Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 6. szám
A muzslai tisztujitás. — Mu/.slai levél. — Január hó 10 ikén reggel nyolcz órakor jóval előre küldött rendeleté folytán megjelent a községi irodában Reviczky Győző szolgálj Író nr s innét ;» mag<ával vitt elöljárósággal és néppel, bevonult a tanodái helyiségbe, hol komoly, derekas és alkalomszerű beszédben előadta jövetele tárgyát a tisztujitást, elő a választók kötelességeit, kiemelte a. kötelességek lelkiismeretes teljesítésének érdemeit, hangsúlyozta a közjót, végül lelkére kö főtte a népnek, hogy derék, tisztes és kifogástalan embereket válasszon a község élére, mert eltol függ tisztessége ós anyagi jóléte. A szólgabiró lelkes beszéde után hozzá fogott tárgyához, kiegészítette a képviselőtestületet s azt is fölkérte, hogy lelkiismeretesen járjon el a kijelölésben, mert ez az alapja minden üdvös választásnak. Ekkor a nagyközség józan választó polgárai hozzáláttak a várvavárt munkához s a kijelölések rendje szerint a választás a következő eredménnyel járt: kirónak közakarattal Szalay József, törvénybirónuk Zalaba János, pénztárnoknak Czibor Ferencz, közgyámnak Szalay Márton lett megválasztva. Végű! még tiz esküdtet választottak a muzslai nép színéből javából. A szép tisztujitásnak lelke maga a szolgabiró Reviczky Győző volt, a ki tapintatos modora s lelkiismeretes eljárása által mindenkit lekötelezett. Nem szabad azonban felednem a muzslai nép romlatlan erkölcsös jellemét mely jó elöljárók alatt minden jóra, szépre, isteni félelemre s tisztességre kalauzolható. Örömmel szemléltem, örömmel közlóm. SZEMTANÚ JANOS. Farsangi levél. (A kereskedelmi ifjúság estélye jan. 14.) A kereskedelmi ifjúság egyesülete egy rögtönzött estélyben vette ki részét a farsang örömeiből. A rendezőség mindenekelőtt csak köszönettel tartozik a Hétfői Körnek, hogy az ujdonat uj termet a vigalomra átengedte. Köszönettel tartozhatik azután a Palásthy nővéreknek, kik a rögtönzött hangversenyben csinos dalaikkal annyira kitüntették magukat, de van még mit megköszönnie Blaha Károly urnák is, a ki citera pieeeivel nem gjjőzie a közönséget kielégíteni s Felseiibnrg Gyula unlak, a ki mint fáradniIun kisélő a zongorán verte ki a legszebb elismerést. A hangversenyzők szebbik felének a rendezőség pompás csokrokat nyújtott át s végül m<>g kell még említenünk Lnczer Zsigmond egyesületi tag- szavalatát is A rögtönzött hangverseny után következett maga, a vigalom, melyet Jónás Pali egész hajnali öt óráig szolgált szebbnél szebb nótáival. A jelen volt hölgyek névsorát a következőkben adjuk : Dr. Aldori Mérné, özv. Burányi Zsigmondné, Herényi Fanny, Bergmann Lujza. Brenner nővérek. Brenner Józsefné. Bramisteiner Sáinlorné, Doktor Etelka, Ehriich Fanni. Eineinger irma, Fekete Pál né, Fekete Gizella, Grosz Ferenczné, Gogola Róza, Holly Jánosné, Holly Tériké, Hói ácsok Cecil, Kádár Gyulámé, Kollár Istvánná, Mied- ler Fanni, Nagy Pál né, Niedermann Jánosné, Niedermann Józsefné, Palásthy Erzsiké, Palásthy Neszt i, Rosenberg Eszti, Sénvi Ferenczné, Sarlay Edéné, Schön beck Imréné, Schatz Etel, Stern Márkné, Stern Etel, Vayánd Ilka, Wellbach Zsigmondné. Az első négyeseket négy colonneban tánczolták s a jósikerü vidám vigalomról minden résztvevő a