Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 74. szám
Esztergom, V. évfolyam. 74 szám. Csütörtök, 1883. szeptember 13-án Mi EG. IE LEN ne HETEN KI NT KÉTSZERI VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié .................................. . . G út — rf él évre..................................................... negyedévre ............................................... 1 Egyes szám ára 7 kr. no Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: j-VALZ-HÄZ ELSŐ EMELET hová n. lop szellőim vészét, illef.it közlemények kiihleinlíik. KIADÓ Hl VATAL: ^SzÉCH ENI-TÉR <35., hová a hivatalos s a magán hirdetésük, a, nyilflórhe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reel árnál ások intézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK : 1 szótól 100 szóig — írt. 7~> kr. 100—200-ig . 1 „ 00 „ 200—.000-ig . 2 „ 25 „ Itélyegdí.j ‘50 kr. ]\1 A G A N1111 í I) ETES10 K negáliapod.is szerint lehető ngjiitányosali han közöl tétnek. NY1 LITER sora 20 rcr. Szinibi/.ottság. ígéretünk beváltásául foglalkozunk mai vezércikkünkben az általunk fel vetett színi bizottság eszméjével. Sziuibizottság nélkül a színészet ügye Esztergomban mindig mostoha gyermek marad, színi bizottsággal a színészet ügye zöld ágra vergődik nálunk s a művelt közönség nem egy vegetáló, hanem egy biztosított jóféle társulattal fog mindig szemben állani. Két kérdést kell fölvetnünk, mielőtt az eszme további fejtegetésébe bocsátkozhatnánk. Először is, mi a színi bizottság ? Másodszor, mi a sziuibizottság hivatása ? A sziuibizottság minden életrevaló városban egy olyan kis testület, melynek minden egyes tagja társadalmi befolyása által a színészet fölkarolására nézve közösen megállapított tenni valókat keresztül viszi. Elnöke rendesen a városi tanács egyik tevékeny lagja, hogy a bizottság befolyása és szavazata az első hatósági fórumnál biztosítva legyen. Tagjai a mi viszonyainkhoz képest részint a színészet iránt őszintén lelkesülő előkelő közönség tekintélyesebb állású uraiból, részint a helyi sajtó képviselőiből, részint a számbavehető ifjúság legtevékenyobb tagjaiból lennének szerezve. A bizottságot ilyenformán minden irányú kihatás, higgadtság és lelkesedés, megfontolás és buzgalom vezérelné. — Húsz tagnál többet nem is kellene választani. Már most mi volna e sziuibizottság j hivatása ? Első sorban is a legziláltabb viszonyokat rendezni. A szinészeti bizottság kétségkívül hivatva lesz a városunkba concurráló különféle társulatok közül a legkitűnőbbet kijelölni s annak érdekében minden megengedhető propagandát keresztül vinni. Az igazgatók kérvényei tehát véleményadás végett a s/.ini bízott ságboz kerülnek s így a sziuibizottság terjeszti föl a tanácshoz a koncessiót kérő okiratokat olyan ajánlattal, melyet a tanács végzéssé erősítene. Semmiféle városi tanács som ér rá a hazai szinó- szeti viszonyokat s a különféle színtársulatok gyarapodását vagy hanyatlását ovidentiábau tartani, holott a színi bizottságnak ez irányú hivatása a legelső tennivalók közé tartozik. Ha már a, bizottság pártfogásába vett egy olyan társulatot, mely ezt megérdemli, akkor hivatásának többi pontoznia egymásból következik. Mindenekelőtt egy kis tőke fölött kell rendelkeznie, a mi kezdetben bármi szerény is, de az eljárási költségek födözetére elégséges legyen. A tőke előte.elütésére a sziuibizottság okulva a boldogult műkedvelő társulat slendrián gazdálkodásából, különböző estélyek, adakozások és gyűjtések, valamint pártoló tagok járadékaiból befolyó összegeket venne számításba. A tőke gyarapítására minden színigazgató tartoznék egy-két előadást rendezni. A sziuibizottság főtörekvése lehetne e helyütt az, hogy különösen azokat nyerje meg adakozókul, kik különben színházba járni nem igen szoktak s igy direkt áldozatkészségre utalva | nincsenek. A rendelkezésre álló anyagi erőből már most egy tisztességes bel sej ü és külsejű nyári színházat kellene szerezni, hogy a társulat biztos és díjtalan hajlékot nyerne. Egyelőre, mondjuk, mert a szerencse kedvezéséből a sziuibizottság