Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 3. szám
ozélra való fizetség után lehet kapni, kis így az összes hordár, sirásó, lnm- pagynjtó, pereczes, bak tér, rendőr stb. nátió znklatíísaitói meg lehet menekülni. Az indítványokat kiváló tiszteletté vagyok szerencsés jótékony egyesületünk móltóságos elnökének figyelmébe ajánlani. EGY OLYASÓ. Válasz ogy vallomásra. (Nem szerelmi történet.) Istenem, már megint megérkezett a legkellemetlenebb njesztendei gra- tulatió, melynek az a czime, hogy : Valló m á. s. Lyrai természetű olvasóim rögtön azt gondolhatnák, hogy itt ölelkező ri mekben áradozó szerelmi vallomás csörgedez. Pedig bizony ez a, hangzatos szó semmi egyéb, mint egy igen prózai lajstromnak a. feje. Hanem a rovatokkal igen kurtán bántam el. Mikor úgyis annyi csapás éri az embert, például vizái’, farsang, ostromállapot, akkor apró pénzét szereti mindenki félrerakni a legnagyobb pizarlótól s a legtellietetlenebb Mo- lochtól, a. kit mindennapi nevén államnak nevezünk. Hát majd kitöltőm én a rovatokat. Lássuk csak a kérdéseket : A bevalló neve és polgári állása: Aueuu, uőtelen fiatal ember. Adóköteles üzlet : Élni és gondolkodni bátorkodik. Üzlettőke : Nehány milliárd eszme. Segédmunkások száma : Valami 25 adómentes munkatárs. Van köztük ne hány kiskorú lyrikus is. A múlt évben kivetett adó: Félreértés müve. Adóköteles családi tagjai: Nincsenek. Kiskorú gyermekei : Még kevésbé. Egész éven át folytatta tik az üzlet : Tetszés szerint. Nyers bevétel : A kiadás fele. Kiadás : A „nyers bevétel“ duplája. Tiszta nyeremény : Jó egészség. Szarvasmarha : (Igen durva kérdés.) Borjú : (Még durvább.) Sertés : (Legdurvább.) Juh: (Csak szellemiekkel foglalkozom.) Lakbér: A legfelsőbb régiókban szabad laiíás. Irodai helyiségbér : Díjmentes. e feldőli mindene s u ki utulsó mosolyában is áldó szerelmét hagyta örökül nekem . . . Ah mint reszket a szivem, ha arra a tüneményes, szép asszonyra gondolok. Bikáiul ott, elszéditett ragyogó szépsége, örvénybe sodort kaczér leikével, mézédes beszédével ; örök hűséget esküdött ... és tán mikor tudta, hogy nagyon szeretem, hogy rabjává lettem, akkor elhagyott, és eltépte szivemet, s azután mint a rongyot eldobta magától . . . Ez mérgezte meg az én lelkemet, ez fásitotta el az én szivemet... ó, hogy még ilyen is tud történni, ó miért hogy lehelő hazudni azt, a mi nem volt és nem lehetett igaz ? Agyam zúg, vérem forrásnak indul, reszket minden tagom ha visszagondolok a kincs emlékű órákra, melyeket ott tölténk el együtt a kicsiny szobában. Midőn a lámpa félhomályánál, a titokzatos csöndben élveztük a futó pcrczek mámoros üdveit, midőn... De jobb erre nem is emlékezni ! Hisz feledtem is, talán leghamarabb ezt a szerelmet. Talán nem is volt szerelem, csak a kéj után epedő szenvedély ábrándos képzelgése az egész érzelem . . Ali mily idő jött ezután ! A tagadás, a hitetlenség kora Ifjan elvoltam fásulva, nem hittem semmiben, senkinek. Betege voltam szivemnek és nem tudott kigyóg.,itni senki, mert telve van az élet rémtörténetekkel, melyek jobban sodortak oda, a bot az érzelem elhamvad öi ökre. Egyszer föllobbant szivemben az utolsó áug . . . Talán utolsó sugára volt hunyó Szerelmemnek ! Jegyzet: Újságírók: mindenütt, portó inon lesek s különösen az adó vallomásokat nem szeretik.