Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 4. szám
4. szám Esztergom, V. évfolyam. Mi EGJELENIK H ETEN KINT KÉTSZER1. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié ..........................................................0 Irt — kr. f él évre..........................................................^ „ — negyedévre....................................................1 „ í>0 „ E gyes szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: JPfALZHAZ ELSŐ EMELET hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: jSzÉCHENI-TÉR hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyiltiérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reclamálások intézendők. HIRDETÉSEK. hivatalos hirdetiísbk : 1 szótól 100 szóig — fi t 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGANHIKDETESEK megállapodás szerint lehető legjutánycsaliban közölt“tnelc. NY1 LjTTÉR sora 20 Kr. Árvis és diridé. Vidám farsangi világ, valóságos ve- lcnczei earn óval. A ilunamelléki ut.czák árvíz alatt, a szegény tabániak hol hajléktalanul, hol nedves viskókban, az országút fölött, árvizes jégmező, az egész sziget egy sima nagy víztükör s mi azért vigadunk, mulatunk, mintha csak az egész árvíz holmi színpadi látványosság lenne, a mi senkinek sem árt. Pedig más szerepe jutott az idei farsangnak, mint egyéb'or. Mikor a Duna elönti a város egy részét, különösen a nyomorultak negyedét, akkor a valódi jókedv árja ki nem önthet, mert marad a szívben nehány keserű érzés, mely visszatartja a csapóngó vidámság ki kitörő hullámait. Az idei farsang igen szűkre szabott naptára mindössze vagy hat nagyobb vigalmat sorol elénk, melyek majd első-, majd másod-, majd harmadrendű mulatságok, de mindannyian a közönség nagyok részét egyesitik. Három fényes bálról fog följegyzést tenni az idei esztergomi farsang. Egyik tündöklő!.)!) lesz a másiknál, a hogy az már a mi fényűző szép világunkban divatos. A divatkereskedők és uöszabók dicsérettel vésik emlékükbe a kiváló elite-bálokat, a nyomorult árvízkárosultak pedig reszkető kezekkel esen- genek hajlék és kenyér után. És a szép közönség azért csak úgy elmulat, mint egyébkor s úgy megfeledkezik az árvíz és dáridó szomorú frigyéről, hogy eszébe sem jut a mások ínsége. A farsang nemcsak a vidámság zsilipjeit szokta megnyitni, hanem a jótékonyság és adakozás forrásait is. Mulassunk ez idei rövid farsangban vidámabban és jobban, mint egyébkor, de legyünk is jótékonyabbak és kö- nyörülőbbek, mint egyébkor. Jusson eszünkbe, hogy nincs nemesebb hivatása Carneval uralkodásának, mintha vigasságunkat jótékonyságra fordítjuk. A rendezők eddigelé nem jelentettek semmiféle jótékouyczélú tánezvi- galmat az árvíz által sújtottak részére. A nemes elhatározáshoz azonban még nagyon sok alkalom kínálkozik s az a bál, mely egyenesen az árvízkárosultak számára lesz rendezve, az egész nagy közönség méltó pártfogásában fog részesülni. Ne feledkezzünk meg a vidámság szép napjaiban a szerencsétlenek szomorú óráiról s használjuk föl a jókedv forrásait a jótékonyság gyakorlására is. Árvíz és dáridó. Hogy fér ez a két ellentétes fogalom össze, ha nem keresünk áthidaló módot ? Miként feledtetjük el önmagunkkal, hogy vidámságunk csapongó árjában vau valami keserű kíméletlenség ? Legyünk jó indulattal a sújtottak iránt, egyeztessük össze a vidám farsangot jólelkü adakozással, emberbaráti fölsegéléssel s akkor azután nemcsak tűnő gyönyör, de tetmékenyitő áldás lesz a mi munkánk. Ár viz és dáridó. Ne maradjon ez a két szomorú fogalom siváran egymás mellett. Nyújtson egymásnak kezet a vidám mosolyé, dúsgazdag és könnyed szellemű Carneval az árvíz által támasztott foszlányos és Ínséges koldus leány nyal a nyomorral. Először adakozzunk, azután vigadjunk. V Fővárosi levelek I. (Újév után, — Solymossy szakálla. - Árvíz. — Irredeniisták. — Gesztenyesütők. — Az udvar. — Nemzeti színház. — Wilt mama. — Komáromi Mariska. — A fehér kaméliák története. — „Szeget szeggel.