Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 24. szám

Előfizetési «ua :

egész évre.................................................G frt — *f>

fél évre

......................................................^ , —

év

negyedre.................................................1 . T>0

Egyes szám: 7 kr.

Az előfizetési pénzek az „löszfergom és Vidéke* kiadóhivatalához Szóchenyi-tér 35. sz. intézeudnk.

Városi és megyei érdekeink közlönye.

Megjelenik :

li e I e i| k i ii t k é I s z e r

vasárnap és csütörtökön.

iNyilflói pef.it Kiinnikéiit 20 kr.

Hirdetések a legolcsóbb áron. IfnzöltetiiAju

A lap szellemi részét illető levelezések. ;i sy.erke«-/. tőségbe/,

LőrIMCZ-ÜTCZA <^0. 'ÍZÁM Ai á.

i III ézemldk.

Kéziratokat nem adunk vissza.

Propylaeumok

(a borászat terén.)

vr. ■* '

A művészi institutiokban termékeny görög szellem az élet nagy igazságait, a tapasztalatokon nyugvó nagy tételeit az ismereteknek mytkologiai képekben, allegóriákban szerette megörökíteni. PiütUeus alakjában, kinek minden ételét és italát megzavarták az élete fona- ilát intéző parkák, a létért való kiiz- tdelemnek eszméjét örökítették meg. Ha mi is oly választékosak tudnánk [lenni az alak kikérésében, melybe meggyőződései uket öntjük, úgy minden [habozás nélkül ezen Pintheus alakjaiban a magyar bortermelőt kellene meg- > örökítenünk.

Ennek ugyan nehezen maradt egy [korty itala vagy egy száraz falat ke- tnyere, melyet a képviselőházban ülésező pálkaink vajmi erősen meg nem Ikeseritettek volna. Meg azok az intéz- fkedések is. melyek tulajdonképen gyá- linóinkra, biztosításukra, erősítésükre (hozattak, bizonyos adag mérget tartal- imaztak, hasonlók voltak amaz alnrák- ihoz, melyek.a szentföld liolttengerének ipartjain díszlenek, messzüiinen az ágak- iról piroslók és csábítók, de midőn a ftikkadt vándor utánuk nyúl, az első ^érintésre hamuvá omlanak össze, nie- iljeknek felszálló pora is halál trejtő.

Láttuk legutóbbi fejtegetésünkben, dhogy maga a bortermelés érdekében dhozott dézsniatörvéuy mily végzetes csillákat tartalmazott hazai borászatunkra «nézve; nem kevésbbé veszedelmes, sőt

M „Esztergom és Vidéke11 tárcsája

Nem tudom én...

Nem tudom én Mi szép rajtad : Selyem hajad, Piczi ajkad ? Vagy két orezád. Melynél szebbet Művész keze Sem teremthet ?

•Csokra termett Piczi kis szád, Bilincselt-e Úgy teliozzád, Vagy az a szép,

S szelíd szempár, A mely kékebb Az égboltnál ?

Szép szemedből Égy kacsintás. Úgy titokban Egy mosolygás, A melyet más Láthat, nézhet De igazán Csak én éltek..,

hatásaiban még rombolóbb volt azon törvényjavaslat, mellyel kormányunk a régi mértékek eltörlésével, az új fran- czia mértékrendszert behozta. Azon plausibilis indokok között, melyeket a kormánypárt szavakban termékeny szónokai az űj mértékrendszer mellett oly tüntetőleg hangoztattak, ha nem is a legelső, de kétségen kívül egyike a legjelentékenyebbnek az volt, hogy a hektóliterezés behozatala által az utolsó akadályok is elsepertetnek, melyek ex- portborkereskedel miinknek ú tját á 11ják. És hazánkban csakhamar sűrűn látogatott és nagyforgalmi borpiaczok fognak keletkezni.

Igaz, magúin beismerem, szerfölött könnyű helyzet, valamely intézkedés felett kritikai szemlét tartani, midőn annak szomorú és gyászos hutásait a tapasztalat minden oldalról feltüntette. De más részről az is megdönthetien igazságként, tehát a társadalmat az országokat, fenntartó törvényként emelkedik, hogy minden ujjítások és változások, melyek a népekre és nemzetekre reáerőszakol tatnak a nélkül, hogy azek egyéb körülményeikkel összhang- zásba hozatnának hatásaikban destructiv irányt tüntetnek fel és az országok létalapját vajmi gyakran megingatják.

