Esztergom és Vidéke, 1883

1883 / 28. szám

TVrentz. Fenyő János, Főnyi) Jósef.

SZU4W4+—1+0.-------------------- -—*--E

lső osztálybeli ifiuság.

♦T^losok t Bo|ák Ferón tz*, Bonts Ant;il, Koks;., Istvány, Tóth András esztergálni, Szabó György, Labuda Tamás.

Első rendbeliek : Salamon Károly, Takáts Mátyás, Sclmautz György, Her- telendi Ferentz, Mobr Péter, Háfen- I rádl Péter, Szengáli Gergely, Orgauer Antal, Záfiri Istvány, Béták Antal, Tamáskovits János, Eck Mártony, Majer Mártony.

Második rendbeliek : Leiter László, rátz, Kressák Mih-ály, Büchel Ferdinand, Jurok Antal, Czieg János, Fischer József, Samó László, Gabanitz Imre, Pálinkás József, Takáts András.

Harmadik rendbéliek : Tóth István párkányi, Göbel János, Tóth István.

Gyengébb!) t.a nitvá nyok.

Első rendbéliek : Heimlich Pál,

Pratsek András, Balog Mihály, Kriskó jgnátz, Mészáros József, Köss János, Baross János, Vollmann János, Dralios Jósef.

Második rendbeliek : Schüller János, Fridrik Ferentz, Nigrényi Istvány, Katitza Mihály, Schenbők Mihály, No- vák Károly, Taxner Ferentz, Faragó Gáspár, Hégh Istvány, Fridiik Jósef. T'ótli András.

Kezdők : Heimlich János, Valassek Jósef, Specht Mártony.

A közönséges próbatételre meg nem jelent. : Mátyásovszky Lajos.

Az oskolába való járást elhagyták : Schindler Jósef, Mül 1 or Istvány, Fritz Mihály, Csonka András, Csonka, Károly. Meghalt Dehyovits Imre. Száma: G2.

Az egész eszlergomi nemzeti oskolában levő ifjúságnak sommája 122.

Közli : Dr. K. L.

___ : művészeiéi, mint bárki más; — de

k

ig^otn,' hogy ne lehessen a nélkül a mivellségiiek magas fokát elérni. Mi nmellség lekint.etében unokái vagyunk a görögöknek s rómaiaknak de az uj civilisató megteremtéséhez hozzájárult a kereszténység s a germán világ s előállott, az, uj civil is;, t Ló s a modern cul- tura. imdy a régi nyelveket s irodai inakat bizonyos mérvben s bizonyos élei hi vatásokiiái fö 1 öslogesokké teszi.

Kell oktatni ez irányban is — s az oktatás ezen neme találja helyét a reáliskolában ; annak eltörlése igazi államcsíny volna. Hiszen alig jnult egy pár éve, hogy minden középnagyságú város reáliskolát kívánt, s hajlandó is volt áldozatokat hozni, s ma is mulatja, épen a székesfehérvári és esztergomi példa, hogy a, városok nőm kívánják a reáliskoláik beszüntetését.

De fenn kel tartanunk a reáliskolát, tekintetből a 28 reáliskola s az 5000, vagy hogy praecise mondjam a 4918 tanuló érdekében, mely érdek az ország érdekével azonos. Mert tekintsük azt, mi fogna valószínű leg történi azon majdnem 5000 tanulóval ? Azt hiszik, hogy decretálni lehessen, hogy azok mind a gymnásiumokba fognak átmenni ? Ismerve azon osztályok nézeteit, szükségeit,, melyek főleg gyermekeiket a reáliskolába küldik s melyek a classicus nevelést feleslegesnek s gyermekeikre nézve kártékonynak találják, egy nagy rész e reáliskolai tanulókból a polgári iskolába fog menni s igy ezekre nézve pedig a képesség! és oktatási mérték lejebb fog szállíttatni, egy nagy része pedig külföldre fog a reáliskolába menni — mint most is jelentékeny számmal küldik a gníczi és bécsi reáliskolákba, mit, épen a kérdésben levő osztályokat tekintve, a magyar cult,ura érdekében előnynek Urin tudok tartani.

