Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 71. szám

Esztergom, V. évfolyam. __ ___ 71- szám.__________^______Vasárnap, 1883. szeptember 2-án

f

V

árosi s megyei érdekeink közlönye.

yV\ EGJELEN1K HETENKINT KÉTSZER’.

VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI AR:

egész éne.............................................G

fél évre..........................................................3

negyedévre ......................................................... 1

Egyes szám ára 7 kr.

(Vt — l<r.

SZERKESZTŐSÉG:

J^FALZHAZ ELSŐ EMELET linvá n lap szellemi iészét, illető közlemények kiiMemlölr.

KIADÓHIVATAL:

SzéchbnI-tér 'jy,

linvií. a hivatalos s a magán liirdetések, a nyiltlórbe szállt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intózemlök.

HIRDETÉSEK.

hivat,w.os immrnísKK :

1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr ] 00—200-ig . J „ 50 „

200—rtoo-itr . 2 „ 25 „

Pélyegdíj 30 kr.

óIAúÁNIIIlíDETÉSEK

megállapodás szerint leliet.ö 1 égj ii tányosa lilém közöl te tnek.

NY 1 IjTTIÍR sora 20 iwv

Le a regáléval!

Ug'y hiszem, itt volna már az ideje, hogy azon szomorú állapot felett, a mely nálunk úgy kereskedelmünket, mint iparunkat végenyészettel fenyegeti, komolyabban gondolkoznánk és a kínálkozó alkalmat némi látszólagos áldozatok mellett se szalasszuk el, ha az olyan, hogy általa városunkban nagyobb forgalmat lehet előidézni és kereskedelmünket emelni.

Minthogy pedig a most napi renden levő regálé kérdés is olyan, a mely városunknak egy igen nevezetes és még a szomszéd megyékben is nagy hÍrben álló kereskedelmi czikkünket, a pálinkát, teljesen tőnkre tette, nem túlzók, ha azt inoudom, hogy a Duna tuisó vidékéről heti vásárra jövő közönséget felére leapasztotta.

Igaz, Esztergom a közlekedés akadá lyai miatt azt soha sem fogja elérni, hogy a túlsó vidékről a gabonát pia- ezuukra szállítsák, de éppen azért kell gondoskodnunk, hogy egy olyan áru- czikke, mint a törköly pálinka, a melyet tőlünk messze vidéken nem lehet megszerezni, ellensúlyozza azt, a mit a meg nem változtatható viszonyok súlyos csapásként reánk mértek.

Nem oly rég ideje még, hogy arra vissza emlékezni nem tudnánk, mikor nálunk a pálinka szabadon, minden megszorítás nélkül áruitatott. Akkor csak úgy . özönlött hozzánk a Duna túlsó részén messze vidékről jövő közönség a jó pálinkáért és a mellett, hogy már Esztergomba jött a vevő, minden más J szükségletét is itten födözte.

Mióta azonban a pálinka mérési jog 1

nak bérbeadása és a bérleti összeg magassága meg nem tűrik azt, hogy nálunk jó minőségű pálinkát lehessen átülni, még hozzá egész vidékünkön, hol a bérleti összeg mérsékeltebb versenyre is keltek ellenünk és ezen kitűnő .jövedelmű áru czikknek a vidékre kitor- jeszkedő eladását piaczunkról teljesen leszorították.

Igaz ugyan, hogy azért az esztergomi jóféle törköl pálinkának akad vevője, de csak nagybal és messze vidékre, a. honnan nem hoznak többet nálunk forgalomba néhány levélbélyegnél.

Minthogy a nagyban való eladás olyan természetű, hogy az csak nagyon nyomott árak mellett lehetséges és így kénytelen a pálinkafőző a termelőnek az anyag árát, az az a nyers törkölt és a borseprőt a lehetőségig leszorítani és pedig olyan az arány, hogy ma egy hectoliter nyers térkőiért kap a termelő 40—50 krt, mig az előtt, mikor a pálinka mérés szabad volt egy alvóért 1.20 krt is fizettek.

H;t már most csak igen közepes termést számit,nnk, vehetünk 80000 hcltr borra, a melynek 8000 liltr. törköle van 1 hcltrnál 1.50 kr különbözeted a mi már is 12000 forint különbözetet té szén. Hol van még a borseprő és azon óriási veszteség, a maly a regále bérbe adásit folytán kereskedelmünkre háramlik ?

Ezek után a kérdés megválaszolását a nagy közönségre bízom : szabad e egy városnak, melynek a közlekedés liiá nyábau semmi kereskedelme és ipara nincsen, egy specialitás product untát és pedig kitűnő törköl pálinkáját forgalomképtelenné tenni, azt a nevezetes esztergomi czikkof, a milyen messze vidéken nincseiu-és a mellyel igen rövid idő alatt piaczunknak régi jó hírnevét és látogatottságát — visszaszerezhetnénk.