Nem tudom foglalkozik-e már his- toriagraphjaink közül valaki a gondolattal és adatgyűjtéssel, hogy a paupe- risnius terjedéséneik történelmét hazánkban megírja: ügy annak huzamosan szükséges lesz annak kimutatásában időznie, hogy az új mé.iték behozatala hazánkban a nemzeti vagyont mennyire megapasztotta és megsülyesztette.

Mi e kérdéssel természetesen csak annyiban foglalkozhatunk, a mennyiben

hatásukat közvetve és közvetlenül a bortermelésre kifejtették.

Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a magya.x bortermelés piaczának első rendű bevásárlói közé határozottan a hazai fogyasztó közönség tartozott és úgy hiszem, kevés hazai bortermelő előtt fog titkot képezni azon körülmény is, hogy számos külföldi bevásárló azon borokat, melyeket a hazai bortermelőktől összevásárlott, azt külföldre csak azért vitte ki, hogy ott fiuomitváu és nemesítvén, hazánkba {ismét visszaszállítsa és itt különféle | külföldi czimek alatt nagyon jövedel- jmes üzleteket csináljon.

Valójában még nincs nagyon messze az idő, midőn mi bordeauxi, rajnai és spanyol borok ozime alatt jó pénzért oly borokat fogyasztottunk, melyek nagyon is közepes és értéktelen hazai termések voltak, melyeket legtöbb esetben csak egy kis ezukor és cognac hozzáadásával bolondították el külföldi borokká. Nem hiábun ! akkor még a magyar embernek könnyen telt és megfizette busásan az élelmes külföldi kereskedő pancsát. Ma már, hála a szabad iparnak, ide haza pancsolunk.

De ha már elvúázhutlau dologként világol, hogy bortermelőink legbiztosabb fogyasztóit a hazai közönség képezte, akkor, úgy hiszem, hogy e biztos ! vásárlókat nem lett volna szabad semmi szín alatt koczkáztatni a bizonytalan, a nagyon is problematikus idegenekért. És bizonyára nagyon öntelt, elbizakodott felfogásra vallott azt hinni, hogy egy oly egyszerű intézkedés, mint a franezia mértéknek behozatala, képes lesz hazánkban európai borpiaczokat teremteni.

Nem tudom én, Nem is sejtem: Mi fűzi úgy Hozzád lelkem !., Oh, csuk egyet Tudok, sejtek : Hogy imádlak, Hogy szeretlek !!

A végső perczekben.

— Nuplótöredék. —

(Vége.)

II.

Jó darab időbe telt, míg ismét megszólaltam.

— Miként esett a dolog ? — kérdem nem annyira kíváncsian, mint aggodalmasan.

— Bíz azt önmagam sem tudom megmondani, — reszketett egész testében.

Kérdőleg is, meg zavartan is tekiuték

reája.

— Miként lehetséges az, bogy önmaga sem tudja ? — hitetlenkedtem fejrázva..

— Hát csak úgy, hogy nem tudom,— felelt komoran. — Még most is egyre azt vélem, hogy az nem volt egyéb álomnál, egy bősz, egv rémes álomnál... De nem... Az puszta valóság... merő igazság, hogy én egy teljesen ártatlan, reményteljes ifjút-fosztottam meg az életétől.

— Miért ? — vaHátúm további

Egy percznyi kínos hallgatás után el- kiáltá magát panaszos, sjró hangon ;

— Nem szándékosan öltem meg, hanem csupán szereucsétlen véletlenségből! . .

Jajjajjaj !

— Hát kit akart megölni ? — kíváncsiskodtam.

— Én ? — viszontkérdé ő, rémülten kidülledt szemekkel. —Én?! Seukitsem!,,.

Ön kénytelenül elbámultam.

— Hát akkor mégis, hogy ölte meg azt a reményteljes ifjút ?

Kelletlen hangon susogá:

— Hogy?... Hát hogy?.. A jó isten tudja... Hiszen én olyan kábult, olyau rémült vagyok még most is, hogy uem bírok tisztán visszagondolni arra, a mit csak az imént elkövettem, Nem tudom elképzelni, hogy miként vált lehetségessé, hogy eshetett az meg én velem ?...

— Tudniillik az a gyilkosság, — vetem közbe, eléggé meggondolatlauúl.

