Esztergom és Vidéke, 1883
1883 / 26. szám
v til hui i tompa, e 'im« miit eszköz legyen A hiti mal Ielszikkadása. után, k(l lönöseu Ilii ;i vetés soros, a fogaséi,v ferde irányban haj'áss'k végié, úgy hegy a fogas no járjon pár búzámban a sorokkal, ez által elérjük azt, hogy a sorok köze fel porba nyul s a növény g ö c e többé kevésl é mintegy meg kapá11atván, feltöltögettetik. Tudjuk, hogy a búza növény fej lődési és növekvési ideje alatt is íia gyohb mérvű oldalhajtásokat létesít melyek mindmegannyi szárrá igyekez nek fejlődni, mely igyeke/etet az által mozdítjuk elő, hogy a gyökereket he I a k a rj u k, fel töl t j ii k, fjv a gy in ogse hozz fl 1 a fogas boromi segélyével. A fogaso lásnak igen sok és jó oldala, van. é talaj fizikai tulajdonságait fokozzuk, ; lég és nedvesség, ;i világosság és me legség behatása utján. A növényin minden egyes, a talajhoz közel eső bí) työknél gyökeret hajt, mi által még egyrészt a gyiiniölcsiiozam növekvése eszközöltetik s a növény életének fejlődésére szükséges szervek, a gyökerek szaporodnak, addig nnsiészt, a növény élete a gyümölcs kifejlődése is biz- tosit tátik. Sokan vannak, kik a fogápolásinak nagy ellenségei s mint káros do[gof emlegetik, hogy sok jó gyökeret kitép s lalán^ez által a';j vetésben túlságos károkat-/létesit, do£ez téves felfogás, mert egy józan^gazd.v sem sürgeti azt, hogy akkor lesz jó az őszi votésro a fogas, mikor a talaj túl nedves, vagy tul száraz.^Ez esetben több kárt tennénk, mint hasznot, inig a kívánt, állapotban a 4 talajnak * a "borona fonni 1 — 2 levélkét vagy gyökeret ha kitépünk is, a sebzés helyén, a sarjad zás következtében alkalom adatik a növény nek iij szárakat hajtani s ez utón a kalás/ok^szá mát szaporítani. A fogasolás további^.előnyo a, por- hanyilás^ midőn a télen át felese;epe- sedet.t talaj kéreg összezűzatik s az utána alkalmazandó henger által a növényzet gyökereivel érintkezésbe lio Katik. Jgen kívánatos a fogasolás után egy jótékony eső beköszöntése, moly állal a növényzet gyarapodása és fejlődése szembeszökő gyorsasággal tapasztalható. Különösen ajánljuk tehát a foga- soiást kis gazdáink figyelmébe, kaidig a legtöbb helyen a, búzavolésekről ilyen műveletet távol tartottak, de ma már annak üdvös hatása a termés többlet>en észlelhető lévén, ha a holdankénti •rmelést csak egy-ogy hectoliterrel ío- vózzuk is ez után, az úgy magán, mint lemzetgazdászati szempontból is folet- iébb nagy fontosságú s nagy horderejű eszközlés. SZOBONYA BERTALAN. Levél a hétről. (Csupa otkólóm. — Ellenszer. — Otkolom tenger. — Oltár előtt. — Egy hymenhir. — Egy elkésett otkolom fivegecske. — Eszméletvesztés. — Bocsánat) Az idei havas, fagyos, esős, viharos stb. húsvéti ünnepok is lezajlottak. Vendégeink szépen elutaztak, az iin-,. népi hangulatot mindennapi prózai lián-, gúlát váltja föl s el kezdünk megint dolgozni és unatkozni. Az öntözködŐ hétfő mindenesetre nem száraz emlékezetű nap. Csupa, ot- kolomszagot éreztünk mindenfelé. Van nekem egy száz esztendős takarítónőm, még az is illatos mosollyal köczöntött lie s emlékezetembe hozta a Fáraók ükanyját, kinek több ezer esztendős múmiáját is kellemes illatszerek tették érdekessé. Otkolomszagú volt a vajas kifli. Otkolomszagú a. levél hordó, otkolomszagú mindenki, a ki az nap meglátogatott. ■ Kezdtem már beleszédülni s ellenmérget keresni. Otkolom járvány ellen mindenesetre igen hathatós szer egy kis séta városunkban. Különösen a Nílus kék vizére