“ — Blahnné panasza. — Gyulai Pál hadjárata. — A háború kitört) Bizonyára ismerik önök az adomát (hiszen már a lőcsei kalendárium is mint régiséget közölte) az egyszeri! varga inasról, aki eltörvén egy palacz- kot, a lábszijtól remegve sóhajtott föl : „Jaj csak már tu! volnék áverésen!“ Nos hát mi már mogkönyehbülve kiálthatunk föl : „Hálaisténnek csakhogy már túl vágynunk az újéven I“ Megkönyebbült lélekkel és tárczával sóhajthatunk igy föl, mert nem kell többé kerülnünk a saját házunk tájékát az újévi gralulansoktól való félelmünkben minlahogy Solymossy barátunk a borbélyát kerülgeti karácson óta, nehogy az valami gratuláczióval borút válja meg ; minél fogva, a népszínház derék komikusa még mai napság is a tavalyi szakái lát viseli. Az újévi bajokon tehát valahogy csak túlestünk volna ; de ki tudja hogy az uj év nem fogja-e majd csak ezután ránk nyitni a bajok Pandora-szelenczéjét. Hiszen i nie még alig dugta be orrát az 1883. még kezünk hozzá sem szokott ne vének lei rásához s már is nyakon önt bennünket az árvízzel. A Duna nőfctöii nő, szemlátomást árad s már az üllői úti pinezéket a hagyományhoz híven el is árasztotía a viz. (Itt ugyan árvíz nélkül is szokott a víznek szerep jutni !) A tanács persze lót-fút, rendeleteket bocsát ki, csatornákat tömet be, zsilipeket nyittat meg, eddig azonban I még senkinek sem jutott eszébe a baj j tulajdonképeni kutforrása. Ez pedig nem más, mint az a tömérdek vizenyős vers, mely a karácsonyi küuyvpiaczot elárasztotta. Most már hiába tömeti be a tanács a csatornákat, ha annak idején nem intézkedett e szörny áradat ellen, moly eleitől fogva nagy veszélylyol fényé getett mindnyájunkat. . . ... De az árvíz mellett még egyebet is hozott a nyakunkra az 1883. A dolog egy kisssé rejtélyes ugyan, de éppen ez teszi érdekessé. Ugyanis sem többről sem kevesebbről nincs itt szó, mint arról, hogy a magyar fővárosba három sötét arczií, villogó szűnni talián kalapu, százráuezos köpeny egű tőrrel és bombával fegyver zett irriden tista jött volna, hogy a a uralkodó családnak egyik kiválóan magas állást elfoglaló tagja ellen merényletet kövessen el. így volt ez olvasható egy budapesti hírlapban. Képzelhető az a szenzáczió ! A rendőrség persze rögtön talpon volt, hogy czimborákat fogjon Oberdank urnák, kikkel ez az égben irrideutás- dit játszhas ék, mert odn fenn vagy odalenn már attól függ, hogy mint martyr az égfre, vagy mint orgyilkos a pokolba került-e ? aligha valami kouspiráczió nincs készülőben. A rendőrség azonban szokás szerint csizmadiát fogott, irrideutistákat pedig Az „Isstsrgom és Vidéke1' táxczája Szeret, nem szeret. Akáczfa levele Kérlek mondd meg nékem, Szeret-e engeinet Az én kicsi szépem ? „Szeret, — tiszta szívből,— — Kissé esnie, nem szeret“! — Hazudik az ákácz, Nem, uem, az nem lehet. Uj levelet tépek, S azt kérem meg szépen: Vesse ki, hogy „szeret“ Az én kicsi szépem. LÁNYI ADOLÁR. A mi menedékünk, (Árvízi tárcza.) A dunainellékiek már hozzátörődtek a Duna szeszélyeihez s nem igen esnek kétségbe, ha házuk tájékát egy kis árvíz látogatja. Igen gyakran nagyon "kurta látogatásokat végez s visszairamodik a medrébe és úgy megkomolyodik akárcsak valami professor, a ki megrösteli mindjárt ha kirúg, k utána annál ünnepélyesebben fogadja meg a rangjához illő komolyságot. Most az egyszer nagyon korán látogatott meg az árvíz. Mert szigorú jaimáriusbnn nem igen szokott a Duna makranezoskodni. A többek közt minket is kiöntött s miután a nemes város csak igen későn kezdett törődni sorsunkkal, elhatároztuk, hogy kihurczolkodnnk. Ráraktunk egy ügyetlen ladikra minden könnyen vihető nélkülözhetleu portékát s akárcsak valami lagúnán, öveztünk végig a kisduuaparti korzón. Az ideiglenes kastély valami nagyon síjátszerű egy épület a szenttaraási hegy tövében. Egy emeletes