Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 66. szám
Eszergom, V. évfolyam. 66 szám. Szerda, 1883. augusztus 15-éu Városi s megyei érdekeink közlönye. EGJELENIK HETEN KI NT KÉTSZER1. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évié fél évre . negyedévre ELŐFIZETÉSI AR: Egyes szám ára 7 kr. G fit. - •'1 , - i . r.o kr. SZERKESZTŐSÉG: j-’FALZHÁZ ELSŐ EMELET hová n. I:ip szellemi vészét illető közlemények kiililemlűk. KIADÓHÍVATAL: SzÉCHENI-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetésük, a uyi11.1 érbe szánt közlemények, elöli/,etési pénzek és veeliimúlások intézendők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS IIIRDKTIÍSKK 1 szótól 100 szítig 100 — 200-ig . 1 n 50 200 — ,‘iOO-ig . 2 „ 25 Bélyegdíj 30 kr. ül A0 A Ni 111 í I) lí'l' 1ÍS10K fi t 75 kr. megállapod.is szerint lehető legjut.i.iiyosahi>:i.n közöltétnelf. NYlLTTElt sora 20 Kr. Kis gazdáink érdekében. ZSELIZ, 1883. augusztus 13. Az aratás végét érte, reményeinkben csalódtunk. .... . Az idei gabonatermés középen alóli, sok hely fitt,pedig rossz. . Lázas sietséggel fogtunk a cséplésliez, a szériiskortekbon hemzseg a sok munkás, búg a gép, keiepel a rosta, de a zsák nem igen telik. A külföldi aratási hírek sem kedvezők sa hol volt .közepes áldás, például Francziaor'szágban, ott 'a hosszantartó esőzések oly annyira tönkretettek azt, hogy a gabna piaczképességét nagyrészt elvesztette. A fogyasztó államok első sorban bonunk készletére vannak utalva. A múlt évi készletek, melyek már kereskedő s ipar vállalatok magtáraiban fekszenek, fogytán vannak, a kereslet mostanság csak specu lati v, a nagy czégek óvatosak a bevásárlásoknál, a gabonaár naponkint hullámzik. óvakodjék minden gazda a hirtelen eladásoktól, valószínű kilátásaink vannak, hogy a gabona, midőn a termelő államok termés stalls ti kaja összeállitta- tik, emelkedni fog, de csökkenni semmi esetre. Most csak a szipolyok élődnek a gazda verejtékkel szerzett gyümölcsén, kik eddigi bizonytalan foglalkozásukat a „nagy kereskedő“ cziimne) cserélték fel s ezek a „nagy kereskedők“ járnak faluról falura, vagy goinba módra ütik fel utón útfélen bűnös tanyájukat,hogy a kifosztogatás annál titokzatosabb takaró alatt történhessék. Ez utóbbiról szólok. hoz?“ „Búzát“, hajtja félvállról a gazda. „Nőm állna meg egy szóra ? szeretek ilyen becsületes úri emberrel elbeszélgetni mint maga, gyújtson rá“. S lefőzi a szegényt e<ry komisz szivarral, még a gyufát is oda tartja neki, talán bo is hívja egy kupica gugyira a kanczelláriába, aztán ha már beszélgettek a jó s rossz időkről, a „nagy kereskedő eldicsérte a gazda famíliáját s elemlegette az apja, s a nagyapját stb. szép snttyombamogkölik«.„schlosst“ a, mámoros gazdával s -mindjárt meg is mázsáltatják a gabonát egy akármi csak mázsának nem nevezhető valamin, a mely úgy játszik a teher alatt a mint azt a „nagykereskedő“ akarja,. És ez a játék addig tart, a meddig a gazda bírja. Nem jó lcnno ez ügyet feleveniteni a gazd. egyesület gyűlésein ? nem lehetne-e ezen, a gazd. egyesület vagyo- nán emelt gabonaraktárak utján, vagy előleg egyesületek glapitása által segíteni ? \ . EGY BARSM. GAZDATISZT. Megint a phylloxera. (A sugárfonalak fontossága a fi 1 Lokszéra i n fékezi ókban.) Az „Egyetértés“ borászati rovatvezetője a nevezett lap f. é. jul, 26 iki számában egész komoly képpel vitaija, hogy a fertőzött foltok felismerése teljesen lehetetlen. Es ezért mi a föld gyomrában történik, senkit felelősségre vonni nem lehet. Elég könnyelmű állítás mind a kettő, melyen talán csodálkoznunk is kellene, ha a derék rovatvezető ur jelzett czikkét nem azért irta volna meg. hogy a benne meggyűlt epétől szabaduljon. De már különben is a nagyon tudós emberek rendesen szenvednek valami nyavalyában, a rovatvezető urnák pedig ismert vesszőparipája, a nádor Izabella I venyigéje. Paripája helyett vajmi gyak- ] ran maga szokott megbokrosodni, ilyen- j