pénztára olyan gyarapodásnak is indulhat, hogy idővel föl 1 elletne vetni egy takaros állandó színház eszméjét is. Az arena mostani tulajdonosa némi nagylelkűség mellett eladásra átengedné az arejiát a szinibizottságnak s a. szinibi- zottság mint ideiglenes tulajdonnal belátása szerint rendelkeznék az épülettel, A sziuibizottság tehát másodsorban tisztességes és díjtalan helyiségről gondoskodnék. Már most harmadsorban következnék a tennivalók legnevezetosebbike. Megnyerni .azon forrásokat, melyekre eddig nem lehetett számi tani. A sziuibizottság saját kebléből egy kis hozzáértő bizottságot küld ki, mely a szín társulat igazgatójával s rendezőivel együttesen állapítja meg a beli műsort. Kettős előny származik abból. Először is nem lesz alkalmunk selejtes darabok miatt a színházat elkerülni, másodszor alkalmunk lesz revisiót gyakorolni olyan színmüvek fölött, melyek a vallást és morált érintik. A sziuibizottság ez irányú működése érdemessé tenné a bizottságot a főpapság támogatására, a város és megye némi sub ven fiújára, a virágzó pénzintézetek hozzájárulására s egyáltalán az egész müveit közönség bevonására. A kiterjedt pártfogás által a szinibi- zottság méltán fölvethetné az állandó színház eszméjét s utóbb bizoyyos sub- ventióban is részesíthetné a kitünőbb színtársulatot. Hogy a sziuibizottság minden egyes tagja a fölkarolt szili igazgatónak állandó közönséget biztosítani igyekszik, az igen természetes. — Ezek lennének nézeteink a szinibizottságróL nagy körvonalakban s ha, viszhangra találna. közlemény iink, örömmel bocsátkoznánk egyes részletek bővebb értelmezésébe is. Önzetlen egyetértés legyen a sziuibizottság atyja ! Le a regáléval. (B. J.) Becses lapjának f. é. 71. számában „Le a regáléval“ c/.iniü czikk jelent meg, melynek írója sok igazsággel s tárgyilagossággal igyekszik bebizonyítani a regalmonopol káros voltát, mint nyomasztó súlyt az iparra s kereskedelemre. Midőn én czikkiró úr nézetét s fejtegetéseit helyeselném s azt egész terjedelmében az intéző körök becses figyelmébe ajánlanám, nem mulaszthatom el, hogy az ügy bővebb megvilágítása végett tollat ne fogjak, kérvén az igen tisztelt szerkesztő urat miszerint b. lapjában soraim részére tért nyitni kegyeskedjék. 1 A pálinka regálé fontosságánál fogva megérdemli, bogy vele bővebben foglalkozzunk. Felismerte e tárgy fontosságát maga a törvényhozó testület is, hisz nem egyszer, hanoin több Ízben helyeztetett kilátásba a belilgyminister úr által a regálé ügyek országos rendezése, illetve megszüntetése, mert annak káros voltát az iparra s kereskedelemre egyaránt bénító hatását sokkal szakavatottabb, tapasztaltabb s országos tekintélyű egyének bizonyították be, kiderítvén még úgy pénzügyi, mint nemzetgazdasági, sőt társadalmi szempontból is a hátrányait. Ha mindezek daczára a regálé ügy Az „Eszteréi is Vidäke“ tárcája. A KÉPZELŐDÉSRŐL, Karczolat. Hol, hol nem, van egy óriás, mely időnek, embernek, istennek és természetnek ellenáll, mely daczárn, hogy folyton boflik, mindig egyenesen jár ; daczára, hogy folyton hazu- doz, mindig igazat mond ; rút és mégis legszebb a világon ; dőre és mégis sugárzik az isteni lehelettől ; hiába földhöz tapadt — az egekkel mérkőzik össze; azaz óriás durva, anyagi — és az isteni művészet legreme- kebb munkája. Csodálkozunk e különös óriáson, pedig minden perezben látjuk ; örökkön velünk jár! nekünk beszél világ gyűlöletéről ; ember és világ csekélységéről ; szenvedésről, melyet csak ő tud érezni ; gyönyörről, örömről, melyet csak ő tud élvezni; szeretettül szerelemről, mely csak az ő keblén ég melegen, fényesen; igazságról, melyet hiába keres, üldöz a belésápadfc tudós. És regé1 nekünk a természetről. — Mi a természet illata, szinej pompája, nagysága, dicsősége, — az ő álmaihoz képest ? és mi volna az óriás álma nélkül ? És ki fenségesebb ? Az ég, az isten-e, vagy az óriás lelke, mely e semmin csüggni, benne hinni tud ? . . . 