Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 84. szám

/oMit'ii ninth, jelszav;i (dlvise) MILI TEMVS 1601. s uz érommetsző bélyege M. S. H;i V,\ a plá n a bekerített város, alatta: STRIG. CAP. AN 1595. Sfció chenyinéi 16 tábla 15. szám. Hessnél 695. sz. a. ára 18 márka ; átni. 49 mm. Súlya 34 gr.

13. Ugyanezen emlékérem megvan aranyban is, 16 arany súlyban. Lásd. Széchenyi cm tál. 1 kt. 153 Ip. 10. sz.

14. Ezilst emlékérem. Előlapján : YTYat LeopoLDVs IMpef^atur hYngarIae reX hostIs efferI Terror^. Esztergom városa, és kornyéke. Fölötte repülő sas jobb lábbal kardot, ballal paizsot tart, melyen a magyar és cseh czimerek láthatók.

Hátlapján : ManDat Caesar et aLta arX eXfVom*?rq^TatbÉrseknjvár tervrajza. Az érem kiilkarimájáu : YIYis VIVarre CVIJaM pebeIDa LIn^bas. Súlya 33 gr; átan. 44 mm. Kiadatlan.

15. Ezüst emlékérem. Első lapján mélyebben fekvő mezőben Érsekújvár tervrajza. Körirata ManDat Caesarét aLtaarX eXpYignatYr oVate Az

érem hátlapján látható két várba és a törökök jármaiba villámok csapnak le. E két vár Esztergom és Érsekújvár. Körirata,: FVLMÍNA AUGUSTA, AD AYGVSTO, MENSE AUGUSTO. Súlya 25 gr. átm. 43 mm. Kiadva Széchenyinél 1 kt. 203 lp. 34. sz. Széchenyi tábla 34 tábla 16. sz.

Ezek az emlékérmek járulnak még Esztergom felszabadulásának illusztrá- ezi ójához.

Dr. TICRGINÄ GYULA.

Iparosainkhoz.

Az állami középipartanoda, igazgatósága a következő sorok közlésére kért fel bennünket:

A föl dini vei és-, ipar-, és kereskedelemügyi m. kir. Miniszter-hím által az állami közép ipa.rtanodá.ban a stabil- gőzgépek kezelői számára rendezett tanfolyam f. évi november hó 2-ik napján fog megnyittatni s ugyanazon napig a beiratások is este 6 órától 7-ig, vasárnaponként délelőtt eszközöltetnek. A tanfolyam január 15. napjáig tart.

E tanfolyamon a stabil gőzkazánok és gőzgépek szerkezete és kezelése fog taníttatni. Tanulókul felvétetnek a 20. életévöket betöltött önálló lakatosok, kovácsok s a különböző gépgyárak főbb munkásai. A belépőktől erkölcsi bizo nyit vény és írás, olvasás kívántatik.

A felvételre jelentkező munkások

I főnökeiktől szakbeli bizonyítványt tvw- | hoznak hozni.

Az építő iparosok tanfolyama. Az állami középipartauodában a télen szünetelő építő iparosok, kőmivemk, ácsok és kőfaragók számára tanfolyam rendezetik, a mely j. hó 5-ik napján fog mogny il.la I ni,

A tanfolyam négy téli félévre lerjed s évenként november hó elejétől március hó vegéig fart; o tanfolyamon az illető építő iparosok rendszeres szakki- képeztetést, s annak sikeres bevégzése után végbizonyítványt nyernek.

Tanulókul felvétetnek a, 14-ik életévet betöltött azon kőmi vés , ács-, és kőfaragó segédek, akik folyékonyan olvasni, irni és számolni tudnak s legalább egy évig a gyakorlatban működ tek.

A felvételre jelentkezők erkölcsi bi zonyitványt, továbbá főnökeiktől igazolványt tartoznak előmutatni arról, hogy mely idő óta működnek a gya korlatban és melyik szakban dolgoznak.

A beiratások az intézet helyiségében

VIII. kerület bodzafa, utcza 28. sz., október hó 7-ik napján kezdődnek és e hó folyamában a köznapokon estve 6 órától 7-ig, s vasár és ünnepnapokon pedig délelőtt 8 órától 12 ig tartatnak.

