Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 72. szám

A bizottságnak hivatalból tagjai :Dr. Hetei Antal fő- és ilr. Földváry István alügyész. II. Péiizílí^yi bizottság. Elnöke a polgármester. Jegyzője a főjegyző. Tagjai Burány János, Brenner József, Brulsy János. gr. Csáky Károly, Dóczy Ferenc/ és Antal, Frey Fereucz, Horváth Mihály, Kann János, Kubovics Ignác/. Lieb József, Marosi József, Maliua Lajos, Stern Márk, Sehönbeck Imre. Hivatalból tagjai : a pénztárnok, a szám­vevő, a fő- és alügyész. III. Tanügyi bizottság. Elnöke a polgármester. Jegyzőjét maga választja, Tagjai : Bmtsy János, Bors Mihály, gr. Csáky Károly, dr. Feichtinger Sándor, Fe- renczy Jákó, Hiibsclil Sándor, Hulinyi Péter, Kaan János, Kovács Albert, Mnjor János, Niedeimanu József, Obermayer György. IV. Gazdasági bizottság. Elnöke a gazdasági tanácsos. Tagjai : Cserép Ignácz, Forster János, Horváth Mihály, Kollár Antal, Király Sán­dor, Kubovics Ignácz, Kiss István, Lieb Jó­zsef, Muráthi József, Meszes Fereucz, Nagy Ferenc/, Nagy János, Szálkái Tóth Fereucz, Szóda Mihály, Yiszolai János. Hivatalból tagjai : az erdőmester s a városgazda. V. Kórházi bizottság. Elnöke és előadója a tanácsnok. Tagjai Brunner Ferenc/, gr. Csáky Ká­roly, Dudás János, dr. Feichtinger Sándor, Hulinyi Péter, Hübschl Antal, Helcz János, Kiffer Mihály, Niedermann József, Platz Mátyás. VI. Építészeti bizottság. Elnöke a gazdasági tanácsnok. Tagjai: Dr. Feichtinger Sándor, Fraeukel Mór. Fekete Pál, Grósz Fereucz, Grósz Antal, Kiss János. Ma gyári László, Mayer István, Sarlay Ede, Tóth Imre. Hivatalból tagja a mérnök. VII, Közegészségügyi bizottság. Elnöke a kapitány. Tagjai : dr. Feichtinger Sándor, Gogola Fereucz, Hübschl Antal, Hulinyi Péter, Hofbauer Fereucz, Homiczky Fereucz, Kol­lár István, Milánovits Antal, Prokop János, Stróbl János öreg, Séuyi Fereucz, Szabó Fereucz, Schindler János. VIII. Iskolaszék. Elnöke a polgármester. Helyettes elnöke: Gróf Csáky Károly. Tagjai : Bors Mihály, Bayer Ágoston, Brenner József. Ferenczy Jákó, dr. Feicb- tiuger Sándor, Havasi Imre, Hübschl Sán­dor, Kollár Antal, Kiinda Rezső,Kaán János, Marosi József, Major János, Obermayer György, Paul Sándor, ifj. Stróbl János. Szabó Rácz József, Tóth Majo«- János. IX. Ellenőrző bizottság. Elnöke : Maliua Lajos. Tagjai : Brenner József, Dóczy Autal. Kollár Antal, Marosi József, Szabó Alajos, Walcb Mátyás. X. Erdészeti bizottság. Elnöke a tanácsnok. Tagjai: Forster János. Horváth Mihály, az orvosság ellen, mert elveszi álmát, kü­lönben egyforma rosszul érzi magát. — Nem tart már soká nagyságos uram — liörgi szomorú meggyőződéssel. A szegény öreg másnap reggel csaku­gyan a halottak kamrájában feküdt. Olyan gyógyszert adott be neki egyetlen gyógyító orvosa, a halál, hogy nem fog már panasz­kodni többet álmatlanság elleu. Az a hosszú álom, azaz örök álom annál a szegény öreg embernél is csak azt jelenti, a mit drága ravatalokon, fényes sírboltokban és pazar fényű temetéseknél jelent. Csakhogy ott né­mán és olcsón, itt pedig pompás és drága komédiával adják át a földnek. Egy hatalmas athléta ágya elé érünk. Csi­nos feketeszemtí, feketebaj szu kőbányabeli munkás, a ki munka közben csonttörést szenvedett. Katonásan viselkedik, egyetlen vonás se árulja el, hogy szenved, pedig a be nem hegedő seb, mindig fájdalmas. Sokkal seiiümentálisabb az a szegény kő- íníves, a ki egy sarokban hánykolódik. Tü­relmetlen tót ember, aki a napokban lezu­hant a vörös kereszt számára épü'ő kórház állásáról s a mellén érzékeny zúzódást szenvedett. Milyen nyugodtan hallgatta az a szegény szenvedő az orvosok