kor pedig so lát, se hall és csak úgy polyvaszámra szórja a sok tudós állilást, melynek bebizonyításával azonban örökké adós marad. A nem bizonyított állítás czáfulatot ugyan nem érdemel, de az eredmények I levét a magyar bortermelőknek kell I meginni, ha tehát nem is egyenest a j rovatvezető ur kedvéért, de a, bortermelők érdekében megszellőztetjük kissé a kérdést : vájjon leliotséges-e a fill ok - szera foltok felismerése. A szak férfiak és a gyakorlati bortermelők által már eddig is számos oly jel ismérv lett megállapítva, melyek jelenléte a fillokszerás infektiókra vallanak. Ilyenek a szérű alakú körfoltok, a venyige lombozatának hirtelen elsár- gulása, a levelek alulról kezdődő lehullása a vessző fejlődésnek hirtelen elsenyvédésé, de ezek száligían mind oly tünetek, melyek már szőiőbetegsé geknél, sőt sző kőbetegségek nélkül is talajrétegek változása folytán előállrmaka Ha tehát valamely vizsgáló oly jelenségék észrevétele urán fog fillokszerá- kat, kutatni, számtalan esetben fog csjr lódni és oly zavarok között fogja magát találni, melyekbe;) a helyes irányt ó- teljesen ol fog íitteíni. ! Ily körülmények között ok vetet len ül rendkívüli nagy hordóerővel bir a kérdés, hogy a melyik, az a biztos el nem is EGYÜTT ÜLTEK, Együtt ültek kis szobában Magányosan, Nézték egymást, nézték hosszan Ábrándosán. Aztán a lány sötét szemét Lesütötte, Mint a tévedt gondolatnak Üldözötté. Csillogó könny halvány arczról Fehér kézre, Ha most az a szőke fin Odanézne ! . . . Csak azt tenué, a mit most tesz, Hullna térdre S megkérdezné, esküszik-e Szerelmére. . . GRÓF CSÁKY GYÖRGY. A valóságos megyei írnok. (Rajz.) Húsz év óta szolgálja már Kalász Boldizsár uram híven a nemes vármegyét és igy meg is érdemelte ama megtisztelő előléptetési, amely őt az idén érte: hogy ideiglenes clijnőkből valóságos megyei Írnok lett. S ő fel tudta fogni az uj hivatal magasságát, | mert amint haza ért cselédjének szigorú rendeletet adott ki hogy ezentúl már nem télis úr, hanem tekintetes úr. Elég hosszú ideig ideigleneskedelt, most már ő is ur mint a többi, Leereszkedő mosollyal fogadta volt kollégáinak köszönését és önérzetes méltósággal nyújtott kezet a valóságos Írnokoknak, miut akiknek körében ő méltó helyet-vélt elfoglalni. Az igaz hogy az apja, boldogult Kalász Gáspár kántortanitó ur, még magasaab hivatalra szánta őt, mert a selmeczi líceumban iskoláztatta reménydús Boldizsár fiát, hanem a reménydús gyerek o selmádéban is dús volt és igy már tizenhét éves korában ideiglenes megyei dijnők lett belőle. Az is igaz, hogy az istenben boldogult kántortanitó házat is, pinezét is testált az ő reményveszett fiára, hanem hát még is húsz évig tartott, az az ideiglenes idő. Kalász Boldizsár uram többet lakott ez alatt a pinezébeu, mint a házban, mert inig otthon az ő édes testvére — ki csak egy évvel idősebb mint ő — néha haragjában vízzel is leönti, addig a pinezében Kalász uram egész nyugalommal szokta garatját öu- tögetni — harag nélkül -- veres, borral. A két testvérben ugyanis nem nagyon lakozott testvéri szeretet. Testben nagyon megegyeztek, mert kövérke volt mind kettő, hanem a várok az már nagyon külön böző volt ! Boldizsár úr nyugodt mint a sir, Ágnes testvére meg tüzes mint sárkány. Volt is otthon folytonos csete-pafé. Hogy is ne. Boldizsár mám (már t. i. Kalász Boldizsár uram) csendes nyugalommal várta ! húsz évig az Írnokká való kinevezést. No de hiszen könnyű is ezt kivárni, hanem bezeg nehéz Kalász Ágnes kisasszonynak húsz évig kérőre, várni, mert Boldizsár már dijnők volt, de Águes menyasszony sem lett. És a váró leány nem nyert várat. Haragudott is erre a ezudar világra, hogy szépségét nem méltatja, és haragját természetesen az urán tölti ki. És igy a szintén váró dijholí ur az atyai jus másik részében a pinezében várta azt a nemes okmányt, mely őt a nemes vármegye valóságos írnokká avatja. Ez megjött húsz év