Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 83. szám
\"o 1083 I IM OCTOB. WIDER | GLÜCKLICH EIN | BEKOMMEN | A k ül karimán a következő körirat van : DAS ERTZSTIEFT GRAN IST FREY YON TÜRKEN TYRANNEI HERR ÜNGARLAND ERFREU ! Welzlnél II.|I. k. 7213. szám. Appalnél IV. k. 324 lp. 1233. szám, Átm. 36 mm. Súlya 17-3 gr. Heesnél 939. sz. a. ára 8 Mark. 4. Ugyanezen omlékérem Bronzban. Hősénél 940. S7. ára 1 márka. 5. Ugyanezen emlékérem ezüstben, tie a kfi 1 karimán következő felirattal : GRAN : GOTT DICH STARCKE SCHUTZ: HEIL DEM T VH KEN NICHT MEHR WERD ZV THE1L. Weisnél II.|I. kt. 372. lp. 7244. sz. átm. 36 mm. Súlya 16*4 gr. Hessnél 941. sz. ára 6 mark. II. Az esztergomi győzelemre vert emléké r m e k. 6. Ezüst emlékérem. Pallas istennő két táblát tart, az egyik táblán az csz- teigomi győzelem van megörökítve, a másikon Érsekújvár tervrajza látható. Alul a szelvényben: Ao_ 1685 6.j 16. AUG. TURCA STRIGO | NIO FRU- STRA OPPUGNATO | ACtE VINCI- TUR 9J19. AUG. NEOHEUSELIVM| VI CAriTUR. Az érem hátlapján Pallas lóháton ülve paizszsal és dárdával fölfegyverkezve a mezőben kutyáktól kísérve az ellenséget űzi. Körirata: aqYILaaVgYstI Mense aVgVsto oppVgnat Ioneeta CIe VICTRIX LVpos tVrCICos gLorIosa Vena- triX Vertérat In Lepő rés. — Weisnél IJ.jl. kt. 7246. sz. Széche nyinéi 34 tábla 9. szám. Hessnél 949. szám. a. ára 60 márk ; átm. 61 mm. Súlya 88 gr. Az érem k ül ka rí máján : YIYAT ET FLORE AT IOSEPHVS DIVINA GRATIA IN REGEM HVN- GAR1AE CORONATVS. Dr. TERGINA LAJOS. Szemita- és antiszemita-harcz. — Karczolat vér nélkül. — (S.C.D.) Társadalmi kérdéseink meg- annyia delejes rúd, melynek két ellen ítétes sarka leginkább ragadja magához .i,7 elemeket, közepe felé mindinkább ritkul a tömeg, az egész riulon csak ■vonalnyi a hely, melyre a két sark vonzása és tasutasa nem tudhatni. A két sarkon túlzó, elfogult csoport gomolyog, tovább a tömeg ritkultávnl, kisebbre válik az elfogultság is, mig végre a vonalnyi helyre érünk, az az oda nem érünk... az üres marad... Pedig ez a pont az, hol a, vonzás és taszítás egymást teljesen kiegyenlítik ; ez volna a kérdés absolut megöl dúsa. Jutlintunk-e erre a pontra? Ez a lenni, vagy nem lenni kérdése. Lehetetlen ! A helyzet mindig ugyanaz marad! Ha egy-egy parányi vastestecskét. kiki pörgetünk is a sarkok ellentétéből, lielyéro számtalan uj, meg uj tolakodik, ha letörnénk e sarkokat, helyébe uj meg uj sarkok képződnek. —- A tár sadalmi kérdés jobbára időtlen időkig egyenlő hullámzásban marad és bármily hatalmas a kül ő erő, mely ;izt a rendes menetből pillanatra kicsapja, csak újra és újra visszatér az ezen erőszak megszűntén. Kétségkívül ez a zsidó kérdés képe is. Többé-kevésbó mindnyájan a sarkok köré csoportosulnak o kérdésben is, a tisztán józan középponttól nagy erővel von maga felé a két daczos véglet. Az antisemita sark neve : — „nem érettek meg és igy nem is érdemesek az emanczipáczióra ! Hajtsuk ki, irtsuk ki !“ A szemita sark meg azt veti válaszul : „nem értek meg semmire, a mi üdvös, nem érdemosek semmire ! Köpjük le a haza árulókat !