Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 90. szám

Esztergom, V. évfolyam.

90. szám.

Csütörtök, 1883. november 8-án

Városi s megyei érdekein., közlönye.

ÉGJÉL. ENIK HETEN KINT KÉTSZER:

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész évié

............................................G fit

f

él óv re..........................................................3 „

neg vedéire.............................................1 „

Egyes szám ára 7 kr.

SZERKESZTŐSÉG:

J^FALZ-HÄZ ELSŐ EMELET hová ív lap szellemi részét illető közlemények kijjtdoiidSk.

K I A D Ó hTv A T A L:

|SzÉCHENI-TÉR

Iiovíí :i hivnlíi.los s a magún hirdetések, a nyi liléibe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálásolc inlézenclök.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS IIII1DKT1ÍSEK :

1 szótól 100 szóig — fi t, 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „

200—300-ig . 2 „ 25 „

Bólyegilíj ‘10 kr.

MAG ÁN1IJ RDFTÉSEK

megállapodás szerint Iehet.5 Ingj Hiányosabban közöl totnek.

N Y1 ÍjTTÉU sora 20 nr;

A néperkölcs hanyatlása.

(T-y) Hogy a nőp erkölcse hanyatlik és pedig rohamosan hanyatlik, az kótsógbo nőni vonható. Mire vezet ez ? Isten a megmondhatója. Az emberi ész csak következtet s borzadva látja lelki szemei előtt a jövő nemzedék erkölcsi nyomorúságát.

Látja, mint szövetkezik a gazság a hatalommal, a cselszövény az erőszakkal, a nemesnek, jónak és igaznak megdöntésére. Látja, mint leskelődikj tőrt rántva az orgyilkos áldozata után.

Lát titokzatos, félelmes alakokat sötét utakon, a bűn utján, a mint suhan óvatosan a falak árnyékában, talán mások leszúrt tetemein keresztül, megszerezni azt, a mi mai nap az emberiség rugója, nem a tudomány, nem a vallás, uem a becsület, hanem a — pénz !

Majd ismét feltűnik a söpredék, tilos eszméket hordva undok keblében, s hallat vad kaczajt az erkölcs és becsület láttára.

Tűnik a kép s lerombolt épületek, moggyalázott istenség összetört oltárai, megsemmisített paloták látása, hol a művészet virágzott, a tudomány székelt, mind irtózatos kezek által megsemmisítve kínozzák a lelket.

Á vallást nem volt képes pótolni, ennek hiányában maga magát fentartani sem a tudomány, sem a művészet. A' még üszkeibeu füstölgő romok között förtelmes arczu alakok feszítik korosztre az erényt, melyhez pokoli zene állatias rikoltozásuk és a romok alól hangzó sebesültek nyögése, haldoklók halál börgése. Az összetört, letiport barátság, rokoni érzet, emberi jog s a rnoggya

j lázott erkölcs fájdalom hangjai felett áldoznak a bűn Istenének.

Ismét változik a kép. Összeroncsolt, szánalmas alakok csusznak a föld porában. Siránkozva vonul tova az elóbb gőgös csoport s megtört hangon a félelmes sötétségben mellét verve kiált: „Uram, hol vagy !?“

Elvonul mindez szemeink előtt s nyo mott kedéllyol ébredünk a valóságra. Aggódva kémleljük a láthatárt. Nem tudunk örülni a művészetek fejlődésén, nem a tudomány haladásán, mely bár nem zárja ki a vallást, mégis a mily arányban emelkedik, látszólag oly nagy arányban sülyod a közerkölcsiség.

Vádolják a tudományt, sokan a közerkölcsiség siilyodéseért. — Tévedésben vannak. Ismét mások a szeszes italok túlságos élvezetében keresik okát. Kárhoztatandó mindenesetre a szeszes italok élvezése, mert az öldöklő alkohol a butaság rabigájába hajtja a megbénított szellemet, de ez már nem az ok, csak okozat. A hanyatlás oka a viszonyok kedvezőtlen alakulásában, a népek felületes műveltségében keresendő.