Üres Budán a királyi lak.

Szánjatok alá ősök szellemi !

Jertek elő a képzelet dús világából ! Jertek ős Budát megvigasztalni,

Hol a királyi várnak — megfosztva, jogából —

Tompán kongnak busongó falai.

All mogorván partján ősz Dunának,

S bánatosan tekint le a szőke habokra.

A méla bús babok is komorak,

S mintha félnének őt, ingerelni haragra, Susogva gyorsan tova suhannak.

Állj meg vén Duna, te öreg betyár! Mond meg nekem lakik-e még partidon

[magyar ?

S ha vére nem fajult el, mire vár ?

Ez nem felet s inig Buda egy bús könyvijét takar,

Messze vidéken már rég tova jár.

Néz utána s kesereg magában,

Tör zokogó kebléből bubánatos sóhaj,

Haj ! de nem igy volt ez hajdanában ! Kevély az ősi fény, s daczos volt az úri raj, De eltűnt s nyugszik gyászos homályban.

Hajh ! eltűntek annyi dicsők ulán.

Por fedi nyomaikat a büszke ősöknek Cltílntek mind hosszú idők folytán. Négyszáz évet kell átfutni a képzeletnek Mig oda ér gyors szárnyú paripán.

...Majd reszket ropogva a sziklabolt Lázong ii/. ősz Duna is, s hallat boszus

[morajt.

»Hej oda fönn egjs/.er jobb élet volt ! »Öreg bajíárs Buda vár most is olyat

[óhajt

»Bár azóta sok esztendő elfolyt !“

...Szellő csapóiig. Regél a bús várnak Átsuhan a termeken mint repülő sirály. Kérdve dörgnek rá a kopasz falak : »Mikor lesz ismét magyar udvar, magyar

(király ?

...Vagy nincs becsvágya már a magyarnak?

S zúgnak-zúgnalc, konganak a falak. Rohanó szélvész szilaj haraggal csikorog, Bősz Dunának hullámi zuhognak,

S közben egy siri hang lázitva suttog,

[harsog :

„Fönn Budán üres a királyi lak.“

TÜYMER JÁNOS.

Pikantériák.

(A Pikáns Lapokból.)

I.

Poudre.

Fontenelle mondja : Három dolgot

szerettem mindig, de meg nem értettem soha : a zenét a festészetet és az — asszonyokat.

*

Az asszony, még ha legjobb és a legszebb volna is, sohasem tudja mit ár; elvárja tehát, hogy megmondják neki.

*

Bizonyos szűzies lel kéknek ép oly kevéssé lehet szerelmet felajánlani, mint he rezeg nőknek a tánezot, nekik maguknak kell nyilatkozniok.

*

Saphir úgy értette azt a mondást, hogy valaki meghalt szerelemből, hogy azt a valakit a szerelmes felesége küldte másvilágra.

*

Egy némely férj létele csak halála itán tudódik ki.

£

Az asszonyok akárhányszor megbocsátanak azoknak, kik merészen megragadják az alkalmat, de soha meg nem mcsátanak azoknak, kik az alkalmat í 1 szál asz tják,

* «

Ha valamennyi asszony ellen álta- ánosságban szólunk valamit, mindanyHol nagy Mátyás s vele a dicső kor ! Dévaj vidámság, fényes, ragyogó szellemek Vén Szilágyi s Kinizsi a bátor Mindnyájan ugyan hova tüntetek ?

Hova lett a hős fekete iábor ?

— Különös ! te senkivel sem vagy megelégedve, édes Józsim. Minek dobnád oda pereznyi rósz kedvednek áldozatául ezt a szelíd lelkű, jő embert,?...

A kiállliatathm képű Jean fizetése két hónapra előre kiutalváuyozt.atik.

Délután Inna más ruhát ölt. Öltözés- közben Niuának édes, szép szavakban tudtára adja, hogy ő neki sokszor migrain-je vau, azért olyan rósz kedélyű. A múltkor is megbántotta. Nem is feledte el. De Nina se legyen rosszabb : feledje el. S oly bájosan mosolygott rá.

— Oh drága nagyságos asszonyom, milyen jó éiihozzára !

