Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 89. szám

Horánszky felköszöntője. (A jubileum bankettjén.) Esctenrom város közönsége orszá­gunk főpás/, torának magasztos példáját követve, a történet nagy könyvének egy lapjára nyitott, melyen küzdelmes életének egy fényes emléke van felje­gyezve. A nemesen gondolkodó kegyelet és hála az, mely e lapot felnyitotta, hogy a pihenő múlt örvényeinek, és azon férfiak jeles tetteinok dicsőségét hir desse, kik midőn Esztergomot a félhold malma ellen megvívták, nemcsak a ha­zának és ti ónnak, de a keresztény civil isiitié>na k is felejthetetlen szolgála­tokat teljesítettek. Ezer éve mióta a magyar nemzet c lia'.áhaii letelepedett. Sorsa azóta a folytonos küzdelem lánczolata volt. A keleti harbarismus, és a nyugoti civi- lisalió,a keleti dcspolismus, és a nyu- goti liumanismiis hazánk földén vívták a százados harczot. E föld volt a En- hikon melyet ha az ellentétes küzdelem diadalmasan átlépendő!! Európa politi­kai társadalmi és nemzetiségi térképe bizonyára más ablkot öltött volna. Hála ao Gndviselósnek, mely a nem 701 szabadság szeretőiében és a keresz­tény civil isatió örökbecsű erényeiben megadta a kitartást és erőt a nemzetnek arra, hogy ezen százados küzdelemben helyét megállta, és nemcsak missióját teljesítette, de abból individualitása is diadalmasan emelkedett ki, ma holnap átlépvén a küszöböt, melyen liíl egy második ezredév beláthatatlan, de liisz- sziik és reméljük: szolid« bb világa te­rül el. És e nagy nemzeti küzdelemben Esztergomnak mindég kiváló szerep jittolt. Esztergom Magyarországra nézve nem csak egy darab azon drága főid­ből, melyet atyáink nehéz viszonyok közt tartottak meg számunkra. Eszter gom egy eszme volt mindég és ma is az melynek jelentősegével Magyarország közélete össze van nőve. Ide menekült a csiiggeteg hazafi ni bánat valahány­szor az ország láthatárára nehez fel­hők telepedtek, itt tört utat viszont a remény is ha derengeni kezdett, mert itt székeltek Esztergom nagy Érsekei kik jé és rósz napokban a nemzet élő lelkiismeretének szószólói és tolmácsai valának. Ezen nagy Érsekek méltó utóda a bibornok ő Eininentiája, a lierczeg Prímás. Érette országunk főpapjáéit a.l kitűnő hazafiért minden nemesnek és szépnek támaszáért emelem pohara­mat és midőn nekio hosszú életet és állandó egészséget kívánok, o ngedtessék meg nekem hozzá tenni, hogy a mi sziveinkben él a kioltliatlan vágy, az ő kezében van az eiő és hatalom, hogy Esztergom jövője is oly fényes legyen mint aminő dicső múltja volt. Isten tartsa meg és éltesbe Magyar- ország jelenlegi Herczeg Prímását. Felsőmagyarországból. TURÓCZMEGYE, 1883- nov. 1. Kedves barátom ! Az képezné legnagyobb boldogságo­mat, midőn a magyarosítás eszméje min- j den ii ép tani tó által felkarolva, diadalát ünnepel bellié. De fájdalom, az a kevés magyar érzelmű tanító, mely esetleg a végvidékekre, a nem magyar ajkú né­pek közé vetődik, nem képes gátul szolgálni a. magyarosodást elsodorni törekvő ár ellenében. Tudjuk, hogy egyes emberek nem segíthetünk. Meg­alakítottuk a felvidéki közművelődési egyesületet. Czélunk, hogy az évi 2 fit tagsági dijakból befolyó összegből magyar gyer­mekkel tokot állítunk tót származású, magyar érzelmű tanítókat jutalmazzunk, ellensúlyozzuk a páuszlávismus befo­lyást. Czélunk kivitelében a magyar alföldro számítottunk. Hittük, hogy talán sike­rül egy száz ezernyi tagból álló egye­sületet alakítani. Mit