“ Mind a kettő társadalmi bűn e csúcsokon, mint bűn a fanatismus és hitetlenség : mindkettőnek nagy a reakciója ; mindkettő vak a másik jogai iránt; tetteiben egyik sem áll reális, józan alapon; üldözzük egy a mást czél nélkül, barezot folytatunk keserves liar- ezot, melynek java semmi, kára végtelen '... A zsidó izgalmában két élű kardot ragad, nincs szokva e harezhoz és igy mind a két élivei maga magát sebzi meg. Az antisemita tompa karddal és va kon sújt a zsidóra! A zsidót öli-e meg o csapással? Nem! A csapás fájdalmát a haza érzi legégetőbben ! A zsidó mint a semitaság logsarka, magán ejti a sebet, az antisemita a hazán — és e szóval egy, a mai világban igen népszerűtlen szavat kell kimondanunk, hogy t. i. az antisemita hareznak czélja ferde, jogtalan és kárhozat os ! Nem a zsidót bántja, de a hazát teszi koldusabbá ! Mert a hazára nézve nagyon mindegy, hogy zsidó-e, vagy katholikus dolgozik földjén és ad munkát a munkásnak. Nem mindegy az, hogy a külföldön és itthon, gavallérkodás és semmittevés közt öljük-e el vagyonúnkat, vagy pedig itt a, hazábaii gyárakat építünk, kereskedelmet teremtünk és városaink szépségét emeljük. Ha zsidó nem volna a hazában, úgy az összes ősi vagyon külföldiek kezén morzsolódnék szét. A zsidó a hazának adja vissza, a hazába hagyja azt, a mi nélküle elveszne. Nincs zsidó, ki megszedve magát, hazáját elhagyná. De igenis óriási kamatait a hazának szedi, mert e hazában iparkodik azt észszerűen felhasználni, kiragadja a tétlen kezekből, hogy tevékenységével sokszorozza, azt és o vagyon örökkön örökké a, hazában marad és a zsidó ezéijai egyek a hazáéival, józanodul’, művelődni és gazdagodni! Gondolkodnék csak igy nemzetünk minden polgára, birtokosa és nemese! Bár lennének az összes nemzetnek ily aljas, takarékosságiczéljai, töprenkedéso pénz után, a nemes érzékű dorbézolások és boldogító könnyen élés bolyén fakadna inkább munka,kedv és küzdés, — — oh de boldog volna az egész magyar haza nyomorult uzsorásaival !.. De köny perdül minden hazafi szeméből, hogy látnunk kell, hogy nem az tíz órás a kiirtliatlan faj, de kiirtlia- tatlan a könnyelműség, a kényelem, a lustaság, ez a. mi édes-keserves magyar betegségünk ! Nem a zsidó henczegés és pökh,in- diség javíthatatlan ; de erre kapatja a zsidót a nyomorult alázkodíL, a, megtör! gőg, hisz emberi természetünkben rejlik, hogy nem szeretünk utolsóknak maradni! Nagyságos uraink hányszor csóko- lóznak és szorítanak kezet hitvány uzsorásokkal ? ! Es mi e hitvány embernek rójuk fel vétkiil, hogy ez által érezni meri, mint emelkedik ki a sárból. A nagyságosnak meg van a czime, rangja, vagyona és születése. Neki csak mindég nagyobbnak volna szabad lennie. A zsidó koldusnak tollas batyuja volt csak és verejtékes, nyomorúságos néhány garasa ! — Ki az oka, hogy szerepet cseréltek ? ! Józan ember mosolyogna, ha valaki egy csepp olajat tiz akó vízzel, borral, vagy vérrel akarna eltüntetni ! Hisz’ tudjuk, hogy az olaj felszínre kerül. Ha, el akarjuk tüntetni elég rá egy gyűszűuyi hamu, mely azt magába isz- sza. A tiz akó viz az a nevetséges siralmas vagdal kodás, az a természetellenes állás, melylyel a zsidók ellen küzdünk. A gyűszű hamut ide ! Ez kell hazánknak ! Ez a természetes állás, moly- lyel boldogulhatunk, melylyel a zsidóság átka, miként egy varázsütésre lo veszi vaskezét rólunk ! A gyüszii hamut ide és akkor a zsidó kérdés delejrudja magától elveszti csökönyös sarkait' Mert erőszakkal és rög tön Ítéléssel akarjuk elvenni a zsidótól, a mit ő sok emberöltőn)'i kuporgatással összerak osga to tt ! Ha bűnösen szerezte, uj bűnnel jóvá tesszük azt? De tanuljunk meg dolgozni a betévő falatért, később a jólétért, még később a gazdagságért ! Itt tehát a gyűszűuyi hamu, melyben előtűnik a csepp olaj ! Azután meg, hogy nem félünk az Istentől, a népet örökös tudatlanságban hagyni, hogy vak eszköz legyen felháborodásunkban , melyek polypfejükot időn kint felvetik?... Ismét itta tiz akó viz theoriája egy gyűszűuyi műveltséggel, nemességgel