarékos.

10. A lakosság bizalommá visel t e t i k-e a t a k a r ó k p ó n z t á rak iránt?

X. Föltétlenül.

11. És ha igen, a vármegye felügyelete alatt felállítandó községi t a k a r é k p é n z t á r b a haj - 1 a u d ó v o 1 n a e tőkéjét o 1 h o l j e z n i ?

XI. Arra idő és szakértők felvilágosítása kellene.

12. Ha nem viseltetik bizalommal a községi t a k a ró k p é n z- tár iránt, miként lehetne azt megkedveltet ni s az iránt a bi- z álmát felkelteni?

XII. Itt a tanítói karnak egy igen szép tér nyílnék. A tan felügyelőség fel hívhatná a tanítókat legalább a téli időben, a törvényben kü 1 önbell is megszabott tel nőttek iskolájában a községi

| takarékpénztárak eszméjének terjes/,tó*

' sere. Senki sem tehetne itt többet, egy

szorgalmas tanítónál, a ki a pénzügyi állapotokat némileg tanulmány tárgyává téve, a fentebb jelzett nemes és intézményt megismertetné. A tauaréko- gyüjtögető örömmel helyezné el pénzét gyümölcsöztetés végett a községi tálcát

Meghalt, kivittek, eltemették.

Nem volt ki megsirassa őt,

Szegény utszéli árva koldus Elég ha adtak szemfödőt.

A pap kísérte két gyermekkel Meglátszott rajtok hogy robot A vén sirásó nagy boszusan Ásóját fogva, mormogott.

Megálltain összetett kezekkel Az újon hántolt-sir felett S mig ajkaim imát rebegtek Szivem a kíntól reszketett.

Hogy elbúcsúztam könnyeimmel Öntöztem csendes nyughelyét Utambol éu meg vissza néztem — Saját sorsomra gondolák.

LÉVAI SÁNDOR.

Aesthetikai levél.

(Egy vonás az elbeszélő költészetben.)

Az idealizálás már manap is mosolyt csal ajkunkra. — A mi meghat az az ember igaz tragédiája i * * 4 5— akár víg akár szomorú.

Az a légies, az a negativ, az a szetfolyó ömleugés, melyre a mi irodalmunk nagyjai alig adtak példát, melyben csak beteges lírai kedélyek adtak hangot érzéseiknek, —

leginkább német példák nyomán, — soha egészséges nép költészetévé nem válhatott.

Legkevésbé maiinp és legkevésbé nálunk, a hol az egész nemzet csupa izgalom, csupa reálitás és a legóriásabb, bár zavart munkában törekszik Nyűgöt népévé lenni, mióta Széchenyi merész szavával arra az ugrásra késztető mely keletről nyugatra csapta.

Kármán elbeszélésében érzelmes a hang, de maga a jellemrajz hű ; sok az ideális de végtelen kevés az idealizálás; az a lágy hang különös láztól van áthatva, a szelIe- inies, mely Fanny lényén elömöl, szenvedő, sorvadó lánykába van öntve. — Maga a kor erőtlen, és a mű Kármán egyéni fájdalmának virága; egy d.ilkötet szenvedő és elsorvadt szerelméről

Jókait, a mi vigasztaló, megviditó, felfrissítő Jókainkat, koszorúja érdemes részétől fosztja meg a jónak és rosznak szertelensége — idealizálása. — Az Ő rendkívüli mesealkotó ereje, az ő páratlan humora, az ő édes bájos nyelve, melynél mélyebb emberi és liazafini érzése, egészséges és kitűnő lelkivilága kell hozzá, hogy ez egyetlen hiba meg ne fossza őt verőfényes dicsőségé tol.

De Jókait is menti a kor, melynek élesen kidomborított példákra volt szüksége ; és mondhatjuk, hogyjellemei alakjukban emberiek ; csak egyes részek kidomboritása a más elhanyagolásával teszi ideálizálttá alakjait.

