Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 79. szám
Esztergom, V. évfolyam. 79- szám. Vasárnap, 1883. szeptember 39-án ¥ Városi s megyei érdekeink közlönye. ÉGJ ELENIK HETEN KINT KÉTSZER'. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié ................................... f él évre ........................................ n egyedévre ......................................... Egyes szám ára 7 kr. G fid. - 3 „ — 1 „ 50 SZERKESZTŐSÉG: •PfALZ-HAZ ELSŐ EMELET linvá a líip szellumi rész ót illető küzlüményolt Itiildemlőlc. KIADÓHIVATAL: jSz ÉGH ENI'TÉR ^5., hová ;i hivatalos s a ningáii Ili ni ütésük, a iiyill.1 érbe szánt közlemények, előlizetési péiissuk és reclnmálások intózeiulők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IlllíDKTLSKK :| 1 szótól 100 szóig — IYt 75 kr. 1 00—200-ig . 1 „ 50 „ 200-300-ig . 2 „ 25 „ Ilélyogdíj 30 kr. MAGÁNHIUOKTÉSIiK megállapodás szerint lehelő legj Hiányosabban közöltetuek. NY1LTTER sora 20 nr; Hgprímásunk és a város. Olykor olykor megered a panasz nyelve s bánatosan mondjuk ol egymásnak, hogy a kgprimás székvárosáért vajmi keveset tesz. Százezer pengős alapítványait másoknak szánja, legszentebb érdekeinkért inkább szánalomból, mint jóindulatból cselekszik valamit, fényes palotájából közönyösen szemléli az esztergomi viskók nyomoruságát s a czifra szegénység s rangos nélkülözés folytonos liazudozásra utalt áramlatát. Ha nincs is panaszunkban tökéletes igazság, a kérdésnek mégis van bizonyos háttere, mellyel itt az ideje, hogy már valahára foglalkozzunk. Esztergom virágzása már a legrégibb századok alatt az esztergomi érsekek történetével van kapcsolatban. A török hódoltság az érseki városból is szánd sákot csinált, az érsek kénytelen volt Avignonába, Nagyszombatba menekülni s Esztergom romokban és török kézben maradt. Pázmány Nagy-Szombatban állít egyetemet, az érsekek legkiválóbbjai hol Pozsonyt, hol Szombathelyt emelik s Esztergomot a magyar ostromlók ágyúi s a törökök ázsiai indoleutiája még inkább romokba döntik. Végro ütött a felszabadulás órája. A törököt kiverték, az érseki szék hosszú szünet után ismét szent István első püspökségében foglalta el ősi helyét A várhegy omladékáin, magyar hősök csontjain, török vitézek vérével öntözött sziklákon, Esztergom múlt dicsőségének hatalmas síremléke s eg-y szebb jövő biztató monumentuma gyanánt büszkén emelkedett föl az ország legszebb temploma. A visszatért érsekek hozzáláttak a légi virágzó viszonyok helyreállításához. Iskolákat emellek, templomokat rendeztek, az oktatás és nevelés ügyéért sok áldozatot hoztak. A milliókba került basilika vatikáni tervrajz középpontja gyanánt emelkedett ki a hézagosán elkészült óriási paloták közül. Azután díszes palota emelkedik a várhegy tövében, herczegprimási pártfogás gyámolitja a nőnevelést, minden felé meglátszik a székváros primási jellege csak az nem látszik meg, hogy a polgárság bizalointeljesen tekintene a kgprimás székvárosának jövőjére. A ki Salzburgban járt s a salzburgi érsekek fejedelmi bőkezűségét magasztalta a város legmnekebb épületeiben, palotáiban, parkjaiban, gyűjteményeiben és műkincseiben, a ki látta, hogy Salzburg minden nevezetessége az érsekek nevezetessége : csak az veszi észre, hogy Esztergom milyen egészen más mostoha fejlődési menetnek volt kitéve, hogy annyira visszamaradt. Igazságtalan Ítélne az, a ki azt állítaná, hogy hgprimásunk nem áldozott eleget városunk vallásbeli, nevelésbeli s művészetben ügyeiért. De még igazságtalanabb Ítélne az, a ki azt vitatna, hogy közéletünk nevezetesebb pontjai s emelkedésünk sino- quauonjai iránt a hgprimásunknál nyilatkozó bizonyos tartózkodásnak kutfor- rása a primási palotában s nem a városban lenne. Valljuk be őszintén, hogy mi vagyunk az okai annak, hogy hgprimásunk nem karolja föl ügyeinket annyira, a menynyire azt méltán elvárhatnék. Legelső polgártársunk iránt több figyelemmel, több gyöngédséggel, több elismeréssel