Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 20. szám

Jeruzsálembe ! (Igazhitű zarándokok számára.) Esztergomból az igazhitű zarándokok egész rajai Jeruzsálembe sietnek, hogy színről színre láthassák a próféta nagy­szerű mesterét. A próféta fejedelmi ünnepeltetését s isteni müvét a magyar sajtó a kül­földi clímaxok után olyan élénken tár­gyalja, hogy valóságos lazban van az egész ország s mindenki siet Jeruzsá­lembe. A fogadókbau alig akad hely s az étkezőkben, majd hogy nem jut tá­nyér. És nemcsak az ország legtávolabbi részeiből, de még jó messze külföldről is ide zarándokolnak a valódi művészet igazhitű tisztelői. Nem követünk el tehát hibát, ha alkalmitnkadta van s mégse rándulunk le a néhány órányira fölállított oltár­hoz, hanem valóságos bűnt, mert az epochális alkotás nemsokára világ útjára tér s valami amerikai milliomos szeme- fényévé válhátik. Még csak szerdáig Jeruzsálem Buda­pest, még csak szerdáig érkeznek gyönyö­rük szerint az igazhitű zarándokok, csat­lakozzunk tehát mi is hozzájuk mi- ©lő ob. Ez azon mű, melynek főalakjáról még a vakmerő Renan is áhítattal mondta el Sedelmeyer termében, hogy : íme e z a z é n Krisztuso m ! Hírek — Széchenyi ünnep. Április 8-án van gr. Széchenyi István halálozásá­nak év fordulója. A casino elhatározta, hogy az év fordulót emlékünneppel üli meg. A casino elnökét Kruplanicz Kálmán urat felkérték, hogy tartson ünnepi beszédet, a dalárdát felkérik, hogy a rendezendő ünnepélyen, mely valószínűleg apr. közepére halasztatik .a hauquetten közreműködjék. — Böjti estélyek. A komoly böjt ■cgy-egy estélyét vidámabb családi jel­legű összejövetelek szokták megélénkí­teni. Néhány előkelő család a napok­ban több helyütt találkozót adott ■egymásnak s a kitünően sikerült böjti ■estélyeken jól elmulatott. — Földváry Imre varosunk fia, ki több előkelő fővárosi divatkereskedés­— Parancsol nagysád? — kérdi a csendőr. — Kérem, azon személy kit keresnek, nem lehet más, mint az, ki e kocsiban ült és az imént e hölgynek órájával eltávozott. — Legyeu nyugodt nagysád, nem me­nekülhet körmeink közöl. Minden út el vau zárva. — Most itt kiszállok, — mondá a hölgy, és könnyedéu ugrott le a perrónra. Képzelhetik nyájas olvasóim, összeszed­tem magamat és utána mentem. De össze­járván az egész perróut, felkutatván minden zeget-zugot, a hölgyet seholsem találtam. Visszafelé mentem már kupémhoz, mi- dői valaki utánam kiáltott. Visszatekintek és meglátom a hölgyet uébány úri egyén társaságában, kezelőkben a csendó'rrel. — 0 volt, — moudá a hölgr. — Megfogták ? — Igen. Kupénknak ülése alá volt rej­tőzve Gyanította bizonyosan, hogy keresik, azért is mig távol Valiink ott bújt el.. De az ön órája tévé hozzá a csen­dőr. már nem volt nála. Valósziuüleg el­dobta. Már elrendeltük a kutatást. — Akkor legalább nem kell már úgy félnie nagysád, — mondám, és karomat nyújtva, megjegyzem . — Már beszállhatunk. — Köszönöm figyelmét, uram, én czé- lomnál vagyok már. — Igen ? — Igen. Es itt. v;.n férjem, sógorom, nagybátyám, unokaöcsém, kik szívesek vol­tak elém jönni, E szavakkal férje karjába fonta a ma­ga ét. és kölcsönös rövid komplimentirozás Után — hátat forditáuak jó magamnak,... ben igen is kellő tapasztalatokat gyűj­tőit magának, f. é. május elsejétől kezdve Budapesten a koronaherczeg utezában (11. sz. a.) férfi-divat és rö­vid árú kereskedést nyit. Gratulálunk vállalkozásához és sok szerencsén kívül sok esztergomi megrendelőt kívánunk neki. — Érdekes emlék. Mikor Buda­várát honvédeink oly hősi ostrom után bevették, a legelső magyar honvédnek, ki a vár falára a nemzeti tricolort fel­tűzte Görgei Ari húr egy érdekes em­léket adott kitüntetésül. Sajátkezűleg akasztotta ugyanis a honvéd ruhájára. Az érdekes történelmi becsű emlék nem egyéb, mint egy üres ezüst golyó, me­lyet ketté lehet csavarni. A golyó bel­sejébe épen tiz arany fér s úgy össze­illik, hogy senkisem sejthetné tartalmát. Görgei tiz magyar aranya is hozzá já­rult az emléktárgyhoz, mely most a tu­lajdonos révén Felsenburg Károlytié ur- hölgy ékszerei közt van, Hétfőn