A mai világban az emberiség, haza, s átvitt értelemben a hazai kereskedő lem és ipar javára nagyszerű pénzműveletek történnek, melyeket természetes ésszel nem ér fel a közönséges ember. Belevouatik és megcsal a ti';, mert nem ismeri a számtant. Bujáinak orvoslásáért nem tudja hova forduljon, nem tudja mennyiben szolgál a törvény az ő javára, nem ismeri az alkotmányos élet jogait. Az ügyvéd hallatára keresztet vet ma gára, mert ha vau ügyvéde, ha nincs, ha nyer, ha nem, az ítélet mindig úgy szól, hogy „pusztulj és fizess !a

Több alkotmányt és jogtant a népiskolába. Ismerje meg a nép ne csak kötelességeit, hanem jogait is. Kötelességével ngy is megismerteti az adóvégrehajtó.

A hatalmasok egyeuetleukodései s a fenyegotő magatartás, nagy s/áiuii katonaság tartására kényszeríti a népeket. A borzasztó összegnek, melybe ez kerül, kifizetése után nem marad az állandó adósságok kamatainak törlesztésére. Mi következik ebből ?

Az, hogy ismét kell egyet csavarni az adóprésen, melynek levét ismét a népek isszák meg. A nép viseli a nagy urak szeszélyeinek következményeit. El- ketvetlenedik, midőn fáradságos keres ményét föl eszi a nagy adó.

El megy kedve a munkától ! Majd jön a végrehajtó s fizoss vagy leszelj ük rólad a házat! S akkor ijedtében fut egyik ismerősétől a másikhoz egy kis pénzért. Azok bizony szívesen segítenének rajta, de nőm tehetik a legjobb akarattal sem.

Különösen a magyar népnek van gabonája, élelmiszere s mindene, ezzel szolgálatodra is áll, do pénze nincs neki. Most következik aztán az uzsorás szereplése. Az adósság az uzsorás kezében nőttön nő, mig végre elárverezik kis vagyonát.

Szégyenében nem mer az utczára lépni, inig végre a kedvetlenségei) felül keredik az elkeseredett dacz, s szeszes italokba fojtja bánatát. így lesz az okozat. így ássák alá az államok jólétét a népoknok, igy lesznek megdöntői az erkölcsnek. Közvetve tehát a közjó és közerkölcsiség őrei taszítják a népet az erkölcstelenségbe, a bűnbe, mert hát utóvégre is élni kell valahogy.

Mit csináljon ? !

Onnan vesz ahol van. Ha szép szerével nem, hát erővel. Hogy tartaná tiszteletben a törvényt, mely őt meg fosztva vagyonától s szerencsétlenné téve bűnbe taszitá ? Hogy tartsa meg azt a törvényt, melyet az érdemes honatyák maguk som tartanak meg ? Sok eset illusztrálja ezt a kérdést legújabban is. Aki pedig már egyszer a bűn Htjára lépett, azt többé nem nyeri viss a a társadalom. Sőt ellenkezőleg: a börtön az az iskola, mely magasabb műveltséget ad, úriként lehessen bűnt észrevétlenül s bravourral elkövetni.

így érlelődik lassanként a társadalom logalsóbb rétegóbon egy olyan elem mely a bűn fészkeibou tanyázva elszán ■ tan törekszik megtámadni s ha lobot győzelmet aratni a valláson. így ke- letkezik a socialismus s esküszik bosznt a hatalom ellen, táplál magában ördö- gies eszméket s áll folytonos harczban a józan elemmel mindaddig, mig ezt meg nem buktatta.

A mi főherezegi családunk.

— A Fenségek senkit som fogadnak !

