Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 77. szám

mosti‘1* scgileltö elő;»/ akkori tekintélyes oefolyásánál fogva tehát már magú ezen •■gy körülmény is óvatosabb és czélsze- riibb választás megejtésére szolgálhatott volna irányadóul.

De ettől eltekintve, ha már a többi kezelő személyek megválasztása körül történtek is némi eltérések a képviselő testülettel szemben, a nemes tanácsnak még sem kellett volna oly kihívó állást elfoglalni, hogy épen a hegymesteri állásra olyanra adja szavazatát, kitől legközelebb nem csak a képviselők többsége, de maga az egész választó közönség is bizalmát végkép megtagadta.

Hogy tehát az erre vonatkozó választás által a nemes tanács a képviselők képébe a keztyiU nyíltan oda dobta, ebez ngy hiszem nem szükséges bővebb magyarázat és ennek folytán a képviselő testület ezen oda dobott keztyü elfogadd sara késznek is nyilatkozik, kijelenti azonban előre, miszerint ezen keztyüt majd csak azok ujjaira fogja reá szorítani, kik hivatalos működésűk tétlensége folytán magukat ezen szerencsére érdemesíteni fogják. A viszontlátásig TÖBB KÉPVISELŐ.

lalékesxünk régiekről.

{Adalék az utolsó nemesi insurreetióhoz.)

Ismét egy igen becses közleményt mutatunk be olvasóinknak Horváth András téti plébános lelkesítő köl teménye közlésével.

A ritka nyomtatvány 1809 bői ered s lapunk egy jó barátja szívességéből jutott hozzánk.

A barczias felhívást történeti becsénél fogva méltán sorolhatjuk Berzseuyi lelkesítő ódájához, Dukai Takács Judit buzdító verseihez, a kor más magyar költőinek csatadalaihoz s Kisfaludy Sándor történeti följegyzéseihez az utolsó magyar nemesi fölkelésről, moly oly szánalmas kudarcczal végződött.

Az érdekes harczi felhívás egész terjedelmében a következő :

Felkeli) nemzetnek, a bozogáuyos vite'z magyaroknak. Irta Horvát András, Téti plébános 1809.

Felkelnek osztán védeni a Királyt, A’ köz szabadság’, a’ Haza gyámolát Törvényszerént, ’s rettenthetetlen Lelkek előtt re meg a' gonoszság.

VIRÁG.

Kardra, lovakra vitéz Sczíthák! Dél, Napkelet,

(Észak,

És Nyűgöt őrszemeit rátok fordittya ; Legények ! Mit teltek? Magyarok vagytok, —lám nemzeti billyeg Víni Királyunkért, ’s örömest meghalni Hazánkért ; Vilii Szabadságért, (ö szép hang ! lelke Magyarnak !) Mellyet szent Éleink, át kelvén Volga Folyóján, Véres záporral, ’s nyíllal megtartani tudtak, Mellyért Várna alatt sok párdutzos ősük elestek !

Szép Hölgyek! mit bánkódtok ? mit féltitek Árpád Bátor Hartzfiait ? most őket várja ditsőség,

A vég győzödelem. Nagy név, oltalma Hazánknál

Intsetek Y> inkább, Ti másod Amazoni Lelkek, Intsetek ő nékiií fogják bozogánnyokat, öllyék, Rontsák, tördeli vök kik ránk veszedelmet izennek, S dupla Keresztünket ketté darabolni akarják ;

Kik szőlő begyeink és róna mezőnket irigy ük.

Kik, mint a latrok, hajlékaitokra rohanni Készülnek s Fiataljaitok csapatokra kiszedvén Csorda gyanánt, ártatlanokat vágóra terelni.