— Jó vagyok Nina ? Csakugyan jó vagyok ? .... De szép már nem vagyok, ugy-e ?...-- Szép? csókolni való szépig Hát még ebben a kék virágos ruhában ! Oh, boldog, aki nagyságát láthatja !-- Te jó vagy Nina. Megengedem, hogy kezet csókolj. Most kimehetsz.

Odaül toilette-asztalához. Gyönyörködteti hiúságát. Világosság felé fordítja a tükröt. Halk sikoly száll el ajkától . . . Borzasztó .. ! Kígyó ? . . . Nem. Hosszan leki- gyózó fehér hajszál. Azok közt az ében fekete fürtök közt !

Leborul a szófára, arczait kezeibe temeti és sir, sir csöudesen . . .

— Odavan . . . odavan az ifjúság ! Ez a fehér hajszál a harminczas évek szomorú üzenete. Nem vagyok jó, szép sem vagyok többé ! Nem hiszem már, akárki mondja is !

Aztán mégis felhagy a könnyekkel. Nem szabad sirui. Meglátszanék a szemein. Po- J

dig szemei még szépek. Ajka még biborpi- ros. Mosolya, még kedves. Ugy-e? . . Meg akar győződni íóla s újra csak odaül a tükör elé.

— Csitt! jön a vendég. Ez Oszkár. Megismeri lépteit, e kedves lépteket. Más nem lehet ! . . . Szive hangosan dobogni kezd.. Csitt, te holló szív, meg ne tudja . . . Hát

aztán, ha meg tudná is ?............. Annál

jobb . . .

Csakugyan Oszkár az. Finom udvariassággal üdvözli Irmát. Megered a társalgás. Irma egyre édesebi), szép arczni ki-kipirulnak, szavai enyelgőkké, lebiiincselőkke, válnak. Hát még mikor azt mondja:

— Annyira sajnálom, hogy férjem épp most nincsen itthon, sőt ma egész estig távol kell lennie hivatalos ügyben. — —

— Nagysád, szól az ügyvéd udvarias mosollyal és egész váratlanul fölemelkedve a törpe fauteuilleből, — azért hiszem, kegyes lesz neki legősöntébb tiszteletemet átadni.

— Mintha villám érte volna Irmát, úgy hatott, rá Oszkár rögtöni távozása.

Odament újra, úgy kipirultál) — csakhogy ez a felindulás pírja volt, — toilette-asztalához. Nézte magát, nézte. Megpróbált mosolyogni is. Addig addig, hogy egyszer sin a fakadt, ráütött píczi öklével a tükörre, hogy az menten darabokra tört.

— Hazudsz, te is hazudsz !

Nemsokára aztán könnyek között olvasna

a talány megfejtését. Ott volt, minden lap közölte, hogy Zeréuyi Oszkár eljegyezte a szép Fehér Rózát.-- Hab ! az a kis liba! Hát csakugyan az hódította meg ? . . . Azt se tudja a szép asszony, mit tesz . . . Lázasan, izgatottan leül picziny Íróasztalához. . . Igen, irok, irok neki, irok egy levelet névtelenül. Meggátlom az egészet. A kis libának lemet- sziik azt a repeső szárnyait!

Elővette az aranyos pillangós tollat, melyikei talán az első bobó szerelmes levelet irtai a férjének, ennek az unalmas Józsinak.

[ Hajh, ha az a toll szólani tudna, nem tiltakoznék-e a lrgerélyesebben ilyen levelek Írása ellen ? . . . Gondolkozott . . . Azután egyszerre makacs eltökéléssel beleütötte a rózsaszín ten fába tollát. S a szegény ártatlan toll irt, irt sebesen. Mint apró ördögök tánczolták azt a sok gonosz k ö I te I in et magukban foglaló hetük azon az elzevir-papi- ron előtte ...

— Jean ! Adja fel ezt a levelet a pós- tára.

Jean nem sok időre jön vissza.

— Feladta azt a levelet Jean?

— Igenis, el vittem. Tiszteli a tekintetes ur a, nagyságs asszonyt.

Irma felsikoltott és fehér lett, mint a fal.

— Boldogtalan, mit cselekedtél !

— Hát hiszen Zerényi ur itt közel lakik Gondoltam : jobb lesz egyenesen hozzá vinni, hamarább megkapja !