holmi, alul valami zsibárus bolttal, hol rozsdás fejszét és pálinkát, szénát és czipót árulnak csinos zsidólányok. Az udvar néhány arasznyi mindössze s egy leleményes eszű lakatos már hetek óta fabrikál beuue egy kerekes ladikot, a minek minden mozdulata csupa mesterség- A földszinti lakókat nem ismerem, az emeleri udvari szobák bérlőjét sem láttam : de annyi bizonyos, hogy igen szorgalmas nép lakja a házat, mert az inasok már reggel hatkor kikapják a csattanós fölöstö- kömöt, a miért azután vau bőgés, mig a kalapácsok éktelen zaja s a lakónők éktelen perpatvara túl nem hezitálja a siválko- dast. Az ablakok az utczára nyílnak. Saját- szerű egy térre esik a kilátás. Llomtalan, piszkos és zajos házak között elterülő szemetes és göröngyös mező terül el alattunk, a melyeu ugyanolyan közönség hatol keresztül, a milyen maga a tér. A takaritóuő meg a két árvizmeuedé- kes szoba egy fogalom alá esett. Egy na , gyón jámbor és nagyon szegény asszony! hozta be reggel a tejet egv darab deszkán j elhelyezett antik cserépedényben. ügy hittuk a szegéuy asszonyt mind-1 ketten, hogy „kérem“ ; mig ki nem sült aj valódi neve. Nagyou szeretett fűteni és mosolyogni. Mikor úgy kedélyesen elmondta, hogy az ura három esztendeig keresett s azután elhalt, s most három árvájára szo- basikárlással keresi kenyerét, akkor az a három apróság a konyháról keserű trióban adta meg rá a hitelesítő akkordot. Vau az elhagyottak nyomorúságában valami leverő s valami fölemelő. Leverő a nélkülözés iuséges fájdalma, mely kioltja a szem tüzét, elveszi a baj színét, redőkbe vonja a fiatal homlokot, beássa az üde ar- ezot, letörli a valódi öröm himporát és a sóvárgás és éhezés kínzó ösztönét fejezteti ki a hervadt test minden mozdulatában. De fölemelő az a csüggedetlen remény, az a vakmerő bizalom, hogy nem maradhat ez mindig igy, liouy a jó isten nem feledkez- lietik meg övéiről, hogy még föl fog virradni a jólétnek szebb napja is annyi ború után . , . De hát minek is ide a nyomorúság ecsetelóse, mikor azt uton-utfelen gyakran még szomorúbb eredeti példákban találjuk meg. A szegény asszony ínségét bizouyos kedélyesség csillapította, a mit még talán szebb napjaiból örökölt s ezzel a mesterséges asszonyi szerszámmal azután nagyon is könnyen el tudta felejtetui, hogy meuuyit nélkülöz, Letette a deszkát, az az hogy a reggelit. Olyan big volt az a tej, akárcsak az árvíz és mégis meg kellett dicsérnünk, hiszen olyan örömmel szolgálta föl, akárfia- csak nagy ünnepi konyháról került volna. A függönyteleu ablakokon bemosolyoott a hamis téli nap. Olyan vidám és olyan hi- deg volt az a mosoly, akárcsak egy haldokló kaméliás hölgyé. Csupa hazugság. Az ócska vaskályhában vidáman pat- rogott a tűz s a szobában olyan legényes hangulat uralkodott, hogy leíietetleu volt kedélyes hangulatot nem kapni tőle. Hegedűtök és ujságlapok, kéziratok és kották, ruhadarabok és bútorok össze-vissza s minden épen ott, a hol legkomikusabb. Például egy darab összecsomósitott Budapesti Hírlap egy beparittyázott ablak betömésére szolgált Az arany halacskák az ablakpárkányon kefék és gyufák társaságában, a köuyvek közt kikosarazott kiflik és alma héjak, a feliéi nemúeken árvízmentes czipők és milligyertyák. Van a garzon-világ rendetlenségében valami érdekes kedélyesség, a miuek én azonban sohase voltam barátja. Nyugtalan vagyok, ha nincs valami a helyén s°iiem bírok poros Íróasztalon dolgozni. A rendetlen szobában rosszul találom magam < védtelenül bánt, mikor ossz«-vissza hentereg az át uem olvasott napi posta mindenféléié az íróasztal előtt. Szóval már régóta nem éreztem magam annyira rosszul, mint. a menedéken, a hol valóságos árvízi rendetlenség uralkodott. \egie ütött a vissza költözködés órája. Ugyanazok az ostoba hordárok, a kik csak arra születtek, hogy mindent’ behor- passzanak vagy összetörjenek, vitték vissza holmiainkat Velenczébe.