S Ti zokogó Alakok ! fájdalmas Pannoni Szüzek Kiknek gyöngy ajakin függnek sok Szittyái Marsok Kiknél nagy hatalom, nagy erő van, kedvesiteknek Most számokra sudár bokrétát kössetek, éles Vérszomjas kardot magyaros markokba szorítván. S a szirmos kantárt fogván, mondjátok: eredj most Merre szerentse vezet, hartzolly, győzz bajnoki szívvel Hol rab-igát, vas békökat forrasztanak, arra Vágtass, törd porrá a zörgő lántzokat, osztán Viszsza jővén ismét pihegö kebelemre szoritlak. Elviszik ők szép képeitek szíveikre felírva,

Majd mikor a véres tsata sor. ott juttok eszekbe- S értetek elszánván magokat, hartzolnak örömmel.

Mint mikor a tigrist álmából felveri más vad, Vagy mikor a párdutz prédáját érdezi nyomban. Vagy mikor a kőikét vesztett fene mérges Oroszlány Kergeti a tolvajt s apró kontzokra szakasztya :

Úgy a nyalka Magyar bajszát sunogattya előre,

S néki rugasztya lovát, tsákóját félre nyoinint3ra, Üldözi a gyilkost, ront, tör, tiprat ropogással,

A kard markában villog,még N3bb húst éhezik,izzad S gőzölög a vértül, melyben kedvére megúszott: Markolatig. Nem elég, orditt mellette az ágyú, Puska visitt s az egész tábort le-teritti előtte. Mennyi Magyar,mind annyi halál lép a tsata helyre Menny i fokost, mind annyi halált visz nyerge fejébe S inenyi csapást,mind annyi halált oszt büszke lovárul

Érzem előre (tudom nem tsal meg az égi sugallás) Mind hajdan bölts Míltziades, ölt falka hadával A tar Perzsákat Maráthon táján legyalázta,

Egy napon Át honába erőt, uj lelket is öntött,

A várost. Görög Országot fe lemelte porábul:

Úgy most szép Seregink másod Marathonra sietnek Józsof Főherczeg kapitánnyok, Miltziades lesz,

S mint a Hajdaniak Hunyadit mosolyogva követték Úgy a győzni szokott Magyarok hartzolnak alatta, S a gyű lévé«/, ellenséget hátrálni tanittyák,

Vagy, mint Szárnya szegett sasokat körmökre keritik Ilyenek a Magyarok. Nem kell hát félteni őket: Mert mint északrul fel kél a fergeteges szél,

A mit közbe Bodor nem kéméll s hánnya halomra, Vagy mint a menykő, mikoron tsattogva le-omlik, Mindent elréinitt s szaporán elenyészti az épet:

A könnyű Magyarok szintúgy tódulnak előre S mi csak ellenek áll, izzó kardjokra szedik fel.

Ilyenek a Magyarok, Hiv nép: igaz Attila vére. Bízzál hát Koronás felség, inig vér fut erünkben. Mig e vérrel nyerít földön tsak iz lyi helyünk Lesz, Mig Magyar a mi nevünk, mig kardot rántni tudnak Melletted kezeink, mondj ránk tsak Apostoli áldást És Te ditső Asszony, Nemzet kedvelte királyné ! Adj lobogó zászlót sereginknek, melyre tekintvén kétszerezett tűzzel keseredjünk a viadalnak És igy vagy jelesen győzzünk, mint boldog atyáink Vagy ha halál sorsunk : tetemink takarittsa örök név. Már mozog a tábor, dob szól, a trombita harsog. A bajnok tüzesül dólczeg paripája iramlik És peneg a fegyver, zászlók kieresztve repülnek Reng a föld, szekerek csikorognak az ország Uttyain. Induljunk hát, kardra Lovakra Vitézek !

VÉGE.

Mirtuságak

HAAS M. PÜSPÖK HAMVAIRA.

IV.

Az ostromlott várban minden becsületes ember tűzhelye ott a várfalakon van.

És a fegyverletétel ott Világosnál épen nem volt zárójelenete Magyaror- ország függetlensége és önállósága ellen indított harczoknak.

Azok az éjszaki vadhordák, melyeket ('gy zsarnoki hatalom korbács ütései hazánk síkjaira tereltek, hogy a szabadságnak csak imént zsondíllni indult virágait letiporják, hóhóri szorepoiket eljátszva visszavonultak.