biztatását, milyen há­lásan tekintett az ápoló testvérekre, mikor azt hallotta, hogy nemsokára felgyógyul. Sajátszerüen fogékony a beteg ember a biztatásra, nyomorultak és jómódúak egy­forma szivósággal ragaszkodnak az élethez s egyforma epedéssel vágynak vissza nyomo­rúságukba, vagy jólétükbe. Hiszen az egész­ség egyforma gazdaggá tesz mindenkit s a be­tegség egyforma koldusokat csinál bulőlüuk. Kollár Antal. Lieb József, Nozdroviczky Miklós, ör. Stróbl János, Szóda Imre. yVLIN DEN FÉLE A BÉCSI VILLAMOS KIÁLLÍTÁSRÓL. Vége. ITj találmány az izzófény, mely fel­találója a lángeszii Edison után Edisonfénynek is szokott mondatni. Ennek sokkal csekélyebb az erőssége és épen az is a czélja, hogy belső helyiségek, közönséges lakószobák vi­lágítására szolgáljon Ennél nem két külön szénpáleza, hanem csak egy darab ezérna vékony­ságú szénfonal van becsatolva a veze­tékbe, és ez jön heves izzásba ; ezen szén fonal aztán a különböző szorke- zetü lámpákban majd egyszer majd többszörösen meg van hajtva s min delikor egy légüres kis üveggömbbe van bezárva. Ezen kis lámpákat azután a legvál­tozatosabb foglalattal lehet ellátni,úgy hogy álló, függőlámpáknl vagy töme­gesen csillár alakban kaphatók. Ezen izzó fény volna tehát hivatva az eddigi gáz és olaj világot a közön­séges használatból kiszorítani ; és hogy ez lehetséges, bizonyítja Newyork, ahol már egész város részekbe egészen a gáz módjára be van vezetve. Mindegyik lámpának van egy kis csapja, a melynek egyszerű forgatásával majd eloltjuk, majd moggyujtjuk, úgy, hogy minden külön gyújtó készülék használata elesik. 1 Épen ebben rejlik az a nagy bizton­ság, a mely e lámpákat egyéb előnye­iket nem is tekintve, különösen tűz­veszélyes helyen, mint színpadon oly ajánlatossá teszi. Megjegyzem még, hogy bármiféle veszélytől, föltéve, hogy a berendezés lelkiismeretesen történt, tartani egy ál talán nem lehet. No de menjünk tovább e helyről,., a hol a fényt gyártják ; lva megszomjaz­tunk amott mérik az elektromos szóda­vizet, amelyet annál bátrabban lenyel­hetünk, mivel ugyis el lehetünk rá készülve, hogy ebédünk az épületbeli restauratióbau bizonyára igy lesz össze­állítva : Po tage ál’ Edison roti á te­lephone, pudding electrique stb. Este különböző szórakozások kínál­koznak ; igy a színházban, melynek ki­világítása ismeretlen akadályoknál fogva 1 eddigelé még nem superált, nagyitó Mégis sok szépnek kell lenni abban az élet­ben, amit mindnyájan annál inkább szeretünk, íueuuél közelebb állunk a megsemmisüléshez. Legalább ezt értettem meg egy nyöszörgő aggastyán utolsó vergődésébe 1 is. Vívódása nagyon fájdalmas volt s mégis remélt s mégis bízott, hogy nemsokára ő is sétálni fog a kórház lombos ákáczai alatt s nemso­kára ő is el fog csevegni mindenféle bo ó- ságről. a mi már a régi lábadozók termé­szete. Pedig a szegény öreget is megcsalta az a kék szemű csapodár leányka, a kit re­ménységnek hívnak s a ki mégis csak szí­vesebben simogatja meg lágy kacsóival az ifjúságot, mint az aggastyánokat. A kórház udvara elég csinos, csak több virág díszíthetné a parlagot. Hiszen a virág olyan gyógyszer ami az üdülőnek legjobban esik. Színe, pompája, illata és költészete olyan kedves, olyan gyógyító ! A könnyű betegek egyszerű kórházi kön­tösben sétálnak föl s alá, nyugodtak mikor reminiscent iákról beszélnek, nyugtalanok, mi­kor kiszabadulásuk kerül szóba. Valamennyien tudják, hogy mindenüket a jótékony ispitának köszönhetik s mégis fog­lyoknak érzik magukat, mikor az egészség ereje újra egyenessé idomítja alakjukat. Á halottas kamra patiense, természetesen a legcsöndesebbek. Azok már nem tudnak