Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 25. szám
Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ara : egész évre..............................................................t> trt — fél évre...................................................3 — » évnegyedre ..............................................1 . 50 . E gyes szám: 7 kr. Az előfizetési pénzek az „Esztergom és Vidéke“ kiadóhivatalához Széclieuyi-tér 35. sz. intózeudők. Megjelenik : li e f e ii k I* ii I k é I s 7, e r vasárnap és csütörtökön. Nyílttól- petit soronként. 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek A lap szellemi részét illeti! levelezések. » *xp,|< *»*•/- tőséglie/., J^ŐR I N CZ-UTCZ A ^O. SZÁM A l Á , intézendő k. Kéziratokat nem adunk vissza. És e csökkenés annál kófcségbeejtöbb, mert a kivándorlók túlnyomókig erőteljes férfiak és nők. Ez utóbbiak is mindössze egy ötöd részét teszik a kivándorlóknak. Akik itthon maradnak, azoknak nem veszi hasznát senki. Elaggott férfiak, asszonyok és gyermekek legföljebb csak a nyomort növelik, és igy a két megyének mintegy tizenhárom ezer kivándorlója közel ugyanany- nyi családot vont el az országtól. És ebben az egyszer ily mérviileg megindult kivándorlásban nincs megállás. Csábitó példa az most már a felvidéken, mikor egy-egy kivándorol i száz lorintokat küld haza elhagyott családjának, rendszerint azzal a kívánsággal, hogy menjen utána az uj világba, mert ott munka és szorgalom után tisztességesen meg lehet élnie mindenkinek. Hát van ebben túlzás is, az igaz. Sok embert Amerikában is utolér a nyomor és Ínség, hazánkfia közül ott is elpusztulnak akárhányan. De ezek aztán nem is adnak magukról életjelt haza. A mi népünk csak azt tudja és hallja, hogy Amerikából özönivel ' jön be a pénz. Bejönnek oly összegek, amilyeneket itthon száz község iránt sem lát éven át még a királyi adóhivatal sem, mely pedig a nép utolsó fiilé-J reit is besöpri. Ki van mutatva, hogyl magában Sárosban, amit össze tudtak írni hivatalos közegek, 351, 931 forintot küldtek haza a kivándorlóit megyebeliek. Pedig, képzelhetni, a kezeikhez jutott összegeknek nagyobbik felét eltagadják az illetők, a nép azon általánosan elterjedt okoskodásából indulva ki, hogy „a fináncz erre is por- cziót akar vetni.“ Csábi tó ereje, varázshatalma van annak az amerikai pénznek, és ha igy tart, nemsokára lakatlan sivatag lesz a felvidék megyéiből, melynek népe el- szökdösik otthonából, akárhogy őrizzék is a vasúti állomásokat a csendőrök. Erőszakkal bizony még nem marasztaljuk itthon azt a népet. Egyebet kell tenni. Terve elég van a kormánynak, de egyet sem valósit meg. Emlegetik az államjavakra való letelepítés eszméjét, a kisebb összegű földadó hátralékok miatti végrehajtások fölfüggesztését, az adóbehajtás enyhítését átalában, a keresettorrások szaporítását és e téren leginkább a felvidéken amúgy is könnyen meghonosítható háziipar fejlesztését. De mit ér ezeket emlegetni és hagyni mindent a régiben, mert hát a kormánynak szüksége van az adók minden áron való behajtására és mert még igy sem telik pénz olyan hazafias czélokra, minő a háziipar nagymérvű fejlesztése lenne. Milliókat költünk el Bosznia meghódítására, és a kiktől a milliókat bezsaroljuk, a saját véreink világgá mennek a kegyetlen gazdálkodás elől. Ezért fogyunk, pusztulunk és ezért fog az ezeréves ünnepély pár százezer magyart — Amerikában érni, ha ugyan addig végkép meg nem feledkeznek erről az országról, mely előbb koldusokká tette őket, azután földönfutókká. Bizony szomorú kérdés az új bazakeresés kérdése nálunk Magyarországon, hol a nélkül is