kellett tapasztal­nunk ? Hogy egyesületünk, mely nov. 20-án tartja Nyitrán első gyűlését csak 2000 tagból áll s a magyar részekből egy sem, mondd egyetlen egy tag sem iratkozott be. Az a kétezer tag a fel­vidéken él s közvetlen tanúja azon gyalázatos üzolmeknek, melyek a magyar | állam eszme megdöntésére irányulnak. Kormányunk szég Társadalmi utón nem, legalább ellensúlyozni. Magunkra hagyattunk ! Az ember szive facsarodik kínjában ezen átkos közönynyel szemben, mit annak tulajdonitok, hogy a magyar magyar között élve nem látja be a ma­gyarság védelmének szükségét, mert nem látja az ellenséget. Mi fellármáz hatjuk az egész világot, nem hisznek, agyrémnek, a fölizgatott szellem bete­ges nyilváimlásának tekintik. S nekünk nincs módunk, alkalmunk fülébe kiál­tani : „Ébredj magyar ! az ellenség ha zádban van, muszka, lót, román, bor vát, szerb stb. nemzeti pártok által. képviselve. Oroszország hadi módja az előbb a népeket fondorkojdás, álnokságj által egymással összevesziteni s így az országot meggyöngitoni, mely után meg erőltetés nélkül képes rabigába hajtani. S én nekem ezt látnom, tudnom kelt látnom mint működik az ármány s veti a hurkot, hogy azzal hatalmunk védő karjait összekötözze s én nem te­hetek ez ellen egy mozdulatot se. Az ember szivét elfogja a dűli, majd két­ségbeesés, csavarként szorítva az ember keblét, míg végre telietetlouségének ér­zetében ajka remeg s szeméből égő] könnyet lakar kínos zokogás közt. Éj- j jel ál inatlanul forgolódom fekhelyemen küzdve a lidérczként reám nehezedő gondolattal ezer meg ezer terv fordul meg agyamban, mely mind inog törik ezen szerencsétlen nevelt közönyösségen. Az egyedüli segédeszköz a népiskola által a jövő nemzedéket annyira ma gyarositani nyelvben és érzelemben, hogy a csábítás ne fogjon rajta. Egye sülelünk is az ezen a téren törekvőket szándékozik mind erkölcsileg mind anya­gilag támogatni, s ez az egyesület nem talált befogadó kebelre azon nép köb lében, melynek léte — vagy nem léte érdekében működni van hivatva. Hass kérlek oda, hogy a nemzeties érzület egy kissé feltámadjon, éleszd a haza, szeretet nemes lángját keblekben a meny­nyire erődtől telük s figyelmeztesd társaidat a haza iránti kötelességre, s szerez minél többet az eszme szá mára, a. hazát a testén rágódó férgek­től, a felvidéki közművelődési egye­sület áital, ha nem is megtisztítani de tisztítani. Tedd azt amit ilyen esetben a szív parancsol s no feledd akkor téged miiidenekfelott nem csak szerető hanem becsülő barátodat. Felhívás hazánk tantestülete mindsn tagjához. Öt év óta intéz az orsz. gazdaság1 egyesület, hazánk tantestületeihez fel­hívást, hogy az iskolatakarékpénztári intézmény utján népünket takarékosságra szoktassák Ugyan e czél elérése végett, évente sorsolás utján, megállapítva, számos dijat szokott az iskolatakarék­pénztárakat kezelő tanítók között ki kiosztani, mely buzdító és jutalmul is szolgáló dijakat, főleg a Nagyméltóságu vallás és közoktatásügyi a föld mi v elés- ipar és kereskedelemügyi ministerek,­és részbon egyes kiválóbb municipimnolc pénzintézetek és magánosuk bocsátanak az egyesülőt rendel kezesére. Mi, kik a kezelő tanítók által évente beküldött jelentések alapján folyton tudomást szerzünk mindazon tapasztalatokról, melyeket ezen pénztárak kezelői ügy anyagi, mint erkölcsi szempontból ész­leltek : teljesen meg vagyunk győződve arról, hogy ezen intézmény a szorga­lom és munkaszeretet