“ Most még illái van írva a következő néhány fenséges- sor: „Eskü helyett állampolgári becsületszavaimnál bizonyítom, hogy a fon többi adatokat leg óbb hitem tudomásom szerint lelkiismeretesen jegyeztem fel.“ Istenem, csak az állam is „eskü bel y e 11 becsület sza v á v a 1 b i z o n y i I an á “, hogy a keservesen kipréselt adót „legjobb hite szerint“ „le1 ki ismeretesen kezeli.“ De hát ne gondoljunk Boszniára, mert ott is viz alatt, állanak a szilvások, se Galicziára, mert olt, is ár- vi/hen liibiczkolnak a kozákok. Hanem le yen őszin'o a mi vallomásunk. Fizessünk és hallgassunk. Ez mai nap minden magyar állampolgár legszentebb kötelessége AUCUN. egész kis pinezra, hol egész nap még legélénkebb hullámzást láthatni. Hanoin a vizen még különben éreztük magunkat. Odahaza, legalább minden rendel kezesünk re szolgált, s csupa szabályosság és törvényesség szerint folyt, az élet. Idehaza a hiányok saját,szerű emui cuma telte kedélyessé kis kastélyunkat, s ugyancsak üsozenéztűnk, mikor árvízkárosult voltunkat átéreztük Szárazon és vizen lakunk most egyszerre. Onnan kimosott a viz, ide befogadott a tűz. A kik részvétnyila,tkoza- taikkal óhajtanak megtisztelni, azok a következő névjegyet fogják találni ajtói: kon. N. N. és N. N. árvízkárosultak. térni és megtért, szabadon be vitetőd- hessék. Tizedik articulus. Ha az Mesterek között valami Gyilkosság, tol vaj I ás, paráznaság, vagy más olyat,én gonosz viLek találtatnék, az az Nemes Czélt közül ki vettessék es mihelyt se tarthasson, még az Nemes Czéhet meg nem keresi, és vilidről annak mivolt,áthoz képest eleget nem (ászon. Tizénnegyedik artikulus~ Minden Esztendő által Leendő harmadik Vasárnap, az Czéh Mester tábláit, jártatván, gyiilist tartcson az Czéh közünsiges rendfolyásáról s igazságáról, ezeken kívül pedig la váltképen minden kántorokban egyszer, möly kántori gyűlésekben mit, tartozik kiki az Mesterek közül az Czéh Ládában bé tenni, mőly pénzek is Szt. Misékre Zászló csinált.a tásra fordéitassa uak. Tizeu ke ti ödik artiknlus. Szárazon ás vizen. Az idei unalmas telet változatossá akarta tenni a vén Duna fiatalos szc- szélyeskedésével. Neki emelkedett, s annyira kidagadt, a medréből, hogy a, lépcsőház első fokait kezdték már locsolni a. hideg hullámok. Szerdán este már csak óriási akadályok legyőzése után bírtunk hnza- vetődni, csütörtökön pedig már valóságos Yelencze volt köiiilöliíiiik. A színházban az árvíz kiváncsi hullámai tolakodtak össze, a hévízi rozzant Iliden gőgös halacskák henczeg- tek s a jó város küldött egy otromba ladikot, hogy szükség esetén menekül hessünk. És kezdtünk megmenekülni. Az irgalmas csónak egész a kapu aljába ékelődött s mi a legszükségesebb bútorokkal rakattuk teli Noé bárkánkat. A vízözön valóban tökéletesen sikerült. Nagy tömeg nézte menekülésünket s mi kedélyes resiguatióval álltunk odább. Régi igazság már az, hogy Esztergomi an a prímáson kívül csakis a tűz meg a viz épit. Elmentünk tehát egy igen fura idomú kis kastélyba, melyet