Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 69. szám
Ha azon nagy bérlő, ki privát ozél- jaiia kizsákmányolja az áldott, előbb a kis gazda által oly gyöngéden ápolt talajt s a nyereséget zsebrerakja : az Ő boldogulásával a nemzeti jólét nem sokat emelkedik, de ha ő helyette azon bérbirtokon 4—500 tanya bérlő, mint jólétnek örvendő állampolgár zöldágra vergődik, az adóképesség fokozásánál a nemzeti vagyon is gyarapodni fog. Ily nagyobb mérvű tanyabérrendszert csak az állami — most alig jövedelmező — birtokokon lehet életbeléptetni, a mit egyesek netán magánbirtokaikon kies nyben tehetnek, az csak is az állam birtokokon levő állapotok utánzása lehet Azért az államnak megkezdeni s előre menni kell az ily tanyabérrend szernél ott a, hol az legszükségesebb a hol a körülmények legkedvezőbbeknek mutatkoznak. SZOBONYA BERTALAN. Emlékezzünk régiekről, E rovat alatt már több igen érdekes régibb kéziratot és ritkább nyomtatványt közöltünk, a mi a régi jő esztergomiak szokásaira, erkölcseire, életmódjául s egyáltalán a régi társadalomra érdekes adalékokat szolgáltat. Fölkértük olvasóinkat, hogy a kezük bon levő becsesebb régi kéziratokat s ritkább nyomtatványokat nekünk átengedni szíveskedjenek. Jsmétei j ü k kérésünket. Ez úttal Kubicza Terentius Uninról beküldőit közleményét adjuk ki rovatunkban. Az érdekes akroslichont Esz tergom vármegye egy coinissáriusa irta s a jól megőrzött kézirat után egész terjedelmében a következő : Dali mellyet Fő Méltóságú Rudnai és Divék újfalui Herczeg Rúd mii Sándor Urnák Magyar Hazánk Primássának Esztergomi Érseknek, Tekéntetes Nemes Esztergom Vármegye Örökös FŐ Ispánjainak, sat. Esztergomban 1820-dik Esztendei Pünkösd Havának 16-ik napjára, úgymint Szerentsés Beiktatására buzgó Tisztelettel szentelt és igaz Ha zafi indulattal énekeltt Riinely Ferentz Tettes Nemes Esztergom Vármegye Com- missariussa. * Oh vajha Lelkem úgymint az Apolló Lantjával, túl a Fellegek Útjain Jutván, az Égig fül vihetned Érdemit a Haza Bolts Fiának ! Virágh. hákba, — az én gyermekem a. csalódásig hasonlítana a meghalt leánykához. Mert azt mondják, annak is ilyen szőke haja volt s ilyen nagy kék szeme. — Az euyémuek is szőke haja vau s kék szemei, felelte a másik s halkan még hozzá tévé : Öli, az én kicsikém még sokkal szebb mint az övé. Aztán mély gondolatokba m érült. Lelkében iszouyu harcz keletkezett ; az anyai szeretet két különböző érzelme vívott együtt. Az egyik az önző anya szeretete volt, a másik az önfeláldozó anyáé. Az egyik érzelem azt mondatá véle : ne add oda ! Ki fogna ezentúl szeretni, ki fogná ártatlan mosolyával nyomorult életedet megédesiteui; s ha megöregszel ki fog eltartani, ki lesz beteg ágyad mellett, ki fogja majd be szemeidet. A másik szózat azt susogta: add oda! Mert gyermeked boldog lesz általa, nem fogja ösmerni a nyomort soha, tisztelni, becsülni, szeretni fogják, aranyos ágyacskában fog uludui, nem fog fázni, nem fog éhezni többet! De ekkor az önzés hangja ismét megszólalt. Igen ő boldog lesz, de te nyomorult maradsz s őt nem lesz szabad látnod soha. Nem lesz szabad gyermekednek nevezni többé. Ekkor szivébe nyilait a szereucsótleu anyának s mint egy őrült sikoltott fel : Nem 1 Nem adom oda gyermekemet 1 De amint tekintete a