Itt hagyták a romokat, beuno hü szövetségeseiket a hazaárulókat, kik tovább folytatják vakondmunkálataikat

Do a lolólierózett magyar szabadságbajnokok párolgó vérében volt valami forraló és perzselő.

Megritkitották a légkört és izzóvá teve« a földet. Azok az urak, kik ott Becsben a helyzet dictatorainak tekintek magukat, egyszer csak azt vették észre, hogy elfogy a levegőjük és parázs van talpaik alatt.

Európa közvéleménye szörnyű sulylyal nehezedett fejökre. El i tél to őket Magyarországban viselt dolgaik miatt.

De ők nem vesztették el fejőket.

Nem lehet tagadnunk, hogy Bach és Tinin urak oly férfiak voltak, kik a modern államtudomány legtűndöklőbb fogy vérző tével ragyogtak.

Alkotásaiknak méretei a jogtudomány jelen fejlemények meglepő öszhaugját tükrözték vissza.

És nektek ha vakok nőin akartok maradni, bo kell látnotok, hogy az ő alkotásaik inkább valók absolüt, mint sem képviseleti államba, hol még a Danaidák feneketlen hordáját, a soha be nem telő kurteskedésnek is töltögetni kell.

Bach urék csak két dologg.l nem számoltak : az olasz jellemmel, mely jogok árán nem alkuszik, és a nagy német nemzeti aspiratiókkal, moly medreiben fen tartóz tatható nem volt.

A magyar nemzettel azonban gonoszul kiforralt fortélylyal jártak el.

A közvéleményt akarták elmérgezni Magyarország ellen. Európa első lapjait a közvélemény megszokott vezéreit árasztották el gondosan irt hírlapi őzikékkel, melyekben Magyarország Európa botránykövéül lesz odaállítva.

ügy festettünk le, mint műveletlen, barbár hordák, kiknek a czivilizatió semmit sem köszön és kiken a polgária- sodás semmit sem fogott.

E gonosz merényletek ellen az első ökölcsapást Haas Mihály emelte fel.

Scitovszky János Magyarország her- czegprimása ez idei pécsi püspök is egyszersmind 1851. év jul.6-án 40000 forintos alapítványt tett a B.asszonyról nevezett apáczák számára.

8 kristali/ált német apáczát hozatott le Pozsonyból Pécsre, hogy a pécsi leánykák nevelését gondozzák.

Az alapító oklevélben „Magyarország

fiiggotlenségi harcza gyászos zendülésnek van bélyegezve, melyet némely gonoszok Kossuth Lajos banditasága alatt terveztek.“

Ily szerepre is csak magyar ember vállalkozhatik. Node mindegy.Haas mint Pécs városának plébánosa a zárda megnyitás ünnepélyeit tüntető alkalmai használta föl, és megírta a magyar műveltség történelem egyik legszebb, mondhatni talán legelső teljes lapját.

Pécs HZ. kir. város monográfiáját irta meg. Müveit, mérsékelt hangon adott válasz volt ez azon czudar rágalmakra, melyek a bécsi urak initiádá- jára az augsburgi Allgemeinobo, és a Historische politische Blätterben a magyar nemzet ellen szórattak világgá.

E barbárnak hi resztéit országból, mondhatni csak egy maroknyi föld tör • ténelmét irta meg Haas Mihály, és e talpalatnyi földön a magyar szellem és műveltség annyi emlékszeril adatait tudta egy begyűjteni, hogy ellenfeleink szája tátva maradt.

A magasabb élvezet elveszithetlen birtokát, igy szól a derék hazafi, azou városnak emlékezetre méltó dolgai is megszerezhetik nekünk, hol születtünk vagy a hol lakhelyünket felütők, mert ezek gyakran a legbámulandóbb oktatóbb és érdekesebb események egész sorozatára emlékeztetnek bennünket.

Dr. KISS JÓZSEF.

