Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 29. szám
részére 35 emberre szükséges térrel 44G fi t 12és fél kr. — 146 fi t 12 és tél kr. 1. inoMj konyha 5G—84. I zuhanyozó helyiség 48—72. 1 öltöző szoba 56- 84. I tiszti vendéglő 56—84. .1 altiszti vendéglő 68—100. 1 legénységi söntés 68—100. Markotányos lakás 3 szoba 228—320. Istállók, 26 tisztiló és egy elkü- tönzőit helyiség Let< g lovak számára 1008 —1344. 2 puskaiuűves műhely 112 —168 1 rakt. In rendezési tárgyaknak 92— 116. 1 raktárhelyiség kezelésnek 92—116. 1 raktár ruháknak 322 — 406. 1 raktár lábravaló szerelvénynek 128-174. 1 raktár fegyvereknek 92 —116. 1 raktár fegyvergyakorló készletnek 92 — 116. 1 kocsiszín harmincz kocsira 168 — 224. összesen : A gyalogsági kaszárnya évi bére a heted:k osztály szerint 21*795 fr 67 s 5 tized kr. Az ötödik szerint 25*711 fit. 99* 5 tized kr. Számításba kell még venni egy 55 beteg részére építendő csapat kórház évi bérjövedelmét, mely a hetedik osztály szerint 3068 frt 25 kr. inig az ötödik szerint 3575 frt 25 la*. A főösszegek végső eredménye : VII. oszt. évi bér 24.863 fit 92r,|10 kr. V. oszt, évi bér A Milömbözet — Elég rosszul van az, — sóhajtott Tisza. Ez a bonir.ot a helyzet signaturája. Henne vagyunk a piotestans hegemóniában, de nyakig. A törököt ránk hozták az események. A csehekkel megvert az altsoln- tizmus. A protestáns uralmat közénk plántálta Tisza Kálmán. Ha akkora, ember is valaki, mint a. Babszem Jankó, csak protestáns legyen, — kész hivatalnok. A miniszterek fele még csak le Iho- Iikus. De ez sem annyira elvből történik, mint inkább opportunitáshól. Nem meri Tisza az apostoli király tanácsát csupa legátusokkal betölteni ! Hanem a többi hivatalok, — no azok a Tisza-aera óta a protestáns pro- tekczió asilumai. A minisztériumokban, a királyi táblán, a törvényszékeknél, a bíróságoknál, a megyéknél, a városoknál, a tudományos és nemtudományos intézeteknél — mindenütt. — Protestáns itt, protestáns ott, protestáns mindenütt. A protestáns keresztelő levél képesít vényi okmány levele bármely hivatalra ! Es mindez o'y simán, oly feltűnés nélkül történik, a Mephistók oly ártatlan pofát vágnak a dologhoz, mintha nem is tudnának az egészről semmit, mintha mindez a véletlen szeszélyének ellen nem őrizhető játéka lenne ! Pedig egy jól combinál! szervezet tervszerű taktikája áll előttünk. Mintegy harminc/ protestáns korifeus összeszólalkozotl, hogy megszerzik a protestánsok számára a „fizető Magyarországot.“ A consortium élén Ivánka, Jókai, Móricz Pál meg Hegedűs Sándor állanak. Ezek mindegyike egy egész sereg felekezeti médiummal rendelkezik. Megürül egy hivatal itt, egy állomás amott — a kormánynál, az országilázban azonnal forgalomba jön egy név, a kandidátus neve. Ki hozta a nevet forgalomba ? Ki monda azt ki legelső ? Senki sem kérdi, senki sein tudja. De azért mindenki arról beszél, mindenki azt emlegeti s megalakul a közvélemény, a kitűnő, a jellemes, a| mellőzhetlen, a nélkíilözhetlen nyerő-j mény iránt. Ha, Jókaival találkozik Tisza, Bilihez Tóbiást ajánlja neki, mint a közvélemény által jelölt nevezetességet.. Ha Móricz Pállal jön össze, B i k fi ez j 'Tóbiás pan egy Íriszt hallja, Hegedűs 29.287 fit 245|k> kr, 4 423 frt 32 kr. Katholikusok ébredjetek ! Egy ily czimű röpirat jelent meg nemrég Budapesten. Hozzánk is megküldték s bővebb ismertetése