Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 56. szám
Eszergom, V. évfolyam. 56. szám. Csütörtök, 1883. július 12-én. TIBIKÉ Városi s megyei érdekeink közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN SZERKESZTŐSÉG: Pfalz-ház első emelet HIRDETÉSEK. ELŐFIZETÉSI ÁR: hová n. lap szellemi részét, illető közlemények küldendők. HIVATALOS HIRDETÉSEK: MAGÁNHIItDETÉSEK egész évié (3 f,( _ i(,-. KIADÓHIVATAL: O - > 1 szótól 100 szóig — fi t. 75 kr. megállapodás szerint lehető J 00—200-ig . 1 „ 50 „ legjHiányosabban közöltotnek. fél évre . . ....................................•* » — OZECHENI'TER 200—300-ig . 2 „ 25 „ — negyedévre . . . . i . no , hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyíl (.térbe szánt közBélyegdíj 30 kr. NY1ÉTTÉR sora 20 Kr, Egyes szám ára 7 kr. lemények, előfizetési pénzek és reciamálások intézeinlők. — Társadalmunk hírlapiról. A társadalom és hírlapíró viszonya egymáshoz oly közöli, hogy sok esetben az egyedüli módszer valamely társadalmi kinövés megszüntetésére a hírlapíró erélyes fellépése. A hírlapíró pályája azonban épen ezen viszonynál fogva igen nehéz. Ezen tér Az, mely minden nehéz oldala mellett, nélkülözi, a dicsőséget s a hírlapíró fölött, minden nemes küzdelme daczára pálczát tör a csinált közvélemény, • habár nem is anyagi éránk, hanem a közjóiét és az általános felvilágosodás képezik azon eszmét lelkében, mely munkájában vezérli. A közjóiét kivívása azonban rendesen egyeseknek látszólagos károkat helyez kilátásba s valamint minden reformá- lágot tornak nagy nehézségekkel, az előítéletekkel és balhiedolemmel kell megkiiz ' denie s le kell gyéznie azon előszeretetét a népnek, melylyel minden régi hagyományos dolog iránt viseltetett: i úgy a hírlap Írónak küzdenie kelt mind- ; azon ellenszenvekkel, melyek az előítéletek, stbből keletkeznek, hozzávéve [ még egy dolgot, a társadalmi haladás- [ nak egy szörnyeteg ellenét —• a kü- : zönyt, melynek jegét felolvasztani kevésnek adatott. A társadalmi élet njabb vívmányait, i a korszellem követelményeit, a küzjö- f létet leginkább elősegítő intézményeket f mind felkarolva, nincs oly intézményünk, [ mely pótolni tudná a hírlapírók inun- f kaját, csak azt az egy körülményt véve i is tekintetbe, hogy a társadalmi ügyekbe í hivatalból benyúlni gyámkodókig, nem i fér össze a szabad állam eszméjével s oly munka volna, melyet ellenőrizni nem lehet s az ellenszenvet igen sokaknál növelné A hírlapíró figyelme kiterjed mindenre mi egy nép életébe belevág. — Szemmel tartják először az államhatalom képviselőinek ténykedéseit s a politikai ügyök nyilvántartása bepillantást enged az állami gépezet belsőjébe s a politikai értelemben vett nép képet nikotin: t magának kormányáról. Valii mint a bel- úgy a külföldi nevezetességeket ismerteti, átveszi a világitó torony szerepét s tájékozást nyújt annak, ki azt szükség!i s lohet talán, hogy nélküle a kétségbeesés örvényébe sodortatik. Ha egy eszme villan föl a világ bármely zugában, megtömik vele a levegőt s beszórják vele az egész vi- A tudományok minden ága képviselve van s kell lenni egy hírlapban s a tudománynak színvonalán állni minden tekintetbon, sőt ha szükséges a jövőbe is bolátni a hírlapíró feladata. A vidéki hírlapírók mélyebben behatnak a nép alsóbb rétegébe s hivatásuk a köznépet megismertetni a vi- lágismoret a bejével s 1 assailkint fel emelni oda, hogy kilássék a köznép fiából is, hogy értelmes ember. Mindennek a világon meg van a hatásköre, melyben a leghelyesebb utón való haladás a czél felé, már maga czél. Ámde a hírlapírónak tekintettel kell lenni arra is, hogy a haladás csak akkor teljes és positiv, ha visszaesésnek útja elzáratik, a rósz hajlamok megfékezhetnek s társadalmi kórjelcnségoket fölismerve, jó kertész módjára lenyesi, illetőleg a rendelkezésére álló eszköErre nézve idézzük Kossuth Lajos szavait : „Szeget szeggel. — A hasonszenv gyógymód e járványos betegségnél is (rósz ponyvairodalom) a legsikeresobbi A ponyvairodalom nőm azért kárhoza.