legkellemesebb emlékeket vitte el magával. A városunkat sújtó szerencsétlenség között is szerencse, hogy az árvíz becsapása nagy valószínűséggel előre látható volt s igy törekedtek is a veszélyeztetett helyek lakói idejekorán menekülni. A jó rokon, koma. ismerős most elég alkalmat talált vendégszeretetének éreztetésére. Nyugtalan egy izgalmas egy éj is volt az a jan. 5-ki! Lótásfutás, dübörgés, maiaczsivitás volt folyton hallható, hurczolkodtak a fenyegetett helyzetben levő szegény tabániak. Mig végre hajnal feló fölhangzott a jajteljes vészszó : „itt a viz“, mely udvariatlan vendégnek mintegy százhúsz család volt kénytelen lakát átengedni. ^áinodlak. Védekezem tehát ott a hol szavazatom vau. És csak azért a tárczában mert innen ered a veszedelem. Ösztön a védekezés minden körülmény közt. de kötelesség akkor mikor egész ártatlanul kerülünk bele valami kellemetlen bistó fiúba. A dolog nyitánya a következő. Nem a mi lapunk, de a közönség egész józan többsége kárhoztatja a kártyások azt az osztályát, melyhez a dolog természete szerint nagyrészt olyan tehetségek tartoznak, a kik egyesegyedül a kártyára teszik ki nem csak vagyonukat de hivatásukat s mindenüket. A kik között sokan se rendes munkakörrel nem rendelkeznek, sem a közjóért semmit sem áldoznak. A kik csak játszanak s igy Lichtwer szerint semmit sem tesznek. Sőt megrontanak sok olyan jó embert is, a ki különben buzgóan teljesítené a maga munkáját és tenne valamit a közügyekért is. Miután már a közönségre 1 elitélő nyilatkozatok merültek föl, hivatásunk szerint szavakba mertük foglalni a kárhoztatást a nagy kártyások ellen, Akkor nagyon sokféle megjegyzést hallottunk, — Nem praenumerálunk többet! — Nem engedjük magunkat zavartatni ! — Csak azért is. Ezt mondta a cliórus még pedig igen ^.rélyes akkordokban. Mintha bizony csakugyan keservesen megtorlanák mágukat rajtunk. De hát az a baj, hogy a kártyások ellen megindított hadakozást több éppen nem vádolható ember is magára vette. így különösen a Szerecsen törzsasztala, a hol nagyrészt jóravaló kereskedők és iparosok gyűlnek össze napi munkájuk után s nekik élvezetet nyújtó kártyajátékra adják raa- maguknt. Ezek közé az urak közé tarozik Dóczy Ferencz városi képviselő is, a ki mint iparos s a városi közügyek szorgalmas har- ezosa magára vette mindazt, a mit nem róla irtunk* Ez a félreértés egyik fele Az egyik szeg. A napokban azután Aquincum munkatársunktól közöltünk egy kis tárczát téli séta czim alatt. Itt egész humorosan elvan mondva, hogy mit hoz az uj esztendő, hogy hoz például jó boltosokat, kik a rőf mellett maradnak, hogy hoz pékeket, a kik jó kiflit sütnek, hogy hoz olyan hazafiakat, a kik zsidónál egyátalán nem vásárolnak. És a többi. Már a hogy a visszás furcsaságokat egymás mellé lehet csoportosítani. Ez a másik szeg. De liát ki vehet magára olyan ruhát, a mi nem neki van szabva ? Kit akart avval az- ártatlan kis tárczával Aquincum munkatársunk megsérteni, az a munkatársunk, a kinek soha ellensége nem volt mert solia senkit meg nem bántott, a ki csakugyan csupa jóság és szeretet. Hanem a félreértéshez nem is kellenek positiv adatok. Dóczy Ferencz ur, akitkü- lönben olvasóink előtt mindig mint jóravaló A menekültök számára a sz. Anna zárdában is azonnal egy