helyett közöljük belőle a következő részletet: Tanácsot ültek Ős Buda várában a miniszterek. Fontos országos ügyek voltak elintézendők. A miniszterek egymásután terjesztek elő ressortügyeiket. Megszólal Trefort is. Az X i püspökség betöltésre vár, mondja a kultusminiszter. — Ki a jelölt? — kérdó Tisza. — N. N kanonok, —- mondja Trofort. — Kálvinista? — kérdi Tisza. — Hisz katholikus püspökségről van szó, — replikáz Trefort. —- Az mit sem lesz — vág oda Tisza. — Az Istenért, katholikus püspökségre kálvinista fel nem terjeszthető, — szabadkozik Trefort. Sándor égro-földro esküszik, hogy csak ő okosabb Bikficz Tóbiásnál, Ivánka l>elig barátjaként emlékezik Biklicz Tóbiásról ! Az olyan ember, a kit ennyi jeles ajánl, magasztal, a kit az egész ország bámul. — hogy ne kapna hivatalt a Tisza, kormány alatt ? Ellenségei ráfogják Bikficz uramra, hegy hivatalában a protestáns kothur- iiüst segítette! Aljas rágalom ! Hát nem monda Trefort még tavai, hogy neki soha sem jut eszébe, bárkitől is vallása után tudakozódni. 0 csak a parteczéduláról tudja meg, hogy ez vagy amaz milyen felekezetnek volt a tagja. Arról persze Trefort ur nem tett említést, hogy a Tisza-kormány alatt, a parteezédulát, nem halálesetkor, hanem láva tál kérésnél jött szokásba nyomatni. Ily kép történik meg aztán, hogy ha szabadelvű minisztereink felekezeti szabadelvűs-égből nem is tudakozódnak a hivatalt keresők vallása után, — a katholiiíiis- róI mindig megtudják, hogy nem protestáns ! Nem csak az Akadémiát, nemcsak a Petőfi .ársaságot, hanem még a Kisfaludy--társaságot is lefoglalta maga számára ez a protestáns tehetetlenség. Csak a, napokban megejtett uj tagsági választásra utalunk. A katholikus Ko móesy, a katholikus Ábrányi mellőzte tett egy Vargáért, a kinek legnagyobb nevezetessége abból áll, hogy feleségül vette Szász Károly leányát! így hódit el minden tért, foglal el minden falat kenyeret, kapkod el minden hivatalt, minden javadat inas állást a mellőzött, az üldözött Protestantismus, még csak azt a paritást sem tartva meg, mely más országokban az egyenlő számaránya felekezetek jogállapotát szokta képezni. Lasciate ogni speranza! — Naplótöredék. — Az ember akkor a legkisebb, mikor legnagyobbnak hiszi magát, mikor haragszik s mikor a korlátlan szenvedély nyelvén tördeli össze háborgó gondolatait. A közönséges élet köznapi hangulatában rejtegetett ellenszenv, irigység vagy roszakarát olyankor kifejezésre talál s ha meg akarod lúd ni : ki hogyan szeret, vagy ki hogyan gyűlöl szólaltasd meg a harag nyelvét. Hiszen a haragnak nincsen agyveleje s nincsen szive, csupa forrongó vér és háborgó indulat az, mely sohasem^tagadja meglmagát, mikor megszólal. Tájékozódjunk, miéiőttíszeretünk ; tájékozódjunk, mielőtt gyűlölünk. Egyes csúnya indulatok-egyes állatokban elszóródva jelentkeznek. Például a ravaszság a rókában, a vérszomj a tigrisben, az orzás a hollóban, az alattomosság a macskában, a hűtlenség a rossz kutyában. Az ember egyesíti a csúnya indulatokat s ha kitör lehet ravasz róka, vérengző tigris, orzó holló, alattomos macska s áiuló hűtlenség egyszerre. Megérlelődött már az a tapasztalás bennem, hogy a ki gyűlöl az többet tanult, mint a ki szeret. Odajutottam már, hogy mindazt, a mit önzetlennek, szentnek és nemesnek tartottam, most csak ködfáty ol képnek tartom, a mit mindenféle közönséges gyarló