Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 76. szám

76- szám.

Csütörtök, 1883. szeptember 20-án

Városi s megyei érdekeink közlönye.

Ja\

i EG JELENIK H ETENK INT KÉTSZER

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

égész évié...............................................ű irt —

fél évre.....................................................

negyedév re...............................................1

Egyes szám ára 7 kr.

kr.

0

SZERKESZTŐSÉG:

J^FALZ-HAZ ELSŐ EMELET hová a lop szellemi részét illető közlemények küldendők.

KIADÓHIVATAL:

SzÉCHENI-TÉR. ^,

hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttórhe szánt közlemények, elöli/,etési pénzek és reclamálások intézendők.

HIRDETÉSEK.

.HIVATALOS IIIIÍDKTKSKK :| MAHÁNHIItDlSTÉSlCK

1 szótól 100 szóig — fi t. 75 kr. J 00—200-ig . 1 „ 50 „

200—í’.OO-ig . 2 „ 25 „

liélyegdíj 30 kr.

inegál lapod-is szerint lehető legjHiányosabban közöltotuek.

NY 1 L'L’TÉR sora 20 rcr;

Rendőrségünknek.

Minden városban a sajtónak hivatasa a lakosok érdekei felett őrködni s e végből a rendőrségnek a lakosok kívánalmait tudomására adni. A helyi sajtó tehát nem mulasztja a rendőrséget figyelmeztetni a rend és tisztaság fen tartására.

E& mindenütt úgy van és fog is lenni mindaddig, inig a rendőrség saját maga akaratából nem teljesiti kötelességeit.

Lapunkban már majdnem állandó ro vatot kell nyitnunk a rendőri figyelmeztetéseknek.

Szívesen megtettük, mivel a közönség érdekében az a kötelességünk.

Hja, de mit ér az, ha csak mi tesz- szilk meg mindég a felszólalást, mig a rendőrség mindég tétlenül éli túl a napot.

Mióta rendőreinket nógatjuk, egy s más dolog iránt figyelmüket felhívjuk, annak már jó sok ideje, hanem azért felszólalásunknak még semmi foganatja, mintha a rendőrségnek nem is lenne kötelessége felszólalásainkat figyelembe venni.

Hogyan s mikép lenne valami helyén S hogyan kell a várost tisztán s rendben tartani. Rendesen ez a fölszólald sok tartalma.

Ép azért szántuk rá magunkat, hogy rendőreinknek még egyszer tudomásul adjuk a nép, az adófizető lakó s- ság érdekeinek megóvására szánt felszólalásokat.

Régen volt, mikor a rendőrségnek mondtuk, hogy a gr. Forgách-téren lerakott gazt |takarittassa el. Jóakaratu lag figyelmeztettük, nem tette.

Jött aztán, hogy figyelmeztettük a Gráb.is hídja körül való térre, hol rra igyekezzenek, hogy ott minden tisztán tartassák.

E tekintetben sem történt intézkedés.

ügy látszik, hogy rendőreink vagy náthában szenvednek, vagy sohasem járnak azon hídon keresztül, mivel lehetetlen hinnünk, hogy valaki azon nem csak keresztül, de csak közel menjen hozzá, már is orrába csap azon uem épen kellomes szag, melyet az ottani lakosoknak belélegzeui úgyszólván kötelességük.

Egy sétáló azután felszólalt a koldusok rukouczátlankodásai ellen, kérvéu, hogy távoli Hassanak el a sétáló porondról.

E tekintetben az igaz, annyi tétetett, miszerint a koldusok ogyszer eltiltattak, hanem egy hétre rá megint írtját állták a sétáló közönségnek.

Előkerült a Simor János utcza tisztántartásának kérdése.

Daczára kétszeri felszólalásunknak, a szemét napról-napra nagyobb garmadákban nő s a bűz kiállhatat.lanná válik.

Figyelmeztetjük a rendőrséget, hogy a nyári évad elmúlt, tehát a szemetet hiába gyűjti, mivel gyümölcsöt nem fog érte kapni.

Figyelmeztettük továbbá a liévvizi rozzant hidra. Nem történt még mai napig a dologban semmi. Pedig ott nem c°ak a bid, hanem az árok is jó néven venne egy kis tisztítást, mert az valósággal úgy néz ki, mintha Piripócs, vagy más falu határában lenne, a hol a tisztaságra épen nem adnak semmit. Jött nemrégiben a kir. városi kisdunai lejárónak kikövezése iránti felszólalás. Erről azonban nem szólunk még semmit, hátha talán ideje korán, mig az esős idők a talajt teljesen föl nem áztatják, történik kellő intézkedés.

Felszólaltunk az éjjeli csendháborítók ellen, kik szigorúan lennének büntetendők.

Ez s még tudja az Isten hányféle haj van, a min segíteni a rendőrség feltétlen kötelessége lenne s a melynek nyomára saját magának kellene rájönnie, ne azt várni, hogy mindég mi hozzuk azt nyilvánosságra.

