Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 45. szám
SEsztergom, V. évfolyam. 4o szám. Vasárnap 1883. június 3-án. Városi s megyei érdekeink közlönye. yvii i EGJ ELE NIK HETEN KINT KÉTSZER VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié....................................................G Irt. — fél évre..................................................;i , negyedévre ........................................ 1 E gyes szám ára 7 kr. kr0 SZERKESZTOSEG: j^FALZ-HÁZ ELSŐ EMELET hová :i I:ip R'/i'llunii rés'/.ót i11közlemények kiiMeiiiKIk. KIADÓHIVATAL: |SzÉCHENl-TÉR 35., hová a liiv;iI:lIos s a magán hirdetésük, a uyilttérbe szánt közlemények, eliíl.ze i pénzek és veclamálások inté/.eiulők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS 111 Iíl)l<: I’KSIOK : 1 szótól 100 sziíi^ — fi t 75 kr. 1 00—200-ig . 1 „ 50 „ 200—3OO-ig . 2 „ 25 „ liélyegdíj 30 kr. MAG A NI Ilii HETESEK megállapodás szerint lehető I égj Hiányosabban közöl tétnek. NYlLTTEIt sora 20 Kr; ÜDVÖZLET.. A fővárosi zenekedvelők egyesület ór/ xr nők tagjai Iiarmadfclszázan Kikötnek a ' 89 esztergomi partokon, fölvonulnak a di K8 szes főszékesegyházba, melynek felséges 10 orgonájával s a maguk hatalmas cho- Jr rusá val előadnak egy misét s a nevess zetességek megtekintése után a délutánt 3d körünkben töltve,újból elbúcsúznak tőlünk Sajnáljuk, hogy a dal, lelkes műve- öí lői s a zene hivatott férfiúi ily rövidre S3 szabták látogatásukat, sajnáljuk, hogy hí nem nyílik alkalmuk Esztergom szere ol tetremóltóságával és vendégszeretetével közelebbről megismerkedni, de rövid jjí látogatójukban is fogadják ugyanazon dö őbziutosséggel és szeretettel fogalmazott )ir üdvözletünket, mintha hosszabb időre sä szerencséltetnének, hogy : hozta I s11 ton ni i 11 d í) y á j 0 k a t Eszter 3 gomban! Tartsák meg jó emlékükben városimul kát, szenteljenek olykor-olykor a visz- S3 szaemlékezós óráiban néhány perczet ni mindannak, a mit nálunk átéltek s ík átóreztek. Kárpótoljanak bennünket mielőbb öt rövid látogatásukért, mert mi is s/e- 9’í retjük a dalt s lelkesedünk a zenéért "3 s" szeretjük mindazokat, a kik a zenein művészetet szeretik. Lobogtassák zászlójukat még számit talanszor azon város falai közt, hol oá sohasem lesznek idegenek, mig azon ás zászló jeligéihez hi vek maradnak. Legyenek üdvözölve még egyszer í3 Esztergom városa nevében, Isteu hozta, e s Isten hozza mindnyájukat még számul talanszor Esztergom ősi falai közé ! Két vez eresz me. Mással so foglalkozunk most annyira behatóan, mint a városi tisztujitás kérdésével, daczára annak, hogy semmiféle uj combinatiók sem kölcsönöznek bizonyos újdonságot a? egész restaurálásnak. Marad mindenVrégi kerékvágásban. A régi kipróbált emberek egy kis formalitásnak vetik alá magukat, elmegyünk szavazni s azután gratulálni sietünk ugyanazoknak, a kik most városunk élén állanak s a kire leszavaztunk. Nagyon monoton munka. Legföljebb néhány vakmerő ambitióju férfiú candidálja önmagát bizonyos elérhetetlen magaslatra s csinál maga kürül néhány hullámgyürüt s elhiszi, hogy vihar tört ki a tengeren, mely a biztos sajkában ülő tisztviselőt, ki az ő jövendőbeli állását bitorolja a bukás örvényébe sodorja. Privát izgalmak, privát mozgalmak, de a melyekről mégis beszélnünk : és Írnunk kell, mert most erősön napirenden vannak. De hát lesz-e abból a városnak csak valami baszna is ? Jelezhetünk-e uj korszakot, midőn városi tisztviselőinket újból megválasztjuk, azaz megerősítjük hivatalukban? Ha minden a régi kerékvágásban marad, akkor aligha. A haladás eszméket kíván, az emelkedés pnogrammot sürget, a jólét nem elégszik meg a mindennapi igények kielégítésével. Mi az idei restaurálásnál sokkal fontosabbnak találunk két nevezetes kérdést, a mely városunk életkérdése s melylyol bőbeszédű s kicsinyeskedő városi yvn yVLUZSIKÁNK. — Az „Esztergom