- tos, inert ponyvairodalom, hanem mert rósz. Hogy a siker teljes legyen, - rósz ponyvairodalmat jó Bponyvairodaa lommal kellene megtámadni. Ez az érdeklődés olyan, mint a harmat a természetben ; zajtalanul, észrevétlenül, tömérdek áldást hagy hátra maga után. — Ez a hannatszerep nagyon szép szerep a népies irodalom mezején.“ Mindezek alapján nem lehet eléggé ajánlani azoknak, kik állásuknál fogva a néppel érintkeznek, azokra erkölcsi hatást gyakorolhatnak, hogy jó könyvek olvasására buzdítsák a népet, s a hírlapok közül ne a kegy haj hászó zug- lapokat, hanem a tárgyilagos és szolid lapokat olvassák, melyekből tanulni is lehet, hogy ne rajtuk teljesedjék be az Írás szava, moly szerint : „Elvesz a nép, moly...tudomány nélkül való.“ “pólya lvjos. Hol a lélek székhelye ? [Részlet Vojnits Döme „Az emberi lélek. A pliysologiíii kutatások alapjait ez. értekezéséből.) I. Epen nem valótlan színű, hogy a szellőm minden egyes részének meg van íz agyvolőben saját műszere, úgy, hogy külön műszere lehet az észlelésnek, ismét külön az értelein számára, s valószínűen ismét mások az akarat, képjelem és emlékezet részére. így ir a inult század végén Prochaska. Miután i materialisták az agy medianismusát zökkel megsemmisíti. Számtalan azon eszköz, molyiyel a hírlapíró az embo riség érdekében küzdhet és küzd is, de ugyan annyi az eszköz mellyel árthat és fájdalom sokan ártanak is. A mai világnak egyik tulajdonsága az élelmesség, mely sokszor tisztátalan eszközöket használva fel, nagyobb eredményt képes felmutatni, mint a tisztességes szolid és tudományos munkásság s egy hírlapírónál ha intentiói csakis anyagiak, közveszélyessé válik, mert közönséget Hajhász s annak töm- jéijez, ha mindjárt épen akkor megrovandó volna is. Tudjuk, hogy léteznek zuglapok s ezeknek munkásai képezik a hírlapírók azon részét, kik azon müvet rontják, melyen tisztességes hírlapírók fáradnak, ezek fogják el a világosságot a köznéptől és vezetik félre még a külföldieket is, a kik előtt lealacsonyitnak s valójában okozói is az erkölcsi visz- szaesésnek olyanoknál, kik nagy nehezen a helyes utón már-már megerősödtek volna. Es ezen zuglapok, mint minden rósz úgy ez is nehezen irtható azon okból, hogy kiszámított rafinériával kendőzik :iz olvasók gyengéit s csak olyat török szenek termelni, a milyen a szórakozni vágyó kedélynek tetszető*, pl. senzátiós gyilkosság, párbaj stb. A népszerűség egyik kegyeltjének kellene az ébresztőt hersogtatni s legyőzni a tévelygő népet arra nézve, hogy mennyivel üdvösebb valamely olvasókör, vagy bármely társas körnek a kebolében ismereteket szerezni bármely helyes irányú könyvből, mint a zúgla- poknnk métolyező tartalmából szívni leikébe a betegséget. 1 Az és Vidéke“ tárcája. ? Tragicomicus vasúti kaland. (Elbeszélés.) — Hála Istennek, csakhogy szerencsésen rí megszabadultam ! — Ez borzasztó éj volt! E szavakkal köszöntött Béla barátom, n midőn a becs budapesti éjjeli vonatról leszál- >1 lőtt. Csak nem siklott ki a vonat ? keidéin ag- 3 gódva. — Nem történt semmi, s mégis oly sok, d hogy az ember megősziilliet bele egy éjjel. — Ne nézz oly kétkedőn rám ; majd el- n mondom a történteket. Nemsokára barátságos szobában gazdagon B terített asztal mellé ültünk, s midőn már d bodor füstöt fojtunk illatos szivarunkból, Q[ Béla barátom az Ígért történet elmondásá- rí hoz fogott. — Bécsből Budapestre utaztam. A con- if. ducteur protectióból egy üres koupét adott rendelkezésemre, — épen beakarom tenni fii az ajtót, midőn azt egy erős kéz megragadja g s e szavakkal : .megengedi uram!