Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 51. szám

Észtéi gom, V. évfolyam.

51. szám.

Városi s megyei érdekeink közlönye.

Megjelenik hetenkint kétszer:

7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN.

ELŐFIZETÉSI ÁR:

egész, évié . 0 Ht —

fél évre..........................................................3 .

negyedévre

....................................................1 „ M)

E

gyes szám ára 7 kr.

I< r.

SZERKESZTOSEG:

^FALZ-HÁZ ELSŐ EMELET Iiovh n t:ip szellemi vészét illető közlemények kiiMeml«k.

KIADÓ »Tv ATAL:

^ZÉCHENI-TÉR

Iiovh h hivatalos s n maciin liinlotések, a nyiItiótbe szánt közlemények, elölizi'tési jtéiizek és reelamiílások intézeinlök.

HIRDETÉSEK.

HIVATALOS llllíDKTKSKK : 1 széléi I nn sj/óiir _ fi |. 75 kr.

Ino—yno-jjr . | no „

ynii — íüiii-ijr . *i n g5 „

MólyPíídíj .10 kr.

M Al IÁNIII liDKTÉSEK

tn«*fí:Vlla.poil»« szerint lehet,3 letrjiitá.iiyosaI»l>:i.ii köz.öltohiek.

N Y 1 liTTKIt sora 20 ki-.

Vasutunk.

— Harmadik és befejező közlemény. —

Múlt czikkünívben a természet által nyújtott dúsgazdag ajándékokat soroltuk föl, melyekkel eddigelé alig tudtunk mit csinálni. És kimutattuk, hogy mit van hivatva forgalomba hozni az uj vasat s ez által micsoda előnyök fognak városunk és vidékünk gyarapodására sugározni.

Befejező közleményünkben azt óhajtjuk kifejteni, hogy természetes viszonzásul mivel tartozunk a nyújtott előnyöket kicserélni.

Köztudomású dolog, hogy József fő- herczeg és Karácsonyi gróf, kik a Maj- thónyUféle vasút létesítése iránt kivá lóan érdeklődnek a tervezett vasúti építkezések számára egész földterületeket ingyen adnak átk

Az országos hírnevű férfiak ebbeli áldozatkészsége indokolást is, magyará zatot is talál a viszonyokban. Mindenütt úgy van az, hogy az előnyös vasúti építkezés nem a vállalkozók ügye, liánéin azólt közönségé, mely az építendő vasút által legelső sorban is a legszebb vívmányokat viheti keresztül.

Tekintsük mi is az ügyet a magunk ügyének s merítsünk példát József fő- lierczeg és Karácsonyi gróf áldozatkészségéből.

Épen ma egy éve, hogy a horczeg- primás levelet irt Szapáry pénzügyminiszternek s a buda-dorogh-osztergomi vasutat nagyhatású kérelemmel sürgette.

Kérelmein főindoka, — úgymond a ibiboros főpap, — hogy Esztergom sz. ikir. városnak anyagi helyzetén, mely (csaknem kétségbeejtőnek mondható miniden örömmel segítsek.

Égotően szükséges, folytatja tovább, j hogy e városnak a változott viszonyok j által követelt módok megadassanak, — miszerint életképességét visszanyerhesse s visszaállított boldogulásával az ország jólétének tényezőjévé váljék. E mód a nevezett buda do rogh-esz térgo mi vasútnak, mely később és hiszem nem sok idő múlva Szőnyig továbbíthatnék, kiépítésében nyujtatnók Esztergomnak.

Vasutunk érdekében tehát lierczeg- prímásunk is meleg szavakkal szólalt föl, a miért csak hálára kötelezte székvárosa polgárait.

Herczegprimásunk maga is közbenjárt a Majthónyi-féle vasút engedélyének kiadásában, ismeri a vállalat nagy fontosságát, tudja és vallja, bogy ezen vasút Esztergom érdekeinek leghivatot tabh előmozdítója.

Méltán lehet tehát bízni abban, hogy fejedelmi bőkezűségét a vállalkozással szemben nem fogja megtagadni s mind ő, mind a város, mind a szomszéd községek saját érdekekben és saját érdekünkben nőm fognak visszariadni, ha olyan áldozatkészségről lesz szó, mi lyenre József főherczeg és Karácsonyi gróf már oly lélekemelő példával jártak elől.

Áldozatkészségünkkel csak saját anyagi emelkedésünknek hozunk áldozatot s vájjon lehet-e méltóbban viszonozni a nyújtott előnyöket, mintha oda adunk a saját magunk és utódaink javára olyan földterületeket, melyekre a vállalkozás rá van utalva, melyekkel szegényebbek nem leszünk, de gyarapodásunk biztos talajt nyer.