Irma választ sem adhatott. Már nyílt, az ajtó és belépett rajta halványan — Ze- réiiyi.

Ez kínos jelenet volt !

— Asszonyom ! egy levelet kaptam mely jegyesemet ócsárolja... Én szerettem, tiszteltem, becsültem önt. Nemes szive megbíi völt és fényes lelke kápráztatott. Képzelheli mennyire fájt, midőn épen a kegyed kezéből kaptam — tudom, hogy tévedésből, de

nyiaii nekünk jönnek ; ha azonban csak

egy asszony ellen mondunk kifogást, valamennyien igazat adnak.

f *

„Szeretlek“ és „Szeretem önt“ közölt oly nagy a különbség mint éj és nap között.

*

A férfiak arra néznek, hogy mit gondol, a nők pedig arra, hogy mit

beszél róluk a világ.

*

Ha a kedves nem sóhajtozik többé ennek az asszony az oka, mert enged reá neki időt.

*

A. „Ez, nemde az ön kedves felesége ?“

B. „Bocsánat, a feleségem !“

II.

A legyező mögül.

— Úgy van, pajtás ! megházasodomI Arám ugyan nagyon csúnya, de jjrneg- szépiti az a fél millió, melyet vele kapok . . . Behunyt szemekkel veszem el !

— No pajtás! akkor legjobb lesz,

ha többé fel so nyitod !

*

— Meg sem foghatom, hogy neked az a kis Hermin nem tetszik . . . Gyönyörű fogai vannak és ő azokat igéző mosolyával oly kecsesen tudja mutatni.

— Hisz’ éppen azért . . . Nem szeretem a kutyakiállitásokal !

*

Asztalnál ülnek. A csak néhány napos menyecske imáduidó naivitással beszéli :

— Képzeljék csak, mily nagy veszedelemből menekültéin ki az éjjel ;

. . . Alig feküdtem tíz perczig az ágyamban mikor egyszerre annak meny ezete rám összeomlik . . .

— Az istenér! kiáltja fel az egyik vendég, nagysád ! csak nem történt valami baja ?

— Nekem nem, felelt a menyecske, de szegény férjemnek megütötte a háta t.

*

Egy hölgy a félvilágból koinorná- jához :

— Volt itt valaki, a ifiig oda voltam ?

— Igen, Sándor úr; egy óráig várt nagysádra, azután elment.

— Szegény fiú ! . . , be hosszú lehetett neki az idő !

jobb ez igy ! — e sorokat. Ön szép, de nem jó, Irma ! — Róza nem vétett kegyednek soha asszonyom ; én sem. Miért tévé ezt hát ?

— Oh bocsásson, bocsásson meg Oszkár . . . Pirulok még magam előtt is, ha rágondolok . . .

— Alit szólna férje, ha megmutatnám

neki e levelet -----— Nem ... az istenért ... Ön sokkal nemesebb . . . Azt hittem, hogy boldogtalan lesz Rózával . . . hogy mássat boldogabb lenne . . . Azt hittem hogy. . .. Nem, nem ; Oszkár, ön nem fog visszaélni szavaimmal . . . Úgy hozom helyre hibámat, hogy nyi!t és Őszinte leszek : az hittem, hogy én . . . én szeretem önt ... . Óh ! — ön megbocsáthat már, mikor a'leg- nagyobb áldozatot hozva, ennyire megalázom női büszkeségem ! . . . .

— óh Irma, Irma ! tehát mégsem csalódtam : ön jó és nemes. Önnek áldott szive van és meg van az áldva, a ki ily szivet mondhat a magáénak. De nézze. Mint mosolyog most az ég, mint ragyog a nup^

— és mennyien kapnak rajta. Törik magukat ki. ki a szabadba hallani még egyszer

— tán utoljára — a madarak édes dalát, és szedni az utolsó virágokat. Ön ne menjen ki ! Látja, ott a hegyek köré halvány ködgyürü vonul. Esni fog. Hideg, szomorú őszi zápor lesz az, mely a mulatni vágyóknak kedvét szegi, s lehet, hogy elázva-fázva betegen térnek haza, S mennyien mennek mégis! Oh Irma, Irma, csak egyre kérem, arra, hogy: ne liigyjen ön többé az Őszi napsugárnak !