rugók és érdekek varázsolnak elő. Csupa szemfényvesztés az, a mi önzetlenségnek hirdeti magát, csupa kenyérkereset az, a mit becsületnek tartottam. Nagyon nehéz már mai nap a valódi gyémántot a hamistól megkülönböztetni. Olyan egyforma fényük, egyforma ragyogásuk van, mint például a közügyekért hangosan lelkesedő önzetlenségnek s a közönséges magán érdekek szemfény vesztésének. Csak az értékük más. A látszat csal, ne higyj mielőtt nem csalódtál és. csalódjál előbb, mielőtt hitelt adnál ! Az előtt betegnek találtam azt a felfogást, hogy legbölcsebb a mindennapi emberek z-.ibvásárától mentői inkább visszavonulni, mert ott gyékény re kerül mindaz, a mit még Iskariotb se mert elárulni-. Most jogosnak találom. Nagy veszteségek, keserű csalódások és Jengeteg kiábrándulások után. Bocsánatot kértem már egyszer, hogy gondolkodni merek s élni bátorkodom, most ismétlem egykori nyilatkozatomat s hozzá teszem, hogy olyan kisvárosban s annyi kislelkü ember között mint mi n ál un k csak annak van nyugta a kit már eltemettek vagy a ki önkény t el temetkezik. El fogok temetkezni könyveim közé, visszavonuló remete leszek. Könyveimet megértem annál is inkább, mert embe- leimet már igen is megértettem. GASTON. ideje már, hogy mi ketteu álarczot viselünk. Vegyük le ezt u mondjuk ki vonakodás nélkül a szót, mely akkor hangzik leg- borzasztóbban, ha először ejtik ki ajkaink : .váljunk !“ De mondjuk ki harag s keserűsig nélkül. Váljunk el, mielőtt egymást meggy ülőin ŐK. Ki tudja, nem fogom-e már holnap úgy viselni, mint valami zsákhordó napszámos s ön nem fog-e pirulni a gondolatra, hogy ez embert valaha szerethető. Mialatt én a levelet fáradságosan Írom, mely szivemet tépi, azalatt ön bizonyára a koholmányon töri fejecskéjét, mellyel a légyottról elkésést nálam kimenteni szándékozik. Legyen ez egyszerőszinte hozzám s ne tartson tőle, hogy kétségbe ejt véle ; tépje el bátran szivem lánczát. Eleget éltem a>ra, bogy tudjam a szent igazságot, hogy : e földön minden múlandó. Éljen boldogul.* Oh jaj, ez a levél szörnyű rossz, émelygős s mindenek fölött borzasztó bosszú, írjunk mást. .Drága Margit ! mialatt a kemencze sarkában bizalmasan csevegtünk egymással, ön gyakran szólt így hozzám : .Egyre törekszem, bóratóm, ez a te életed boldogsága s én boldogilni foglak, ha nyugalmamba, szerencsémbe kerül is.“ Az igaz, hogy ő nekem ily est nem mondott soha. Drága Margit, a pillanat elérkezett, melyben ön s/eielme nagyságát bebizonyíthatja. Egyezzék bele, hogy -- elváljunk, ne igyekezzék engem tovább lábainál marasztald mert panaszai úgyis hasztalanok, könyei lölöslege- ijek volnának. . .“ Toringatléf, csak ne kellene ily levelet fc-oh.i írnunk. Alert vagy megcsal a kedves s levelünket a velélytárs jelenlétében hangosan olvassa el s ketten kaczagnak rajta, — ez pedig igen szomorú, — vagy pedig a nő csakugyan bű volt s igazán szeretett, ez esetben a a szegényke bánatba esik — s ez még szomorúbb. Legjobb ha a szokott 1 apidaris formával élek : „Asszonyom, mindent tudok. Nem fog öu engem viszontlátni soha!“ Ej nem, ily levél az angyalielkii Mar- gitot durván sértené, légre is kell eszembe jutni pár okos szónak. Aha, inegvau : „Kedves egyetlen Murgitom ! Szeretem önt, de jövőmre kell gondolni. — Egy valaki, ki emberfeletti harezot viv önmagával, hogy önt elfeledhesse.