Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 31. szám

31, szám. Esztergom, V. évfolyam. ESZTERGOM Vasárnap, 1883. április 15-én. VIDÉKÉ JA: EGJELEN1K HETENK1NT KÉTSZER'. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié „.......................................(3 fit. — fél évre..................................................8 „ — negyedév re .............................................1 „ í>0 E gyes szám ára 7 kr. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: Pfalz ház első emelet hová. n. lap szellőim részét illető közlemények kiiMemlők. KIADÓHIVATAL: jSzÉCHENLTÉR. hová a hivatalos s a majjan liinhif esek, a nyiltlórhe szánt köz­lemények, előlizetési pénzek és reelainálások intézumlők. HIRDETÉSEK. HIVATALOS ÍIIIMHÍTKSKK : 1 szótól 100 szói»: — fi t. 7ő kr. 100 — 200-ig . 1 „ 50 „ 200 — íH)0-ig • 2 „ 25 „ llélyeg'líj 80 kr. MAG AN Hl RDETESKK megáll,tpoiLís szerint lehelő Iégjutányosahbau közü11etneic. NY1LTTÉR sora 20 icr> Esztergom részvéte. A lierczegprimús, a megye, a város, ta különböző egyesületek s az egyházi »gyász isteni tiszteletek fejezték ki Esz- ttergom gyószát, Esztergom részvétét IMailatit György családjának. A meggyilkolt országbíró nemcsak nnint országos kitűnőség részesült ná­lunk átalános kegyeletben, hanem szel­lemi rokonságban állott velünk az ál­ltai, hogy legkedvesebb fia Esztergom tmegye főispánjává lett. Innen az az őszinte részvét, melyet Esztergom ér­tett és mindenkor érezni fog. Az ünnepélyes főispáni beigtatáson a legmeghatóbb jelenet volt az, mikor i fiatal főispán szép székfoglaló beszé Hét elmondta, az országbíró szemei Gönybe lábadtak. Az öröm gyöngyei roltak azok s az öröm elragadtatása jiugárzott szigorú homlokán. Feledlietlon marad azután az ő meg­jelenése a főispáni beik latás fényes i iszebédjén, hol az elölülői tisztet tel- ifsité, a hol majd minden pohárkö­szön tós az ő érdemeire s a, család di esőségére volt czimezve, a hol az ő nrélyes szavai szintén megcsendültek s iiváló szónoki képességeivel közvetle­nül magyarázta meg emelkedésének >lkát. Azok a napok is elmúltak, de az mmlékek megmaradnak s azokra visz- iKiigondoIni még akkor is édes, mikor iMnatos gyászba borulunk. Esztergom részvéte őszinte részvét. Lehetetlen leírni azt a megdöbbentő hatást, a mit a Hiob-hir keltett. Le­hetetlen elmondani azt a mély részvé­tet, a mit minden egyes esztergomi polgár érzett és kifejezett, mikor az ország Líráját eltemették. Mailáth György szomorú halálából nagyon keserű tanulság marad főn. A keserű tanulság, hogy hiányos, sőt hibás intézkedési! törvény az. mely rendszeres tagadás után a rablógyil­kost halálra nem Ítéli, hanem börtönre veti, a hol a human isimis beteges túl­zása a gonosz rabokat úgyszólván el- dorádói viszonyok közé juttatja. Az első körülmény a megátalkodott tagadó éle­tét menti meg, a másik a nyomorult gazembereknek nemcsak gondtalan exis­tential, de bizonyos jólétet biztosit. Lehetetlen, hogy ezek a végletes körülmények kiszámithatlan káros vol­tukat még inkább be ne bizonyítsák s a példák még több gonoszt ne csábit sanak el gyászosabbnál gyászosabb rab­lógyilkosságokra. Mailáth György emlékét bánatosan siratjuk meg s a gonosztevők iskolájának borzasztó vészes rendszerétől méltán retteghetünk. Az iparos oktatás módja. Az iparos oktatás előttünk fekvő tanterve szerint lesz egy előkészítő ősz tály és egy rendes, három éves tanfo­lyam. Az előkészítő osztályt az oly iparos tanulók számára szervezik, kik az elemi iskolában vagy semmit, vagy csak igen keveset tanultak az írás, olvasás, szám­vetés és rajzolás köréből. Tanóra az elemiekből hetenként négy óra. A rendes három éves tanfolyam tár­gyai között legelső a rajz és pedig a rajzolás tudásának oly fokú megszerzése, mely a magasabb iparos