Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 88. szám
t t in* ' k lakossága közül 11•»• v:i11is le* zarándokolt Esztergomba ötszáz zárán dók, kiket Mátyusföldi vezetett. Külön zenekiiruk volt s kétségkívül impozún- subbii tették az ünneplő közönséget. A f {(székesegyházban. A loszékesegyház impozáns hajói te 1 slen teli voltak az ünneplő közönség ezreivel. A főoltár előtt Simor János herezegprimás pontifikáit azon nagy értékű ornátusban, melyet egy váczi utczai ez ég, Zampacli és Gavora készi tett tavai Póternapjára. A drága mise- niondő ruhák pazarul voltak arannyal áttörve. Márkus kanonok és Majer püspök környezték közvetlenül a főpapot. Szilágyi és Pellet kanonokok tiszteleti s Kereszti és Kimer fnugáló diákonu sdí voltak. Sujánszky kanonok mint archipresbyter s az aula csatlakozott még a szolgálattevő nagyszámú papnö- vendékséggel a herezegprimás körül. A khóruson Mozart nagy miséjét adták elő s betétül Seyler Károly hírneves egyházi zeneszerző s karnagy Grad Halóját, Offerteriumát s Te Deumát énekelték és játszották. S 1 in or e g y h á z i b e s z é d e. Mise végeztével a herezegprimás tel jes bibornoki ornátusban a szószék e lépett.|Le1kesen s szívből beszélt. Valóságos történeti beszédet mondott ;.{ török hódoltságról s a kétszáz esztendő előtti események jelentőségéről. Azután lelkes szavakban tüntette ki Lothringen Károly főherczog nagyszerű érdemeit s áldást kért az uralkodóházra, melynek dicső őséül a főhorczegefc ismételten magasztalta. Végül áldást kért =a magyar egyházra s a hazára s olyan érzéssel küldött imát a fölszabadító Is >teu trónusához, hogy hangja reszketni kezdett s szemei könnybe lábadtak. Az óriási közönség mélyen megindulva és elragadtatva hallgatta a szép beszédet. 4 Megható jelene t. A hazafias szellemű főpásztori beszéd oly hatást keltett, hogy midőn a herezegprimás a basilika nagy kapujának küszöbét átlépte, a hatalmas oszlopcsarnokban óriási éljenzéssel üdvözölte a közönség. A régi esztergomi polgárok szemében könyek csillogtak, lest, tartottak. A nagy számmal megjo .ont városi képviselőkön kívül nagy csoport közönség tömte meg a termet. Pap’,János polgármester emelkedett szellemű beszédet mondott: a herezegprimás is láthatólag el volt érzékenyül ve. A templom előcsarnoka ban lefolyt jelenethez hasonló még so hasom fordult elő. Disz k ö z g y ü 1 é s. A basilikai isteni tisrtelet után az óriási menet visszatért a Széclienyi-térro. A városháza nagy termében diszközgy fllehet az, nagy oly nagyon kevés az ki komolyai.) megfontolva e gondolatot nem borzad meg e szótól ; halál, — s viszont oly sok, ki előtt oly kedves az élet. elannvira hogy a temetőt még messziről is félve keiül!. Pedig mennél távolabb és távolabb fut tőle talán annál közelebb ér hozzá. Elértünk tehát elmélkedésünk tulajdonképi tárgyához, melyről és a melynek emlékét •oly kegyelettel ünnepli egy egész világ — íjiogy egy kevéssé gondolkozhatunk is róla. .Csak egy példát hozok fel. Nem is me-. igíVek messze, künn a temetőben maradok... ■a hol .egy sötét elhagyatott helyről, melyet már halomnak sem igen nevezhetek — hiszen 'év-év után egyeuesre tapossák már azt az emberek, s nézem a pompát, a fényt s a tolongó tömeget.,. Egy év előtt ugyancsak e helyen álltam, s miut ma : figyeltem ; olykor többet tanulhat itt az ember mint a színházban' némelyik oly szépen játsza jeleneteit, hogy ha nem ismernéd, még fralisnak tartanád szivükben a komikust. Láthatsz ott azután még mélabús szerelmeseket i«, nyomukban mély részvét s oly .őszinte ragaszkodás mint a mennyire mérlegelt és „.