sem panaszkodni sem nyugtalankodni. Olyan némák mint a sir, mely egyszerű gyásszal fogadja be őket. Van egy szomorú szoba mely nagyon ha­sonló a börtönhöz. Ritkán nyitják ki az aj­taját, mert aki oda kerül, annak az értel­me beleg, az a dühöngő őrültekhez tartozik. üvegen mindéi!féle csodadolgokat mu fogatnak százmilliós nagyítással, no de ezt egyebütt is lehetett már látni. A telefónkamrákhoz őrülten tolongnak az emberek, s őzen igen kétes élvezetért órákig is szorongnak csakhogy ogy pár perczig holmi zümmögést hallhassanak. Kétesnek azért mondtam ezen műél­vezetet — par distance, —- mert ha valaki bemegyon az operaház előcsar­nokába ugyananyit hall, mintha a te­lefont szorítja füleihez még pedig in­gyen. A sokféle érdekes s kivált hölgye két érdeklő apróság közül felemi ittlé­téin a villamos varrógépet, melyet egy igen csinos északnémet kisasszny mu­togat, ki ha székére leül, megindul, ha fölkel megáll ; egyúttal egy kis le­gyező is forgásba jő s hűsíti a var­rónőt. Az egésznek az ára, legyező nélkül 125 frt ahová azonban a fen- tartás költségei nincsenek bele számítva. Akadnak bámulói a villamos főzőkészü­léknek is, — a mi különben nem nagy újság — valamint a villamos fürdő­kádnak, melybe a vizet villamárammal melegítik. Azonban ugy hiszem, hogy úgy a villamos théa mint fürdő közön­séges halandónak igen költséges élve­zetek volnának. — Nőm rossz gondo­lat — tréfának —- a villamos kocsi sein, melynek lámpái villám íéuynyol lápláltatnak s oly természetű, hogy rögtön elárulja ha más ül rája minta gazdája, azáltal, hogy egy csengetyü- k észül ók mozgásbajőn, amelynek elhall­gattatása csak az illető birtokos titka. Sokan nézik a villamos vnggonokat is; özek közül egy villamos vasúti kocsi, a másik kettő pedig közönséges vasúti kocsi, melyben a világítás akku­mulátorokkal történik. Ha már kimondtam a szót röviden elmondom erről is, hogy az mi. Akkumulátorunk hijják az olyan ké­szüléket, mely a villamosság gyűjtésére, föl halmozására szolgál, úgy, hogy az ekként raktározott villamosságot kívánt helyen és időben felhasználni lehessen, A villamosságnak a közéletben való átalános elterjedését épen az ilyen akku­mulátorok segítségével remélik elérhetni. Ugyanis egy központi állomáson meg­töltik a kisebb nagyobb akkumulátort villamossággal, ezt aztán elviszik oda a hol használni kívánják, s ha elfo­gyott belőle a villamos erő egy friss töltésűvel kicserélik ép ugy, mint szoktuk ezt tenni a szóda viz üve­gekkel. Ma még nem érkezett el ugyan ezen idő, do hogy előbb utóbb bekövetkezik a perez amikor lesz elektromos, ma még alig sejthető átalakulásokat fog előidézni nemcsak a közgazdasági, ha­nem magában a társ dalmi életrendben is : annak egyik legfényesebb bizonyí­téka épen ezmi kiállítás, moly hmosfc hódítja meg a hitetlenek és kételkedők százezreit. Ekkert Antal. Gazdasági levél. (Tanya-bérrendszer és aj kivándorlás.) V. Gondoljuk el most, hogy egy ily banknak kötelezettségei közé tartozik: minden birtokot a melyet bérbe bir, tanya b é r r e n d s e r t életbe lép­tetni ; az illető tanya-bérlőket a gazda- szatban részint a haszonbéri szerződés, részint a felügyelő gazdasági vándor tanár által oly észszerű gazdálkodási rendszerbe szorítani, mint a minő a tudomány követelményeinek, a helyi viszonyokhoz mérten leginkább megfe­lelne Ha a pénzintézetnek vau egy| pár lelkiösmeretes szakembere, a mely min­den ilyen bérbe adandó egyes objectu- mot, tanulmányoz és gazdasági rendszerét megállapítja, ugy az egész eljárás ko­rántsem oly nehézkes, mint a minőnek talán némelyek állítani szeretnék. A jó orgánumoknak a központban kell