szemben !... Keveset dolgozunk és sokat követelünk ! Pedig erőinket ki kéne művelnünk. Hasztalan ! Bármily népszerűtlen is szavunk, de ki kell mondanunk, hogy az antisemita bárra jogosulatlan. Mert lia a zsidók elnyomorodott, pökhendi faj, úgy legalább jól esnék a gondolat, hogy mindennek nyomán munka, lovagiasság emeli uagygyá nemzetünk Iliiét, gazdagságát. De nézzünk végig a táboroi, mely hivatva volna e lehetetlenség és pedig a boldog lehetetlenség bekövetkeztén a győzelmi zászlót kezébe ragadni ?. . Megcsapja orrunkat a halottszag, mert véres zászlaja legtetején két magasztos alak vonaglik átszűrni, a műveltség és türelem !... És a szent szűz menybe- váltó képe helyett rettenetes fúriák vannak a, zászlón vél be festve ! De minek folytassuk e fekete gomoly festését?! Nem emberi czél gyűlölnünk és megvetnünk ! Egyedüli végtelen óhajtásunk egy kissé derültebi) kor hazánk egén ! — Kétféle a hnrez: az egyik végtelen sötét és tán halált hozón csapna össze majd fizetek a kíséretért, de neki nem kellett a pénz, hanem kötekedett az ember, hogy ragy meg csókolnám élte. Abból ugyan nem eszik az ur, — mondok — itt, a két hatosa. Meghallotta az arany paszo.nántos ur is, aki ott őgyel-eg mindig a kaputáj én és akit az akkori bárgyú eszemmel a teis urnák néztem, és elkergette azt a csúf set- tengelő hordárt, eugemot pedig bevezetett a házba. Elpanaszoltam neki aztán sorsomat és megkértem, fogadna be e közé a sok lótó-futó, virrasztó cseléd közé és minden jót Ígértem. Megtetszhettem neki vagy hogy? de megfogadott és még a kvártély pénzt is elengedte. Cseléd voltam hát a fehér lóban. Majd elvisz a sok virasztás — úgy gondolkoztam. De csak nem úgy lett, hanem amúgy, hogy a sok dolog-e, a szép szó-e, vagy mi, de szent, hogy elvette fejemről a bánatot.; még azt is elfelejtettem, hogy bíró az apám. Megszoktam a pesti sort, ki is öltözködtem a jó bérből, meg mintha úgy valahogy meg is okosodtam volna, akármire néztem, nem volt az nekem újság ; csak nevettem a falusit, ha bámult. Esztendő fordultával levelet küldtek utánam. hogy mennék haza. Hanem én visszatérítem, nekik, hogy nem ereszt a gazdám. Egyszer egy hazámboli csizmadia jött fel bőröket vásárolni ; megest azzal is Írtak, hogy az édes anyám beteg és mindig sirat, hogy esak jöjjek haza. Akkoráméi1 mégis útnak indultam, Sch’se felejtem el, milyen nehezen búcsúztam el Pesttől. Hej, de fájt a szivem, mikor a gőzös fütyült !- !)e aztán eszembe jutott, hogy az édes ;u yáin alig vár, hogy imádkozik szegény, hogy vezessen haza az Isten! Belenyugodtam hát, és szívesen siettem volna jobban is. Mikor haza értem, a vasútnál vártak. Édesanyám nyalt-falt, mint a Pirók a kis borját. Forgattak jobbra is, balra is, néztek a szemembe, nézték a ruhámat, a cu- gos topáukámat, meg az uj fejkötőmet. Észrevették rajtam mindjárt a nagy változást. Apámuram nem győzte csipkedni az o re zárna tt el-el mondogatta, hogy nem hiába vagyok Biró lánya: már mint az ő leánya, de van is eszem. Édes anyám ráhagyta ; de ő már inkább tudta, hogy Pesten nevelődtem ki. Tele volt a falu is a híremmel ; ellátogatott a koma, meg a sógor is hozzánk és alig győztem az ujságolást. Volt otthon két menyecske lmgoin, min denik s/.