értékes“ szerelmük tárgya. Többet vehetsz itt olykor észre, mint az intrikus a coulissák mögött. Egy évvel ezelőtt is sötét volt e hely ni a is az maradt. Szegény halott ! Boldog halott, neked már igazán senkid sincs. Egy év előtt még legalább korhadt fakereszted állt--bár róla a nevet már akkor rég letörölte az idő Tekintetes közgyűlés ! A történelem lapjai szerint 1683. évi október hó 27-ik napjának hajnali órái voltak azon iij korszakot alkotó idők. midőn Esztergom várfokán a 70 éven lengetett és fényben úszott Plhold elhomályosult a bős magyar, lengyel és bajor vitézek fegyvereinek és havezi tüzének sugaraitól. Ma 200 éve annak, tisztelt közönség, hogy Esztergom s annak - abban az időben nagy jelentőségű — erődéből a török hadsereg 1 kivonult, átadván azt a hős lengyel király III. János, a^lolhringeni Károly és a bajoi 'lerezegek vezénylete alatt álló kereszténv seregnek, minden harc/i felszerelésével egy ií tt. Ezen, az általános czivilizáczióra éppen úgy, mint hazánkra, annak államiságára és a keresztény vallásra megérhotlen fontossággal biró dicső napnak kétszázados emlékét megüimeplÖk, jöttünk ma össze először is a székesegyházba, melynek történelmi neve- vezetességü „Mária“ kápolnájában mondottak Te Deumot a dicső várvivók ; azután ezen tanácsterembe, hol levéltárunk okmányai szerint nemcsak a csendes adminiszt- ráczió körül, hanem a liaditervek megvitatása körül is folytak zajosabb tanácskozások: azon okból, hogy ott a mindenhatónak mutassuk be hálaimáukat a győzelinéért,itt pe- ,'g bogy lerójjuk a kegyelet áldozatát a .licső ősök emlékének, kik a szeretet vallása nagy eszméjének,'a magyar államiság létének igazolása szerint saját dicsőségüknek hozták meg az áldozatot, mely sikerében nagyszerű, kivitelében dicső volt. A megemlékezés tárgyát képező uap óta, a történelem a maga következetes kérlel- hetlenségóvel haladt ide felé, a dicső ősök — kik e haza török uradalom alóli felszabadításában működlek — nagy neveket és emlékeket hagyván bátra, a történelem fo- lyaináu utódaiknak készítek az ösvényt előre és ma e dicső ősök unokái mindkét fnpm- ben, a nemzeti szeretet, a jobbágyi hűség és tántorithatlan ragaszkodás tárgyai szerte e hazában, és éppen ezért meg vagyok lel - kémből győződve, hogy az Istennek bemutatott hálaimánk után fényesebben ez öröm- ünnepet bezárnunk nem is lehet, mint ha a várvivó lotliringeni és bajor hős herczegek unokáit, a dicsőén uralkodó apostoli királyt és királyasszouyt emeljük ajkainkra, kérve a Mindenhatót, hogy őket, a dicső ősök unokáit fejedelmi családjukkal együtt a magyar ház i boldogitására sokáig éltesse. Végül kérem a tekintetes közgyűlést, bogy e mai dicső ünnepély lefolyását az utónem- zedék lelkesítő emlékére jegyzőkönyvünkben megörökíttetui inéitoztassék. Tisztolt ünneplő közönség ! Szeretett polgártársak ! A vége felé siető XVII. század utolsó tizedét hatalmas, világtörtóneti fontos ságu, hazánk és nemzetünk, sőt egész Európa sorsára, állampolitikai mint cul- turális fejlődési menetére mélyen kiható eseményeket láttak lezajlani, melyek színhelye jobbára édes hazánk volt, o régtől fogva megszokott harezmezeje Kelet és Nyűgöt ellentétes irányit eszme és érdekvilága összofitközóseinok s gyakorin, véres küzdelmeinek. A mintegy 300 évvel előbb Ázsiából Erépába betört s fajának harcias szol- j lőnie és a vallási fanatismus vad erélyűvel folyton előre törő, az Htjában állott birodalmak ledöntésével s népeik rabigába hajtásával mind több tért hóditó török hatalom*ekkor jutott forduló pontjához, épen midőn a több százados szakadatlan küzdelemben már-már végkép kimerült s önmagában is pártokra szakadozott magyar nemzet, moly oly so káig volt a nyugoti civilisatiónak, fájdalom, többnyire magára hagyatott véd- básfyája, a hóditó előbaladísát feltartóztatni alig volt immár képes, s a gőgös szultán áttörtnek látván e védgátat, egyenest, Bécset tűzte ki óriási hadereje támadása czélpontjául, hogy elfoglalásával a