Szilkkebliiségről nem merünk beszélni, fukarságról, megvonásról nem- merünk írni. Érős hitünk, hogy Esztergom

városa, Esztergom első polgárától kezdve minden polgártársunk s az összes ér- i dekelt községek azon lesznek, hogy a tervezett vasút kivitele elé semmi akadályt se görditsenok, sőt hogy az áta- 1 ánosan fölkarolt vállalatot méltóan s érdekeinkhez arányosan fogják gyámo- litani.

A Majthónyi-féle consortium élén a magyar aristokrafia számos nagyhirhevu tágja áll, a lombardirozásért az első bécsi és budapesti pénzintézetek versenyeznek, azért a részvények egyelőre nem fognak a nagy közönség közé szár mázni.

A közönségre a vállalkozás az irányban óhajt számítani, hogy áldozatkészségét, mikor arra szükség van s midőn általa meg nem fogy, csak érdekünk gazdagul, méltóan gyakorolja.

Cserét a cseréért. Előnyöket az előnyökért, áldozatkészséget/az áldozatokért.

A mit a magyar országgyűlés ezelőtt 12 évvel (1871, márcz. 2 án) határo- zatilág kimondott, hogy a fővárost Uj- S/őnnyel összokötő vonal múlhatatlanul szükséges, az most inog tes testi lése felé közeledik.

Az egész ország figyelme s helyeslése kiséri a szóban levő vasút épité- sét, mert hiszen az nem egyeseknek de egész vidékeknek és városoknak kiváló javára szolgál.

Állandó összeköttetés kell Esztergomnak Budapesttől és Bécscsol. De olyan állandó összeköttetés, hogy mindazt, előnyösen, jutányosán forgalomba hozhassa, a mit ősterményeiukbeu és gaz dasági termékeinkben felmutathatunk.

És azt el fogjuk érni.

Tizenöt ezernyi lakosságú városunk

mint a herczegprimás s főkáptalan székhelye, mint megyei tvhatóságunk középpontja, mint adóhivatallal, hadkiegészítő parancsnoksággal, három virágzó pénzintézettel, szép jövőjű borászati egyesülettel, mint papnövelő intézettel, fogymnasiummal, reáliskolával, tanítóképző intézettel, s számos egyéb népiskolával, és nevelő intézettel biró város az uj vasútnak erős személy forgalmút. fog biztosítani.

Gazdasági és őstermékeink hatalmas kiviteli czikkeket fognak szolgáltatni.

Szóval az uj vasút hivatva lesz mind iparunkat, mind kereskedelmünket virágzásra juttatni, mind népünk jólétét s egyáltalán városunk és környékének szebb jövőjét megalapítani.

Epen azért még egyszer üdvözöljük a vállalat élén álló férfiakat, az ügy bajnokait s az összes érdeklődőséget mert orős hitünk, hogy az első moz’ dony berobogása városunkba egy egész uj aerát fog jelezni.

! Vörös-kereszt.

Jegyzőkönyv felvéve Esztergomban a magyar Szt. Korona. Országai vörös kereszt egyesülete Esztergom megyei választmányának 1883. évi május 8 án a megye székhaza nagy termében tartott ala kul ó k ö zgy ii lésé bő 1.

Jelonvoltak : Méltóság»« Székhelyi

Mailáth György cs. kir. kamarás Esztergom megye főispánja, mint elnök. Barta Annin mint ideiglenes jegyző* Tagok : Hölgyek: Krup'anicz Kálmánná, Amlrássy Jánosáé, özvegy Bibiiiszkyné, Ballal Rezsőn é, Helcz Jozefin, Hamar Árpádné, Kaán Jánosáé, Mészáros Ká- rolynó, Munkácsyné, Dr. Mátray Fof

ATUM GYERMEKE,

— Elbeszélés. —

áz „Eszterpm és Viiéke“ tárcája.

EMLÉKKÖNYVBE.

Fát, ha gyökerestül Kiszakit a vihar,

Törzs után a sok galy Egymás után kihal.

Szívtől, ha szerelmed Sikerül kitépned,

Elhervad utána Minden szép emléked.

LELENCZHÁZBA.

Lelenczházba megy a delnő Nagy a tiszte neki ottan,

Fogadják az apró népek,

A mint illik szép csoportban.

Úri delnő nézi őket,

Szeme tapad egy szegényen,

Úgy öleli, úgy csókolja,

Hogy miért ? Azt most sem értem,

LÉVAI SÁNDOR.

Akit az Isten egy garasra teremtett, soha sem lesznek forintjai. Minden csak föltevés, találgatás, de ez az egy tény. Ami pedig tény az tény, legjobb megadni magunkat előtte.

Ott van a Naláczi Gyuri esete. Azé a Naláczi gyereké, a ki már huszonegy éves korában, midőn másodéves orvosjiövendék volt, nagykorusittatott s elpocsékolta minden örökségét.

