Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 64. szám
Bo 1 o Iul()knak «loci arál l ak. Ma tovább adjuk Cassandra szerepét : „A fii 1 okszera megfogja változtatni Európa térképét.“ Tessék ott Budapesten clknczngni magiikat. Erre még van idő. Az utolsó leczke úgyis keserű lesz. A melyik magyar bortermelő elpusz- 1 ii 1, az többé lábra nem kel. Még az imént oly vagyonos bortermelő polgárság, mely Európa főkeres- kedolmi vonalának, a Dunának két partját lakja., már az utolját járja. Visegrádi öl Budáig, Nagy-Marostól Yáezon át keletűek Peuczig és Hártyáit ig az egész vidék egy szörnyű harcz- tér. Melyen naponta száz és százezernyi értéket fal fel a fillokszera. Még pár év és Magyarország legnagyobb borvidéke kész lesz. És népe ott fog vánszorogni kolduló boton. Tudom, hogy önök ott Budapesten majd a szörnyű napokban Pilátussal fognak tartani. Mossák kezeiket. Farizeusi arczezal fognak védekezni : Hogy ime Francziaországban is 5 ezer milliót pusztított el a fillokszera, és önök wear istenek, bogy egy földalatti ellenséggel mogvijjanak. Mi nem lehetünk felelősek ez iszonyú szerencsétlenségért. De én letépem az önök álarczát. Én szemekbe vágom önöknek, hogy nem egyebek lelkiismeretlen konczke- resőkuél. Kikben a tudatlanságnál csak az irigység nyomora nagyobb. Francziaország bortermelési rendszere 100 perczen ttel kedvezőbb a fillokszera pusztításainak, mint Magyar- országé. Ott a kór úgy szólván a túltermelés szükségessége, holott nálunk csak ragály. És mégis ott 15—20 évig fen tartják magukat egyes borvidékek, mig nálunk 4—8 év alatt átalánossá válik a pusztulás. Francziaországban habár szerencsétlen alapon, do mégis állandóan, folytonosan védekeztek és védekeznek a fertőzött foltok ellenében. Még nálunk teljesen farkas kasszájára hagyják, hogy egy foltból száz és ezerszer fort őzet ek keletkezzenek. Francziaországnak nem volt idejo eszmélni a rémületbon. Azokat nem figyelmeztette senki, hogy a védekezés ben a fillokszera élettanából indulja mik ki. Minek a sirás Jeruzsálem fölött, ha nein dől össze ? A költészet iránt a mai nemzedék is bir elég önuralommal, nem kell tehát elcsüggednünk. Avagy a nagyváros zajos élete nem rejt-e magában ezer alakot, amelyek íiz iró szivére vagy eszére hatással vannak ? Hja, barátaim — nyissátok föl a lélek szemeit s tekintsetek körül. íme, olvassátok a a mai „Montholv Magazin“-!, olvassátok el benne „Mister Mius és nagybátyja“ czimii rajzot ; ngy-e elbámultok, hogy én is dicsérek egyszer valamit? de ezen a dolgozaton mindenki örömét leli —• ez kritikus gourmanduak való kitűnő csemege . A férfiak elhallgattak. — Ugy-e uraim, elhallgatnak ? De bizony! én mondom azt, hogy ebben a „Mister Mins“-ben a nép lelke hullámzik, minden ere valóságos lángoló élet — és ki irta ? B. o. z. bárom betű — ez a bárom betű, ebben a kis darabban azonban úgy festi az embereket és dolgokat, amint szelleme előtt valóságosan megjelentek, nem farag ez a B. o. z. igaz alakból vézna, elnáthásodott, sem- mirevaló, vérnélküli homuuculusokat, melyeket a lágy szellő lengése elvisz magával a nagy semmiségbe ; nem kávés- és tliea uó- nikék asztalára való ugyan, de annál jobb, annál