szak rajzolás bármely ágának biztos alapot nyújtson s mindennemű iparos foglalkozás körül az illetőnek egykor gyakorlati hasznára váljék. A szabadkézi rajzoláson kívül a mértani rajzolás is mint rendes és fő ta.ntárgy szerepel. A rajzoktatás tanterve szerint külön tanfolyam lesz az építő iparosoknak, külön az asztalosok és esztergályosok­nak, külön az építő és műlaka tusoknak, a. bádogosoknak és rézműveseknek, a gépészeknek, az arany és ezüst műve­seknek s a kárpitosoknak. Az olvasás és fogalmazás mezején kísérletek és szemléltetés utján a föld­rajzi és történelmi ismeretek alapváza, a pliysikából az alapkérdések, a nem­zetgazdaságból az alapfogalmak. A számtanból a mindennapi életben előforduló számítás és mérésbeli leg­szükségesebb gyakorlatok megszerzése van czélozva. A, tanításra rendszerint hetenkint a munkanapok esti óráiban négy óra, két napon a közismeret tárgyaira s va-' sárnaponkint a nappali órákban három órai idő a rajztanitásra lesz fordítva, j A tanuló a tanulási órákon köteles pontosan megjelenni, megjelenése egy arra való jegygyei ellenőriztetik, me­lyet a tanító minden alkalommal meg­bélyegez, a végett, hogy a tanuló az által a tanításon ott voltát gazdája előtt igazolhassa, másrészről gazdája szintén köteles az ellenőrző jegyet láttamozni. Az iparos tanulók tanítására szakta­nítókat alkalmaznak, a kik középtano- dán vagy elemi iskolán működnek. — Az elemi iskolai tanítók számára szük­ség esetén csak az olvasás és fogalmazás tanítása van kijelölve. A helyiség akár a reáliskola, akár a gymnasium. A nemes törekvésű iparos oktatási) o. mindenki méltó várakozással tekinthet,» Adja, a magyarok istene, hogy az iidvör intézmény az elhanyatlott magyar ipaz felvirágzását mielőbb elősegítse ! Városházi képek, (Bemutató.) Egy csomó kéziratot találtain a na­pokban íróasztalomon. Olyan titoktel­jesen jutott hozzám, akár csak boldo- gulatlan orosz czár mindennapi kifli­jébe a nihilisták legújabb fenyegetőzése, vagy mindennapi fekete kávéjának czuk- rába a dynamit. A kéziratokat idegen kéz másolta. Semmi monogramm, semmi jel nőm en­gedett névre következtetést. Maga a név különben nem tartozik a dologhoz. A photogrop hiúkat első sorban is hűségük és sikerük után Ítél­jük meg s csak azután kérdezősködünk a photographus után. Ezennel minden megjegyzés nélkül van szerencsém a csomó kéziratot be­mutatni. Maradok stb. éflovó éBán, I. Uraim restaurálunk ! Uraim restaurálunk ! Olyan nagyon könnyű ezt a két szót kimondani és mégis oly nehéz ezt a két szót megérteni. A városházán restaurálás lesz. Ugyan mit restaurálunk ? Ha még rostálni lehetne, de mikor S.Z mss Öli szerelem. Oh szerelem mi is vagy te ? ! Átok, áldás . . . 'minden, Ostoroz is, jutalmaz is Veled a jó Isten. Az egyiket fölrepited Fényes menyországba, A másikat beugrasztod Dunába, Tiszába. Engemet is nyakon csíptél Nincsen tőled nyugtom . . . Csak azt mondd meg, hadd készüljek Szállok-e vagy ugróm ? PÓSA LAJOS. A megtört hinság. (Novelette.) I. ili'Alice félig fekvő helyzetben ül a kereve- (j, halvány rózsaszín mousseline-pongyo- diiban. A hosszú csipke fodor, csupán pi- 1 lábainak végét engedi látni, melyeket fjzefcfc kis papucsok fednek. \ szép merengő eszmélve néz kis aszta­lán levő órájára, majd gyorsan felszökik, s a csengetyíí-zsinórt rántja meg türelmetle­nül, miután a toilette asztalon álló nagy tükörhöz fut, hol végig pillant bájos magán, pajzán örömmel fordul egyet, s mosolyogva szól : — A mai bál fényesnek Ígérkezik, a vi­dék leggazdagabb urai, a legszebb csalá­dok, már lsetek óta lázas készülődéssel sür­getik a fővárosi szabókat ruháik pontos el­készítésére ; — ugyan ki lesz a „legszebb“ ki lesz a „bálkirályuő“? Ah, ki más, megiut csak én, így okoskodik a bálba készülő hölgy, mig nem két