Szülei elhalván, rokonai váltig intették a takarékoskodásra, mire Gyuri, mint nagy fatalista, így szólott :

— Ugyan hagyják el kérem! önökben uincseu semmi logika s azonfölül a közvéleményt sem tisztelik eléggé. A közvélemény azt végezte felőlem, hogy tékozló lump vagyok, hát annak kell maradnom, ez alól nincs kibúvó.

— Magadtól függ.

— Dehogy függ. Megmagyarázom mindjárt. Vegyük föl.azt az esetet, hogy bemegyek a trafikba s veszek ott huszonhárom krajezáros szivarokat, mi történik ? — Az, hogy az emberek igy fognak szólam : „ni ez a lump, hogy pazarolja a pénzét.“

— Es méltán lógják mondhatni.

—• Megengedem. De vegyük most már az ellenkező esetet, hogy bemegyek a trafikba és szerényen két krajezáros szivarokat veszek. Nos nem igy fognak szólani : „Ez a lump már annyira jutott, hogy kurta szí varokat szi.“

Ilyen logikával nem is lehetett egyéb

Naláczi Gyuri, mint országos lump. Amíg a péu/e tartott uasir.ott, kártyázott a pesti kávéliázakban, a ludyett, hogy a tanórákra járt, volna, mikor pedig a pénze elfogyott, gibiczkedett a Hasi-vasi játékosok mellett, s némely nagy húzás után egy-egy hatos sápot kapott a nyerőtől, ez volt a jövedelme.

Napról-napra sülyedt e mellett az élet mellett. A szép fiúból lassanként sárga vi- aszképü proletár lett, hogy napról-napra még mélyebben essék s ott találja magát egy reggel a társadalom legutolsó söpredéke között.

Azok a gázlángok a kávéházak csillárain nagyon vénitik az embereket s mint a hogy a napfény kiszívja az igazi szint a szövetből s fakónak változtatja, a gázlángok az életerőt szívják ki s elhomályosítják a lelket. Fény, a melynek sötétség a folytatása.

Szegény Naláczi Gyuri, igazi csavargó leit. Ruhái elszakadoztak, csizmáiból kinézett. az egyik lábujja, hiába kente be azt. is suviksszal, hogy a járókelők ne vegyék hirtelen észre. Nem törődtek már ö vele a járó-kelők. Nem volt már egyetlen ezérna- szál sem, a mi őt ehez az emberiséghez kötné, kivévén a kártyakompáuia, annak a számára még megvolt, — hogy kellemetlen legven neki.

Hiába füstöltek Pesten a kémények, mikor déltájban bejött nyári szállásáról, az Orczy kertből a városba, az ő számára nem főztek sehol a világon. Évek elmultak már azóta, mikor ő utoljára evett asszony főzt- jéből meleg é^elt.

Napi existencziája, jó és balsorsa a kell- nerelc szeszélyétől függött. Nem is volt már egyéb vágya a földön, mint hogy „Josef,“

íőpinezér gráfiáját bírja teljes mértékben.— Ennyivel boldog tudna lenni tán, mert a boldogságra a sok sem elég sokszor, de a kevés is sok néha.

Mert görbe szemmel nézték ám a „doktort“ (gúnyból nevezték igy a 35 éves e»- orvosnövendélcel) s ha valamelyik mérges volt, a doktoron töltötte a boszuját, a ki ott. ült. ott drukkolt, együtt érzett a játékosokkal estétől reggelig, véres verejték csurogván ránezosodó homlokán.

Mindig egy-Fgy firmához szegődött, ahhoz aki „rokonszenves gibicz“nek deklarálta, mert volt olyan is, aki igy szólt :

— Ne üljön mellettem doktor! Ön nagyon antipali'us ember.

S ezt mindig többen-többen találták igy amint a doktor külseje mindinkább torzul t Nem sokat ért már a rokonszenve. Csak nagy kasszáknál jövedelmezett néha egy hatost.

Pedig becsületes, igazi rokonszenv volt. Együtt érzett, együtt örült, együtt szenvedett a játékossal. Ez a sok szenvedés ölte, vénitette idő előtt. A láz, a mely fogva tatotta idegeit, a játék, meg talán a sok éhezés is valóságos csontvázat formált a hajdani gyönyörű fiúból, kinek élénk észjárásáról kövei keztitve, azt jósolták gyermekkorában, hogy nagy ember lehet belőle tán még a király mellett is.

Nem lett ugyan nagy ember, de az mégis beteljesedett, hogy örökké ott tartózkodott a királyok mellett, kik annyival inkább tökéletesebbek a többi királyoknál, hogy legalább három kell belőlük együtt egyszerre a győzelemhez — a ferbliben.

Naláczi Gyurit én is ősmertem s mikor