tartozunk, mint a mennyit évenként lerovunk. Ha Esztergom város minden polgára meghozná neki azt, a mit mint Esztergom legelső polgára megérdemel, akkor hgprimásunk több érdeklődéssel és pártfogással viszonozná méltó álláspontunkat. Nem férfiatlan csúszást, mászást, nem föltétleu alávetést követel tőlünk az érseki szék hatalma, de föltétleu tiszteletet, soha nem változó szeretetefc, a mihez még bizalmunkat is hozzácsa- tolhatjuk. Adja Isten, hogy a viszony a her- czegprimás és az egész város között mielőbb megteremtené azokat az eredményeket, melyeket késő unokáink is hálás ajakkal áldanának ! ESZTERGOM FELSZABADULÁSA. I. Nemsokára kétszázados évfordulóját üdvözöljük ezen nagy eseménynek, mely Esztergom felszabadulását jelenti a török rabság alól. A bécsiek szeptember tizenkettedikén ünnepelték az osztrák hálátlanság ünnepét, a dicső emlékezetű Szobieszky iránt, ki törökverő hatalmát, szerencse csillagát, tudományát és vérét ajánlotta föl Becsnek. Meg is mentette. Az elfogult osztrák locális Patriotismus nem neki, hanem a „satöbbinek“ emlékére tette rá a halhatatlanság borostyánál, de azért a történet igazságai nincsenek meghamisítva s Szobieszky halhatatlansága annál magasztosabb, mennél inkább meg tépik azt a hálás bécsiek. A diadalmas lengyel király a fölszabadított Bécs után Károly herczeggel Magyarországba sietett, hogy a legnevezetesebb török hatalmi kulcsok közül Érsekújvárt vagy Esztergomot ostromolja. Az uj budai pasa húszezer elszánt törökkel Esztergom védelmére Párkánynál foglalt állást. A lengyel előcsapatot a budai pasa meg is félemiitette, maga Szobieszky is veszedelemben forgott, de csak azért nézett oly bátran a halál szemébe, hogy annál fényesebb legyen az a diadal melyet október ki leiiczedikén vívtak k i. A hires párkányi csata, Szobieszky nevezetes párkányi győzelme biztosította a sikert Esztergom fölszabadítására is. A budai vezér eszeveszetten menekült leolvadt hadseregével Esztergom falai alá. A párkányi mezők török vértől voltak pirosak, a Dunát haldokló törökök népesítették meg, mert a hid az óriási tolongásba,n leszakadt s hétezer török csöndes temetője lett a szőke Duna néma hullámsirja. A győztes hadsereg már most diadalittasan vonult át az ujonan vert hídon Esztergomba, hogy tizenkét napi munka után október huszonegyedikén az ősi várost is fölszabadítsa r a b i g á i alól. * Mielőtt a felszabadulás lélekemelő eseményeit elmondanék, vissza kell pillantanunk azon időkre, melyek a török rabság alá esnek. A mohácsi gyásznapok Eszíergomra is szomorú végzetet hozlak. Szalka Endre esztergomi érsek is a „hős vértől piroséit gyász tér“ halottal között volt. OLYAN VAGY TE... Olyan vagy te, mint a csillag, A mely ott az égen ragyog Én is, mint a szomorít fűz Olyan elhagyatott vagyok. Nézem, nézem a csillagot, Könybe lábad a két szemem, Olyau vagy te miut a csillag — És azt soha el nem érem. LÁNYI ADOLÁR. Bukott angyalok közt (Három közlemény.) III. A nagy munkaterem vezetője egy korosabb apácza volt, ki az nap érkezett vissza néhány heti távollétéből. Hogy mennyire szeretik a rabnők, azt igeu szép példával bizonyították be. A tisztelt testvér lcathedráját (már igy nevezzük az ő felügyelő asztalát) teli rakták virágokkal, sőt egy koszorút is fűztek a falra, melyben virágos belükkel ki volt rakva az, hogy : Isten hozott. A tisztelt testvér megmutatta ueküuk a különböző kézimunkákat. A rendes munkaidőben minden rabnőnek kötelessége kézimunkákat végezni s akárhány au reudkivüli ügyességet is fejtenek ki. A liáziipar leghasznosabb czikkeit a legválasztékosabb és legmodernebb kivitelben láttuk itt összehalmozva. Finom hímzések,• Ízléses horgolások, gyönyörű lapos öltések meglepő számban és sikerrel kerültek elénk. Láttam előkelő fővárosi családok által igen jutányosán megrendelt pompás kelengyéket, váczi-utczai kirakatban is megbámulnák. — Szóval a tisztelt testvérek a női kézimunka terén bámulatos eredményeket mutatnak föl „tanítványaikkal.