Gyakran s évek óta hangsúlyoztam magam, s itt a házban mint valami uj felfedezés mondatott, hogy közoktatást akként kell szervezni, hogy az iskolázott prolet.árusok számát ne növeljük. — ne, ha a reáliskolát megszüntetjük egyenesen arra dolgozunk ; mert ha azok, kik ma a reáliskolát, frequent,alják* a gymnásiumokba átmennek, kétséget nem szenved, hogy növekedni fognak azok száma, kik elvégezvén a gymnasiumor, s letéve az éretsógi vizsgát, a tudós, de főleg a. jogi pályára fogják adni magukot.

A reáliskola a gyakorlati pályákra

Trefort a reáliskolákról,

A tanügyi miniszter hétfőn emlékezetes egy országgyűlési bevezető beszédet mondott a középiskolai tvjavas- lat részletes tárgyalása előtt. Az emlékezetes beszéd vezéreszméi a következők: Meg keli-e a reáliskolát tartani vagy sem. Feleletem erre : a reáliskola szükségkép megtartandó, mert annak felhagyásával szakítanánk iskola- 0gyünk eddigi történelmi fejlődésével, s visszaesnénk azon korszakba, mikor csak a, classicns nyelveknek tulnjdonit- tatott képző erő s művelődési hatály. Éu méltánylom a régi világ irodalmát

'való lépésben és előkészítésben előny- ínyei hír a gymnasium felett. Végre azért is meg kell tartani a reáliskolát, mert ha megszüntet,nők — í tekintve a túltöinöttséget a gymnasiii- jmokhan — a reáliskolák helyett gym- nasiumokat, vagy más iskolákat kellene állítani, úgy, hogy financziális tekintetben nem volna semmi nyereség.

Vegyük most szemű gyre azt, mit az elleröldalról mondanak, úgymint: a reáliskolákban a tanulók száma csökken, — tehát a. reáliskola felesleges. Tény, hogy a reáliskolai tanulók száma az utóbbi 10 év alatt 7900-ról 4900 ra szállt le, de ha valamely ténynek jelentőségét akarjuk bírálni, ismerni kell az okokat, melyek azt előidézték, mert ezen okok természete szerint a ténynek jelentősége nagyobb vagy kisebb. A főnk pedig az, hogy a. reáliskolai tanfolyam G évről 8-ra emeltetett.

A hat évi reáliskola semmi tekintetben sem felelt meg feladatának, az egy definiáilhallan korcs intézet volt. Az első reáliskola, vagyis a mainak megfelelő első négy év, a polgári iskolának egy neme volt, — a felső kettő tökéletes bors d’ouvro volt, ezé 1 és föladat nélkül, mert nem képezett az élet, számára, de nem készített elő a felső oktatásra sem, mint a műegyetem tanárai legjobban tudják, mert ezen időből származik azon tapasztalat, hogy a gymnasiumból a polyteclmikumra sokkal képzettebb ifjak mentek, mint a reáliskolából.

Alidon én ezen szerfelett, hiányos organ i sá ti ó t megszüntettem, mindazon szülők azt zokon vették, kik gyermekeiket a kenyérkereset tekintetéitől csak gyorsan s olcsón neveltetni akarják s sokan úgy okoskodnak, hogyha fiaiknak 8 évet kell tölteni a reáliskolában, — akkor inkább a. gymnasiumba küldik gyermekeiket. De halott a reáliskolákra a tulspeculátióra hekövetkezett pangás. Alig azelőtt sok reáliskolát végzett ifjú azonnal alkalmazást s jó fizetést kapott s ez most megszűnvén, sok szülő úgy találta, hogy jobb lesz fiából ügyvédet vagy hivatalnokot, csinálni s a.zt a gymnasiumba küldötte.

De végre maga, az, hogy bizonyos körökben sokat disputáltak a felett, hogy megmarad-e a reáliskola vagy sein, a bizonytalanság sok szülőt, — kik az iránt kellőleg tájékozva nem lehettek, -— arra birt, hegy gyermekeiket a, reáliskolába ne küldjék.

vtíliáuvást tenni, hogy jlni tanítványairól s s ezek családjairól beszélt, annyi kis int,ligákról, kalandokról, annyi érdekes részletről tudott, hogy ezeket bizonyára ő maga költötte. — Élete regényessé kezdett, előttem válni, unfit csak mondott, az mind drámai knrnbináeztókkal volt átszőve. Ez a plian- tasfikus élet zavarta boldogságomat. Kn, ki az egész világot el tudtam érte hagyni sokszor oly gyereív es dolgok fölött kaptam rajta elgondolkozva.