hatásosabb, mert az igazság győzelemre jutott. Ez a B. o. z. költő. Punktum ! __Ki az ? — lármázták egyszerre a kritikus urak. — Kicsoda? Tudja az ég! Boz ! Ne\ettek? életrevaló ember, ez áll. Mr. Hollandot kell megkérdezni, hogy ki az a B. o. z. Én magam sem tudom ! Éu önöket két éve figyelmeztetem, hogy a repülő fillokszeráknak álljanak ellene. A franczia kétségbeesésében mogmér- gozte a földet, szétriasztotta védekezésével a íil löksz érát. Én önöket évek óla figyelmeztetem, hogy itt a kezemben a mód, mely lehetetlenné teszi a tovaterjedést, megeleveníti a földet. De önök mint nyomorult struezezok, betemetik fejőket a homokba, elsiketi- tilc dobhártyájukat és elég szerencsét- lenek azt hinni, hogy rajtam állanak boszut, pedig a hazát taszilják a köz- veszélybe. Még ma van idő. hogy egész borvidéket mentsünk meg, néhány krajezár ára zsúppal és pár akó vízzel. Nem kell milliókat költeni mint a franc/iáknak szénkénegro. Tessék választani ! vagy a felelősséget egész súlyában hordani. Dr. KISS JÓZSEF. Szeressünk! (Levél egy jó barátomhoz.) Vannak emberek, a kiknél az élet tavasza akkor kezdődik, mikor már erőstül nyárra érett a, kor. Vannak megint olyanok, a kiknél nagyon későn kopogtat bo a, nyár, akárcsak az idei. Mind a kettő még igy is többet ér, mintha egyszerűen elmarad. Mert, micsoda élet is az.Jjmely sohasem ismerte az ifjúság ezernyi örömét és sohasem élte át a. férfikor gyünyü reil, hanem kibontakozva mindegyikből sem a must forrongásán, sem az njbor megérésón kérésziül nem esett s egyszerre csak azon veszi észre magát, hogy szürke feje suta tapasztalatokban őszült meg, nem ismeri az élet phá- sisa.it, mert nem élte azokat keresztül s erősítő ó bor helyett savanyít eezot lett belőle, mely az egész világot nem virágoskertnek nézi, honnan joga lett volna szakítani, hanem uborkasalátának, melyet minden áron meg kell savanyítania. Meg is savanyítja. Gyűlöli azokat, a kik szeretik egymást, rajongó szerelemmel. Gyűlöli azokat, a kik gyűlölik a világtalan életei, a rideg remeteséget. És erősen azon van, hogy eeztet öntsön a sze letet sorlegébe, hogy csúnya pókot lásson a legszebb rózsa édes illatú szirmai közt, hogy visszataszító férget fö dözzön fel a leggyönyörűbb gyümölcsben, hogy keresse a hulla feloszlásának alap— Olvassa, olvassa föl ! hangzott minden aj król. A fiatal Dickens azonban nem várta meg a pillanatot, amelyben majd az ő „első kísérletét“ kezdik fölolvasni. London kegyetlen bírálója, a „Times“ kritikusa, Mr. James Moorland, költőnek nevezte — az'e fölötti öröm majd hogy szivét nem vepesztette szét; néhány nap előtt még álmodni sem mert arról hogy őt, B. o. z.-ot, az irgalmat nem ismerő Moorland is költőnek nevezze. Most éhezte a szegény reporter a nomtő csókjának ihletés boldogító erejét, — ehmi- morositá. az ifjút, mint a szerelem első csókja. Ki rohant a klub ajtaján, szellemének tiszta szemei előtt vígan táuczolt az élet. — fíoddam, mylord, az utcza elég széles, hogy kettő is megférjen rajta, kiáltó uz i Íj ura egy hordár, de Dickens nem hallotta őt. Czél és irány nélkül rohant tova. Nevgate liidján megállóit ; alatta örök dalát zengé a folyam babja, körülötte a