“ A megrendelt kézimunka dijából minden javuló fogolyuő egy forinton felül is kereshet hetenként. A jövedelem egy része a segély alapra van szánva, más része az apá- czák gondozásába kerül, hogy mire a rabnő visszanyeri szabadságát, tekintélyes kis ösz- szegben jusson kitanult kezei közé. A kik életfogytiglan vannak elitélve, azok heti jövedelmük egy részét sorsuk enyhítésére fordítják s különösen törődöitebb korukban táplálóbb ételekre, melegebb alsó ruhákra, sőt olykor-olykor egy-egy pohár borocskára keresik meg. Egy hatvan esztendősnek látszó anyóka vizsla szemekkel pislnutott felénk folytonosan. Nagyon gonosz csont lehetett, mert az arczára is erősen oda volt Írva. — Ugyan mit vétett az a vén asszony, ott a negyedik pad közepén balra ? — kérdőm az igazgatótól. — Rágyújtotta az egyik szomszédjára a házat. Hát gyújtogatásért vau itt. — És az a szőke asszony, azokkal a da- ezos ajkakkal az utolsó padbau ? — Az meggyilkolta a férjét a szeretőjével. Ne tovább . . . Megszólalt a harang. A rabnők szépen párosán a fegyház templomába indultak. A fegyliázban bárom templom van. A katliolikusoké mindenesetre1! a legtágasabb és legdíszesebb. Egy meglehetős nagyságú terem, a hová százan kényelmesen elférnek. Csoportonkint végzik az imát az oltár előtt s tudnak is többen olyan ájta- tosau imádkozni, mintha valóságos Magdolnák, vagy kitftuő színésznők volnának. Sokan az oltár zsámolyát csókokkal borították, mások a földre borultak, néhány au mereven bámultak a feszületre, mások ismét közönyösen nyitották föl imakönyvüket. — Egy harmonium bánatos hangjai kísérték a szertartást. A tisztelt testvérek egy oldal teremben gyülekeztek össze, honnan az egész templomot áttekinthették. A reformátusok imaháza s a görögök temploma elég tágas és díszes arra, hogy a felekezotbeli rabnőket magukba foglalják s magukba térítsék, — Hát a zsidóuők számára hol tartanak imaházat ? — Nem érdemes, — válaszolta az igazgató az egész fegyliázbau négyszázuegyven fogolynő közül mindössze négy zsidéuő van s az is holmi tolvajlással meg rablással vádolva. A templomokból az iskolába mentünk. Vén asszonyok, fiatal leányok s javabeli menyecskék egyforma buzgósággal tanulják ott az Írást, az olvasás s a számolás elemeit, ha még meg nem tanulták odahaza a rosszon kívül. A haladó osztályokban az elemi tárgyakat már bővebben adják elé. Igeu meglepő volt az az eredmény is, a mit a tisztelt testvérek az ének terén mutathatnak föl. Az egyházi éneket a rabuők ugyanis iskohízottau adják elő, mert lietenkiut gyakorolják magukat az éneklésben. Bementünk a kórházba is. Péidás rend, ragyogó tisztaság, fáradatlau gondosság, jó levegő mindenfelé. A betegek közt igen sok a szimuláns. Például egy fiatal asszony csupa mosolygó élet és piros egészség s mindamellett kórházba kívánkozott, hogy elmeneküljön a munkától s valamivel különb ellátást kapjon mint rendesen. De az orvos kérlelhetetleuíil rájuk bizonyítja ám a turpisságot s akkor nzutáu van mit megkeseriilni, mert a hazugságot szigorú fenyítéssel büntetik. A bosszú folyosó falai mind a két emeleten telve vauuak jeligékkel. Apró fekete rámákban csupa kenetes bibliai mondások. Egy kettőt föl is jegyeztem belőlük : Az Isten mindent lát! * áz Isten mindent hall! * Mondom pedig nektek, hogy minden hivalkodó igéről, melyet szólnak az emberek, számot adnak Ítélet napján > A szent, képek számát természetesen me g se lehet olvasni s minden teremben ott függ a feszület s ott látható a boldogságos szobra. Az étkező termek igen egyszerűek, mint általában maguk az ételek is. Bádogedéuyek- beu pontosan kimérve hordják föl a konyháról az adagokat. Egy fogolyuő két napra ötvenhat dekagramm kenyeret kap. A kenyeret megizleltem s ugyancsak jobbnak találtam a pestinél. Minden rabuő lietenkiut két Ízben kilenc/, dekagramm bust is kap, amihez azufcan egy kis saláta is járul. Különben két tál étel járja. Leves és tészta vagy főzelék. OJ