MEGYEI KÖZGYŰLÉS.

(Szept. 20-án.)

Mielőtt a főispán ur az ülést meg- • nyitotta, röviden az uralkodó viszonyo- - kát ecsetelte. Mind a horvátországi i zavargások, mind az országbeli zűrzavarok eloszlása után az erélyes kormány y ismét a béke áldásos műveit fogja foly- - tatai. Örömét fejezi ki, hogy Esztergom i megye az általános zenebonától nemi engedte magát befolyásol tatai s igyy példásan viselkedett.

Ezután a közgyűlést megnyitottuaksJ nyilvánítja.

Főjegyző ur felolvasta a min. elnöki leiratát, mellyel a korona herczegnóe szerencsés szülése alkalmából az ország^ törvényhatóságaitól s különböző híva- talos testületektől érkezett felterjesz—; tésre ő Felsége a király legmagasabb cf leiratát közli. — Hódolatteljeseu tudo--< másul vették.

Özv. Mailáth Oyörgyné levelét a me**( gye részvétnyilatkozatára mogilletődés--í sei fogadták.

vagy olvasót pörget s mindenki levett kalappal imádkozik. A folyton érkező procesz- sziósok hangos énekszóval kisérik a feszületet s az előéuekest s ez a pezsgés végtelen khaoszba keveredik a templom előtt, hol óriási torlódás képződik.

Mindenki a szent helyre igyekszik s aki már beim vau, az azou iparkodik,hogy mentői többet imádkozzék a lelke üdvösségére, meg a felebarátai javára, akik ide nem za jráudokolhattak.

Ha valaki valahogy kiküzdi magát a zsúfolt templomból, hárman is jogot formálnak a bemenetelre, mert már órahosszat •várakoznak a küszöbön.

És a végtelen népáradatban alig Iát az «mher egy-két pandúrt, aki inkább keresi a ■ezigáuypecseuyét, meg a kotyogós csutorát valami falusi szentnél, mint a zavart vagy rendetlenséget, ami nagyon ritka madár az áhitatoskodó uépuél. i

A bu<esujárások Mekkája, a márianostra templom elég tágas arra, hogy sok száz bivot befogadjon. A barokk-stylü egyház belül igen si ezifra, csupa csinált virág és rikító szalag minden gyertyatartója és szeutképe, ami különösen az esztergom- és bontmegyei asz- ßzonyok Ízlésére vall.

Egy kerülőn s a sekrestyén keresztül járnak be az úri vendégek, hogy aztán mielőbb eltávozzanak, mert a lultömött templomban in; r a gyeitják is alighogy lobognak, olyan fülledt a levegő.

Mindenféle nyelvű egyházi énekek és hangos imák kerülnek szájról szájra s a folytonos jövés-menésben s a reudkivüli hullámzásban uiiudon van, csak valódi áhítat s

igazi buzgóság nincsen. A zsinagógái nyugtalanság és zsivaj jut eszünkbe.

A márianosztrai fegyház derék igazgatója Zambelli ur, azonban arra figyelmeztetett, hogy most már jó lesz a körutat odabent is megkezdeni, mert az valamivel több időt kiván.

Az országos fegyház egy hatalmas kiterjedésű, nagy, két emeletes épület. Egyszerű akár a kaszárnya s komor, mint a börtön. Hiszen valósággal az, még pedig a legko- ruorabb börtön Magyarországon, mert itt találkoznak mindazok, kik a bukott angyalok örvényébe zuhantak.

A szomorú ház eredetileg a paulinusok klastroma volt. A szerzet feloszlatása után mindenféle czélnak szemlélték ki, végre, — 1856 ban állami (egyháznak alakították, akkor épült a váczi, munkácsi és illa- vai országos fegyház is.

A bejáratnál óriási tolongásban iparkodott a nép a fegyház folyosójára jutni, hol a testvérek mindenféle szent keresztecskéket, szentképeket, olvasókat, apró emlékérmeket s a rab- nők által készített virágokat árusítanak. — Minden márianosztrai bucsiis azon van, hogy a tisztelt testvérek által árusított apró emlékekből részint magának, részint övéinek összevásárolgasson. Nagy hát a sokadalom s óriási a kereset.