mindig arra a panaszra fakasztanak a statistika által kimutatott számarányok, hogy pusztulunk, veszünk. Uj haza. Nem régiben egy felbivás érkezett a magyar lapok szerkesztőségeihez a vérmes remények földjéről Amerikából, hogy oda sok munkás kéz kell. Az ügynökök Kvalitása annyira megy, hogy az utazást szerfölött megkönnyítik, úgyszólván díj talanúi közvetítik, sőt az üj hazába fölcsapó honpolgárt egyenesen az új tevékenység színterére vezetik. Nem kell tehát más, mint erős lélek, erős test, határozott szilárd szándék s egy kis meggazdagodási láz. Több lap közölte a kivándorlásra csábitó felhívást, habár az igen veszélyes következményeket is vonhat maga után. A kivándorlás kérdéséről elmélkedni ez idő szerint tehát — fájdalom — egészen alkalomadtán történik. A honalapitás ezeréves ünnepe közéig. Arról kezdünk gondolkozni, miképen üljük meg méltóan a dicsőségben és szenvedésekben egyaránt gazdag mil- lennimn leforgását. Ideje, hogy már most gondolkozzunk róla. Hét esztendő nem sok a készülődésre, mikor egy állam ezredes fönnállásának megünnepléséről van szó, mikor , az emlékezésben vissza kell menni olyan időkre, melyekről a történetben is csak ' hézagos följegyzéseket találunk. S bár kevés ne legyen a hét esztendei készülődés, hogy fölrázzuk a nemzetet erre ; a nagy ünnepre, s hogy begyógyítsuk ! addig a legfájóbb sebeket, azokat, miEoilékeim. ív Magányosan, sötét szobában Gyakran el-el gondolkodom, És úgy sirhatnék, úgy zokognék, Ha sorsom úgy elgondolom. A boldogságból szenvedés lett, Az üdvből átok, kárhozat; Szerelmein, álmom és reményem Mind elveszett egy éj alatt. V Csak én, csak én vagyok a bűnös Ne érjen téged semmi vád, Csak enmagamra mondok átkot, Csak enmagamra, nem te rád. De hát mért is átkoználak Ki üdvöm voltál egykoron ? — A kit imádtam, azt az istent Sárral megdobni nem fogom. VI Hogy összejöttünk akkor este Csillaggal volt tele az ég Az én szivem meg boldogsággal, S mint egy király gazdag valék; két az „alkotmányos“ aera ütött a nemzet testén. Pusztulunk, fogyunk, ez a szörnyű igazság vegyül a lelkes fölhívásokba, melyek az ezeréves ünnep rendezését czélozzák. Az őseink által vérrel szerzett és századok viszontagságai közepette vér árán megtartott földet tömegesen hagyják el a maguk sorsán kétségbeeső polgárok. Évek óta mind nagyobb mérveket ölt a kivándorlás országszerte. A haza legmagyarabb és ezelőtt legáldásosabb vidékein is terjed a kivándorlási, hajlam. Szinte képtelenség, de úgy vau, hogy onnét is világgá mennek a magyar emberek, a hol aratás idején a kelleténél kétszerte kevesebb munkaerő is csak nagy nehezen kerül ki és ennek folytán a munkabérek pár hónapra arány tálán ül fokozódnak. Mennyivel kétségbeejtőbb állapotok uralkodnak még a felvidéken. Ott valóságos népvándorlás indult meg az utolsó évekbeu Amerika felé. Egész faluk néptelenednek el lassanként, melyekből a munkabíró lakósok és utánuk aztán családjaik is átköltöznek az új világba. E jelenség, úgy tetszik, komoly gondolkozásra készteti immár a kormányköröket is. Eddig csak irányzatos hamis adatokat tartalmazó közleményeket olvastunk a hivatalos és félhivatalos papirosokon, de végre odajutott a dolog, hogy nem lehet többé zsákba dugni a szelet. A felvidék két megyéje : Sáros és Zemplén a teljes elpusztulás szélére jutott a kivándorlás által. Sáros-megyében az utóbbi tiz év alatt majdnem hét ezerrel csökkent a lakosság száma. — Zemplénmegyében pedig öt-hat ezerrel S mikor aztán elváltam tőled A tiszta ég fenn beborult, A csillagok már nem ragyogtak, — S én koldus voltam, nyomorult ! Lányi Adolár. Marie. — Elbeszélés. — Hosszú, sötét