így szól a priinási palota portása mindazokhoz, a kik inár hozzá vannak szokva a rangos emberek „mogintenvie- wolásához“ s a visszautasítás kudarczá- hoz.

Az elegáns koldusok s koldus ura- ságok erre fogják kérvényüket, végignézik a portást s hnzamonnek, hogy borítékba tegyék s postára adják zaklatásaikat.

Báczirkalmozzák azután a borítókra Józsi f főhorczeg teljes eziméfc s olyan lelkiösnieretestík a bolygatásban, hogy ajánlva, vagy expresse menesztik zaklató soraikat.

is „Esitsrjoni és'Vidéke“ tárcája.

SZTEPvGOyVL

A város történetének megírása, mint érdekes eszme kéiségkivü! méltó arra, bogy mentői szélesebb körökben ismertté és népszerűvé váljék.

Esztergom inonographiája még nincs megírva.

Az úttörő kísérletek, nem többek a kísérleteknél. Ezek közé tartozik Ny-ulassy Autal benczés tanár czikke 1856-ból, mely az akkori főgytnuásiumi Értesítőben jelent meg. A czikket egész terjedelmében mutatjuk be s utána gondos fordításban közölni fogjuk Helisclier városi tanácsos kéziratbeli desciiptió]át isMiudkét rövid leírás kétségkívül fejleszteni fogja azt a vágyat, hogy Esztergom mouograpliiáju mielőbb avatott kéz műve gyauánt napvilágot, lásson. Ilyen inten ti <5 - val közöljük először is Nyuhnsy Antal érdekes kísérletét.

I.

Régi időle, hol vagytok ? —- — Messze röpültetek ti a múlandóság lenge szárnyain, s visszaliihatbm napjaitok az enyészet mély teugerébe lüntenek. Számunkra csak hív emlékezet maradt főn a földnek, eme leghívebb kiucstárőrnek öléből a kutató utódok munkás kezű által eléidézett becses maradványoknak, mint az őshajdant vissza varázsló világ emlékeknek véscinényeiiől, a

történetírók s festők tolla, és ecsetnyomaikról felénk, visszasugározva ; — visszaidézve a világhírű eseményeket, mik az elmúlt ősidők egyszerű leple alatt rejleuek, s mik romboló, vagy építő erejűknél fogva országokat, városokat, falvakat s népeket emeltek föl a közművelődés, ipar, s vallásosságnak, eme legszebb dicsői']lésnek fényte- tőjére : vagy, mi mindenha fájdalmasan fog kebleinkben viszszarezgeni, népeket süiyesz- tettek el a miveletleuség, babonák, vadság, s vallástalauság eme legnagyobb veszedelemnek örvényébe.

Kutató elménk visszaragad bennünket a tudományos hiteles kútfők szárnyain a min- deuség Urától kijelölt azon időle- és helyekre, miket édes honunk őstörténeti örök időkre megszenteltek. A hagyományos monda megnyitja őszfürtöktől köriilövedzett ajkait, s kiál mod tatjá a pásztorral Etel hadúr adta lionszerző kardját, s mint valaha a dús Palaestina választott népét az Ígéret ama földére, úgy vezeté be ugyan azon Mindenható a harczedzett, keleti Inni ivadékot eme- tej- és mézzel folyó Kamillán földjére;*) kik az elenyészett kóbor czimberek példáját megvetve, rettenthetlen szív- és legyőzhetetlen karral özönlők el az országot, mely*) Miként a legszebb párhuzamban éneklé 1538- ban esztergomi születésű régi magyar iró Farkas András (Andreas Lupus) :

Jersze emlékezzünk az örök istennek Csudálatos nagy hatalmasságáról,

Melyvei Seythiából régi magyarokat Jó Magyarországba olyan módon kihozá,

Mert régen kihozá ab zsidó népeke t Fárahó királynak markából, Ínségéből, stb.