bárom komorna belépte által, meg­szakítanék az édes tervek tovább tűzésében. — A szolganők sorban állva várták úrnő­jük parancsát. — Bontsátok le hajamat, fésüljetek meg s tegyetek előkészületeket öltözéseiure. — így hangzott a parancs. Volt dolga a. toilette készletnek! Az apió fiókok, s illatos dobozkák kézre kerültek, s ezerféle szépséget tártak elé : hisz minden gyönyörűségét ezekben találta a szép Alice s ezek sokasága is nem kevéssé hizelgett neki. Fejdisze a gyakorlott kéz ügyessége alatt gyorsan készült, s önérzetes örömmel állt föl : a tükör nem csalt, s ő magába zárva utólagosan nyilvánítandó örömét, öltözérliez látott; mindez pillanatig tartott: a sok segítő kéz mindenüvé tűzdelt egy csokrot — virágot — csipkét, a, ruhára, mely tün- déries széppé alakult. — Nézzük meg kö­zelről, a kis hódítót. Szabályos termet, karcsú derékkal : nyulánlv alakját, a leggazdagahban diszilett halvány kék selyem hullámozta körül, alul sűrű csipke fodorral, mely közül apró lá­bai kandikálnak ki bizouyos lvaczérsággal ; a ruhával azonos szinü czipőkből, a ruha derék fehér pilisből készült ezüst himzetö előrósszel, mi a vállon vékony füzérben tű­nik él, a vállról dúsan redőzött csipke ta­karja félig a kart melynek befejező éke, a gyémáutos kar-élv ; a nyakat hasonló ékszer díszíti. A ruhán elszórva, úgy az éj fekete haj közt, fehér élő kaméliák adják a meg­kívánt befejezést. Önelégülten tekint a tükörbe, s hiúság­gal vegyült mosolylyal suttogja •— Diada­lom majd nem bizonyos : ruhám megint a legszebb lesz, — s én megint . . . — Jelentsétek auyámnalv, hogy indul­hatunk, — szólt a lvomornákhoz türelmet­lenül. Az anya örömtelten lépett be, s még elég fiatal kora mellett, a méltóságteljes tartás, s élénk fekete szemei, — a múlt egyik szépségét álliták elénk : fekete selyem ruhája, a bordeaux-sziuen arany hímzéssel, szintén nem tévesztélv hatásukat. — Anyára ! — szólt Alice — nemde a te leányod ma megint ki fog tündökölni a mindennapi csillagok közül. Nem csókolnál meg érte ? — Igeu, édes leányom, — szólt az anya homlokán csókolva leányát, — mint min­dég ! Nemsokára a fényes táncteremben lát­juk Alice!.. A férfiak szeme az ajtó felé irányul mig a tömkelegből kibontakozva lép elő a szép Alice. — Mohó kíváncsisággal nézik a nők is Alicet, ki a rendezők csokraival el hal­mozva kecsesen lépdel előre ; most követ­kezik a különféle megjegyzések hosszé sora mig a táncz véget vet kis időre en­nek is. Nem csak hódolói, de tánczosai is szá­mosán voltak Alicenak, ki leginkább a fő­városból jöttékét tüntette ki választékos magas figyelmével, mert ezek „újak“' vol­tak, s kik közül a mama által többet há­zukhoz is meghívott a más napi jonr fixre, kik siettek is a meghívásnak eleget termi. Itt persze nagyon szívesen fogadtattak; leány lévén a háznál, az anya ennek ked­véért mindent megtett; sőt, erejét megfe­szítve, fényesen kellett feltüntetni a »hely­zetet“ uj ismerőseiknek. Miért tagaduók — már többször igénybe vették egy-egyjóraó- du uzsorás ajánlatát, az előre megbatározott kétszeresen visszadandó összegért, — ne hogy a régi »dicsőség“ — csorbát szenved­jen, miről a »jó férj“ — természetesen, mit sem tudva, édes semmittevésben élt. Jó világ is volt még akkor, midőn a be­teges Z. mint gazdag tőkepénzes, még sok­kal fiatalabb neje, s leánya kedvéért, B. vá­rosban letelepedett s fényes életet élt. A jelen jólétének pazar élvezetében, azonban feledte a beláthatatlan titkos jö­vőt ! II. Alice boldog volt, mert egy fővárosi bálra meghívót kapott. Kétségkívül a múlt­kori, chickes fővárosi gavalléroktól ered. El is határozta, hogy elmennek: — majd ad, — úgymond a mama, — a mi jó hitelezouk szívesen, s nem nagy »rovásra“ ! A napról-napra tartott fényes estélyektől

Next

/
Thumbnails
Contents