0 még mit mindent regél nekünk ez az óriás! Es mi nem nevetünk bűhó beszédein ; mi hiszünk benne, gyönyŐrködünk rajta, csodáljuk nagyszerűségét, meri ez az óriás, mindéig ember maga-magának. Általános vonása, jelleme egész nemünknek ; minden más, a mit természetűek ue- v ez fiuk, csak második bennünk. Él az ősz tudósban ép úgy mint oktalanságban ; a szerelmes lányka és a szívtelenség benne érintkeznek ; a vallásos lélek, és a it.etleuség egyforma túlzással neveli azt bűnné ; erény és vétek-, szerénység és gőg-, bátorság és nyúl szív-, tréfa és mogorvaság, — minden ennek a bálványnak üldözi k. Néha mag, melyből virág fakad ; sokszor penész, mely lassan, lassan elöli az életet és élve csak maga marad. Olykor hernyó, mely selyemre válik ; leggyakrabban moly, mely a legnehezebb selymen is keresztül töri magát. Önérzetnek hívjuk — csupa képzelődésből ! Önérzettel csupán képzelődésnek kihatjuk . . . Nekünk paradicsom, telve illatos és mérges virággal ; de.az illat csalfa és múló, igaz és tartós csak mérge. Hogy szebbet, vakítóbbat képzelni se tudjunk, saját magunkba ültette azt végzetünk, lelkünk kellő közepére. Mentül közelebb esünk Ádám papához a tudatlanságban, nuuál édesebb e paradicsom; igy például legédesebb a tiszteletbeli megyei aljegyzőnek és az urasági inasnak. — Mentül inkább távolodunk tőle, annál közeiéi)!) jutunk Sokrateszhez, a világ legképze- ló'dőbb bölcséhez, ki mindent tudott és azt képzelte, hogy semmit sem tud. S végtelenbe nyúló lajtorján minden foknak nevet adott a képzelődő ember. —Törekvés, ábránd, remény, bizalom, bit, nagyra vágyás, önérzet — és ezernyi egyéb fok, melyen hol fel, hol alá kerülünk, sokszor kisiklunk, sokszor nyakunkat szegjük, sőt néha egy jó darabra el is jutunk, amikor- aztán a nevek változnak. Tűnődés, tépelő- dés, gondolkodás, szenvedés, csalódás és kétségbeesés itt a fokok — a szürke színtől a feketéig. — A színek káprázata már nem vakít ; fényük él — elvégezi bódit.ó erejét. Legveszedelmesebb kígyója e paradicsomnak a társadalom, mert nem hogy elűzne belőle, de sőt gonosz varázsával hálóz beléje. A társadalom sok előnyt, de sokkal több hibát olvaszt természetünkbe. — Képzelődésre is az kapat bennünket. Ritkán tudunk és nagy ritkán merünk egy a mással őszinték leuui. — Nem szeretet ez, melyre a szeutirás — nem kímélet, melyre szivünk tanít. Közönyösek, sőt jobbára rosszakarók vagyunk a világgal szemben és lerontanánk mindent, hogy bálványunkat, magunkat e romok tetejére emelhetnők. De nem mondunk egy a másnak igazat; meghagyjuk egymást a homályban ; mert jó magunk félünk legjobban az igaztól, a világosságtól. Építgetünk egy a más bálványán, mert kétségbeesnénk, ha a magunké szertetörnék, vagy tán — elpárologna ! És igy örökkön szépet és jót hallva magunkról, szépnek és jóuak érezve magunkat., akadhat-e ember, ki e hódító, vakító — őriiltes álmodozásból félrebeszélhetne ? Kineveljük, sajnáljuk ■— vagy ha néha nagyon is igazat talál mondani, haragszunk rája, megvetjük, meggyülöljíik és nincs Őrültség, melynek dühe keserűbb, fájdalma mélyebb, kitörése szánalmasabb. Elkeseredettebb harezot sem istenért sem hazáért nem vívunk, mint e magunk bálványáért! És mennyi salakja, mennyi iszapja van e harezuak ? ! Méreg és dacz, gőg és türelmetlenség, erőszak és érzékenység ritkán látott kisértetei volnának életünknek — képzelődés nélkül. Sisifusi teher ez pályánkon, melyet csak a szokás könnyít. Számtalanszor, ha nem tudjuk mért szakad le keblünkről a nehéz sóhaj ; ha nem tudunk nevet adui bánatunk na k, sőt gyakran halál vágyunknak—számtalanszor felelhetünk rá ezzel a borzasztó szóval. — Képzelődés ! Szabadulnunk nem lehet tőle ; ezt tanuljuk és látjuk azoktól, kik legjobban szeretnek ; ezt lélegezzük be ; vágyunk, örömünk, dicsőségünk, de boldogságunk is szorosan függ véle össze. Hiányában nemesebbek és nagyobbak, de talán szerencsétlenek volnánk ! . . . ,,És a kivételek ?*‘ — kérdi türelmes barátnőm e halvány kép olvastán. , . — Ön és én ! A többi mind mind — csupa én és ön ! KORMOS ZSIGMOND. tj' ezdeíieo operatic. (Táreza a kórházból.) Egy bosszú szalagé nagy szalmukalapes leány érkezett a napokban nagyon bosszú útról Esztergomba.