meztelen, elsová- nyodott kis tagokra esett, zokogásban tört ki ; a mellette iilő asszonyhoz furdalva alig hallható hangon suttogá : — Jöjjön ! vezessen engem oda. Talán az én kicsinyem is meg tetszik s el fogadjjjljon újra támad benned, Esztergom Hires Vára! T e küldötte Eg már aztat, kit szivünk régiül vára, Jer tehát. Siess Hazafi e Fö Papot Tisztelni, JV. által fogja az Isten szivünket vigasztalni fernes Hazánk Ertz Oszlopot azért emeljen néki. * * JJerc/.eg el jött. Kit óhajtva vártt a Széke üresen Esztergomban, minden vigad. Szomorúság már . [i (intsen. J^agyognak az Eő Érdemi, mint Csillagi az Égnek, Q.imere Ki valóságos és Tüköré Erköltsnek Gyengében és Korosban a Lélek meg fog ujulni. Esztergomnak minden Gyásza most végképpen *J [elmúlni. G ondos Fö Lelki Pásztorunk Édes Atyánk feg [lenni. * * JOnduáy Istennek valóságos küldött Áldássá, TJgyan Eö hoz uj Eletet Hazánkra kiki lássa, JJeli Istápja mind ennek, Szólhat arrul Hazánk VTe is búsúlj Magyar Nemzet ! mert Jó Pásztor [jött hozzánk \ Musák is Benne lelik ismét Parnasszusokat, Jeleket adott Erdély is erriil nékünk sokakat. * * Qándor ! Nesztor szerentsésen légy Te mindég ^ [előttünk ! A rany Gyöngyét a Hazának Tisztelhessük közüt[tünk, Vj agy Nevedet ditsírhesse szivünk, nyelvünk min- , [denkor, JJe magasztalni is fogja Érdemidet minden Kor. O rszágunknak, Szent Hitünknek Virágzása rajtad [áll. R agyogjon úgy : m int Te ragyogsz, inig végre [Istenhez száll. Heti levél. Az íirona megint üres, a kellemes színházi estéknek vége, nz élénk színtársulat elköltözött s a honnan annyi dalos madár szállott el mint tőlünk, ott közelebb járunk a télhez, mint a kikelethez. Törődjünk bele hát megint a minden? napi élet józan folyásába, a bel nem kívánnak lelkesedést, csak nyugalmas lél ok zést. A lólekzés, meg a lelkesedés egy anyától születőit szó s mégis milyen különböző mostohatestvér mind a kettő. Lelkesedni még akkor is kötelesség, mikor a 1 élekzők bárgyú mosollyal ilé! nek el érte és annál inkább, mennél szebb a théma. Az a bajunk nekünk jó esztergomi aktiak, hogy nálunk sokkal nagyobb a 1 élekzők, mint a lelkesedek száma. — Epeit azért kell máshonnan és másutt azt a tárgyat keresnünk, mellyel a lelkesedés lángját tápláljuk. Elhucsiiztnnk tőlük méltóan. Tap Soltunk és éljeneztünk erősen. Must már kezdjük meg a mindennapi, színműveket magunk közt előadni. Hiszen az életben úgy is mindannyian komédiások vagyunk, ha már kiemelkedtünk a statisták közül. Ki nagyobb, ki csekélyebb sikerrel játszik. Az élet komédiájának művészete a. következő : Jól felfogni a szerepet, áltatni magunkat talmi érzelmekkel, empodárkodni a csapodárokkal, nyájas- kodni ellenségekkel, megcsalni a csalót, hitegetni a hitegelőt, dicsérni az előkelő fogyatkozást, ócsárolni a paraszt erkölcsöt s a par ve n ü törekvéseit, mindenütt, gyöngédteleniil nyilatkozni leg- gyöngódebb érzelmekről, beleko nyoles- kedni mindabba, a mihez semmi közünk . . . ah egész az unalomig sok ilyen jellemző vonás gyülekezik össze előttem a mindennapi komédiákról, melyeket magunk Írunk és adunk elő s melyekbe nagyrészt magunk is bukunk bele. Hanem nekem még egy kis trónörökösről is meg kell emlékeznem, ha ugyan nem veszik a. portugallok felségsértésnek, hogy én az ő Dom Ped- rójukról