Ijesztő tűzben égő szemeivel szúrón, áthatóan tekintett rám, s elfojtott, suttogó hangon tördelé :

— Hallgasson el kérem azzal az iszonyú szóval. Esedezem önnek, Hajdös úr, könyörüljön rajtam, hogy kissé rendbeszed- hessein megzavarodott elmémet. Engedjen egy kicsit nyugodtan gondolkoznom, az alig múlt történtek felől, s ne háborítson, ne zaklasson mindegyre kandi kérdéseivel. Később majd elmondok önnek mindent, a mi velem megesett.

Huzamosb ideig álltam előtte, némán, mozdulatlanül, miközben fürkésző szemeimet mereven, mintegy gépiesen szögeztem yé- mitően halvány, dúlt arczára, melynek kifejezése unosuntalan megváltozott, Majd a legnagyobb rémület torzította el a felismer- i

Hogy Európa vásárján ma már, midőn minden oldalról dessavouálfutták, megjelenhessünk : ahhoz felelte

sok kívántatik, jelesül egészen más államférfin felfogás, a melynek mi teljesen szűkében vagyunk.

Az új mérték behozatalának első közvetett következménye hazai bortermelésünkre nézve az volt, hogy természetes fogyasztó közönségünket, a hazai polgárságot rendkívüli mértékben megapasztotta és apasztja folyton oly nagy arányokban, hogyha időnek előtte nemzetünk kormányzatában más józanabb államférfiúi felfogások nem fognak érvényesülni úgy ma-holnap termett borait akár ki eresztheti Hiszen borkészleteink ma már az országban annyira fel vannak halmozódva, hogy egyes termelőink már 7—8 évi terméseiket pinczézni kénytelenek a nélkül, hogy egyátalán vevőkre találhatnának.

Valóban a mi existentiánk itt Európa közepén a népek történelmében egy nagyszerű lélektani rejtély. Parliamen- tünkben beteken keresztül el vitatkoznak, szakértőket hallgatnak ki, s még a legvalódibb angolt is tönkretevő phleg- mával számitgatják, hogy az új petrö- leumváui mellett a bárom inilíméberes kanóczú lámpák hány fillér károsodást rónak a fogyasztó közönség vállára és addig nem találkozik egyetlen egy ember az egész országban, a ki azon, már évek óta romboló pusztításokra hívná fel az intéző körök figyelmét, melyet a franezia mérték a mi pénzlábunk mellett a közép polgárságra gyakorol.

A nagy gavral szónokló állam bölcsészeink sorában egy sem tartja mayához méltó fáradságnak megfigyelni

heíleuségig ; majd meg a legmélyebb kétségbeesés sötétitte el.

Minden legcsekélyebb arezváltozásra, s minden legkisebb mozdulatára aggodalmas, fájó, kétségbeejtő érzelmek zajlottak végig szomorodott szívemen, s egész valómban megremegtettek.

— Üli ! mit cselekedtem, én szerencsétlen! — kiáltott föl egyszerre szívszuk- gató hangon.

Szívem megindult a boldogtalan ember mértéktelen nagy fájdalmán.

— Ne gyötrődjék hiábavalóan, — kérleltem őt félhal k. remegő hangon. — Hisz a mi megesett, az megesett; — azon még a római pápa sem segíthet többé.

Fájdalmasan veté rám bágyadt, fénytelen szemeit.

— Igazsága vau önnek, jó uram — tördelé. — Oh ! de én olyan borzasztót követtem el.

Csakhogy ez Ízben nem fakadt zokogva, sőt egyetlenegy könycsepp sem rezgett szem- pilláin, hanem hirtelen fölkelt a rozoga székről, kezeit összekulcsoló, s bambán, miut valami eszement, merengett maga elé.

— Alkoti úr, — röppentekei ajkaimon a szavak.

Lázasan fölkapta a fejét, szeme rám- merevült, s fájdalomtól remegő, elhaló hangon szólt.:

— Hogy esett meg ama szörnyű sze- rencsétleuség, azt nem lehet csak úgy könv- uyűszerűleg elmondani... Én csak is arra emlékezem tisztán, hogy.... a nyomoréit.... Fektén mocsokkal illetett engem a mulatságon az egész világ fülehal latára, pedig

inéin volt mámoros, hanem igenis, túlsá-