kocsik lármája és ezerhangu embertömeg dolgos zaja. . , Forró homlokát a bid vas rácsozatához szőriIA s mély lélegzet után oda tekiute hatalmas szülővárosára,a nap utolsó sugaraiban dicsfényben úszó gazdag Londonra — e perezben szive mélyében mély fogadás k.lt. — Hfl barátod maradok, tudora ha az istenek költőnek teremtettek, a te dalnokod maradok és adja az ég, hogy ez útról soha le ne férjek ! A költészet nemcsak az eszmények magaslatain lakik, ahova a mindennapiasság pora el nem hat, nem tője a nép literét is ; okait a. pezsgő elevenség!! testben s i mindent, de mindent fekete sziliben, gyászos levegőben, szomorú csalódásban s keserű kiábrándulásban lásson. A ki még nem szeretett, annak nincs joga megítélni a szeretőket s a ki még nem csalódott, annak nincs joga elítélni az életet. Pedig hányas hunyják he szeműket, a kik nem szerettek sohasem igazán s hányán esnek worlheri világfájdalomba, a kik különben sohase csalódtak, mert sohase tudlak igazán szeretni. Meg van Írva a csillagok fényében a szerelem örökkévalóságáról, hogy mindenki megtalálja azt a szivet, mely az övéhez legközelebb áll, csak keresse s meg van Írva, hogy mindenkinek osztályrésze a boldogság, csak ki kell küzdeni. Nem az a mi végzetünk, hogy csa lódjunk, hanem az, hogy boldoguljunk s a ki megtalálja a hulló csillagok közt az örökkévaló szerelem örökké tündöklő csillagát, az elérte hivatását. A ki nem élte át az ínség keserű napjait, a ki nem ismeri a küzködés kínos harczát, a ki nem vergődött föl egész alulról oda, hol a származás és pártfogás előnyei ezer küzdelemtől váltanak meg ezreket : az nem ismeri azt a gyönyört, moly a hosszú és nehéz küzdelem után a maga erejéből kivívott diadallal jár. ügy van ez a szerelem mel is Nem bir rokonszenvet kelt ni bennünk az a költő, a ki aggDgényes nyugodtsággal szíja gipszpipáját s unalmas schlafjockban keresi a rímeket abból a világból, a honnan rímeken kívül egyebet nem hozott, mert nem is keresett. Szeressünk édes barátom ! Szeressünk rendületlenül, szeressünk igazán, szeressünk örökre. Keressük meg azt a csillagot, mely hol dogságunk meny országán tű ndok 1 i k s ha megtaláltuk szeressük rendületle iiül„ szeressük igazán, s zeressük örökre ! AUCUN. Gondolatok. (A nőkről s a nőknek.) II. A férfi megtanulhatja ismerni a nőket, de úgy mint Latude a börtönmestereket 35 évi fogság után. * La vie parisienno. „Hogy a férfiakat méltóan meg le 'hessen vetni, asszonynak kell lenni“ megtalálja s munkánál mulalásni közben. Csak keveseknek sikerül az utóbbit tökéletesen fölfoghatni s ezen kevés költő boldog lehet. Newgale hidján valami azt súgta Boz Dickensnek. hogy ő ezen boldogok egyike. Gyermekéveinek keserű napjaiban, mint fénymázt árusító gyerkőcz és későbben az adósok pinezéjében, hová atyját hurczolták — megtalálta a nép élete iránti fogékonyságot, itt élesedett meg szeme a nép örömei és fájdalmai iránt. Moorlnndnak igaza volt. Egyik rajz követte a másikat és a bohózatos „Boz“ névből nemsokára a mindenütt tisztelt s ünnepelt „Charles Dickens“ lépett elő. A „Morning Chronicqe“ egyszerű reportoréből tekintélyes munkatárs Ion s a „Daily News“ későbbi szerkesztője. A „Piioiikiek“ s „Copperfield Dávid“ czi- mtí müvek európai hírre teltek szert — de mégis, egyik győzelme sem bírta fölülmúlni B.o. z.