egész tárczairói szabadalommal bátorkodom nyilatkozni. A szerdai bécsi hajó födélzele szokatlanul népes volt. Érdemjeles férfi mellek, feszes egyenruhák, ünnepélyes arezok vettek körül egy fiatal embert, a ki meglehetősen eJhizakoüva és elbizakodva szivogatta cigarettejét s látócsövét folyton egy szép kék szemű le ányra szögezte, kit a hajóhoz kísérlem A kövér fiatal emberek nagyrészt sovány szelleműek. Ilyen kövér fiatal embereknek hiszem én doni Peiro ő felségét, ki nemsokára boldogítani is fogja a szegény portugallokat. — Köszönjenek kéiein, ez a portugált királyfi ! Ezt szavalja ki egy öreg ur a hajóról. — Isten éltesse a portugált királyfit ! hanem mi már csak a magunk király fiának emeljük meg a kalapunkat ! — válaszolta valaki kívülről, a kinek ő felsége nem különben inpo- nált, mint nekem. A meggukkörözött szép kék szemű leányka csintalan mosollyal fordítja el fejét, ő felsége lebocsátja a látócsövet kedélyesen mosolyog, kövér kezév 1 zűrös ezombjára üt s mond valamit a legkivasaltnbb koblií portugall notabili- táslioz, a ki udvari szabály szerint min ják. Hisz ez is olyan szép szőke s olyan szép kék szemei vannak. A megszólított merően, megvetéssel nézett reá s keserű hangon mondá : — Nem hittem, hogy oly rossz szive van. Azt gondoltam, hogy jó anya s szereti gyermekét! Lássa, én is szegény vagyok, nagyon szegény. Koldulással keresem a mindennapi kenyeret, mert dolgozni sem mehetek tőle. Éhezem, nyomorgok én is e gyermekért s mégis annyira szeretem, hogy nem tudnék tőle megválni semmiért sem ! A másik szerencsétlen anya görcsös zokogásba tört ki s fuldokolva mondá: — És ón még is jobban szeretem az enyémet, mert én az ő boldogságáért — meg tudok válni tőle ! Oh anyai szív, a mély, igaz szeretetnek hány féle érzelme lakik benned ! S vájjon ki tudná megmondani, hogy a két anya közül melyik szerette jobban gyermekét ! ? BÁRTFAY RÓZA. A lelkem. Karczolat. A főváros egyik szállójának emeleti osztályát egy kora reggel nagy jajgatás veri fel mély álmából. — Jaj istenem ! ezért kellett nekem felhozni, lia elkésem sem megyek addig haza mig meg nem kerül ; egyetlenem, drágám, miért is mentem ki ? alig húztam ki a lábam a szobából, eltűnt. Jaj istenem ! jaj nekem. — Ne búsulj kedves nőm —biztató férje' — megkerül okvetlenül : a rendőrségnél bejelentjük különben sem mehetett ki e szállodából, miután nem tudja a járást. Itt a kocsi, menjünk, mert elkésünk a vasútról— Én menjek, inig meg nem kerül én lelkem ? azt nem teszem. — De n«kem mint államhivatalnokuak, a szabadságidőin ma lejárván, holnap máiéi kell foglalnom hivatali állásomat, tehát nem maradhatunk egy perezet sem tovább. — Nem bánom nem megyek, a kicsimet itt nem hagyom ; s oly szivreliatólag j aj - veszékel a szegény nő, oly aggasztódig tördeli kezecskéit, oly zokogva sir, hogy a mély álmukból felzavart vendégek haragu- vás helyett sajnálatuknak: adnak kifejezést. — Szegény nő elvesztette gyermekét ! Miért is hozta magával hanem tud rá vigyázni ? s több ily megjegyzések hallhatók. A nő csak kutat, ágyat, kanapé alját, siffont mindent megnéz, nincs sehol ; fut a harmadik emeletről le a földszintre a kapushoz, nem látta-e az ő kicsijét ? A kapustól vissza lakosztályába, kit elől utói talál, mindenkit megkérdez, semmi jó válasz. A cselédség minden egyes tagját előrántják, egyik sem tudja, egyik sem látta hová tűnt a szegény nő kedves drágája. A férj türelmetlenkedik, a bérkocsis a menetelre sürget, de hasztalan a nő folytonosan sir jajgat.