nyugoti keresztény államok leigázásának müvét közvetlenül kezdje »meg s vegye foganatba. De másként akarta az isteni Gond viselés, mely egy közös nagy és szent elhatározás tilzét 'élesztvén fel a kereszténység fejének és fejedelmeinek szivében, Becsnek a törökök részéről | addig hallatlan nagy készülettel és erő feszítéssel vívott ostroma meghiúsításával s az ostromló sereg teljes szétve retésével nyilai meg azon események sorát, melyek azóta hosszabb rövidebb időközökben s többé kevésbé változó esélyekkel napjainkig folynak, s a tör ténelem kórlolhetlen logikája szerint ; török hatalomnak fokról-fokra való ha nyatlására és visszaszorít,tatására vezette! E nagyszorü világesemények Ián czolatában idő- és úgy a kortársak itó Jete, mint a történelem tanúsága szerint fontosság tekintetében is Becs felnién tése után mindjárt Esztergom Ősi várának visszafoglalása következik’; ha Zank területén pedig ez volt olseje azon győzedelmes hadi tényeknek, melyek tizenhat évig tartott háború után a zen tai döntő diadallal és az ezt követett karloviczi békekötéssel hazánk egész területének a török hódoltság jármából való fölszabadulását eredményezték. —• Igen, ma, éppen október 28-án vai kétszázadik évfordulója azon örökké liá lás emlékezetben tartandó dicső napnak melyen Esztergom a rövid megszakítással 140 évig reá nehezedett török igából, a hős Szobieszky János lengyel király és lotheringiai Károly horczeg, di csőségoseu uralkodó apostoli királyunk és fejed'dmi házunk vitéz ősének ve zérleto alatt egyesített, keresztény sereg által, pár napi ostrom után mindenkorra fölszabadi itatott. A képzelet szárnyain felemelked lelkem előtt élénk képekben tűim i . fel amaz emlékezetes esemény egy részletei. Mintha látnám a feladó várból és városból csüggedten olvonu törökök vort hadát, a mint szárazon vizen Buda felé tart ; mintha hallaná t a győzelem itt,-is keresztény sereg fi riadó diadalzaját, molyét ezek a hegyi : és erdők hangoztattak vissza; miüti i szemlélném a félmórlföldnyi hosszusá; • ban vértől pirosló Dunán.»k habjai amint megannyi hírnökként Budn,Mohác Nándor felé sietve Esztergom visszavéti lét honfinak és ellenségnek hírül viszik szemeim előtt áll ama szentelt oron hol szent István bölcsője ringott s fejéi a keresztvíz hullott, melyről elősző villant a világ szemébe a magyar após toli szent korona fénye, a másfél szá zadig özvegyi sötét gyászt öltött magyai Sión, amint tetőiről a rajtok oly sokáig kihívóan villogott, immár azoubau fé nyevesztett félhold vérbe borulta» s"áll alá s feltiindöklik helyén a megváltást, szabadságot, bókét és szerote- tet hirdető szent kereszt és sugarai biztat,ólag szórják szét az „in hol .sig- no vinces“ „o jelben győzni fogsz “ égi jelszavát az uj reményben éledező haza elpusztult gyász terei re. Messze vezetne, ha bővebb méltatásába akarnék bocsátkozni azon kiváló jelentőségnek és hatásnak, melyet o nagy esemény hazánk sorsára politikai tekintetben gyakorolt. Nőm mellőzhetem azonban, hogy röviden meg no emlékezzem azon jelentőségről, melylyel az közvetlenül városunkra bírt s azon fordulatról, mely Esztergom állapotában a török szolgaságba jutás, majd az az alól való felszabadulás folytán beál lolt. Esztergom hajdani fénye és gazdasága már a mohácsi vész előtti időkben is halványulni kezdett ugyan ; mindamellett hazánk legjelentékenyebb árosai közt még mindig elöő sorban foglalt helyet; kivált a nagyemlékű, tudomány-, művészet és fényszerető Vitéz János érsek idejében nagyszerű székesegyháza, fényes érseki palotája, gazdag könyvtára és műtárgyai, melyek közt az olasz ronnissance remekei közül nem egy darab volt feltalálható, a kor szelleméhez képest fényűző udvartartása, s annak körébe az ország előkelő nemzetségeiből tanulmány, művelődés