Le a regáléval '

Oldjuk föl a regálé bérletet és no legyünk olyan szűkkeblliek, bogy a bérleti összegéit <lfojtsuk jólétünk egy giizdag forrását.

A bérleti összeg ma ugyan 6000 fit, de a közel jövőben csak 4000 frt lesz és ha ezen az utón tovább haladunk, három év múlva talán már csak 2000 frtra apadunk, a mellyel szemben a termelő közönségnek 12000 frtnyi vesztesége áll főn

J)e hol van azután még az a kiszámíthatatlan veszteség, a mi keroskedel műnket és iparunkat a fennálló bérleti viszony következtében sújtja ?

pNein egyéni érdek az, a mi eugem felszólalásra késztet, hanem azon őszinte és tiszta jó akarat, a mellyel városomnak tartozom, mert legbensőbb meg győződésem az, hogy tovább nem szabad tétlenül maradnunk és minden alkalmat fel kell használnunk arra, hogy az adózó közönség egy jelentékeny részének a megélhetésére méltó tért nyissunk, mert ez legfőbb kötelességünk.

Egy esztergomi polgár.

Mirtuságak

HAAS M. PÜSPÖK HAMVAIRA.

II.

Ha;is, mint a budapesti tankerület igazgatója nem azon buzgólkodott, hogy az iskolák elnémetesittessenek, hanem bogy a tanulók minél alaposabb okta- tásban részesitessenek. A német nyelv tanítása, ennek, mint tannyelvnek az

iskolákba való behozatala felsőbb helyről, egyenesen Bécsből volt előírva.— Haas soha nem törődött azzal, hogy a németesitési szabályzatok és lendeletek miként tartatnak meg, minden buzgalma odaterjedt, hogy képzett tanerők alkalmaztassanak a hatósága kerületébe eső iskolákban és hogy a tanférfiak minden buzgalmukat fejlesszék ki a növendékek alapos oktatásában.

A mely gymnasiumokban ő egyszer meggyőződést nyert, hogy alapos tanerők kellő buzgalommal vezetik az oktatást, ott ő még a felügyeleti jogot sem gyakorolta. Példaképen hivatkoz- hatom e tekintetben a kegyesrendiek gymnásiumaira. 0 a kegyesfondieket mint buzgó hazafiakat tisztelte és mint ki iinő tanerők előtt hajlott meg előttük.

A kegyesrendiek pesti főgymnasiu- mában magam is két éven hallgattam a felsőbb osztályokat az ötvenes évek derekán, épen azon években, hol egyik rendelet a másikat érte, hogy a lehető legtöbb tantárgy német nyelven adas- sék elő.

E lendeletek soha érvényre nem emelkedtek.

A pesti főgymnasium tanári karában oly elismert tekintélyek működtek, mint Horváth Cyrill, Somhegyi, Szepessy, Schirkhuber, Koczányi. Ily tanerőkkel szemben bizalmatlanságnak tekintette Haas a felügyeleti jogot gyakorolni és két éven keresztül, kivéve az érettségi vizsgálatok idejét, soha a gymna- siumban, annak daczára, hogy a szomszédságban lakott, nem mutatta magát, annál kevésbé sürgette a német nyelvet.

Egy alkalommal azonban mégis meg- kellett jelennie az előadásokon.

Kleeman osztály tanácsos a bécsi

Az „Esztergom bs Vidéke'Uárcija,

HIÁBA.

Hiába siratlak, hiába,

Másnak vagy te már a babája ; > Nem segit már a könny bajomon,

A karika gyűrű ujjadou.

Isten veled hűtlen csapodár,

Nem buli érted egy kőnyom se már, Nem buli érted se könny, se átok, Elfeledlek és — megbocsátok.

Elfeledlek, megbocsátok,

Majd én is egy mást találok,

A ki engem híven szeret,

Meg is sirat, el is temet.

LÁNYI ADOLÁR.

ELSŐ SZEMELEM.

(Olindo Querrini rajza.)

Előre bocsátom asszonyom, hogy Dante, Leopardi és sok más korai szerelmét teljesen értem. Igaz, hogy a gyermekkorban, vagy a serdülő ifjú korában, az ember nem szeret oly tökéletesen mint később; ez nem is lehetséges: de annyi bizonyos, hogy az ösztön, bármily határozatlanul és bensőség nélkül is, de a legtöbb ifjúban jó eleve mutatkozik.

Homályos, ismeretleu érdek nélküli, de szerelem. Halvány, de nem nappali fény, meleg de nem égető : — nevezhetjük bármiként is, de annyi bizonyos, hogy tiszta és igaz szerelem.