-- Hagyj fel már, galambom, hasztalan kutatásoddal, majd előkerül, szól türelmét vesztve a férj, én intézkedem, hogy küldjék utánunk, s ezzel a szobaleányt előkiáltva bízza meg, hogy ha megkerül, ide meg ide küldje, előadja a szobalánynak, hogy a szegény Sárika névre hallgat. dig mosolyogni köteles, mikor ő felsége is mosolyogni móltóztatik. Dom Pedro tehát, a kis kedély őst nagyon pompásam játszotta néhány per- czig, mig végre Budapest felé indult a hatalmas hajó s a mi kedves királyfi vendégünk barátságosan köszö ügetett az üdvözlők felé. Isten éltesse ! Annyira benne vagyok kedves olvasóm a színi szemle stylusában, hogy szinte eszembe se jutnak olyan dolgok, melyek épen nem komédiák. Ezekről azonban majd máskor fogok csevegni, mert most olyan hangulatban vagyok, hogy mindent komédiának tartok. AUCUN, Apróságok. A bécsi villamos kiállítás úgy látszik m égsz ik ráz tatta Jules barátunk szol lemét is, ki annak idején lapunk Börzeviczije volt. Villamos apróságai a következő szikrák : Ha Abeles, Karpoles, Jejteles és Flekeles telivér zsidók, akkor nincs-e Aris to te les nek is jussa a toli vér zsidósághoz ? (Geistreich.) * Z á g r á b S a u g r o b bánt a nemzeti c z i m er o k k e 1. Meglátszik hogy nem tudják: was sich geziemt .(Hochfein ) * A roLindában, már mint a bécsiben, nagy a világosság. Mikor fog az esztergomi rotundában az első villamos sugár tündöklőid ? (Ohne Gluth.) * A többi villamos szikra egyelőre kéziratban marad. Aligha fogja felgyújtani a — papírkosarat. * A szerdai előadás előtt történt. Beállít a pénztárhoz egy napszámos ember, kinek megbízatása volt, hogy egy zártszéket váltson. Kiadják neki a jegyet, de a jó ember csak nem akar hajlandóságot mutatni a távozásra. Mintha még várna valamit. — Hát adják már ide kérem azt a széket, hadd viszem el, mert nagyon sok a dolgom. Somogyi Kanizsáig nevetett rajta, Erezi magas c-ben kaczagott, Komiéi jMuki összes hitelezőiről megfeledkezett, Boráud szájából kiesett a. pipa s Bod— Tehát leányka az elveszett ! — suttogják a többi lakosok — szegéuy anya ! — A homlokáu van egy fekete pont, folytató a férj — a farka sárga . . . s ezzel távoznak. — Miféle szörny lehet ez? szól valarae- Ijik vendég, ki a többiek után szintén szo- búj iba rándul, hogy az alvást folytassa. — Fogd meg; vigyázz, neked ugrik ! Kiabálnak egy negyed óra múlva a folyosón a cselédek. Hol vau? Meg ne karmoljon, szorítsd az ajtó sarkához ; kapd meg már; nem merem, mert nagyon vicsorgafja a fogát. E lármára ismét kivonul a nyugalmából másodszor felznvnrt vendégsereg, s egy némelyik férfi tagja a fogdmegek közé vegyül, és uagysokára megfogják a sírva keresett lelkeiuet a — macskát. — Telt ház. Hogy az érdekes stu- tistikai adatot mi is följegyezzük, mindenekelőtt ki kell jelentenünk, hogy olyan nagy közönség, milyen a keddi előadást hallgatta, Blahánó fellépése óta nem volt Esztergomban. Leghitelesebb adatok után közöljük, hogy a keddi előadást ötszázan fölül látogatták s a brutto bevétel háromszáz hat írtra rúgott.