a tűz épített nem is olyan régen. Pompás kilátás nyílik onnan az Vágytam a családi élet után. Egy barátom kedvelfceté mag velem. Láttam hogy mily igazán boldog lehet ő, láttam hogy egy nő mint tudja szeret d azt, a kit férjül választ, láttam hogy egy férj mint tudja nejét bálványozni és . . . Ez a boldog férj raegtébolyodott. Csak látszat volt a szerelem. — csak külsőség az érzelem . . . Mikor azt a dúlt arezot,azt a semmivé lett embert megláttam, úgy éreztem hogy az én szivem is megfagyott örökre, örökre ! De nem fagyott meg . . . mozog, vágyak izgatták folyton s az első szerelem édes emlékei csábiták szüntelen. Igen, igen ! Az első szerelem, az első, utolsó, egyszeri igaz szerelem ! . . Vájjon boldog-e Margit, az én eszményképem ? Vajjou az ő élete nem bol- dogtalan-e, ó ha az volna, oda borulnék lábai elé, esengve kérném hogy legyen boldog — velem . . . Erőt vett rajtam a gondolat, hogy ő is boldogtalan, mint az vagyok én, mint a hogy én nem lehettem más. A kínzó gondolat rögeszmévé vált s nem tudtam nyu- godúi, mig fel nem kerestem. Oda értem a kedves kis lakhoz. Bete- kinlék a nyitott, függönyt elén ablakon. Margit ott ült egy zsölye székben, merengve nézett a karjai közt szendergő gyermekre. — Margit, susogtam csöndesen, mire a felriadt nő ijedve húzódott vissza, csak midőn megismert, akkor közeliiéit. — Mit keressz te itt? Mit akarsz ebben az időben ? — Megakartam tudni, hogy boldog vagy-o te ? Minden kellemetlenségnek meg van nak Ja maga councils oldalai, különösen i’h a egy kic-i t hozzáhmnoro sodik a, kedély is. Mindazálta. azonban nagyon óhajtanám, ha azt a vész- nyomt.atásu névjegyet mielőbb leszedhetném ideiglenes hajlékom sajátszenü aj tájáról. Iparunk történetéhez. (Az esztergomi borbélyezéh alapszabályai 1597-ből. Az esztergomi levéltárban levő eredeti után.) — Vége. — Nyolczadik arlikulas. Hogy ha valakinek halál;1 töl'tinik az Mesterek, es háza népe közül, vagy Korog vagy kicsinek, az kinek házánál az halott liszen, tartozzék az Czéh Mesternek hírre tenni, es az Czéh Mester tartozik táblát jártaini az Mesterek között, möly órára köttessék el menni az temetisre, hol pedig ezt valaki el mulatná, bírsága annak egy font viasz Gyertya az Parochialis templomhoz. Ha pedig Czéhheli Mesternek felesige özvegyül maradna a módig az ő Urának nevit, vagyis özvegysigit viselni, es az Nemes Czéhnok úgy, mint az ő Ura eleget akarna tenni, tehát szabadon az olyan özvegy Méhelyt s legint tarthasson. KiIPiiezodik artiknlus. Senki ezen Nemes Czéhben magát hé ne avathassa s bé se vitetődhessék az egy igaz római Cat.holica Pápista — Boldog ? egy keserű m< s ly leb- Bent el ajkán ‘aztán szomorúan folytatás igen, boldog vagyok, mert —anya lettem ! és csókjaival halmozó el az alvó kisdedet. — És férjed ? . . . — Ki tudja hol jár ő, ki tudja hol feledi azt el, hogy én vivrasztva várom Őt? Eleget tudtam. — Megcsókoltam a fe-. lém nyújtott kezet . . . s jöttem vissza ide Es most mond, nem lehetek-e betege a szerelemnek . . . Hát csakugyan nem tudok én boldog lenni soha ? Nem is vágyom már rá. A munka talán megnyugvást fog adui... de hát mondd, érdemes-e