Az igaz, hogy szívesen közöljük a közérdekű panaszokat.

De mit mondanak aztán más városban, a hol majd minden számban olvasnak valamit, a mire a rendőrség figyelmét felhívjuk.

Bizonyára nem azt, hogy tetterős rendőrségünk van, liánom az ellenkezőt.

Föltett szándékunk minden nem helyes dolgot, vagy intézkedést, hanyagságot, melyet rendőrségünk elkövet, nyilvánosságra hozni, hogy így annál hamarább a megvalósulás stádiumába tereljük azon ügyet, melyet fölvetettünk.

Nem kötekedési szándékból szólalunk fel, hanem azért, mivel mi a, közönség nyilvános képviselői vagyunk.

Már pedig a rendőrség a közönségért van s nem megfordítva.

Pályaválasztás.

ii.

[Scli.A.] Képesség mellett az egyéni hajlam a legfontosabb tényező a pálya- választásnál. Ez óhajtásokból fejlődik és alapján semmi egyéb mint szokásos kívánat. Minthogy a gyermek fejlődésének első stádiumában mindent, mitj kiván és mire szüksége van, megnyer, j ó 11 aj I ásának ö n tevékeny ségo 11 ián y zi k,

miértis csak lassan nevelendő tehetségének felhasználására. Ezért nem lehet csodálni, hogy a legkorábbi hajlamok erre vagy ama pályára, nem egyebek, mint üres óhajtások és semmi módon nem fejeznek ki szándékot a tevékenységre. És mégis gyakran az első ger- jedolmek nem jelentőség nélküliek, gyakran fejlődnek ki szilárd s állandó hajlamokká. Ezek keletkezése példán alapszik és az utánzási ösztön érvényesül bennük1. A leány bábbal, konyha játékszerekkel, a' fin nádpaiipával való játéka, utánzás ; amaz mielőbb a konyhában gazdasszonykodui, ez lovagolni óhajt. Mit felnőttektől eredménynyel mivel ni látnak, azt magok megtenni óhajtják. Ebből látszik, bogy a íiyilvánulásánál, keletkezésénél sokat tesz a külső környezet hatása. Minél egyhangúbb ez, annál kevésbé fog a hajlam ingadozni: a falusi gyermek, ki nem ösmer várost, egyelőre semmi másra hajlammal nem bir mint a föld - mivelésre : neki otthonja, világa a falu, mely helyeken rendesen még a papot és tanítót sem véve ki, mindenki földműveléssel foglalkozik.

Do ha későbben a várost is különféle üzleteivel stb. megtanulja ismerni, legtöbb esetben hajlama már eléggé megszilárdult, hogyscm más életmódok szemlélése által megingatta tnék. A környezet befolyásából magyarázható meg azon jelenség is, hogy az ily tanulók leg- többnyire atyjuk pályáját választják, vagy pappá, vagy tanítóvá lesznok. Még ehhez járul az is, hogy a gyermek azon személyeket, kiknek hivatási foglalatosságát közelebbről ismerni megtanulta, tiszteli és szereti és ezen személyek iránti szeretete s tisztelete az általuk

As „Esztergom cs Vidéke“ tárcája.

Sírnom pzimáz mint cj-a&c>a-%

Két tárcza köziemén}'.

II.

Az uradalmak újjászervezése hosszú és nagy munka volt. A beruházások, építkezések iszonyú pénzbe kerültek. A marhaállományt nemcsak inegkétszerezui, hanem jobb, nemesebb fajjal kelle szaporítani is. A vetőmagvak megválasztása és változtatása is divatba jött, holott azelőtt mindegyik uradalom a saját terményét használta örök idők óta \etomagul.

Az eredmény csakhamar meglepő sikereket mutatott.

Mig Scitovszky azt a 6 szürke meklen- burgit, mely neki parádés lova volt 11,000 foriutou vásárolta, — Simor saját méneséből választja ki magának tüzes, szép lovait diszfogafa számára is! Mig Scitovszky kill-1 földről szállíttatott teheneket majorsága szá- ! mára, — a bajcsi csorda szebbuél-szebb fejős állatokkal látja el a prímás házi ma- jorát.

Mert hit Bajcs, ez a primási uradalmak közp on t j a, S i m o r j ö v e del m i* i ne k a r an y b á ny áj a. Húsz év előtt közönséges béreslakta puszta, — ma egy rendezett kis község templommal, pappal, iskolával községházával.

Közepéu áll a primási nyaraló. Nem valami fényes, kényelmes villa. A gazdatisztnek volt lakása egy emeletesre megfejelve, kényelmetlen beosztással, télen befüthetlen,

nyáron kihüthetlen szobákkal — ez Bajcs. Simor prímás Tivolija, mely kedvesebb neki mint Budapest palotái, korzója, sugár- útja.

Ide jár ő — piheuui.

Száu tás-vetéskor, gyapjú nyíráskor, szé- nakaszálláskor, aratás és csépiéskor, szüretkor napokat tölt ott Simor János, uem Miséivé, nem kényelmesen nyújtózkodva ruganyos pamlagokou !

