Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 39. szám

házi szolgának, a másik 12 óvos, C’.si- I1011 Ferencz pék inasnak. Mind a kettő tud Írni olvasni, eszes s jóravaló fiú s különösen az öregeb­biknek kitűnő észtehetsége van. Úgy hiszem, hogy az urak meg lesznek ve­lők elégedve miután büszkén mondiia tóm, hogy hiveim a többi bukovinai magyaroktól sokban különböznek, az elutazásra készek minden perczben, — mihelyt megkapják az útiköltséget, ■— mely számításom szerint egész jegy mellett egy-egy számára 20—22 fiira (elmenne, rögtön útnak indulnak. Meglehet, hogy magam elhozom őket Esztergomba, miután a pünkösdi ünne­pek után arra lesz az utam. Én ugyanis egy néhány év óta na­gyon beteges vagyok, háromszor jártam a karlsbadi fürdőbe, mely azonban igen keveset használt, negyedszer mar nem mehetek egy fürdőre sem, mert azt anyagi helyzetem nem engedi, de mi­vel az egészségem napról-napra fogy, kénytelen vagyok Bécsbe menni s ott az irgalmnsok kórházában magamat gyó'gyittatni a mi természetesebb sokkal kisebb kiadással lesz ream nézve ösze- kötve. A két legényen kívül joUnlke- z 111 nálam még sok igen munkás, be­csületes és derék ember, ki kész volna Magyaiországon, nevezetesen Esztergom­ban akárminő szolgálatot elfogadni, de minthogy azok közül mindegyik házas * családos ember, nem tudom bizonyo­san, kapnának-e ott alkalmazást, ha jóén, ne tessék sajnálni a fáradságot engem arról tudósítani. Magamat ajánlva maradtam kész szolgája Hadik fal ván, május 4-én, 1883, JUSCSAK JÁNOS plébános. Hírlapjaink és hírlapíróink, i. Ha azon kezdeném, bogy a sajtó a „hatodik nagyhatalom“, semmivel sem mondanék újabbat, mintha azzal a fel­fedezéssel lepném meg a világot, hogy a nap világos. Mikor Ghittenberg a nyomtatást föl­találta, nem sejtette, hogy azok az apró ólombetűk, melyek megtestesítik az agyban ébredő eszméket, a gondolat tüzérségét fogják képezni s nagyobb hatalmat képviselnek, mint akár az orosz nagyhatalom összes szuronyai és ágyúi együttvéve. Ma már ezt tudja mindenki és a ki jobban ismeri a vi szonyokat az előtt a sajtó nem a ha­todik nagyhatalom, hanem az első nagyhatalom. Trónokat forgat fel, mi , niszteroket buktat, országok sorsa fö­lött dönt ós a népek jogait kivívja. A J bilincseket, melyekbe verni akarják, előbb-utóbb lerázza magáról, mert a ] sajtó a szabadság gyermeke. Mint a I szellő a, virágok és növények magvait ,szárnyain hordja, hogy velük megtel-- imékenyitse a földet, úgy viszi magá­val a sajtó néptől néphez, nemzettől nemzethez a korszellem magvait, hogy (dbintse azokat az emberi keblekben, hol azok megfogamzauak és a haladás virágait hajtják ki. . . . Korszellem a vezére S minden csatában diadalt arat. Övé a második szó : s uj chaószuak Paranesolá : világosság legyen, S világosság lön. Semmi nélküle. Támadni nem lúd s minden általa, Az éltető nap, tisztitő vihar, Szántó ekéje, arató sarlója Világ magtára, mindez, mindez ő. E nagy század a három csudája, közt A harmadik, — együtt a haladásnak Szentháromsága, mely a földre szállt, A gőz, a villany ós a. hírlapíró, íme, ezeket a gyöngyszavakat Írja egy költőnk a sajtó képviselőjéről a hírlapi róról. A hírlapíró, igen ő századunk har­madik csudája. ! S mit tudod te jámbor olvasó, mikor minden reggel kávéd mellett kezedbe veszed szokott hírlapodat, hogy hány embernek csurgott, a verejtéke, mig ez a te szellemi kosztod elkészült? Mit tudod ha a szellemi tőke mily