emlékeztető esztergomi csatornák mellett, melyek csak annyiban különböznek a. velenczei csatornáktól, hogy nem émelyegnek rajta szerelmes gon- 1 olások. Egy ilyen szándékú sétám épen a bazilikába vezetett, a hol legalább is száz öntöz ködő fiatal asszony meg szép leány gyülekezett volt, egybe. Mily keserű csalódás. Kerülni az otkolomjárványt s be- ekeriilni az otkolom tengerbe. Sohase voltak még illatosabbak azok a rózsás ujjú kacsók, mint öntözködő kedden, mikor az összes esztergomi gavalléroknak kijutott néhány csöpp abból a Petőfi által oly szépen megénekelt édes tengerből. A szerelem édes tengerén azonban egy kis sajka ringatózott, melyben egy nagyon szép leány s egy előkelő fiatal ember ült. A kis sajka épen az oltár ; 1 sí'i lépcsőjénél kötött ki. Nines kellemesebb suhogása, ruha a világon a menyasszony ruhája suho gásáuál s nincs édesebb rádictálás, annál az ismert szövegű rádictálásuál, a mit akkor kell elmondanunk, nyikor egy egész életre szerződünk primadonnánkkal. Az volt azután még csak a legszebb piros tojás, a mit azok ott egymásnak az oltár zsámolyánál adtak. Kgy esküvő mindenesetre mégha lóhh és biztosabb, mint egy hymenhir. Különösen az olyan, a melyben össze nem egyeztothe.ő rímek találkoznak.— lüs legkülönösebben az olyan, a melyik azután még nyilvánosságra is kerül. No de hát, vannak malitiosus emberek is a, világon, a kik olyan jámbor és komoly arczczal tudják a meghamisított hirt beküldeni, hogy a jó szerkesztő még zavarba se kerül, olyan szén lírás nak veszi a kelleniesen hangzó hymen Iliit. Epen be akarom fejezni kis levelemet, mikor egy elkésett otkolom üvege csko tart felém. Egy megelevenedett múmia követi el a merényletig. Az én százesztendős takarítónőm. Kétségbe esem, mosolyogni igyekszem, de mindhiába. El vesztem eszméletemet s nem bírom berekeszteni kis levelemet. A vége tehát máskor következik. Mikor az üldöztetések mártyr napjai vógot érnek. AUCÜN. A nagyhét Jeruzsálemben. A húsvéti szóiit ünnepélyek Jeru zsálemben a nagyhét szerdáján kezdődnek. Ezen napon ki van téve ama kö oszlop, melyhez Krisztus Urunk kötözve volt; a tört alakú kőoszlop — mely sok ideig Kaibha házában őriztetett — körül belül négy lábnyi magasságú s évelik int csak egyszer nagy hét szerda jáü látható és érinthető ; eunélfogva a közeliévé faluk- és városokból, nemcsak a keresztények, hanem a mohaim - dámisok is sietnek a „szeut-sir“ templomába a kőoszlop láthatása- és meg- csókolására. Nagy csütörtökön reggel 8 órakor a templom szűk terén várja a nép a pátriáiéba megérkezését, ki rendesen gyalog és nagy pompával jön a „szent-sir“ templomába. — Elől négy szolga aranynyal hímzett keleties ruhában — nagy ezüst gombu botokkal (olyan alaknak mint nálunk a portásoké) verd ősik a járdát, ezáltal adva jelt a szemközt ii megtestesült közöny. És ez akar regény- hős lenni! Mi már olvastunk titokban regényt, a yáids bau. de ilyen regény hősre még- ne:n akadtam. Oh, hogy leomlott az esti lovag eszményi alakja, melyet képzeletem íi'kotott. Oh, mily kicsivé törpiilt! Hisz a báró úr goromba. Sírni szerettem volna mérgemben De elhatároztam, hogy megvetem én is, és kerülni fogom mindenütt... És ime duzzogtunk egymásra ismeretlenül. Azaz, hogy ciik én duzzogtam a báróra,-mert ő mit se tudott felőlem Kerültem állhatatosan ; bár nem nagy fáradságomba került. Egy reggelen, már ottani tartózkodásom végefelé, ablakomban virágcsokrot találtam. Kíváncsian kaptam kezembe. Csak úgy