és Vidéke“ eredeti tárczaja. — Sohase voltunk még annyira beuue, mint mostan. Szép szemű hölgyeink, diplomatikus embereink, hivatalnokaink, iparosaiuk és kereskedőink emelkedett buzgalommal kezdenek lelkesülni a dalért és a zenéért. Egyesületek keletkeznek, melyekbe kó- tatudő és nem kótatudó tagok iratkoznak be csak azért, hogy ők is megosztozhassanak a legközvetlenebbül ható művészet leggyorsabb életű és háláin dicsőségében. Hogy ki találta fel a skálát s ki a zenei rliytmust az egészen mellékes. Arezzo Guido vagy kölni Ferenc/, akár voltak, akár nem, ez nem az enthusiasták kérdése. Valóban nincs is egyéb művészet, mely több rajongót tudua toborzaui, mint a zene. A zene egyesegyedül az érzékekhez s az érzésekhez vau czimezve, épen azért mindig közvetlenül az idegekhez szól, de hatása csak addig tart,mig idegviláguukat elfoglalja. A legerősebb szemöldökű aesthotikusok is azt vitatják, hogy a zene a leghatásosabb s épen azért a legmulóbb művészet is. Nem hagy bátra érzéseket, de igenis megneme- siti lelkünket s inegfinomitja érzéseinket, a mig behatása alatt állunk. Nem hagy bátra gondolatokat, de igenis gondolatokra kelt s eszméket támaszt, mig varázsát érezzük. írhatnak könyveket a katonák számára, tartbatuak semesterekre húzódó felolvasásokat a törhetetlen bátorságról, Ígérhetnek Eldorááót vagy Szibériát a feláldozásért vagy mást, azért egy közönséges csatadal, közg-yüléseiuken vajmi ritkán, foglalkoznak. A két nevezetes kérdés szerencsés megoldása egyértelmű lenne Esztergom szebb jövőjének kezdetével. Csakhogy fájdalom még mindig nincsenek meg hozzá az elhatározás elszánt fórfiai. Az első kérdés : tősgyökeresen restaurálni a város anyagi viszonyait. Gazdaságunkat avatott és Ielkiösmeretes. kezekre bizni, a jövedelmet lehetőleg fokozni s a régi visszaéléseknek és sión driánságoknak véget vetni. Esztergom vagyon dolgában nem az utolsó város, csak jövedelem dolgában az. Azután lelkiösmereteson neki kellene látni a négy úgynevezett testvérvárosok összeolvasztásához/. Mostoha testvérek mostoha kezeken mostoha sorsuak. —• Hiába való itt már minden frázis, minden capacitatió. Annyira beletörődtünk már visszás helyzetünk megszokásába és védelmezésébe, hogy a jobbat el se merjük gondolni s különbet nem is merünk hinni. Vessünk véget a kicsinyes felfogásnak, kívánjunk eszméket az uj tisztikartól, s állítsuk fel programmjuk két első " pontjának Esztergom város anyagi viszonyainak tősgyökeres rendezését s a négy városrész egyesítését. Elavult ügy. A napokban egy i agyon nevezetes ügyben, melyet sokan már-már elavult ügynek tartanak, a következő igen érdekes hivatalos végzést kaptuk : 37. sz. Azon kérdés iutéztetett elnök úr-] hoz, hogy a Herczegpriinás arczkópej ügy menyire haladott előre, mire elnölJ úr előterjesztése után, hogy a megrendelt kép nem felelt meg a követelményeknek s ennél fogva az a festő tulajdonába viszsza bocsájtatott, azon határozat jött létre : Hogy Vargha Benodek kir. tauácsos ő nagysága elnök lelő alatt álló bizottság a fen forgó ügyben tovább is járjon el s az eredményről ide jelentést tegyen. Miről az elnök úr és minden bizottsági tag külön végzéssel értesítendő. Esztergomban 1883. évi april 19. tartott közgyűlésből. Kiadta : TAKÁCS GÉZA főjegyző. * Kisum teneatis. A megrendelt kép nem felölt mega bizottság kritikájának s egyszerűen visz- szautasitották. Kik voltak a föltétlenül intézkedő kritikusok ? Tudtunkkal az egész kiküldött bizottságban csak egy szakembert ismerünk, a ki legilletékesebb lett volna a megrendelt festmény sorsa felől véleményt alkotni. Mert maga is festő és rajztanár. És az a bizottsági tag semmit sem tud az ügyről, sőt a visz- szautasitott festményt még csak nem is látta. Uram, uram, Nagyságos Vargha Benedek uram, szólunk az úrhoz. MélLóztassék már valahára az elavulttá lett ügyet újból