terem lett átadva s a környékbeli legszegényebb lakók 47-eu húztak meg ott magukat. O-an mlts. Maver István püspök urat az irgalmas nővérek ez ügyben megkeresvén, a neineskebl ü emberbarát legott huszonöt frtot bocsátott rendelkezésükre a „Jótékony-egylet“ részéről, bogy a szerencsétlenek élelinezteléséről némil"g gondoskodva legyen, 8-án reggel pedig maga is kijővén ő méltósága, megtekintette az árvízkárosultakat, vigasztaló szavakat intézvén hozzájuk szokott nyájasságával imára buzdította őket, hogy esténként együttesen kérjék Istent az árvizbajok megszüntetéséért, majd a vizboritotta területet is megszemlélvén, sietett kegyes atyánkat az akkor Budapesten időző bibornok her- czegprimast a tény íIli,sáról körülményesen levélben értesíteni. A varos t. polgármestere is megkeresésemre szives volt még az nap két kocsi tat küldeni az árvízkárosultaknak fűtésűi. A Jótékony-egyesület részéről annak gondos elnöke Major püspök ur újra 25 forintot volt kegyes tizedikén hozzám küldeni s igy a kezdetben kenyér adományban részesült menekültök most már meleg ételt is kaphatlak. Tizenegyedikén épen ebéd közben lepte meg őket a, haza érkezett kegyes hí bornok herczegprimas, s tüstént nagylelkűig elrendelte, hogy saját költségén nemcsak a zárdában megvonult családok, de a többi, hajlékaiból kiszorult, vizkárosultak is valamennyien kellő élelmeztetésben részesülhessenek; s megbízta e célból alulírottat, hogy még az nap házról házra járva összeírja a házaikból kiszorult szegény szerencsétleneket, mi Kubovics Igácz s néhány jóravaló polgár útmutatása mellett megtörtént. S már jan. tizen hetedikén dél ben éppen száz család részére hordták szét a Sz.-Anna zárdából a jó párolgó ételt. Jólesett látni mint derité föl e nagy kearyességü intézkedés az eddig bútól elkomorult arezokat. Jolenleg naponkint l08 család 390 taggal láttatik el a Sz.-Anna zárdában a szükséges élelemmel u. m. melegétellel és kenyérrel. Az ételek előállításában és kiosztásában ott szorgalmat Főpap most már naponkint a nemesoskodnak kedves testvérei Simor Teréz és Özv. Rap- csákné ő nagyságaik ; ott Zupcsek Mihály ő nga. kedves nejével, és az irnalmas nővérek, szinte öröm látni ama ■— lelkes esztergomi polgárt emlegettünk s Kinek miuden törekvését szívesen megszo lgál- tule, a városi közgyűlésen kifejezést adott abbeli neheztelésének, hogy lapunk által találva és -sértve is van. És mint városi képviselő a reáliskolai költségvetés tárgyalásánál szóba hoz, mint reáltanárt, a kinek különben a szerkesztőhöz semmi köze. Dóczy ur egybe olvasztja a két fogalmat s kinyilatkoztatja, hogy a szerkesztő meg a tanár incom patiüilis. A közgyűlés nagy többsége ugyan nem hagyta helyben Dóczy ur felszólalkozásáta tétel megváltoztatásánál, de azért Dóczy Ferencz mégis agy nyilatkozott előttem, hogy az ő felszólalása nem volt egyéb mint — Szeget szeggel ! Nem fogadom meg azt, a mit Petőfi hasonló czimü költeményében valaki megfogad, csak egész egyszerűen kijelentem, hogy Dóczy ur nagyon téved ha azt hiszi, hogy az „Esztergom és Vidéke“ eliene kifogásokat vagy vádakat emelt. A mit a tárczában olvasott, az nem reá volt czimezve s igy „szeget szeggel“ nem is lehet viszonozni. Mennyiben van tehát alapja Döczy Ferencz neheztelésének a városi