mosolygott a harmattól, üdeségtol, még rajta feledte csókját a hajnal. Kissé ügyetlenül volt kötve; oh de ki nézi azt az *dső csokornál ? — Ali, az az ügyetlen báró ! — ka- czagolt hátam mögött Nina. A csokor megremegott kezemben, éreztem. Valóban, alig lehetett másra gondolni s mégis megdöbbentett, mikor a szeles Nina oly nyíltan kimondotta. Tagadólag ráztam tejemet; de ő nem vette tudomásul. — Ob, csevegett tovább, csupa rózsa, tulip ín, rezeda, szegfű ... egy kamélia, vagy narciss sem . . . ab, az a báró Dem ért semmihez , . . aztán így összekötve, fűszállal . . . hahuha ! Mit tehettem egyebet, mint hogy vélelmére keljek az éli „elsőmuek.“ Hiszen nem is volt az csúnya ; olyan volt magas- ringn, büszke csohortestvéreiliez képest, mint la pompás parkok közt egy kis szerény Virágos kert. É-s aztán egyik nap a másik után meghozta csokrait. Ugyanazok a naivul kötött bokréták. Én úgy értelmeztem a dolgot, lio^y a bá<ó észrevette hibáját s a csokrokkal akart kibékíteni. És talán ki is béli ültem volna. Egy nap korán kelve sétáltam a kertben. A csokor még nem volt ablakomban. Észrevettem, hogy egy parasztim siklik az ablak felé s egy csokrot tart óvatosan kezében. Elébe mentem s megkérdeztem hova viszi a virágot. Szép barna fin \olt, okos szemekkel s dacos kifejezéssel arcán. Durcásan válaszolt. — Itt van ni, majd elejtem a bokrétát, úgy rám ijeszt. Hát oda viszem, la. — Hova ? — Abba az ablakba. Meg akartam kérdeni, hogy ki küldi ; de úgy dobogott a szivem, hogy nem mertem bele kezdeni. — Szép csokor, mutasd csak. — Nem adom oda. Édes anyám azt mondta, hogy úgy vigyázzak rá, mint szelnem fényére. Még elrontja. — Hát az édes anyád küldi ? — Igen, annak a jó ifjuruiik, a ki minket 'megsegített. — Kinek ? — Annak a tens urnák, a ki este mindig arra vágtat a falu felé. Mi kötöttük a bugámmal; szegények vagyunk, mondja az édesanyám, máskép nem tudjuk megköszönni. A fin fénylő szemei fátyolosodul kezdettek. —- Hát mivel segített titeket? —' Mikor beteg volt az édesanyám, akkor jött hozzánk az áldott tens ifjur. Mivelhogy másokat is segít. Nem akartam elrontani a szegény fin kedvét, s nem mondtam meg, hogy rósz helyre kerültek csokrai. Kaczagva siettem a lúgosba. Hisz szétoszlottak szép ábrándjaim az „első csokorról* ! \ melyet tőle bitoroltam. Szégyenkedve hajtottam kezemre fejemet s bos/ankodtam, hogy hát mért nem küldte ő a csokrot... S addig boszan- kodtam reá, inig azt vettem észre, hogy ismét az én eszményi ismeretlenem ura ábrándjaimnak, kiből semmit sem ismertem, csupán csak a jó szivét. Pár napra rá visszautaztam a zárdába. Egy év telt el ismét, ezer tréfa, ezer pajkos csiny között. Sokszor feltűnt gondolataimba ra az ismeretlen esti lovag, az arany-sárga hajfürt, a csokrok.. Szinte jól lesett, hogy van nekem is egv féltékenyen őrzött titkom, mikor csintalan társaim szünidei „élményeiket* beszélték el. Az év végével a zárdában kézi munkáinkból kiállítást rendeztünk A látogató közönséget mi nagy leányok fogadtuk s adtuk meg a szükséges magyarázatokat. Egy délután, mikor a teremben csaknem egyedül voltam, rokonszenves arcú, feketében öltözött koros hölgy jött be s figyelmesen nézte a munkákat A mint egyik hímzésemen nevemet rnegpitfiintá, meglepetve fordult hozzám ; — Ki ez a kisasszony ? — Az én vagyok, mondám meghajolva. jövőnek a interesre, utánuk a fősz illőt elővitelo mellett jönnokaz udvari papok és özek ipán a pátriáiéba violaszinü bíboros selyem