fölkaroltatui, mert a kérdés mostani stádiuma a lehető legcomicusabb, ha nem a loglisztesség- telenebb az iránt, kinek érdemeivel és J nevével az általunk képviselt ügy kapcsolatban van. 1 Tegyünk mielőbb, mert annyi idő l Äz „EsztergomísVidákfi“ tárcája. ÖcoiüntteÉ. Akarj ! ha férfi vagy s erőd Nem puszta szó, de erezed ! . . . Ne légyen semmi nagy, nehéz Mi tántorítsa léptedet. Czélod kitűzve !.. el ne hagyd, Ha tán táfol ködébe vész . . . Előre büszkén, bátorau Ne bántson meddő' kétkedés! A csiiggedés, ha hívogat Ne lásd meg euyb adó helyét Egy perezre nyugtat s bére nagy, Kínos lemondás, veszteség. Ha szeret a czél . . . s a liarcz nemes, Elbukni ádáz sors alatt Dicső! s csak céda emberek Kik félúton lemondanak. A férfi sorsa munka, liarcz, Csak tiszta, szent legyen a czél, A küzdelem — már győzelem, S nem férfi az. ki küzdni fél ! FÖLDVÁRY ISTVÁN. a mi a szívhez szól, olyan bűvös erővel és hatalommal tölti el a harezost, hogy képes még hőst is csinálni az Alkaeosok vagy Ho- ratiusok katonai fajtájából. A zene már a bölcsőben megériuti füleinket. Születésünkkor vidám lakzi mellett huzza a czigáuy, hogy ue igen haUassék a mi első sölóuk, mely rendesen nélkülözi a rhytmust meg a harmóniát. Egy alkotó zenei elem, a hang, még nem zene, különösen az olyan siránkozó, a milyennel mint első touristák a világ színpadára lépünk. Megtanuljuk azután a népdalt, meg a virágot egyszeire ismerni a mezőn, a visz- hangos erdőn vagy a kies völgyekben, a hol vig dana mellett olyan édes rhytmussal meg kellemes harmóniával halad a mezei munka. És azok az első dalok, a melyek legelőször foglalják el szivünket! Oh azok az édes emlékezetű gyermek-dalok, melyeket nem képes kitörülni lelkűnkből a mindennapi élet selejtessége, melyek minduntalan kihangza- nak ajkunkról s visszavarázsolják egy gondtalan korszak legártatlanabb regéit és aranyos tündérmeséit. Kisérjük csak tovább, hogy hová kísér bennünket a mi leghívebb utitársunk. Csupa kikelet, teremtő erő minden mozdulatunk s minden érzésünk. Ismeretlen világba lépünk, szokatlan gondolatokkal foglalkozunk, kimondhatatlan s leírhatatlan gyönyör és szenvedés kezd uralkodni azon kis uralkodón, a ki olyan könnyen rabszolgaságra hajlik. Úgy tetszik akkor, hogy csak a költők tudták azt kifejezni, a mit érzünk s csak a zene tud formát adni annak a csőd iszerün forradalomnak, mely egy uj világot teremt bennünk, mikor szerelmesek leszünk. Mindenki megtalálja akkor a maga nótáját, még az is, a ki meg nem találhatná, hu keresné is az érzéseire illő szerelmes költeményt; de még az is, a ki csak szép szemekből tud olvasni s nem bírná leírni, a mit egy takaros nótával mégis elmond kedvesének. Milyen édes közvetítő, mily«u drága szerelmi posta lesz ekkor a zene. Jön azután az élet az a leglátványosabb jelenete, mikor egy nem annyira szellemes, mint igen is komoly dialógban az oltár előtt esküvel is megerősítjük, a mit már nem először mondunk. Belesodorjuk akkor még az eskető papot is a dinom-dánomba, ha megered a hegyen völgyön lakodalom s rácsinálják azok a magyar nóta barna mesterei valami kimondhatatlan sajátszerü hatalommal, a mit nem lehet mesterségnek nevezni, mert megtauul- hatatlau, de művészetnek se, mert nincsen benne törvényes rendszer. Végig kisér azután a muzsika az egész életen. Ha Sokrates szomorú sorsára házasodtunk, akkor a zenében keresünk kárpótlást. Ha Petrarca meddő szerelmére vagyuuk kárhoztatva, elcsináljuk fájdalomoszlató sl.anczáinkat a zongorán s ha olyau boldogok vagyunk, mint Tristan és Isolde még a bari iiigban. akkor az üdvösség apotheo- sisát s az édes szerelem hervadását ismét a dal varázsában és ben a dúsában találjuk meg. A zene befogadására nem kell más csak egv kis szív. És épeu azért, a hol a zene hajlékra em talál, ott nincs is érzés, a ki a ddt Lapunk mai számához tel iv mellekier van csatolva.