De a folyosó két oldalt már erős vasajtókkal van elzárva, melyen túl csakis engedély mellett lehet eljutni.

A szomorú palota miuden ablaka kivül- belül erősen meg vau vasalva. Az összes ajtók vert vaslemezből vagy vasléczekből vannak készítve. A kulcsokat a testvérek s az igazgatóság kezelik és Őrzik.

A fegyház irodája csak amolyan közönséges irodaszoba azokkal az unalmas irodai bútorokkal, mint már mindenfelé az irodák. Csakhogy nincs több olyan tartalmú irodai szekrény több széles az országban, a milyen a máriauostrai fogházigazgatósági iroda szekrénye.

Ott vau a bukott angyalok lajstroma.

Ott van az elkövetett bűnök szörnyű sora.

Ott vau az Ítélet szigorú szava.

Ott van az a szomorú statisztika, mely megállítja néhány pillanatra a szív dobogását s fájdalommal tölti el lelkünket.

Abból a lajstromból olvassa ki az igazgató a bűnös nő fogságának idejét s abba a lajstromba jegyzi be egyforma fekete tintával, mikor szabadult ki a busz esztendőre elitéit férjgyilkos asszony, vagy mikor balt meg az a rabnő, a kit fiatal menyecskének hoztak be a szomorú falak közé s a ki élethossziglan való börtönre volt ítélve. Nagy bűnt követett el. Megölte az urát s az ura gyermekét. O határozta meg annak a borzasztó szónak a terjedelmét, hogy élethosz- sziglan, Meghalt megtölt fényű szemekkel, fehér hajjal, barázdás arczczal és meggör- nyedt vállal. . .

És abból a szomorú lajstromból olvastam ki azt a hihetetlen számot, bogy a komor fegyház falai között több mint négyszáz rabnő lakik.

Négyszáz rabuő . . . Négyszáz bukott angyal, aki a helyett hogy boldogított volna, vérben dolgozott, bűnben járt s vétekben bukott el.

Az agg igazgató kivette íróasztala fiókjából a kulcsokat s szomorú mosolylyal intett, hogy most már mehetünk mulatni a£ fegy; áz titokzatos börtöneibe.

A folyosó első vasajtaja nagy könnyed—£ séggel tárult föl. Benn voltunk a bukottij angyalok szomorú birodalmában.

Dr. KŐRŐSY LÁSZLÓ.

— A hirdetések haszna. Egy uewyorki ij| lapot megkérdezett egyik előfizetője, vájjon m vau-e baszna a hirdetésnek ; mire a lap a c következő választ adta: „Az újság hirdetés eó haszna az emberi nem egy sajátságán alap—q szik. Kérdezzétek meg az egész világot és só mindenekelőtt Amerika kereskedőit és őkáö azt fogják felelni, hogy nincs igaza, ha ta— gadja az auuoueeok hasznát. A „New-Yorküh Herald“ egyetlen egy vasárnapi számában —•— a tavaszi és őszi évad idején —- tiz ezerig; dollárig van hirdetés és sokszor meg euuéllót többet is bevesznek. Hiszi-e ön tehát, hogyyg azok kik hirdetnek, elég naivok, hogy ilyyli módon költsék pénzeiket, — ha csak nemim hozna ne«ik milliókat. Paris egyik legna — c gy obi) kereskedő háza az ismételt hirdetés só, haszna felől következőleg nyilatkozott: „AzxA első beiktatás figyelmet nem gerjeszt ; an másodikat észreveszik, de nem olvassák ;; j| olvassák a harmadikat, de elfelejtik ; a ne—at gyediknél már érdeklődnek az ár iránt: azsc ötödikről tudósítják az aszonyt ; a hatodik :: j| ,Jó volna megvenni a hetedik beiktatás—

su) uál meg is veszik.