ép volt és egészséges, mint a piros alma. Azon csodálkoztam, hogy ez a kettő jobbról is, balról is rajtam lóg, s olyan jó testvérek ; magok között pedig olyanok, mint a czirmos, meg a bodri. Hopkénylo- len kivallotta édes atyám, hogy bizony ezek mindig verelosznek, tegyek már majd én köz fik igazságot. — No jó! — mondok — megteszem. Mondd el hát Panna, mi a neheztelésed a Klárára? Én leszek a Biró köz tétek. Vagy kibékkltök, vagy én megyek vissza Pestre, mert ezt a gyötrődést nem nézem. Rájok nyilaztam szigorúan a, szememmel, mint a tolvajra a pesti gazdáin, a nagy mező-utcai királyi ügyész úr, a kinél most legutoljára szolgáltam; nagyon vig ember, de akkor jaj de haragos képet csinált, mi meg csak úgy nevettünk magunkban a, nagyságámmal a galérián. Igen ám, oda is elvittek engeiuet. Hol is hagytam ! Igaz a ! A Panna rám néz, egyet von a vállán, haragosan csattint a nyelvével és rám szólt: „Engy te bolondos, ezt is Pesten tanultad?“ Pesten hát ! Talán nem is tetszik vagy mi? feleltem én. Mondd hát, mi a bajod? Ha pedig semmi bajod, hát borulj a Klári nyaltába! — Borul a lator az olyan testvérnek, a kinek az ellenségein nem ellensége, szólt ismét Panna. A Klárink se állta meg szó nélkül és belemoudta, hogy : — Én százszór is azt vallom, a Panna hiába diil-ful, az én uram a. falu kovácsa, nekem jóban kell lenni mindenkivel, mert máskép máshoz viszik a vasat nyújtani. Éltkor aztán édes anyám vette fel a szót. Odébb tolta a motollát és gombolygaíta a mesét meg a szálat. — Hol is kezdődik ez az eset? Ott ni! Azt tudod, ugy-e lányom, hogy a Pannának az ura valóságos ezermester, van annak paraszt dologra, 'mesterségre mindenféle szerszámja ; mikor a múltkor a tiszttartóim asszony legyezője eltört, azt is az ő ura reperálta meg. Azért szeretik úgy ezt a mi Mibályunkat, mert mást is kisegít néha. a mire szüksége van ; úgy a, Szekeres Palkó is áfjárogatott, Paimáékboz kölcsön kérni az ura szerszámját. Az igaz, hogy minduntalan volt szüksége, hol a kalapácsra, hol a fúróra, hol a gyalura. Utoljára is a Szekeres felesége, a Magda sokalta meg a dolgot. Félteni kezdte az urát: pedig ugy-e te Panna, az Isten is tudja, hogy nem volt, mért. A Magdában rettentő nagy a természet. Egyszer — egy vasárnap reggel volt — átszalajtja a gye- r két a mi Pannánkhoz és azt, üzeni neki, 1 ojf.v „kéreti“, jöjjön át egy ugrásra, de mindjárt és hozza el magával a fejkötő mustrát is, majd szabnak kis fejkötőt, mert nincs mit tenui a gyerek fejére.“ Ez a mi Pannánk olyan jó bolond, hogy másért a lelkit is kiteszi. Ott hagyta öltözetlen bárom gyerekét, mosatlau, a leves busát — el is vitte a kutya : — veszi a mustrát, szalad vele a szomszédba. Mikor az ajtón belép, még csak jó reggelt ; sem kívánhatott. Oh uram bocsá! Neki ugrik a Magda egy tele tál mosadékkal. „No i neked Panna, ezért hivattalak“ és nyakon i önti a boldogtalant. Azt mondja Pannánk, , még ináig se tudja, hogy ért haza. Az írná- ■ nak nem mert szólni. Attól tartott, hogy i verekedés lesz belőle ; nagyon szerette ez ; ir, az urát és ösmerte hirtelen természetét, t inkább tűrt és hallgatott s csak nekem és k a Klárinak panaszolta el baját. Úgy kerültasor, hogy egy bétrerámegszapo- - rodott a Magda. Mit tudott okosabbat tenni i a Klári, sütött, főzött a Magdának, kérész- - telte a gyerekét, egy pohárból itták a ká- - vét. Ha mindjárt másodunoka is, nagyon u fájt ez a Pannának. Ha mindjárt a kovács « felesége is a Klári és Szekeres uram más- - hoz is vinné a vasat nyújtani, nem Klárin u volt a sor a békülésre. Igaz-e, lányom ? < Erre aztán Panna kötötte meg magát és tett tniocot a Klárinak. Tudvalevő dolpg, ,> hogy mikor Klánók az alsó végen, Kis Ág- nesék portáján laktak, mindig volt perpat- - var a gyereken, sokszor úgy pereltek asszo- -< nyolc, hogy áthallatszott a kovácsmühelybi e< a lárma és az urának kellett haza szaladni m
