Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 87. szám
H káros utóhatását még évtizedeken át is megsinylé városunk és a megye. Esztergom szellemi, anyagi és társadalmi újjászületése mégis azon nagy nap emlékéhez fűződik, melynek oly méltán szentel hálaünnepet Esztergom bíboros főpapja s lakóinak emelkedett érzülete és főnkéit gondolkozása. Igen, e nagy napon a vallásos és hazafiúi lélek egész kegyeletével s fokozott buzgalmával kell hálát mondanunk a Gondviselésnek, mely Esztergom felmentését sugallá és a győzelem sikerével koszo- rúzá a felszabadító hadak fegyvereit. Rokonszenves tiszteletünk egész bensőségével kell adóznunk mindama nagyszellemü férfiaknak, kik távol ez édes haza földjétől, tevékenységök és anyagi áldozataik utján, még is részt vettek a rabbilincsek szétzúzásában... És ha nem is tudjuk, merre domborultak amaz idegen és magyar hősök sírjai, kik Esztergom vérázott falai alatt haltak hősi halált; ha nem is borulhatunk le sírjaikra, hogy imával ajkainkon halát rebegjíink nekik; mi — a késő nemzedék, egyet mégis megtehetünk; méltó kegyeletünk el nem hamvadó tüzét ápolva — mondjunk áldást szent emlékökre. Ez elvérzett hősök példáján gyűljünk szent lángra és lelkesedésre, hogy a miként ók meghalni tudtak, úgy fogunk mi élni tudni Esztergom város szebb felvirágozásának ügyéért. A rút önzés és meghasonlás, a vallási és politikai erkölcsök elfajulása tönkre tette, a kor jog- tipró szelleme pedig sírjába lökte szabaditónk, a derék lengyel király szerencsétlen népét. Vonatkoztassuk ezt is körünkre, okuljunk a szomorú példán s emelkedjünk helyzetünk megértésének magaslatára. A jövő kétes homályába ugyancsak az Istenség szeme tekinthet: de annyit mi is tudhatunk, hogy a haladás, a nagyság titka: az akarat. „Isten és a haza“ legyen vezérünk; mert ha romlatlan közerkölcsök, ha az egyetértés és önérdekhajhászást nem ismerő áldozatkészség szent szelleme vezérli Esztergom lakóinak akaratát; ha legalább a lefolyt félszázadhoz hasonló fejlődési arányokban fogunk tovább haladni; akkor bizonyára nyugodt lélekkel fogjuk elmondhatni, hogy Esztergom nem csak volt, hanem leszen is! . . . Adja az ég. hogy az a nemzedék, mely har- madizben fogja megünnepelni e nagy nap évfordulóját, — a mai üdvtelen daraboltság helyett az egységes, az anyagi és szellemi virágzás lehető magas fokára emelkedett Esztergom város falai között tarthassa meg ünnepét ! —£3 •íSt Äss'ftffo» I. Párkányi diadal. ■ FORDULÓ pontot jelez az 1683-ik év a Habsbur- k gok Magyarország iránt követett politikáA félholdnak Becs ellen intézett merész támadása s a birodalmi fő- és székvárosnak két hónapi szorongattatása meggyőzte az intéző köröket eddigi maguktartása félszeg voltáról. S ha eddig hasztalan volt az udvarhoz hu magyarok folytonos ösztönzése a török hódoltság felszabadítását czélzó erélyesebb támadó hadjárat iránt; úgy most az 1683. nyárnak Bécsre nézve a fulladásig forró napjai teljesen kiábrándították az udvart azon téves hitből, mintha a kanizsai végek a Rába és Vág vonalával, elégséges biztosítékot képezhetnének a mindent elboritással fenyegető török áradattal szemben, az annyira és egyedül féltett örökös tartományok megvédhetésére. E kiábrándulásnak köszönhető, hogy niég 1682-ben s a rá következő tavaszon Eszterházy Pál nádornak örökösen támadást sürgető emlékiratai csak kevés figyelmet ébresztének a „Consilium bellicum“ német ülnökeinél: addig a bécsi tréma után épen ez oldalról sürgetetett leghatályosabban a magyarországi hódolt várak összefoglalása. S a politikában beállott e fordulat első sorban Esztergom fölmentését jelentette, mely természeti s hadászati előnyeinél fogva a közép Duna kulcsának volt nevezhető. II. Szolimann szultán 1543. aug. 10-én jutott a fontos vár birtokába s 1594-ben Mátyás föher- czeg hatszor intézett ellene eredménytelen ostromot, mig végre Mannsfeld Károly herczegnek sikerült az erődöt 1595. augusztus 23-án a töröktől visszafoglalnia, de csak azért, hogy alig kilencz évvel később 1605-ben a benne parancsnokló Dampierre tábornok ismét török kézre bocsássa azt. S ez időtől fogva közel nyolczvan éven át szakadatlanul török parancsolt Esztergomnak és kies vidékének. Mert a vár széles körben uralkodott a vidék fölött. A török erődítési rendszer általában kitűnőnek volt elismerve s a rendszer minden előnyeit érvényesíteni engedte a nyolcz évtizedes tartós uralom. A föerösség, a vár, minden oldalról meredeken felnyúló sziklán épült s sikeresen védhető háromszöget formált két toronnyal, melyek egyikének maradványait a figyelmes vizsgáló ma is észreveheti a szt. István kápolnája felöl szt.-Tamással szemben eső oldalon, mig másika észak felöl emelkedett a párkányi palánk átellenében. E két tornyot természetesen még a sziklán is jóval felül emelkedő bástyák kötötték össze, az ezek alatt elnyúló Vízivárost pedig szintén palánkolt falak környezők. A közlekedés, a szigetre vezető vízi kapun kívül, a póstakapun s az úgynevezett várkapun át történt. Amaz a Víziváros déli részén az országúton, mig az a Szt.-György hegyre vezetett. A mainál sokkal lejebb hid volt a Dunán és a balparti hídfő védelmére. Szentgyörgymezövel szemközt feküdt Párkány palankolt erődje. E mély síkon fekvő erőd ellen indult a Bécs alól megfutamított török sereg nyomán jaró Szo- bieszky János, a hős lengyel király, 1683. október 7-én izenetül hagyván a mögötte vonuló császári fővezér Lothringen Károly hgnek, hogy elvárja a császári lovasság közreműködését. A herczeg félve attól, nehogy a szövetséges sereg különválása, az ellenséges erődök (Érsek-Újvár és Esztergom) közelében, veszélyeztesse a hadjárat sikerét; aggódván továbbá a felöl is, ha nem fog-e a Lévánál táborozó Tököly Párkány segélyére sietni; Szobieszkyhez küldte gr. Dünewald altábornagyot azon kérelemmel, várná be az összes szövetséges hadak leérkeztét. De a király határozottan kijelenté, hogy ö Párkányt akár a herczeg lovasaival, akár ezek nélkül, okvetetlen megtámadja mielőtt még a — tudomása szerint ott taborzó — 1000 főnyi török csapat erősítést vonhatna magához. És csakugyan. Mig Lothringen a király inásit- hatlan elhatározásáról értesülvén, lovasait szintén felültette; addig a dragonyosok és kozákokból álló lengyel elöhad Párkány ellen nyomult. Ezt a király mérsékelt távolban mintegy 5000 lovassal —