közgyűlés zöld asztalánál, azt Ítéljék meg olvasóink. Különben reményiem hogy Dóczy Ferenc/ ur ezek után tárgytalannak fogja találni a „szeget szeggel“ való megtorlást, melyet sem provokálni sem „kiérdemelni“ nem volt eszem ágában. Dr. KŐRÖSY LÁSZLÓ. nemes buzgalmat, mellyel nevezett j<5- 1 elkeket a, felebaráti szeretet irgalmassági cselekedeteiben serénykednek. Az Isten jutalmazza, meg őket ! Tizenharmadikán délben a főm. bibornok újra kilátogatott, a sz. Anna zárdába s ő ízlelte meg legelőször a kitünően készített gulyásoslevost s aztán a kiosztást leereszkedő figyelemmel nézte végig. A nagynevű főpásztor emez atyai gondossága nem szorul gyarló dicséretünkre, hisz elég hangosan beszélnek a tények s mi érezzük és tu djuk menynyire kell áldanunk az isteni Gondviselést, hogy ily részvétteljes szivü valódi atyát adott nekünk s hálás szívvel könyörgőnk, hogy az Isten javunkra őt még sokáig éltesse! Esztergom, jan. tizenöt.. FERENCZY GYÖRGY, jav. lelkész. Hírek — Herczegprímásunk a győri árvízkárosultaknak ezerf »rintnyi segély ősz- szeget, küldött. — Újabb adakozás. Herczegprimá- sunk az egyházmegyebeli szegényebb sorsu káplánok segélyezésére ötezer forintot oszlott ki. Újabb adat az egy- liázfejedelem helyénvaló bőkezűségének jellemzésére. — Főispán ur hétfőn az árvizká- rosiilt k ügyében városunkba érkezett. Ugyanez alkalomból ismételten biztosi 1 otta a. 27-iki bál rendezőségét, hogy neje a lady patronesse tisztét minden bizonnyal teljesíteni fogja. — Horánszky Nándor városunk érdemes országgyűlési képviselője a hétfői ülésen terjedelmesebb és behatóbb beszédet mondott az adóemelések ellen. Az érdekes és tanulmányos szónoklatról az egész napisajtó dicsérettel emlékezett meg. — A városi költségvetést nem a jövő esztendőre, hanem az ideire most tárgyalják javában. Az érdekes tárgyalások végeredményéről tüzetesebben meg fogunk emlékezni. — Főkáptalanunk a tanügy iránt mindig méltó figyelemmel volt eltelve. Ilyen figyelem szép jele a következő intézkedés A szegénysorsu, de jó szorgalmú és viseletű tanítójelöltek közt a helybeli tanítóképző intézetben négy első éves hallgató közt 60 frtot, négy másodéves közt szintén ugyanannyit és nyolcz harmadéves között 160 forintot osztatott ki főkáptalanunk első tanfélévi ösztöndíj gyanánt. — Aláírási ÍV van kitéve a casi- nóbnn az árvízkárosultak javára, a mit nemcsak a kasinói tagok figyelmébe ajánlunk. Vasutunk ügyét megint egy csattanó« hir hozza szőnyegre. Igen sokan állítják ugyanis, bogy a főispán megérkezése s értekezése a herczegpri- másnál egyenesen azzal függ össze, hogy a vasú tépi tósi engedélyt a sokat emlegetett Schmied de Wilde-féle consortium kapja meg. — Halálozás. Forster János nyug. jószágigazgatót és családját súlyos csapás érte Kolozsvárra férjezett leánya, Choncha Károly egyetemi tanár neje elhalálozása által. Legyen áldás a jó családanya emlékezetén, — Lakner Antal temetése vasárnap délután három órakor ment végbe. Ritka temetésen részesült a közrészvét oly imposansau, mint a derék aggastyán temetésén. A gyászgyűlekezet, nemcsak számban volt hatalmas, de a részvevők előkelősége által is. A megboldogultat, Krotkv József kanonok temette nagy segédlettel. Az érczkopor- sót számos koszom díszítette s Kováts