után, d° a kisasszony részére a férj nem, pedig korra, nézve ugyan csak bevált volna már „menyasszonynak“ is, mert korát határozottan csak az anyakönyv tudja. Annyi azonban kétségtelen, hogy egy évvel idősebb öccsénél, ki tizenhét éves korában lett difnok s busz év óta szolgálja a nemes vármegyét. Ember legyen a gáton, aki elég mafésist tudjon korának meghatározására, mert; tíz éves óta a kiváncsi kérdezőknek mindig azt mondja: Szt. György napon múltam liuszonnyolcz éves. S hogy sokkal több nem lehet arra a fenti vátió daczára sem merne semmiféle jámborhitű keresztény megesknd- ni, mert magas kövér teste még igen friss és hajlékony, arcza pedig épen üde és fiatal : egyetlen egy ránezot; sem boronáit i oda az idő, hajának egy árva szálát sem testé az élet telénekíiava fehérre, fehér fogsorából pedig csak annyi hibázik ahányat a borbély (vagy a megyei fődoktor) kihúzott. Elvégre Kalász Boldizsár uram is olyan még mint az érett kalász : erős, jól megtermett és legéhyes ; ez különben a Kalász família vérében vau. mert ha a kolera, lo nem kaszálja, hát Kalász Gáspár uram is (a boldogult) kilenczvénig verte volna a templomi orgona billentyűit. Boldizsár is igen fiatalnak látszik. A baja még gesztenye színű (már ti i. barna) mint mikor a gesztenye még sületlen) hanem már nagyon a bal füle felett van elelválasztva, hog.y tudni illik a még ott tenyésző hajszálak a kopaszfejre féltésüké az olt hiányzókat pótolják, ámbátor kollégái igen jól emlékeznek reá, hogy az előtt közepén volt a választék, és a. haj hullása szerént mindinkább a fülhez vándorolt. Teli arczáu mokányan ül a sűrű hosszú bajusz, mint egy hős ezinezérnek, és habár arczát sohasem festé, orra mégis olyan fényes veres, mintha húsvéti tojásszinuel festette volna be ; ami azonban valójában nem festék; mert Boldizsár úr mindennap glicze- rin szapannal mossa, még se megy le. Rósz emberek azt is ráfogták hogy borvirágos az orra, arai szintén ráfogás, mert ő kelme naponként csak egyszer jár a pin- ezébe, az igaz, hogy a hivatalos' óra után kezdve addig van kint, inig az ő jó húga otthon el nem alszik (néha álmában is porol) de egy akót nem iszik meg egy uan mégsem. A napi fáradalom után bezeg jól esik a I pinczei pihenés, s főleg amióta ő azt a nagy titulust viseli, hát képzelhető, hogy megszaporodott a rauuka, de evvel a gázsi is. Gyakran elkep/.elé Kalász uram, hogyha eddig abból a kis diuruista lenunizból et-v ° DJ Fel kell szólalnom annál is inkább, mert nem hiszem, hogy lenne biztos tudomása az esztergommegyei gazdasági egyesület elnökének azokról a magtáraknak olkörösztölt utszéli sárfészkekről s azon nagykereskedői firmákról, hol a kereskedői czégek leple alatt közgaz-! da ságu n k v agyo n csodásának ro v ására űzik azt a. veszedelmes játékot paraszt- |gazdáinkkal, s kötik meg a gabna eladási „schluss“-t oly alakban, hogy e „schloss“ nak az együgyüség drága adót fizet. Az ily üzlet egyszerű, mert eJőisme- 1 rét, vagy kereskedői szakképzettséget néni igen igényel, legföljebb a mázsa helyes kezelését, naiv számadási tételek eredménye, egy kis rábeszélő tehetség s a gescheit brilliansan üt ki, sőt még meg is lehet mellette gazdagodni. Ezek ellen a szipolyok ellen uraim erélyesen kell fellépni. Ha veszedelmes voltukra hasonlatot keresnék, talán a Hl lokszéra áll hozzájuk legközelebb. Ha valaki vasárnap megy végig az ilyen fii lokszéra lepett területen, a fosztogatás kézzelfogható tényeivel állunk szemben. Az a barátságos rábeszélés, azok a tizedmázsák, az a kereskedői számla, hogy elvakul a szegény magyar ! csak akkor veszi észre megcsal a tfcatás&t, a mikor otthon a felesége söprűje veri ki belőle a mámort. Szegény gazduram ! a portiót meg kell üzotnie, újra bevisz a következő vasárnap egy szekér gabuát azon erős fogadással, hogy megcsalójára rá se néz, hanem bemén Párkányba. Már az utszélen várja a „gabona kereskedő“ : „Hát bátyám uram mi jót