küzdői, ha nincs miért, s kiért, ha az emberek milliója közt nincs egy igazán szerető lény, ki mindenem volna és a kinek mindene lennék? Lehet hogy van . . . Lehet hogy találkozni fogunk, s akkor, akkor földerít! ez a rémes éj, melynek csillagtahin sötétsége az őrüléshez vezetne el . . . És ha nem találok ? . . . A toll kiesik kezemből, Fejem majd szétpattan, szivem elfásul, mint ha zokogna oüa ben kebelemben valami . . . Isten veled! GASZTON. — Lapunk barátaihoz kiadóhivatalunk azzal a kéréssel járul, hogy szíveskedjenek olvasóink az „Esztergom és Vidéké“-t ismerőseik közt isn mertetni és terjeszteni, hogy annál inkább helyt bírj mik ál la ni kitűzött törekvéseink m eg v a I ósi tásába 11. Valaki az Mesterek között egyik az másik embersége, mestersége és tudomány;! ellen szollana és rágalmazná azt törviuy nélkül nem hadni, hanem meg köll bűnt<nni érdeme szerint. Tizenharmadik artikulus. Ha Valamely Sebesnek az kin seb vagyon az Borbélya nem teczik az Czéh. Mesternek mondgya meg, es az Czéli Mester tartozik jobb Barbély Mesternek köziben adni, az első Mesterit érdem- szoiint elsőben kifizetvin. Tizennegyedik és ötödik artikulus. Ha vala möly nehéz sebes esik, avagy halálra való teend, tartozik azon Barbély hirt adni a Czéh Mesternek, és a Czéh Mester az több Mestereket egyben gyűjteni, és jó lölki ismérető tauác.ot tartani, és jó módgyával egyik az malik mestersigivel meggyógyétaui, és meg satui. Valaki az Barbély Mesterek közül az Igasságnak, es az Czéhnek ellene zugodozna, és az Czéh kívül járna, és ellene vi tone, birsága ennek tizenkét forint. Tizenhatodik artikulus. Az iffjab Mester, a ki ntolsó az nemes Czéhben tartozni fog minden dolgokban os Nehézségekben szolgálni s előtte járóknak szavukat fogadni az parancsolatnak mivolta szerint vighez vinni, az Czéh igazsága szerint. Tizenhetedik artikulus. Miden esztendőben uj Esztendőben Uj Esztendő nap tájban az C..éh Mester Generális Czéli Gyiilist taroson, es egismrsmind Czéli 1 ádát is erigallyon, möly Czéh Gyülisben az A Czéh Mes- Ier mindenekről igazán számot adgyou és az után más Czéh Mestert válaszának, vagy ContriinalIyaiiH.lv es egy szép bőcsiiletes vendigsiget is tárcsának. Tizen nyolczadik artikulus. Mivel nem csak az mi adományunk, hanoin égisz országunk kö/őnsiges vi- gezisihöl privillegiumihól es Donationa- lis Leveleiből ki teczik, hogy Sehol egész Magyarországban, egy Városban többet egy főrdősnél he nem vesznek, azt is úgy, ha Barbély Mihelyt nem tart es Sobesset nem köt. Azt mi s az mi Eleink rontartások, s módgyok szerint, az Mi Esztergami Presidiumuiikban s diecesisibeu töbet egynél meg nem engedünk. Ha, pedig Barbély Mihelyt akarna t rtani az Főrdő mellett, tartozni fog az füllyeb megirt Negyedik Artiknlus t,ouora szerint miedenokről eleget tenni az Böcsületos Nemes Czéhnek itt ezen helysig, és nem más Városban. Ez vigezisnok nagyobb biztonságára, es erősségire, és megmaradására adom ezen tulajdon Pecsétem. Költ Esztergám Várában ChristusUrunk szülei,ise után Ezer ötszáz kilenczvenhét Esztendőben karácson havának tizedik napján. Őrsi Péter Vieze kapitán. biten ki vili, liánom ha még akarna