egyik leghatha- tósabb megkedveltetője. Fáradozásainkat, melyet ezen ügy érdekében elkövetünk, már is szép siker koronázza: az intézmény ugyanis évről-évre terjed, és erkölcsi hatása mind jobban bizonyítja üdvös voltát. Az eddig elért eredményt főleg azon áldozatkész tanítóknak köszönhetjük, kik e pénztárak kezelésével járó mun­kásságot, felelősséget készek voltak el­vállalni. A kezelő tanítók száma folyton növekszik s bár szolgáltatna a most beált uj iskolai év is ez intézmény terjesztésére újból mentői több helyen alkalmat. Erre óhajtottuk o sorok által az Önök figyelmét felhívni, előre is bízva szives támogatásukban. Karolják fel ez ügyet tekintsék azt a nép erkölcsi ne­velése egyik legüdvösebb eszközének és hassanak oda, hogy ez intézmény nyomában a takarékosság, a becsüle­tesség, a jótékony emberbaráti szeretet és a szorgalom erényei virágozzanak. E pénztárak kezelését illetőleg az országos gazdasági egyesület szívesen szolgál mindennemű felvilágosítással s a rendelkezésére álló nyomtatványok­ból is küld a tanítók ebbéli megke­resésére 1 — 1 mutatványt. (E megkere­sések az orsz. gazdasági egyesület is­kola takarékpénztári szakosztályához Bpest, köztelek intézendők.) Végre a mi. az iskolai év végévé! történendő jelentéstételt illeti, mely nek alapján a jutalmak kisorso’ásako a kezelő tanítók jegyzéke egybe fo áll irta! ni : emlékeztetnünk kell a i tan férfiakat, hogy e részben a nagy méltóságú vallás és közoktatásügyi mi nisterium utasítása szerint, csak is azo jelentések fognak figyelembe vétetni melyeknek hitelessége a községi elől járóság, vagy végre az illelő felekezet hatóság által ellenőrizve és a beküldőt adatok helyes volta bizonyítva lett. Budapest 1883. október hó 26-ál az orsz. gazdasági egyesület nevéb- I KOBIZMICS LÁSZLÓ s. k. alel nők. yenlotesen tehetetleji. kell, ha ki pusziitimi Ne mondjátok nekem, hogy ő a másé, Enyém csupán, enyém ő mindörökre ! Egy holdvilágos, csillagfényes este Sűrű erdőnek ábrándos ölében, A szerelem szent oltárán esküdtünk Örök hűséget, sírig oltliatatlaut! — — Ke mondjátok nekem, bogyó a másé! A nap kiéghet és a csillagok fenn, Ledőlhet a menny boltozatja, A nagy miudenség semmiséggé válhat, Csupán szerelmünk örök, múlhatatlan, Mit semmi vész sem olthat el örökre« A végítélet najj i sem! — — Ke moudjátok nekem, hogy ő a másé! Ki bírná keblemről letépni, Miként faágát a lesújtó villám? Ali nem! az nem lehet, hogy elveszítsem; Megvédem őt, ha kell a sátán ellen, S egy istenséggel síkra, szállók érle! Ke mondjátok nekem, hogy ő a másé, Enyém csupán s enyém lesz mindörökre j LÁKYI ADOLÁR. Scot jayta, (Photographhík a jubilaeumról.) Az utókor számára a török felszabadulás megünneplésének egyes kiválóbb mozzana­tait mindenesetre meg kellett volna örökí­teni. Ha rajtam múlt volna, akkor az albumot a következő alakokból csoportosítom egybe: Legelőször is Pázmány Péterünket, a ki lelép p i e des tű lj ár ó 1 s a szószékről beszél hoz­zánk. Senki se néz többet remek emlékére, mert mindenki megeleveníilni látja a. szó­széken. Elragadó hazafisága összeolvad val­lásos beusőségével, mint a magyar lyrában már a kezdet kezdetétől kezdve. Buzdít és lelkesít, buzdul és lelkesül. Majd ellágyul s szemei már nem csak az ihlet tüzétől ra­gyogóbbak, de a megindulás könnyeitől is. Az érseki székhely szenvedésének másfél szá- z idosjtörtéuete ujul föl szemei előtt. A haza föl- szabadulásának Tedeuma zeniül meg