Később, mikor megjön a tapasztalás, mikor már a szívnek annyi apró részecskéi, — mint a juhok gyapjuszálai — feuakadtak a megtelt út tövisein : akkor kezd az

ember gondolni i szép múlt elemzésével, és akkor kezdi megérteni, bogy a halvány fény a szerelem hajnala volt, s hogy ama meleg éleszté az első szerelem tűzét.

Akkor értjük csak, hogy bensőnk története, — az érzelmek története, — ott kéz dődik.

Azt mondják, hogy az első szerelmet sohasem lehet elfeledni.

Nem keresem, bogy mi a véleménye kegyednek asszonyom e kérdés tekintetében : nem akarom tudni, de én magam részéről elfogadom és hiszem.

Éu például legelőször egv fényképbe lettem szerelmes ; és daczára annak, hogy azóta már sok idő eltelt, ha szemeimet becsukom, ina is ugv látom azt, mintha előttem volna ; ép úgy mint mikor az ember egy pillanatig a napba néz, és azután szemeit behunyja, előtte van a reczeliártya korongja.

Mily sajátságos hatást idéznek elő ezen emlékek, liu a valóság élénkségével, az. igaz színezettel, és hevével visszaidéztetnek.

— Járt e valaha hegyek közölt? Lassan emelkedik az ember s csodálja a kép nagyszerűségét. Az ég többnyire kobált kék, a hegyek pedig többnyire tengerzöldszint játszanak, de a sziliek ezen élénk benyomásai

közt tovább-tovább haladva, elérjük a kép középpontját ; ekkor meg kell fordulni, és előttünk lesz mindaz mit előbb nem láttunk, csakhogy megváltozva.

A hegyek, melyeken áthaladtunk nem bírnak többé ugyanazon látszattal, és szinuel ; a lapály azúrkék és viola sziubeu tűnik elő, az ég a láthatáron rózsasziut vesz fel, szóval, ami zöld volt, kék lesz, ami szürke volt, vöröses, ami pedig fény volt árnynyá válik.

így változik át a tárgyak külső látszata is az idő és helyhez képest, melyben szemléltetnek ; és igy öltenek az emlékezet szemei előtt az elmúlt dolgok is egészen más szint, mint a milyenek voltak valaha.

Azért van, hogy midőn az ember az élet valamely jelenetére visszagondol, homlokára iit, s azt mormogja magában :

— Milyen bolió voltam !

Azért van, bogy most midőn arra az arcz- képre gondolok, észre veszem, hogy szerelmes voltara ! Akkor nem tudtam.

*

Tíz, tizenegy éves koromban, egy in nézetben tartózkodtam, s nyugodtau hagytam tengni lomha testemet, télen a hideget, nyáron pedig a meleget tűrve, mint minden más jóravaló keresztény.

Bámulatos jó étvággyal ettem a spártai becsináltaí, és ki tudja mivel töltött szeletet ; ugrándoztam mint a bak kecske, ne vettem, mint egy bolond, és vajmi keveset tanultam.

Sőt azt hiszem semmit sem tanultain, mert már a Bellarmino Doctriuájára sem emlékezem, pedig azt hét enkint feltálalták.

Mindezt csak azért mondom el önnek asszo1 nyom, hogy meggyőzzem, miszerint éu nem voltam valami jeles ifjú, hanem egy pajkos gyermek mint a többi ; barátja a mulatságoknak, és ellensége Bellarminonak. Fisi- kailag magamnak éltem, s nem törődtem a többivel.

Nem ismertem a rosszat, tehát ártatlan valék ; mert hisz az ártatlanság, mely annyiszor büszkélkedve emlittetik, uera egyéb mint maga a szeut tudatlanság.

Az én intézetem — a Kamaldinok egy régi szerzete — alacsony czellák, kikéinlel- hetleu lépcsők, sötét titokzatos és gyakran befalazott ajtókhoz vezető folyosóknak labirintja volt.

ügy tűnt elé, mintha ez épület Radeliffe Anna által lett volna Hoffmann valamely személyisége számára tervezve. A pompás és csaknem barokk stylű nagy épület megélt, egy elhagyott kert terült el, telve mocsarakkal, gazzal benőtt utakkal, bolyhos parajjal, és csaknem érczszerüeu fénylő babérral.

A zárda falai sötét foltoktól tarkák, és salétrom jegeczektől fénylők valamik, s minden sarokból, a téglák megzöldiilt közeiből a penész és a nedves talaj fojtó szaga gőzölgőit ki. Ezen méla börtönben, a végtelen némaság, a félhomály és a vallásos szertartások közepette, a follebbvalók sötét tekinteteinek benyomása alatt, mindent lehetett várni, csak a vonzalmak és érzelmek egy még sarjadzó csiráját, a szív egy őszinte nyilatkozását sem.

Szibériában nem virágzanak * rózsák : hát még a pálmák !

Mindennek daczára a tisztelendő /árdafő- nök úr a nyári hónapokban kitárta felénk