Egyetlenegyszer támadt föl bennem a gyanít, vagy legalább is közel voltam hozzá, bogy vasárnap este nem tért vissza. Kétségbe voltam esve. Alit tegyek? Elutazzam Saint-Germainbe ? Hiszen akkor kompromittáltam volna Őt. Éjnek idején fölkeltem, hogy mégis csak elmegyek, mikor hazaálli- tott Indítványán, nyugtalanul, izgatottan Nővére beteg lett, momlá, s neki mellette kellett marádni virrasztani. Mindent elhittem neki. Ugyanazon a héten még vagy kétszer háromszor ment Saint-Germainbe s az egész éjjel ott maradt.

Szerencsétlenségre nemsokára ő maga is beteg lett. Egy este remegve haloványan lázasan jött haza vacsorájáról. Megliütötte magát s mint az orvos monda, betegsége gyógyifbatlanná változhatok. Azt hittem, hogy megőrülök fájdalmamban. Nem gondoltam egyébre csak arra, hogy végóráit lehetőleg kel temesse, lehetőleg édessé legyem. Családját ágyához szerettem volna hívni. Anélkül, hogy neki szóltam volna, irtain saint,- germaini nővérének, s nagybátyjához, a főrabbihoz magam mentein el.

Az érdemes rabbit ebédnél találtam.

Nagyon megvolt ül közve sietségemen mely- lyel berontottam.

— Uram, mondám, vannak pillanatok, mikor minden családi viszálynak meg kell szűnni.

Tiszteletet parancsoló arczával felém fordulva, csodálkozva néztem rá.

Újra kezdem :

— Unokahuga haldoklik.

— Az én unokaluigom ? Hiszen nekem nincs unokaluigom. Oh téved a személyben.

— Kérem uram még egyszer, feled jen el minden családi viszál y kodást Madame Delocheről, a kapitány özvegyéről beszélek.

— De én semmiféle Madame Delocliet nem ismerek. Biztosíthatom önt uram. hogy rosszul értesítették.

S lassan kikisért; bizonyára olyan embernek gondolt, ki tréfát akart vele fizui. Le voltam sújtva, oly váratlanul jött az ; mit hallottam.

Hirtelen az a jó gondolatom támadt eszembe jutván a nő egyik tanítványának in*ve, hogy e tanítványnál, egy ismerős bankár leányánál tudakozódom.

Kérdezek egy szolgát.

— Madame Deloclie ?

— Nincs itt.

— Tudom, ő az a nő, ki a kisnsz- szonyoknak zongornórákat. ad.

— A mi házunkban nincs kisasszony s nem látszanak zongorát. Ezzel becsapta az ajtót, orrom előtt.

Nem folytattam tovább kutatásomat, hiszen tudtam, hogy mindenütt azt a feleletet kapom. Mikor haza értem, egy saiut- germaini levelet nyújtottak át, melyben az

erdőigazgató azt Írja, hogy Ő nem ismer Ala- dame Delocliet, neki magának sem neje, sem gyermekei nincsenek.

Ez volt az utolsó csapás.

Öt esztendőn keresztül minden szava hazugság volt. Őrülten siettem azon szobába melyben a haldokló lakott, a kérdések özönét vágtam arczába: „Mit csináltál SaintGermainban, minden vasárnap, mivel töltötted az egész napot ? Hol voltál, mikor nem voltál itthon ? Felelj !

Néma, szótlan maradt.

Haragosan folytattam tovább: „nem

adtál zeneórákat, nem ismernek seholsem ! Honnan van pénzed, ékszereid, csipkéi! ?K

Oly fájdalmas, oly kimondhatatlanul fájdalmas, tekintetet vetett iám. Ez volt az egész.

Tovább folytattam :

— Öt esztendeig csaltál, napról-uapra. óráról-órára. Egész életem tárva állt előtted mig én nem tudok a tiedből semmit. Alég azt sem, hogy hívnak. Mert csak nem a tied az a név, melyet viselsz? Hazug asszony: Oh hazug asszony ! De beszélj hát! Honnan jöttél? Ki vagy? Mit akartál velem? Beszélj, mondj valamit.