szivé­ben s mennyei örömmel tölti be a hatalmas székesegyházat. Megörökíteném azután a rendező bizottság fiatal elnökét, a ki, ha még egyszer is olyan idős lesz, mégis mindig fi ital ember marad. Vannak emberek, a kik ki tudnak fogni az évtizedek erős hurczán, s győztesek tudunk maradni az aggastyán kor'ársak s az aggas­tyán fiatalság ámulatára. Ilyen anachroni- nius igen kevés van s ezek közé tartozik Palkovics Károly Impiná'ü lelkesített, és dolgozott a jubileum sikerén sikerrel és sze rencsével. És már most nem tartok sorrendet. Vil­lányi Szauiszlót a felolvasó asztal mellűt, Bellovils Ferenczet a dalosok és zenészek élén. dr. Belez Antalt a városház ir’.ólyén, Pap Jánost —a polgármesteri szék mellett, Sarlay Ede daliás alakját lóháton, az alis­pánt s Horánszky Kándort diszmagyarbau szeretném megörökíteni Minden menetből fölvennék két-liárom • "ászlóvivőkel. Saját­szerű, hogy a dal és zenekedvelő egyesület }sámsoni alakú zászlótartója nincs megölő- • kitve a jubileum történetében. A fontos ember hozzá még a leggyönyörűbb lobogót] is vitte, mely n meneten látható volt. A virzsiuiázó paraszt bandérium nem min­dennapi látvány. A kékbeli gyerekek elég! hetykén ülték meg pőrén állovát s akárhány közülök megérdemelné az illusztrálást Kern hagyhatnám ki az albumból Sze­rencsés uram alakját sem. Szerencsés uram a. város lobogóját vitte, azt a világos, haj­dan egész piros selymíí lobogót, mely olyan büszkén lengedezett a hatalmas pol­gár erős markában. Hauern amit leginkább szeretnék megö­rökíteni, arra csakugyan nem lenne anya­gom. Hol maradtak az esztergomi lányok ? Kein vonulhattak volna föl szép festői csoportokban a várba s nem hinthettek vol­na virágot a bíboros prímás elé ? Milyen festői csoportozat lett volna az esztergomi polgári leányok sora s utána a népies pór leányok piros pozsgás glédája Hát az úri osztály ^szépei ? Kein vehet­ték volnaki részüket ők sem a jubilaeum lés- tőségeiben ? Villányi felolvasása egri dicső­séget viuuicál az esztergo mi hölgyeknek, kik a, török világban éltek. Igen meglepő felfö- dözés, amit nem is volna szabad megezá- folni. Igen, az esztergomi hölgyek már két­száz esztendő előtt i; egrieskedtelc, most pe­dig esztergombiskodnak, ami azt jelenti, hogy csak távolról gyönyörködnek az ün­nepélyességeken s mi is csak távolról gyö­nyörködhetünk rajluk. Bízodv aranyos ej?v h s phalan­Aot lehelelt volna belőlük szervezni, egy e leuállhatatlan kis sereget, m?Ívnek még meny-ország várai is capilulálnáiiak. De h;U hagyjunk valamit százészter' múlva is. Lehet, hogy akkor fényesebben is dics ségesebben is megülik Esztergom felszab dulását. Akkor már egy fényes város iim pel, akkor már egy hatalmas népesség j bilál — ha a muszka — vissza nem id azt a keserves világot, melyből Esztergc hároms^ázév előtt megmenekült. = ______________ GASTON. A z emléklapból« Szomorú idő k. Midőn a király párti magyarokat u hitták, hogy „németek“ : a török 1 doltság alattiakat viszont emezek u; hitták, ^ hogy „törökök“. Magyarn nem hittak már senkit. Elmúltak örökre ! Te Deum laudann Jókai M ó r. Nemcsak a rózsának, a babérnak vannak tövisei. Br. S p I 6 n y i né B 1 a ha L u j z Csak akkor becsülhetjük meg a j lent, ha a múlttal összehasonlítjuk. P u 1 s z k y F e r e n c. Vannak oly tudós emberek, akik széket a világ minden nyelvén 1 pesek megnevezni; de nem tudnak • r á ü 1 n i. Ff a n k e n b u r g Adói

Next

/
Thumbnails
Contents