este magunknak is alkalmunk volt az érde­kesemléken gyönyörködni. Nagyouohaj- tauók, ha az emlék előbh-utóbb leg- méltóbb helyére a magyar nemzeti mú­zeumba kerülne. — Értekezlet. Ma délután négy órakor ül össze Mészáros Károly úr meghívására az a nagyobb bizottság a város közgyűlési termében, mely a reál­iskola kérdését vau hivatva tanácsko­zás alá venni. Egy városi képviselőnk nyílt levelét van szerencsénk ez alka­lommal közleni, a mit is kiváló tiszte­lettel ajánlunk az értekezlet t. tagjai­nak szives figyelmébe. — Molnár János plébános ur Ko­máromban szerkeszti az Isten Igéjét s a Jézus szivét, azért a kéziratok oda czimzését kéri. A folyóiratokat azonban Buzárovits Gusztáv nyomdája állítja ki. — A primási palota körül újra serényen nyüzsög a munkás raj. Az épület szemlátomást a tökéletesedés felé emelkedik s minden tekintetben legelső palotája lesz Esztergomnak. — Névmagyarosítás. Örvendetesen tudatunk minden névmagyarosítást, mely városunkból vagy megyénkből ered. Eddiggelé nagyrészt csak az izraeliták részéről mutatkozott a névmagyarosítás hajlama. Most már szélesebb körökre terjed. Sőt mint ritka példát említjük, hogy a kesztölczi illetőségű Trnka Ven- czel, a ki Csehországból telepedett uj hazájába, összes családitagjaival veze­téknevét Tihany i-ra magyarosította. Üdvözöljük ! Le voltain verve. Le voltam hangolva. Szomorúan ballagtam kupém ajtaja felé. Gondolataimba merülve uyitám ki az ajtót. De képzeljék meglepetésemet! Kit ta­láltam ? — A banditát, ki órámat magá­val véve ment volt el. Mosolyogva kezdé a társalgást : — Ez egyszer jókor érkeztem, mert a gaz elfogatása hosszabb időt vett igénybe, képzelje csak itt, e kupéban volt elbújva az ülés alatt, és mi az ő társaságában utaz­tunk. Roppant zavarban voltam, de annyira kérem’ hogy azt sem tudtam, mit beszélek. Azt kérdém tőle: — Tehát uem lett ön elfogva? — Én? Miért fogtak volna elengem? kérdé fürkésző tekintettel. Már-már szándékozóm megmagyarázni szavaimat’ midőn megelőzve, igy szólott : — Ejnye, majd megfeledkeztem. Az ön órája még nálam van. Sietett. Megigazí­tottam. Most pontosan jár, mint a vas­pálya-óra. Méltóztassék.... — Ugyan kérem, ha szabad kérdez­nem, kihez van szerencsém ? — En órás vagyok. — Órás ? — Igen; a vaspálya órása. Hetenként körutat teszek és megigazítom az órákat. — Es minden állomáson kiszáll ? — Igen ; sietve kiszállok, eszközlöm a szükséges javításokat, azután sietve vissza­térek. Innen vau. hogy igen gyakran már oly későn foglalhatok helyet a vonaton. Ez volt első és utolsó vasúti kalandom. Aquincum. — Beödy Gábor színtársulata je­lenleg Szombathelyt működik Mándoky Béla igazgatótárssal. A kitünően szer­vezett társulat valószínűleg városunkba is ellátogat. Óhajtjuk, hogy e tekin­tetben mielőbb biztosítsa magát, mert egy igenis czingár társaság puhatolózik színkörünk körül. — Véres verekedés. A mit a sorozás alá jelentkező zuluk elkövet­nek azt már nem lehet tovább a legszigorúbb fenyítékek nélkül el­tűrni. Egy nap lámpákat zúznak össze, élő fákat csavarnak ki majd vad ordito- zásal riasztják a közönséget napokon keresztül. Szombaton estefelé a Buda- utezán több részeges ujoncz összeve­rekedett s az egyik kesztölczi legényt úgy helyben hagyták, hogy körülbelül hét veszélyes szúrást ejtettek a nyakán és fején. A helyszínére került rendőrség az egész verekedő kompániát elfogta s az életveszélyesen megsebesült legényt a kórházba szállították. Ideje volna a napirenden lévő brutalitásoknak elvégre szigorúan elejét venni. — A jótékony ezélú műkedvelői előadásra nézve az első próbák már legközelebb megkezdődnek. A c z á rn ő f o g 1 y a, s G-ringoire van színre jelölve. — A kamara hangverseny csak az esetben lesz megtartható, ha kellő számú alájegyzők biztosítják. — Epen azért nem mulaszthatjuk cl e körül­ményre tiszteletteljesen figyelmeztetni lapunk olvasóit — Végrendelet. HorváthFerenczné, Szlávy Julia asszony végrendeletében meg van érintve, hogy a rokonság is­kolázó tagjai nemcsak a főgymáium- qan, de a reáliskola és tanítóképző in­tézet látogatása után is