“ Ez ugyan meglehetős homályos, de azért jól érthető. Ha ő megjön, e levelet odacsusz- t.atom balkezébe. Aztán felkérem, üljön a kocsiba, — a kocsisnak odakiáltom, hogy „Cíté de Treviso, első szám“ — itt lakik — s aztán oly sebesen, mintha a világ minden törvényszékének összes kopói nyomomban járnának, elsietek. Felsóhajtok, szabad vagyok ! Ha nem ülnék a Boulevard közepén, zengzetes hymnusszal üdvözölném szabadságomat. S ő még most se jön. Annál jobb . . . Elég régóta váiakozom. Lám, fordulhatok sóvár szemeimmel bármerre, ő nem látható sehol. . . Ahol jön!... Nem, ez nem ő. Hol is hagyhattam a két szememet? Hisz az én Margitom soha nem öltözött ki ily tarkára : piros, kék, szürke zöld, sárga : ez a hölgy Hl, beválnék egy czrinleslő czégtáblájának ! Ah-ah, mi mindent nem fog még az ipar felfedezni ! Ha az idő szárnyas állat, akkor most bizonyára kitéptek belőle pár vitorlás tollat, azért vergődik ily lassan . . . Hol lehet ő ? Miért neiu jön ? . . . Eli eljöttem, itt vagyok és ő ? .... Három nap előtt mosolyogva igy szólt hozzám. Nem is fudod szivem, hogy cousinom Theobald minap nagyuéuémtől kezemet kérte. Hopp. Hátha e szavakkal csupán elő akart készíteni ? A nők oly erősek, ha megszűnnek szeretni és Margit bizonnyal kevésbé szeret, mióta imádom. Ez a Theobald ostoba, de ez nagy előny egy fiatal özvegy szemében. Margit nagynénje szívesen látja őt. A jó asszony ugyan nem akarja, hogy Margit még egyszer férjhez menjen, de a kedves valószínűleg meg fogja törni a tűnte ellenszegülését, ha oly ritka madárról van szó, milyen ez a bárgyú Theobald, ki egy emberre elég ostobaságban bővelkedik s oly gazdag mint valami indiai nábob. * Ha megcsalt volna, az baj lenne. Meghalnék bánatombau. Lám, kész lennék most egyetlen gyermekies szeszélyének teljesítéséért akár bűntényt is elkövetni s ő még most is várat. Nem gondolok többé reá ; de mit tegyek vájjon, hogy elfeledjem öt? A hálátlan, mily boldoggá tettem volna, paradicsomot teremtettem volna számára oldalamnál. Ha valakit úgy szeretünk mint én Margitot, akkor csak egy czélunk lehet : a házasság. De szivem nyugalmát sokkal többre becsülöm, semhogy oly nőt vegyek el, ki már a lakodalom előtt úgy bánik velem. Hát hisz szabad pár perczig késui, el lehet maradni egy órán át is, — de tönkretenni egész napomat, — olt ez túlhaladja a megengedlietőség mindéu határát. Hány óra lehet most? Nem nézem meg az órát, mert éktelen didibe hozna. Oh, hálátlan kaczér teremtés ! Az ö helyzetében. Flóráimét küldtem volna el legalább ; de ő rám sem gondol, ha ez a... ez a Theobald nála van. Mert hogy nála vau, az egyszer bizonyos. Idáig hallom mily unalmas hízelgésekkel kedveskedik neki. Szép ass/ony, az öu arca ma üdébb a rózsánál, ajkai lágyak, mint a barack s kezei fehérek, mint a bó. Brrr ! De ha csakugyan beteg s Florence nem távozliatik oldala mellől ? Tegnap is nagy szívdobogásban szenvedett. Azt hiszem, mégis okosabb lesz, ha el nem hagyom főhadi szállásomat. E pillanatban feltárul a kocsiajtó s egv lefátyolozott nő lélekzet nélkül ros- kad a 35 éves fiatal ember mellé. Azt hittem — szólt halkan — hogy valaki követ s kerülő úton jöttem ide, de csalódtam. Kissé várakoznia kellett, barátom, ugy-e ? —JKissé ? Nagyon is sokáig, asszonyom — felel a fiatal ember ingerültei» — kis negyed óráig el szokás késni olykor, de ez a mostani sok volt. Várjon csak, tíz perez múlva visszaj i-