Hiábavaló fáradság volt ! Felelet helyett nyugodtan a íal felé forditá arczát, nehogy kiolvassak tekintetéből valamit.

S igy halt meg a szerencsétlen ! Nem ismerte senki, hazug volt halálig.

— Uj posta. Úgy értesülünk, hogy Ebédeli már legközelebb postahivatal lén életbe.

A tanár urak talán meg fognak neheztelni, ha e controversióyól beszélek,

— de bármennyire tiszteljem is a középiskolai tanárokat is, — t. i. azokat, kik hivatásuk fontosságát ismerik s annak becsületesen megfeleluijparkodnak

— mégis az igazat többre becsülöm s ezért egészen nyíltan szólok e dologról. A gyinnasiumi tanárok, valamint a polgári iskolák tanítói általán véve nem barátai a reáliskolának,\ mert az elsők azt hiszik, hogy a latinitáson kívül nincs cultura, az utóbbiak pedig azt vélik, hogy a reáliskola tőlük elvon sok tanulót, kik oda jönnének, ha reáliskola nem volna. A reáliskolák tanárai podig a 8 évi tanfolyamnak nem barátai — mert a concurrentiát szemmel tartva — azt hiszik, elnézve az oktatás sikerétől, hogy ha a tanfolyam 7 . évre szállíttatnék le, több tanuló tódulna a reáliskola felé.

Végre érvelnek a reáliskola ellenei a latin nyelvvel, a latin nyelv — mondják — mindenesetre szükséges s ha azt a reáliskolába behozzuk s a görögöt a gjmnnsimnban megszüntetjük, meg van az egységes középiskola.

A latin nyelv nézetem szerint is, mindenesetre hasznos, ha tudjuk — de úgy tanítva, mint azt a reáliskolákban Németországban is tanítják, nem ér semmit. S ha a latint tanítjuk, meg kell szüntetni a francziát, mert in infinitum nem lehet a modem nyelvek számát se növelni a középiskolákban, mert akkor csakugyan meg lesz a tul- terheltetés, melyen az iskola s a növendékek elpusztulnak. Kell tehát a modern társadalomban kétféle oktatás.

Hangoz tátik az is, a mit poly technikumok igazgatói Németországban s nálunk is mondottak, hogy a gymnasiu- mot végzett ifjak jobb sikerrel folytatják a tanulmányokat a műegyetemeken, mint a reáliskolát végzettek. Alagam is mondottam azt, ellenben a pesti poly- technicum tanárai most más nézetben vannak, mióta a reáliskola nyolez évi tanfolyammal van berendezve s a mostani tanterv be van hozva. A siker a tanulásban nem az előbbi iskola minő ségétől, hanem a tanuló tehetségétől van feltételezve.

Vannak azonban oly nézetek is, melyek szerint a kétféle irány csak a felső osztályokba hozassék be, akként, hogy a gymnasium első négy osztálya legyen közös, azaz képezzen úgy a felső gymnasiumra mint a felső reáliskolára. Én o nézetet nem fogadhatom el, mert ha a képzést s az oktatást két külön irányban s elágazásban szükségesnek találjuk s akarjuk, hogy az sikeres legyen, akkor azt korán meg kell kezdeni és kezdettől fogva tervszerűen keresztül vinni.

A latin nyelvet, valamint a francziát is korán kell kezdeni, valamint a rajzzal és a számtannal is már az alsóbb osztályokban máskép kell elbánni ha az első négy osztály közös, de nemcsak névszerint: akkor a jövő realistának tanulni kell oly dolgokat, mikre a reáliskolában szüksége nem lesz, melyeket tehát ott nem is folytat s igy el is felejt ; ellenben nem tanul dolgokat, mikre ott szüksége van, s melyekre az első osztályokban kellene az alapot nyernie.

Én teliát valamint a kétféle középiskolát szükségesnek tartom, úgy ha a sikert akarjuk, nem kell összezavarni sem a tantárgyakat, sem a mértéket a két iskolára nézve.

Iparos tanulók iskoláztatása.

Barin! Rezső kir tanácsos tanfelügyelő úr április 1-én a kir. város tanács termébo értekezletet hivott

össze.

Meghivattak pedig a tanítói testület egynémely tagjai a kir. város és