utczábau, hol a vihar őrült kaczajjal vágtat végig, meg-meg zörgetve a paloták csillogó ablakait, egy tört alak bolyong. Elsápadt arcza, szederjes ajkai azt mutatják, hogy még ma nem evett; reszkető kezeivel gorcsöseu szorítja össze ruháját, mely hosszú foszlányokban csüng alá, hogy megvédje fáradt testét a hideg ellen. Csüggedt lépései arra mutatnak, hogy kimerült, hogy sokáig nem bírja a harezot a viharral. Néha meg-megáll, hogy erőt gyűjtsön fáradt tagjainak, ilyeukor fölemeli fáradt szempilláit, s fáj cl a1 más, sóvár tekiutetet vet a paloták csillogó ablakai felé, s ha megpihent, újra odább megy. Már csak egy-két ház van hátra a hosszú utczából, s a tört alak talán czélt ért volna, ha e pillanatban a palota födeléről leomló lavina el nem temette volua. Hosszú idő múlt el, mig kijutott a nagy hógomolyból, de útját folytatni nem volt képes. Alig volt annyi ereje9 hogy félre vonuljon az egyik ház kapuszögletébe. Ott ölt a tört alak némán, merengve, a nagy hideg szemeiből talán az utolsó könnyeket csalta ki. Körülötte a vihar dúdolta rémes danáját. A szegény alak összébb húzta ruhája rongyait, s ajkairól egy megtört sóiiaj lebbeut el. De e gyönge sóhaj az őrült kaczaja, úgy vegyült el. mint egy harmatcsepp a zúgó tenger ölébe1 A zene szólt, a vihar kaczagott ; Ő ott ült némán, mereven, tagjait édes, zsibbasztó gerjedelem futotta át, s szemeire az álom angyala borita bút. örömet, fájdalmat keservet, szerelmet eltemető fátyolát. Eleinte küzdött az álom ellen, de a kimerültség végre győzött. Az álom angyala szelíden ringatá ölelő karjaiba; az alvó sápadt ajkain édes, boldogító mosoly játszott. Ki tudja, miről álmodott ? Talán boldog is volt. Hisz az álom oly szelid, oly jótékony, angyal. A sebet, mit a világ tőre döf, s melyet nem képes meggyógyítani a való élet ; meggyógyítja, legalább pillanatra feledteti az álom. A zene szólt, a vihar sikoltott. -- Ki tudja, nem hagytak volna-e abba a vígadók a zenét, ha tudták volna, hogy a dal, melyet a hegedű sír, s a kőnyfacsaró nóta, mit a vihar dúdol egy haldoklónak halotti dala ?... A szegény alak ott a kapu szögletében mindenkitől elhagyatva, s az álom gyöngén ringatá ölében örökre elaludt.,. Másnap a kórház termeiben egy fagyott helttetem volt az asztalra kitéve, fejénél a I fekete táblán csak e néhány betű volt olvasható: „Marié.“ Mikor kivitték, mikor eltemették sen- kisem kisérte ki ; de aki találkozott a menettel, mindenki azt suttogta : — Szegény Marié... Azt kérdezheti valaki, ki lehetett, hogy oly elhagyatottan, oly megvetetten halt meg ; senkitől meg nem siratva, senkitől ki nem kisérve vitték ki az örök nyugalomra, habár mindenki ismerte ? Kit sorsa érdekel, olvassa el e néháry sort, s tudni fogja ki volt Marié. * * * Marie, Audaházy Dezső egyetlen gyermeke volt. A tyj a egyike a vidék leggazdagabb s legtekintélyesebb férfiaiuak, s ha boldognak mondhatjuk azt, ki nyugodtan hajtja fejét álomra, ki sorsával megelégedett, úgy Audaházy is az volt. Neje szerelme, s gyermekének szere- tete volt a legdrágább kincse. Gyermeke, Marie volt az, kiben szeretete öszpoutosult. S a szép, kedves szőke gyermek meg is érdemelte atyja szeretőiét. De nem sokáig tartott a boldogság. A szerető atya egy akkortájt uralkodó járvány áldozata lett, s a család elveszte támaszát. Marie anyja férjének temetése után, hogy a fájdalmat, legalább a távoliét által némileg lecsillapítsa, melyet férjéuek hirtelen kimúlása okozott, egyik távoli rokonához költözöttMidőn végig robogott a fogat a kastélyból kivezető hosszú utón, a százados tölgyek mintha szomorúan rázták volua ko-