Jaj annak az udvari papnak aki oly „szerencsés,“ hogy ő emineucziája magával viszi Bajosra. Mert hát az udvari papnak az ő tisztje úgy hozza magával, hogy miudig ott legyen kegyelmes ura oldala mellett.

— Ez pedig keserves egy állapot — Bajoson.

Mert kora hajnalban, mikor a nap még alig pity maliik s az ispán ur kényelmesen pihen puha ágyában, a béres pedig eteti a „jószágot“ — a harmatos, nyirkos friss szántáson már ott járkál ő emineucziája. Eső, köd, hideg, meleg, ebben őt nem akadályozza.

Reverendáját két marokra kapva, járja be a határt oly gyorsasággal, mely bármely dij koszorús versenygyaloglónak is becsületére válnék. Jámbor udvari papja, csak úgy libegve baktat utána. Mikor már a fele pusztát bejárta, ijedve veszi észre az „i-j»;i> u. “ — hogy nini ő herczegsége már megelőzte őt a — fölkelésben.

És mégis mire 7 órára kerül az idő, reggelizett is, s azou gondolkozik, vájjon ménesét ué^ze-e most meg, vagy nagyszerű gulyájához tegyen egy kis „sétát.“

Vendégeit, akik ezen „nyaralójában“ is fölkeresik, szives vendégszeretettel fogadja,

és nemével a büszkeségnek mutogatja meg maga mindenét ennek a valóban miutagaz- daságnak. Szüretkor pedig maga jár a sző- lőbarázdákbau, és maga metszi a fürtös szol- löket vendégei számára.

Ezt a nemeseu demokratikus vonását ő eminencziájáuák már sokau elismeréssel említették !

Ilveu gazdászuál aztán nem feltűnő, ha miudeu lelhető szükségleteit saját uradalmaiból födözi. Méltán is dicsekszik tehát Ő emineucziája az ő cétényi borával, mert oly kitűnő asztali bora ebben az országban alig van még valakinek. Vendégei szívesebben is iszszák, mint a nagyobb alkalmakkor dur- rogtatniszokott frauczia pezsgőjét, melyre egy kis frauczia grammatika ugyancsak r. férne.

Az erdészet terén is fényes eredményekkel dicsekedhetik Simor János. Az 1874-iki bécsi világkiállításon az esztergomi érsekség erdészete által kiállított gyönyörű fa-példányok feltűnést keltettek.

A gazdászat összes ágát felkaroló ily értelmes tevékenység fiuaucziális tekintetbeu roppant jövedelmeket eredményezett.

Simor Jánosnak évi jövedelmét apodikti- Iíus bizonyossággal lehetetlen megállapítani. De hogy az háromszor is nagyobb, mint azt Springer (Statistik d. Osten*. Kaiserstaates) ,1844-ben tette, az bizonyos.

Springer ugyanis az esztergemi érseknek évi jövedelmét 450,000 foriutra tette. Ámde ennyi pénzt behoz a prímásnak maga a gyapjú meg a repczetermés is ! És ennél a pénzösszegnél többre rúg csak azon kiadások összege is, melyet Simor prímás naponta saját házipénztárából tesz adakozásiing folyó vá !

Nem túlzás ha mondjuk, hogy ő eminen- cziájának napi adakozása egyre-másra meghalad egy ezer forintot ! Valami fényes asztalt ugyan nem tart, ruhára és egyéb luxusra sem költ, ueki magának abszolúte semmi igénye nincsen. Még csak nem is dohányzik. Kiadásai mégis mesés összegre rúgnak. Azalatt a 15 év alatt, hogy a primási széken ül, alapítványait, építkezéseit, papokra tanítókra, közczélokra tett adakozásait, képekre, köuyvekre, templomi ékszerekre, mii- vésziségekre tett kiadásait egybevéve — kiadott legkevesebb 15 miílió forintot. Tehát évenként 1 mi diót !

Mert van ám Simor prímásnak egy rejtett zsákja is. ahova óévenként iszonya összeget helyez el — primási utódai számára. Ez a zsák az — augolbauk !

0 emineucziája előre gondoskodva azon eshetőségről, hogy a papi javakat Magyar- országon is az állam elveszi. — bogy a haza főpapja minden között rangjához és állásához illő jövedelemmel bírjon, oly összegű alapítványt helyezel az angolbankban, melynek kamatai független és fényes állást biztosítanak primási utódainak !

Mig azonban közczélokra, kulturális, egyházi és egyéb dolgokra tett adakozásai nyilvánosságra jutnak, azokról az összegekről, melyek évenként vándorolnak Esztergomból az angolbankba, hallgat a krónika!

Mi se feszegessük hanem lássuk — mint készül ő eminenciája naponta az midién- cziára.

Déli 11 óra van. A primási palota fogadó termeinek előszobája teli van várakozókkal. Az ajtó megnyílik, az irodaigazgatö ur fejét bedugva azon s egy pillanat alatt szemlét