És Jókait ki annyi bájjal, — melegséggel nemzeti érzéssel regél — — egy Jókait is néha mosollyal kell olvasnunk, a kritika hálátlan és rideg mosolyával mikor ideálizálása naivvá teszi költészetét.

A tükör az ember küzdése, hibája és gyengesége ; a tükörnek sem zölden sem rózsaszínűén nem szabad mutatnia. — E tükör alakjaiban hinnünk kell mint a természetben és életben hiszünk; enuek ezer ar- ezu v'áltoz- tában, aunák ezer arczu szépségén Saját magunkat mutassa, számtalan helyzetbe darabolva és sodorva jellemünket és szivünket !

És azért a legkitűnőbb remények erejét az általánosnak és egyéninek művészi egybeolvadása alkotja. — Olyan ez mint a dal, mely a mi szivünk örömét, a mi búnkat, a mi kétkedésünket és gyötrődésünket zengi. — Midőn az elbeszélés helyzeteibe mi magunkat bele nem tudjuk élni ; midőn a jellem cselekvése nem rezeg össze szivünk búr- iával, hogy a cselekvés minden vonásának okvetlen szükségét lássuk, — akkor a közvetlen hatás megszűnt, hamisra válik ; iránya tévesztett, czélja rossz, eredménye vagy csekély-bágyadtsága vagy káros-szertelensége áltál.

Nagy művészet ez — kevés író is aratja ennek babérját.

Egv „Fromont és Risler“ Daudet-től, egy „Möuret abbé vétke“ Zolától, egy Flaubert és Balsac nem minden század tüneményei.

Aranyunk Toldija, Kemény Zsigmond egykét regénye az igazuak, annyi szépségével és erejével vannak Írva, hogy példájukat követni mindeddig nem tudtuk,

A renaissance e világot uem mutathatja föl :— nem is egyéb reáuk nézve miut nagyszerű emlék melyen csodálkozunk.

Müvei egy előttünk ismeretlen kornak remek szobrai ; régi idők virágainak gyönyörű viaszmásolatai; világosak miut a nap, de lelkünk alig éri be messzeségüket; tiszták miut az aether, de mi a borulást a ködöt szeretjük. — Nem a mi küzdósüuk az ott; nem a mi szenvedésül! sír azokon a lauto- Icou ; nem a mi nyoraoruuk forr e hexameterekben.

A közönséges ember, a közönséges élet egyetlen ere másnap az elbeszélő költésuek. Enuek csalódását, ennek örömét érijük, érezzük és kívánjuk csak. Ez a munka jobban lelkesít az oroszlán győző hősöknél ; ez az izgalom inkább lázba ejt, miut a lidércz barlangok útvesztőié ; ez a nyomor égetőbb Sokrates méreg poharánál.

És mégis, az idealizálás mauapság is irodalmi betegség és az marad mindaddig, mig divat lesz hóbortjainkat papírra írni. — A fővárosi- és méginkább a vidéki sajtó tározóiban folyton ott kisértnek e betegség rémei — résziut olvasatiam résziut száz bolondot csinálva! Azt gondolják, hogy ez az idealizálás a fantázia, pedig csak halluczi- náczió ! A való érdekét fel találni jellemű ükben; azt kidomborítani úgy, hogy egyes részei lei ne álljaualc se beesettek ne legyenek — ez a fautáziu ereje! Aranyt az elbeszélésben, Petőfit a dalban ez, teszi uaggyá.

Mesterkérlt jellemek, mesterkélt érzések — csak bábjáték, .ha még oly fejtöréssel évődíink is rajtok. — Szép szók félszegsé- gei közt vesznek el ajellem idomai: — hol szegletes, hol sovány hol púpos, — szóval mindig nyomorék, sohasem kerek ! Vagy sápadt rajta a szili, vagy rikító, hol termé- szeltagadón sötét, hol meg légsziuil ! Ó-, éu zsenik és zseuiuők emberismerete bor-