ösztöndíjban részesülnek. Igen óhajtanok, ha e te­kintetben a nagy közönség felvilágo­sításban részesülhetne. — Zsidófarsangnak nevezi a nép a purim ünnepeket, melyek meglehetős élénken a napokban folytak le. Az idén szokatlanul sok álarezos mozgott az utczákon. A kir. város területén meg­fordult álarezosoknak igazoló jegyet kellett felírni tatniok a kapitány intéz­kedése folytán. Legélénkebb és leg­népesebb összejövetelek voltak Fel­senburg Károly, Scheiber József, Kohii Ignácz, Stern Márk, s Párkány­ban Wallfisch Lipót urak házainál. Az estélyek mindennütt vidám hangulatban folytak. — Tánczestély. Az izr. fiatalság szombaton este a Fürdő vendéglő nagy termében zártkörű tánczmultsagot rendez, melyre aránylag csak igen megszabóttan küldték szét a meghívót. A vigalom szép sikerűnek Ígérkezik. — Felkérettünk annak kijelenté­sére, hogy a szombati zártkörű estélyre a szóbeli meghívások érvénytelenek. — Az idei megyei sorozás is silányul ütött ki. Néggyel kevesebb jutott a szükséges létszámnál. — Typhus jellegű járvány járta nem rég városunkban, melynek egy-két halottja s még több igen súlyos betege volt sőt még mindig van. Örömmel jelezhetjük azonban, hogy a járványos­nak föltüntetett betegség már szűnő félbe múlik. — Rudolf trónörökös ő fenségé­nek utazása keleten czirnfí műre hirdet előfizetést Lampel Róbert (Budapest váczi utcza 13.) — A mű a trón­örökös munkájának magyar fordítása lesz Brankovics György tollából. — Előfizetési ára a két 32 ives kötetnek 1 frt. A tiszta jövedelem egy része a marosvásárhelyi Stefánia egyesület ja­vára fog fordittatni. — Uj z6n6mü. Táborszky és Parsch Budapesten megjelent: „Margitszigeti rózsák.“ Eredeti csárdás zongorára, szerzó Nicolich Sándor Ära I ft. — Liszt Ferencz „A budapes- Munkácsy ünnepélyekhez“ cziinen may gyár Rhapsodiát irt zongorára, me!ti már legközelebb meg fog jelenni Tá­borszky és Parsch nemz. zenemű keres­kedése kiadásában. — A mulattató Zsebkönyvtár 13-ik füzete M. F. Sarah grófnő czimíi elbeszélését közli. A csinosan irt humo- risztikus novella ára 12 kr. — Gr Széchényi Béla keleti uta­zása India, China, Japán, Tibet és Birma országokban. Irta Kreitner Gusz­táv. A most megjelent 30—33 füzet­tel az általunk is többször dicsérettel említett mű be van fejezve. Kétszáz ere­deti fametszet disziti s ára fűzve 10, diszkötésben 11 frt. Kiadja a Ré­vai Testvérek könyvkiadóhivatala Buda­pesten. — „Hatszáz magyar nemzeti dal“ czime azon díszes kötetnek, melyet leg­közelebb Mehner Vilmos budapesti (IV. kér papnövelde-utcza 8 sz.) hír­lap-és könyvkiadótól kaptunk. A czim ellen van csak kifogásunk, mert fárad­ságot vettünk magunknak s megolvas­ván a költeményeket, azok száma 647-et tosz ki. Úgy látszik tehát, hogy a „600“ csak szerény kerekszám akar lenni. A mi a müvet illeti, az ugv ki­állításra, mint béltartalomra páratlan a magyar könyvpiaczon. Van összetákolt, elavult antológia vers-, dalgyűjtemény elég, de ilyen nagyszabású, tapintatat- ..ai, helyes érzékkel összeválogatott egy sincs. A lyrai, szavaló, hazafias, tréfás, leiró költészet gyöngyein kívül magába foglalja a könyv a régi jó, s a legú­jabb népdalokát, melyek a budapesti népszínház deszkáiról gyújtanak, vagy a nép ajkán termettek. Ezenkívül a repertoiron levő valamennyi opperette azon dalait is felöleli a mű, melyek népszerűvé váltak; végre vannak benne opera-szövegek s a különféle nemzetek indulói. Ezzel még nem merítettük ki a vaskos könyv tartalmát. Azonban ez is eléggé ajánlja. De leginkább ajánlja az, hogy — mert a vállalkozó szellemű kiadó tömeges keletre számit — ára a szép barna vászonba kötött példány­nak egy forint; díszpéldányé, aranyos arabeszkekkel 1 frt 50 kr; egész arany - vágással 2 frt. A ki nem szerezheti meg az egyes költők műveit külön-külön, továbbá a ki szeret szereti a jóízű da­lokat, arra nézve a „Hatszáz magyar nemzeti dal“ kincset ér. Ajánljuk ol­vasóink figyelmébe. Megrendelhető min­den könyvkereskedő-, könyvkötő- és könyvügy nőknél. Felelős szerkesztő Dr. Kőrösy László. NYILTTÉR 15 — 4

Next

/
Thumbnails
Contents