Jenniök. Van hála Istennők Magyarországon elég művelt s df-rék gazdatiszt és olyan ember, a ki gazdászati tudományával nem csupán saját kenyér kereseti érde­kének, de az ország gazdászati gyara­podásának — tehát egy magasabb esz­mének — a közérdeknek is képes és hajlandó megfelelni. Ezek lennének legfőbb és legfonto­sabb tényezői az intézménynek, melynek hitel nyújtása ezek nélkül, a mezőgaz- dászatou nem lendítene semmit. A most említetteken kívül hasonló fontos szerep jutna az exponáló gazda­sági vándortanároknál, a kiknek ösztön­zésére ki lehetne kötni, hogy az albér­lők a haszonbérnek egy minimális részo (pl. minden 100. keresztből 1) termé­szetben fizessék. A vándor tanároknak az állam által nyújtott fix fizetésen kívül, ezen ter­mékek is részét képezvén, jövedelmük azon mérvben növekednék, a minőben működésüknek eredményei sikeresebbek lennének. Egy másik helyiség u kósza és ezéda leá­nyok számára vau föntartva. Rendesen igen népes szokott lenni, csakhogy a múltkor a kórház hátsó alacsony kerítésén keresztül mindannyian megillantak. Hogy a lyukas bálót ki kell tatarozni, azt az illető hatósági uraknak fölösleges mondanom. Igen kellemesen és lélekemelőén hat a szemlélőre a kórház kápolnája is, hol a test­vérek gyöugéd keze a megváltó sebeit virá­gokkal Hinti be. Mikor az az áhitatos kis tornyócska a kápolna ormán siránkozó szavú lélekharang­jával megszólal, szánjunk akkor a megem­lékezés, meg a részvét sóhajából valamit azoknak, a kiket senki se sirat meg ! A haldokló ember között nincs különbség. Egyformán tragicus és megrendítő végső küzdelem az, a mit utoljára harczolunk. Csak a bölcső meg a ravatal pompája tesz különbséget köztünk. A jó létben ringó bölcső gondatlanságra nevel, a fényes rava­tal számtevővé és jelentékennyé teszi éle­tünk csillagának lehullását. Nem szerencsétlen csillagzat alatt szü’et- tek azok, akik abba a csöndes házba kerül­tek, hol szeretet és gondos ápolás veszi körül. Mert ott juthat csak eszökbe az a szomorú gondolat, hogy mennyire elhagyot­tak és nyomorultak leimének akkor, ha a humanismus hajlékot nem emel s a szere­tet és önfeláldozás menedéket nem nyújt nekik az elveszett legfőbb kincs, az egészség visszanyerésére. Jómódú és nemesszivü esztergomi embe­rek ! Ne feledkezzetek meg a szegények és elhagyottak végső menedékéről ! > AUCUN. További teendői e banknak vízi és szárazföldi utak, csatornák, építési vál­lalatának fi n an c i r ozása, ta 1 aj j a v i tások - hoz, mezőgazdasági ipar vállalatokhoz keresett kölcsönöknek nyújtása, gazdá- szattal foglalkozó magán egyének részére < való hitel nyújtás, legyenek azok föld- birtokosok vagy bérlők. A bank követeléseinek behajtása az : állami adók mintájára történnék s ily j képpenelsőbbséggel bírna, minden egyóbb t követelés felett. Követelésének biztosítékául az illető l birtokos, vagy haszonbérlő birtokának i haszonélvezeti joga. szolgálna ugy, hogy y ha az évi törlesztési részleteit nem a fizetné, a banknak minden további po- •< reskedós nélkül joga nyílik a birtoknak >1, kezelésére, bérbe vétele vagy bérbea- -j dására mindaddig mig követelései ki- -i egyenlítve nem lennének. A bank, melynek élén országos ca- -j; pacitások állanának s mely elegendő oi tőkével rendelkeznék, olyan lenne, mint Jn ogy jó gazda és egy jó barát, a ki ij elhanyagolt gazdaságunkat szedné ismét dó rendbe, nőm csak bölcs tanácsával és po üdvös beloavatkozásával, de pénzbeli ifi kölcsön nyújtásával is. A külföldön, hol temérdek tőke o>| hever elhelyezés nélkül, lesve a kínál- -j/, kozó alkalmat, hol biztos elhelyezésre,o-j:

Next

/
Thumbnails
Contents