és pallórozódás czéljából gyülekező ifjúsága, nagyszáma kolostorai. ezekkel kapcsolatban virágzó tan intézetei nőm csak a hazában, hanem ennek határain túl, a külföld előtt if ismertté, tisztel tté tették Esztergou nevét. S mit hagyott meg mindebből : másfél százados török uralom ? Romoka és pusztulást. Az érsek és káptalan», szerzetes rendek, a városban lakott bir tokos nemes családok és vagyonos pol gárok a török kény és zsarnokság elő menekülve, mindenfelé olszéledtek, ma gukkal vívón mindazt, mit a magas műveltség igényeinek, a lét nemoseb iryönyöreinek kielégítése hozott vol létro és tartott fonti. A jómód» magya polgárság helyét a török várőrség esti ládái, s a zsákmány nyomában jár gyülevész népség foglaltáéi, úgy, bog Erre dr. Helcz Antal városi főügyész lépett az erkélyre s a nagy közönség előtt egy lelkes szónoklatot mondott, mely úgy tartalmá nál, mint előadásánál kiválóan lelkesített. A beszéd következő: s ma : ez sincs már már meg ; a porhanyó fát; keiesztedet, sírod fölött játszó kis gyermekek eltördelték játék gyanánt. S ha még keresne is valaki, nem találhat meg immár soha többé, téged már nem sirathat meg senki többé! Eltűntél örökre ! Vájjon megszüutél-e te örökre ? — Oh mily könnyen ejtik ki e szót: örökre! szeretlek — örökké gyűlöllek. Hány sze- elmes mondja egymásnak el. s hány lia- zudja naponta egymásnak viszont! De nem csoda mikor oly könnyű leírni azt, alig áll pár betűből s mégis mily megfoghatatlan, mily végtelen titkot rejt magában. Titkot, melynek értelme oly fenséges, oly szent, oly mély, oly isteni, hogy merész bölcsészek okoskodásai olybá törpülnek, miut a porszemek szélvihar ellenében, melyet tehetetlenül söpör a gondolkodó véges lény könnyező szemébe a természet végtelen hatalma 1 Schoppenbaiier mondja : A mint a világ eltűnik az éj beáltakor de létezni egy pillanatra sem szűnik meg — ép úgy múlik j el I á t. s z ólag a halál által ember és állat, s ép oly háboritlanul marad főn azért igaz létivegük, s ez az időbeli halhatatlanság. A fa levele mely ősszel elhervad s leeső félben elmúltát siratja, s nem vigasztalódik a friss zöld reményével, mely tavasszal áfát újra fogja felviritani — hasonlít a halála fölött kétségbeesőhöz, a ki fél attól a gondolattól, hogy mig mások m é g lesznek, ő m á r többé nem lesz — és panaszosan felkiált. Nem én vagyok az többé ! Hisz azok egészen más levelek ! Olt egy ügy n levél ! Hova igyekszel ? S honnan kerüljenek elő mások ? Hol a semmi melynek tátongó öblétől rettegsz ? Ismerd meg csak tenneu lényedet, azt melyet a létei szomja eltölt, — ismerd föl a fának belső, titkos erejében mely a levelek megannyi nemzedékén keresztül eg és ugyanaz lévén, érintetlenül marad, h vés tol és végzéstől egyaránt ! Es ezek után talán nem lesz merész a tagadás, ha ki egy kevéssé kételkedik snem igen meri elhinni auuak a régi görög bölcsnek e szavait ki azt állította : Halála előtt az ember semmi és halála után is seram.. Mert lehetetlen, hogy igy legyen az, hiszen a halál csak az agyvelőt, az értelem működését, meg a vér keringését, a sziv- érzelmét szünteti meg — és csakis a fizikai testet éltető élet lámpájának olaja al szik el, egy hosszabb időre, egy bosszú álomra, de nem örökre; mert a „szellemiélet elve“ ki nem éghet soha! Légidéi llőbbuek tartom elmélkedésemet zárni be a legnagyobb gondolkodónak, Ham letuek e mély értelmű, gyönyörű soraival . Meghalni, — elszunnyadni — es aludni Talán álmodni: ez a bökkenő. Meri, hogy mi álmok jőnek a halálban Ha majd lerázzuk mind o földi hajt, Ez visszadöbbenX. E meggondolás az Mi a nyomort oly hosszasan élteti : Mert ki viselné a kor gúnycsapásit, Zsarnok boszuját, gőgös ember dölyfét . Szerelme kínját : Ha nyugalomba küldhetné magát Egy puszta tőrrel ? . . SZABÓ GYULA.