talárban, nyakában vastag aranyiánezon függő kereszt, kezén viola- sziiíü kötött selyem kesztyű, széles karimája fekele selyem kalapjáról pedig hátul két vastag arany bojt lóg le ; a mint a „szent-sir“ templom (érre lép, előtte a di szőr ség fegyverrel tiszteleg. (Megjogyzendőnok tartom, hogy a pát- riarchát jövet-menet, mindig egy század (örök katonaság — tisztelegve — fogadja.) A „szent-sir“ templomába a mint belép a „szent-föld-kolostor“ szerzetesei finom brüsszeli csipkével ellátott drága karinget adnak reá, ezután egyenosen a templom plénumába tér és azon vö.ös márvány kőlaphoz térdel, melyen Krisztus Urunkat bebal- zsamolták, innen rövid ima végeztével a szűz Mária kápolnába tér, honnan az összes papság fényes díszben a „szent- sir“ előtt rögtönzött nagy oltár felé halad, a patriarch a szintén drága papi öltönyben, püspök süveg és pásztor- bottal „menyezet“ alatt követi őket, közvetlenül utána jön a frnnezia fő- konsul teljes díszben kíséretével és az európai zarándokok, végül pedig az ottani hívek. (E helyen megjegyzem, hogy az összes európai hatalmak közül, egyedül a frauezia koiisulatusnak van joga : h i v a t a 1 o s minőségI) e u a „szent-sir“ templomában megjelenni.) — A rögtönzött nagy oltáron — mely vert ezüstből van készítve —- a pátiiafclia fényes segédlet mellett misét olvas ; melynek végeztével az olaj és myrha szentelése kezdődik. Délután 3 órakor pedig a zarándokok közül kiválasztott „tizonkét-apostolnak“ lábmosási ünnepélye kezdődik. Nagypénteken reggel 8 órakor kezdődik Krisztus Urunk „hét szavá“-nak előadása, este pedig szintén 8 órakor a „szent sir“ templomában fényes kör- menet tárta tik és ugyanakkor hót- ny Íven prédikálnak. Az első szónoklat olasz nyelven tartatik, hol a Megváltó a feltámadás után először Anyja Mária előtt megjelent ; a második görög nyelven azon helyen tartatik, hol Longinus a lándsával az Üdvözítő oldalát keresztül döfte, a harmadik angol nyelven azon sziirko márványkőnél tartatik melyben Krisztus Urunk Pilátus házában ült, midőn tövisekkel megkoronáz- tatot.t; innen a körmenet a kálvária- hegyre vonul és azon a helyen, hol a Megváltót keresztre feszítek német nyel— Kegyed, szólt a hölgy, mig hangján megindulás rezgett át. Rokona talán az X—i földesuruak. — Igen, unokahuga vagyok. —- S mikor volt a kisasszouy nála ? — Múlt nyáron. — Oh istenem, hisz akkor ismeri fiamat. A könyvtárban dolgozik. — A bárót ? — Igen, igen. — őszintén megvallva sohasem láttam.. Mindig a könyvtárban lakott. — Oh, tudom, tudora, raoudá szó mórira a bárónő, ő sokat dolgozik. Öt-hat vállalatba is fog egyszerre. A bátyja attach© ugyan a berlini követségnél, de az még fér-- jera halála előtt lépett a világba s a fényes élethez van szokva . . . azt is ő ses giti . . . eugera is . . . Mindig mondtamo hogy ne elétesse meg magát, de nem hall í gat rám . . . Az öreg báróné hangja mind jobbam el Iá gyűlt. — Ugy-e sokat dolgozik ? Tudora, més éjjeleit is feláldozza . . . Nappalát, éjjelés . . . saját magát. . . mindent. ... Hirtelen Itőnybe lábbadtak szemei é zokogni kezdett, keserűn, fájdalmasan, inn közben e szavakat tördösé : — Én édes gyermekem . . . angyalo o . . . egyetlenem . . . Szivemre szőri tára kezemet. Kicsili, múlt hogy én is zokogva nem dőltem kan jaiba. Hátha még megmondanám, . hogy mellett jótékonyságra is ráér s a vidék szv* góuyeinek törli lo könyert.. Végül a bárfaié elbúcsúzott tőlem. ÍV vözletet adott át ti a részére. Ali. most mm