(Toldy F. A M. ny. és irodalom kézikönyve.)

ben egykor az igaz hit védbástyájaul hivatva, a vad pogányság erre áradó, s Európát végveszéllyel fenyegető hullámait valáuak visz- szanyoraandók. **) — Ott látjuk a honalapító Árpádot, mint üti le zászlóját a világhódító rómaiak őskori Floriuájáuak halmain, ***) mint szab népének törvényt és határt. — Mintegy elandalitó villanysugarak czikázuak keresztül emlékezetünk rezgő szálain a honalapító fejedelem utódainak nagyszerű eseméuyei, a gyermek és Ítélő Zulta, a győzedelmes Taksony, és hirdetett vezéreinek tettei, ****) a hit szelíd szellemétől; — áthatott bölcs Géza s álljunk meg itt ; hisz csupán az ő őslakhelyét akarjuk hiteles kútfők szerint leírni, leírni igen azou helyet, melyhez bennünket annyi szeut emlék csatol ; leírni azon várost, mely édes reménnyel kecsegtető sejtelmeink szerint a jelennél szebb és fényesb jövőre látszik hivatva leuni, valamint ritka jelentőségű, nagy és fényes vala annak múltja is ! — Leirui akarjuk Esztergomot, mely hazánk történetében legújabb korig mind országos, mind pedig egyházi s tudományos állapotunkat illetőleg, mindig kitünőleg szerepelt.

Esztergom (görögül Istropolis, latinul Istrogranum, a Dunának a Garammal e helyt egyesülésétől, németül Grau, tótul Ostryhoin, vagy Ostrygom) legrégibb eredetét tekintve, hogy romai telep vala, egyuél több történeti adat bizonyítja, főleg az annak déli részén történt s máig is történő pinczeásatá- sok, valamint a várban nemsokára elkészü**) Hunyady-kor.

***) Fejér György. Székesfejérvárról. Tud. gyűjt. 1840. III. füzet.

****) Garay „Árpádok“.

lendő basilika alapárkainak készítése, s még elébb a fő káptalani lakok alkalmával nyer- római pénzek s egyéb régiségek bizonyift jálc. — Távol vagyunk azoktól, kik annak építését vízözön utáni 155-ik évro teszik s Clvuer, Schönleben és Cellarius Bregooliu- ma nem itt, hauem föléül) Oszőnynél, valamint Baranyai Al. Ptolomaens „Curtia- na“-ja az ide egy postaállomásra eső Nyerges Újfalunál ; s Esztergom határán inkább a Schőnvisner okadatolta „Salva Mausio roinaua“, nem pedig Moro és Timon „Aciu- cmn“-a keresendő (Tudom, gyűjt. 1821. VIII., és 1824. IV. köt,) — A rómaiak itteni ősszállása tehát bizonyos, bár az itt hajdan szállásoló telepet régiségbuvárainknak teljes bizonyossággal s névszerint meghatározni mindeddig nem sükerült. f) — Annyi elvitázhatlanul bizonyos, miszerint Géza a magyarok ötödik ősvezére s fejedelme itt lakott, s fia Vajk itt, a lakosok hagyományos közvéleménye szerint azon helyben, hol most a két év előtt még „Sas vendéglő“ fekszik, született ; s élte 15-ilc évében (994) sz. Adalbert prágai püspök által meg - keres/teltet vén István nevét itt nyeré, siíne szent és apostoli első királyunk koronázta- tása, a keresztény hit betelepítése, s a magyar egyház főpapi székének megalapítása által Ion nevezetessé. Emelik Esztergomnak régi dicsőségét az árpádi törzsből származott királyaink huzamosb itt tartózkodásaik, sőt állandó lakásuk, miként az általuk kiadott s itt kelt több érdemű oklevelek bizonyítják. Esztergom hire hajdan túlszárnyald Európa határait is, s az ipar és kot) 1. Pál úgy ai Imre „M. ország legújabb leírása Pest, 1852.“