-mik „Mister Mins és nagybátyja“ által szerzett győzelmét a 1 cgfélt.ebb kritikus fölött, ki kénytelen volt kimondani, hogy a „Mister Mius“ ismeretlen szerzője „valódi költő“. Kett.cn sohase elégedettek. Az, ki az igazságot, és az, a ki a gazdagságot körösi, * Az ember jövőjét rendesen nőm a hajlamok, hanem a viszonyok döntik el. monda egy hölgy : „és hogy a nőket eléggé meg lehessen becsülni, ahhoz még inkább asszonynak kell lenni“, volt a válasz. * La vie par. Ha nő volnék, nem szeretnék gyáva férfit. * Bacon. Fiatal leányoknál az elpirulás majd vizitkártya, majd az ártatlanság megszűntének jele. * Dumas. A nő szélsőségekben mozog, — ha egeret, bókát vagy pókot lát, elájul, másutt meg képes dacolni az élet legnagyobb bajaival. * Diderot. Az asszony nevet, ha tud, sir, — mikor akar. Franczia közmondás. * A nő ösztönből háborgatja a szerelmesekéi., a férfi kitér ntjokból. * Goltz. A fiatal lány könyv, melyet még nem olvasott senki. * Noriac. Ha szeret egy nő, megbocsátja legnagyobb hibáinkat is, ha nem szeret, még jó tulajdonságunkat is vitatja. * Jean Paul. Rossz ügyeket elvesztünk a bíróságnál, de megnyerünk az asszonyoknál. Dumanoir. Oly asszony, a ki nem beteg, megszűnt nő lenni. Marivaux. Szépnek lenni sok, szépnek látszani — minden. * La vie pay. Ha. rut egy asszony, nem tolszik ; ha szép másnak íetszik ; ha gazdag, a férj szegény ; ha. szegény, akkor nehéfc eltartani ; ha okos, uralkodni akar ; fia buta, nem tud engedelmeskedni. * Hippel. Legjobban hízelgőnk egy nőnek, ha rosszat mondunk egy más nőről. * Rousseau. A legtisztább szivet és legokosabb főt is megmételyezi s leigázza a szenvedély. A szenvedélyektől senki sem lehet teljesen ment. A hidegen fontoló ész s erős akarat korlátozhatják ugyan a. szenvedélyeket, de van-é ember kinek életében nincs oly válságos perez, melyben átadja magát a pillanat hatalmának. * Miként a nap csak tiszta forrásban tükrözi vissza fényes arczát : úgy a tiszta s fenséges gondolatok csak tiszta lélekben fogamzanak. * Csak ne legyen sötét a szived, s a dolgok törvénye világos lesz. * Egy fejedelem inasa a koronás karszékben aludt el. — No bizony ! — monda neki ura, , midőn ott meglepte, — talán biz azt ; hiszed, te vagy a király ? Az igaz, , hogy ostobának elég ostoba vagy hozzá. * Zenebi rálát. Handelt, a hires zene- költőt, egy kisvárosi zenés miso után i 1<érdé a pap, hogy tetszett neki a j zeno ? Óh az Isten nagyon irgalmas ! — sóhaj Iá Händel. * Mit kap egy házasulandó úri ember i egy nagyvárosi urhölgygyel a házassági j; szerződésen felül ? Kap pro primo, egy nagy csomó va- I tát; pro seeundo: néhány kiló hal- -J csontot, pro tértio : bárom ruhakosárnyi I i regénykötet, pro quarto : egy mopszli il kutyát, pro quinto : nohány adag ideg- -• gyengeséget, a melyek két szobaczi- -j ezusnak és bárom orvosnak folyton n untig elég dolgot adnak. * Kérdeztek valakit, hogy leányát ta-1-j nittatja-e több nyelvre is ? — Nem j m én, — válaszolá a kérdett, — egy ^ nyelv egy nőnek untig elég. * Tűrd, s ne hibázd, a mit meg nemim változtathatsz.