“ — nem ni . nagy örömömre — egy ur lép be, s ózonul nal beteszi maga után az ajtót. — Kinézni ' tem, hogy ezen váratlan megzavartatás ni miatt a conducteurt meginterpeltáljain ; de n a vonat megindult már, s a conducteur seid - holsein mutatkozott. . — C>ak legalább ketten maradnánk, — gondolám igv legalább mindkettőnknek jut egy pad. Hosszú ideig a hóval fedett s a a teli lio'd megvilágította táj szemlélésébe merültem, de egyszer önkénytelenül megfordulva, tekintetein nőtársaméval találkozott. E szúró és fürkésző tekintet arra bírt, hogy közelebbről szemiigyre vegyem nőtársamat, ki a másik szögletben ülve, semmit sem látszott velem törődni. — Amennyire a lámpafénynél kivehettem, széles, csontos arczu, izmos ember volt ; mélyen fekvő szemei füléig lehúzott kucsmájába rejtőztek el ; hosszú orra alatt vörösbe játszó bajusza sajátszerfí jelleget kölcsönöztek nrczának. — Miféle ember lehet ez ; — gondolám magamban miközben lehetőleg észrevétlenül vizsgáltam őt. —- Mért tekintet oly fürkésző» reám ; inig most teljes közönyösséget, színlel ? Ismét az ablak felé fordultam, a liófedett hegyeket nézegetve, melynek lejtős hátán épen felfelé ment a vonat. — A hold halvány világánál a gyönyörű hegyvidék még szebbnek még tündériesebbuek tűnt fel ; mint a nap tündöklő fénye mellett. Az egész hegyvidéken kékesfehér hólepel csillogott, s1 csak a sziklahasadékokon látszottak az éj árnyai. Sokáig nézegettem e messzeterjedő hósivatagot, midőn egyszerre úgy tűnt fel ; minthaa hólepel kékesfehér színe vörösesszürkére változott volna : mintha a hegyek mögül hóval fedett őrcsapatok térnének elő: mintha véres és megfagyott holttestekkel borított, csatatért látnék, melyre a csendesen alászálló hópelyek beláthatlan halotti leplet borítanak. Felizgatott pliantasiám a vérrel áztatott Sipka szorosba vezetett, s teljes valóságban elém varázsolta Veresagin orosz festő borzalmat keltő képeit: melyeket ué- hány órával ezelőtt néztem végig a bécsi művészi csarnokban. — Uraságod Bécsből jön, nemde ? Bizonyára megnézte Veresagin festményeit ? — kérdé egész váratlanul utitársam. Önkénytelenül iuegrezzoutein e váratlan kérdésre. Honnan tudja ez gondolataimat ? — De ő anélkül, hogy feleletemet bevárta volna, folyt >tá •. Azok valóban első rangú remekek. Azokat a szétmálló, halállal fenyegető, mindent eltemető hótömegeket, azokat a megdermedt megfagyott és elvérzett bullákat, azokat a megsebesült haldokló és elrougyosodott katonákat ; a szétvagdalt testeket még egy festő sem ábrázolta oly hűséggel oly genia litással. mint Veresagin ! — De azt hiszem a művészet feladata nemesíteni, nem pedig borzalmat kelteni,— jegyzéin meg szerényen. — A művészet teljes valóságában mutassa meg a dolgokat és ne hazudjék, — veté 'közbe utitársam. — Egyébiránt a realisti- cus iránynak is megvan — ha úgy tetszik — erkölcsi czélja Ijesztő példáival javít, melyeket lelkiismere <*s kivételben tár elénk. Erre felkelt helyéről, s velem szemközt' foglalva helyet, folytatá. — De mindamellett az orosz festő na- gyon egyoldalú, csak a háború nyomorait festi. A társadalmi harczból kellene tárgyát merítenie. Azon harczból, mely egyenlő hévvel folyik mindig ; s miként a nagy háború ez is meg követeli naponként áldozatait.— Hisz van elég útonálló, tolvaj, rablógyilkos és sikkasztó, mért nem rajzol egy borzasztó gyilkolási jelenetet, vagy rablógyilkos^ágot, pénztárbetörést, kivégzést vagy . . . ! Elég uram ! — kiálták közbe utálattal — a művészetnek sohasem szabad ennyire...! Jól van ! — veté közbe — tudom már mit akar mondani. — De úgy látszik e tárgy kellemetlen önnek, beszéljünk másról. Apropos ! Hallotta már, hogy az éjjeli bécsi vonaton, nem a legjobb a vagyonbiz ouság? Ép a minap rabolták ki N. bankárt. Ha esetleg sok pénzt vagy értéktárgyat, visz magával, jó lesz vigyázni, — tévé hozzá vontatva, miközben gyors tekintetet vetett felém. De ez emberki akar fürkészni — gondolám — s ha valakitől tartanom kell, úgy bizonyosan ő az. A vonat é| e-i megállott Érsekújvárnál, s midőn kiszállottunk mosolyogva mondám neki. Ne aggódjék, ha az ember Bécsből haza utazik, nem sok pénzt szokott visszahozni. 0 kétkedve nézett rám, mintha nem akarna hinni szavamnak. — ügy látszik önnek igen értékes órn- láncza van, jó lesz vigyázni — mondá miközben az ebédlőbe léptünk. Már ezt is észre vette. Sajátszeríi nyugtalanság támadt bennem, mi még fokozódott, midőn a jól kivilágított teremben rejtélyes utitársamat közéletiről szemiigyre vehettem. Magas izmos ember volt ; szürke szemeiben valami saját- szerü ravaszság és tolakodás tükröződött vissza. Nemsokára ismét a coupéba szállottunk