óriási összege, mennyi encyclopaedikus tudo­mány, mily rengeteg szellemi munka rejlik azokban a százezrekre menő szürke, ujságlapokban. melyek évről- évre a sajtó alól kikerülnek. A sajtó képviselője, a hírlapíró a toll e vitéz katonája örökösen fel van fegyverkezve, örökösen háborúskodik, soha el nem hagyhatja őrhelyét, mig el nem hull a becsület mezején, a zászló mellett, me­lyet. utolsó iehelletjg védelmezett. És mégis a hírlapíró kinek Mindent kell tudnia, tudni kell azt is Hogy róla senki sem tud ! Meit akárhánynak#a kik a sajtó ta­posó malmába szegődtek, elkallódik te­hetsége ez őriiletes hajszában, mely nem engedi kiforrni az eszméket, meg­érlelődni a gondolatokat. Hány hírlapíró fejlődhetnék ki nagy Íróvá, ha nem volna a zsurnalisztika rabszolgája, ha nem kellene gőzerővel gyári munkát végeznie ! De ha, még legalább megjutalmaznák1 érte ! Szó sincs róla ! Minden szerszám hálásaid» mint a toll, ímha mint Áb­rányi mondja, a hírlapíró: Dicsőségére válik a világnak 0 dicsőséget nem kér a világtól ! Es bizony vajmi kevés zsurnalisz­tának jutott még osztályrészül a di­csőség. A hi r egyiknek-másikuak nevét szárnyra kapja, de dicsősége is éj* oly ephemer értékű mint czikkjei melyek lapjában megjelennek, s melyek­ről azonnal megfeledkezik az olvasó, mihelyt a lap másik száma megjelenik. Pedig mennyi minden tulajdonsággal kell egy jó zsurnaiistának fölruházva lennie ! Laboulaye azt mondja, egy jó zsur ualisztának a kutya ábrázatával, a kutya szaglási képességével, a kutya szemtelenségével, a kutya bátorságával s a kutya hűségével kell bírnia. A kutya ábrázatára szüksége van, hogy visszarettentse a gazembereket, a kutya szaglási képességével, hogy azokat már messziről megérezze, a kutya szem- toleiiségével hogy megugassa őket fe­nyegetőzőik daczára, a kutya bátorságá­val bogy torkon fogja őket s a kutya hűségével, hogy az igazság első hívá­sára megjelenjen. íme mi mindenek kell egy jó zsur- nalislának lenni, anélkül, hogy a közön­ség részéről a legcsekélyebb hálára számíthatna. Ha ir egy jó czikket, a közönség nevet felette, lelkesedik rajta, de eszébe nem jut az, aki az ő táplálékáról gondoskodik. Még talán jóformán nevét sem alig ismeri. És ha van zsurnalisztika, ahol u hírlapíróknak még nagyon sokkal adós az olvasó közönség, úgy a mienk az. A mi hírlapíróink valóságos páriák, kikot úgy szólván egy társadalmi osz­tály sem tokintni a magáéinak s kik­nek sem erkölcsi annál kevésbé pedig anyagi elismerés nem jut osztályrészül. Hanem hát. e soroknak nem lehet feladata zsurnalisztikánk bajairól pa naszkodni. Nem ez az arra alkalmas tér. Mi csak néhány arczképot akarunk bemutatni hírlapirodalmunk matadorjai közül, s csak úgy általános vonások­ban lefesteni néhány műhelyet, hon­nan a sajtó kérészvirágai, a hírlapok naponta kikerülnek. Egy néhány nevezetesebb napilap szorkusztőségébo fogjuk bevezetni a nyájas olvasót és megismertetjük őt azokkal a kiválóbb hírlapírókkal, akik az ő [mindennapi szellemi elemózsiá­járól gondoskodnak. Talán nem csalódunk, ha azt hisz - szűk, hogy a legtöbb újságolvasó (s vájjon ki nem olvas már mai napsáig újságot ?) szívesen elkísér minket azokba a szerkesztőségekbe, ahol az ő meg­szokott újságja mindennap megszületik. A legközelebbi viszontlátásig tehát egyik fővárosi lap szerkesztőségében ! Esztergom szabad királyi város szervezési szabályzata. (8-ik közlemény.) Szakbizotts á g o Ír. 45. §. I. Jogügyi bizottság : a) Elnöke a polgármester ; b) Előa< 1 ója és jegyzője a főü gyész ; c) tagjainak száma 10. A jogügyi bizottság a jogügyi kér­désük, poros ügyek, szerződési terve­zetek, nyug- és kegydijak, valamint a számadások vizsgálatából ere Illető jogi kérdésekben véleményt ád. Ii. Tanügyi bizottság : a) Elnöke a polgármester, 5) jegyzőjét maga választja, c)tagjainak száma 12. Ebhez tartozik a köznevelés és köz­művelődési ügy. III. Pénzügyi bizottság- : a) Elnöke a polgármester, b) jegyzője a főjegyző. tagjainak száma 15. hivatalból tagja a pénzláruok, számvevő , fő- s alügyész. Ehhez tartozik az adóügy, költség- vetés, számvizsgálók, vagyonügy, ház - tartás, közmunka, ipar és kereskedelem és halastón nyilvántartás. IV. Gazdasági bizottság : a) elnöke a gazdasági tanácsos, b) tagjainak száma 15. és hivatalból tagja az ordőmester és városgazda, Éhez tartozik a városi gazdaság kö­rébe vágó ügyek, erdő, legelő, rét, szi­get, középületek, hidak, utak s mind­ehhez tartozó részlelek. Véleményét a tanácsnak mutatja he. V. Kórházi bizottság : a) Elnöke és előadója a második tanácsnok, tagjait a közgyűlés választja. Tagjainak száma 10. Vezeti a városi kórház és szegény ápol »la ügyeit. A bízott'ágnak hivatalból tagja a városi fő- és alorvos. A bizottság a kórház, temető ée ápo’da ügyeiben a tanács utjáu javas­latokat ád a közgyűlésnek, mely a fő — Kedves J-ulcsikára, te tréfálsz. — Nem tréfálok, moiulá a leány indu­latosan, dobbantva lábával, mert tudd meg, inkább sohasem megyek férjhez, mintsem olyan emberé legyek, ki tettekkel is be nem bizonyítja szerelmét. Ezt megmondhatod barátodnak is. Máté Andor udvariasan meghajtó magát rokona előtt és eltávozott. * Pár percczel a leirt jelenet után Andort a dunaparti kioszkba látjuk belépni. Futó pil­lantást vet a vendégekre, azután egyenesen egy félreeső asztalnál magáuosau újságot ol­vasó fiatal emberhez tart. — Szervus Tóni ! szólt gyöngéden meg­érintve az olvasó vállát. — Isten hozott, Bandikéin, hol jártál eddig? válaszolt a megszólított. — A húgomtól jövök még pedig nagy­szerű eredménnyel. — Hogyan ? kérdi Tóni elpirulva. — Majd mindjárt megtudod. Annyi bi­zonyos, hogy roppant rossz hadvezér vált volna bídőled. Ostromot indítasz egy vár el len, melynek erejét előbb ki sem kémlel­te ted. Úgy ám. Ismernünk kell minden gyöngéjét, szeszélyét, azon nőnek, kinek szerelmét megokoljuk hódítani s csak miu­tán ezeket ismerjük, foghatunk hozzá az ostromhoz, mely igy többnyire kapituláczió- val végződik. IV te ezt elmulasztottad. Hü- bele Balázs módjára cselekedtél. — Hegyan ? kérdé Tóni, nem értve ba­rátja czélzását. — No igen, neked legvezgetni kellett volna e leány romantikus hajlamait, me­lyek azt hiszem a te figye’iimdet sem ke­rülték ki teljesen. Ö Iváu Hoaról, selyem- hágcsóról, lovagjátékról, lierkulesi tettekről és nyaktörő kalandokról álmodik, te pedig épen nem regényes oldaláról fogva föl a dolgot, ajtóstól rohantál be. Természetes, hogy ily módon nem találta föl benned a beteg képzelete által alkotott ideált. Most már csak úgy segíthetünk a dolgon ha egy kis cselhez fordulunk. — Soha ! mondá Antal határozottan, cselhez nem nyíl ok: ha őt őszinte igaz szívvel mondott szavaim nem bírták rá ér­zelmeim viszonzására, úgy . . . — Paperlapa ! vágott közbe a fiatal or­vos : az a kérdés, hogy szereted-e igazán búgomat ? — Jobban mint életemet. — Úgy hallgatni fogsz reám s ez által kettős czél lesz elérve : Juliska tied lesz s ki fog gyógyulni betegségéből ; mert lmgy beteg arról szentül meg vagyok győződve. Figyelj tehát,: Ismerve a leány regényes hajlamait, csakugyan valami bolondságot,, kellett volna elkövetned, mely némi regé­nyes színezetet adott volna föllépésednek, de minthogy ezt elmulasztottad, csak ugv te­heted jóvá. ha most még nagyobb bolond­ságot. követsz el. — S mi az, ha S'abad kérdeznem? — Hát, barátom, öngyilkosságot kell el­követned. Welter v isszab okként. Csak nem komolyan mondod tán ? — Egész komolyan. No. no de azért no ijedj meg, a pisztolyt a hónod alatt fogod elsütni úgy, hogy ruhádat, megpörzsölje. Én mint orvos bekötözöm az oldalad s szörnyű dolgokat mesélek majd sebedről. Te persze előbb levélben roppant érzékeny búcsút, ve- szesz Juliskától s tudtára adod, hogy nem bírtad elviselni szerelmi bánatod. É i beteg ágyadhoz fogom őt rendelni r te erős seb- lázt, színiéivé, beszélhetsz neki szerelemről halálról. Ivan Hoaról, Buckingham herczeg- ről stb. Ez aztán hatni fog. Welter An,tál kábultan hallgató barátja szavait, ki azokat villogó szemekkel adta elő.-- Néni, nem, ezt én nem tudom meg­tenni. Hisz ez csalás, Mit mondana Julia, ha megtudná ? — De uem fogja megtudni. Te pedig megteszed amit mondtam, ha igazán sze­reled búgomat s ha kigyógyulását, óhajtod. Mert hogy ki fog gyógyulni az kétségtelen. Lásd mi orvosok méreggel gyógyítjuk a mérget. Welter fölvette jobb vállát és mitsem vá­laszolt az orvosnak, ki örömmel dörzsölte kezeit, mintha valami érdekes „operatio“ várna reá. Tudta, bogy Welter hallgatása beleegye­zést, jelent. * Másnap reggel hangos durranás ébresztő föl Júliát álmából. Ijedten ölté föl reggeli otthonkáját, midőn a szobaleány halálsápadt arccza! rohant be szobájába. — Kisasszony . . . Jézus Mária . . . az urfi meglőtte magát! kiálta a leány fuldo­kolva. — Az ég szerelmére melyik urfi ? — Hát az izé ... a Welter urfi. Egy félóra előtt jött az orvos úrhoz s benn be­szélgettek szobájában. Az orvos ur az imént eltávozott, Welter urat szobájában hagyva, de még a lépcsőn sem volt, midőn a pisz­tolydurranás hangzik. Visszafut szobájába, hol fél hol tan találja barátját a pamlagou fekve. Júliával forogni kezdett a világ, zsibbadás vett erőt minden tagján s áléi tan rogyott egy karszékre. Több perez telt bele mig annyi erőt vehetett magán, hogy az orvos szobájába indulhasson. Az ajtó előtt az orvos inasával találkozott ki útját, állta. — Nem bocsáthatóm be a kisasszonyt, mert a tekintetes ur megtiltotta, hogy a nagyságos asszonyt és a kisasszonyt ide be- bocsássam, vagy hogy az esetről szóljak bár kinek is. — De én bemegyek. Az inas újból elállta útját. Ekkor belülről megnyílt az ajtó és óva- ; tos léptekkel csendet intő ujjal jeleut meg í Máté Andor. — Meghalt? kérdé a leány fuldokolva. ' Az orvos karon fogva és odább vezette, miközben mutató ujját ajkához emelve csen­det intett. — Még nem balt meg, — mondá — r do állapota veszedelmes és minden izgalmas jelenetektől óvnunk kell. Egy levelet talál­tam az asztalon, mely neked szól. íme!] De menj szobádba, ha lehet,, hivatlak. A leány átvette a levelet és szobájába! támolygott. Itt alig bírta olvasui a néhány] sort : „ Drága kisasszony ! ön nem akarta hinni j' hogy szerelme nélkül én élni nem tudok Midőn e sorokat olvassa hinni fog nekem, I. De már akkor későn lesz Lemondok e.z; életről, mely az ön szerelme nélkül boldo.g i

Next

/
Thumbnails
Contents