Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 15. szám
Esztergom, [V. évfolyam 15. szám. Vasárnap, 1882. február 19-én. Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ái a : egész évre...................................................ü fit — ki fé I é v i p............................. 3 „ — . é vney vp'I i '■.............................. I , 5 *1 , Egyes szám: 7 ki. Az pl (íli z pl ési pénzeik íi7. „ Észtéi gom és Vidéke“ k in dó li i v :i I :i I <i 11 <»y. Széphenvi-tér 35. sz. int ézendők. M (>i>j oioii i I) p I e n k i ii I k é I s z e r vasárnap es csütörtökön. INyiHléi pufii siirtMikónl 20 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltéinek. A lup szellemi részét illető levelezések, n szeikesv' tőségbe/., I^ŐRINCZ-UTCZA ^0. SZÁM M Á, intézendő k. Kéziratokat nem adunk vissz« Propylaeumok (borászul mik terén.) nr. Ismerve a valódi magyar bor állagának lényegét és inegkiVlön bűzte tő rogy i sajátságait, tudva, és átértve, Hogy mily nagy és sollst eléggé ki nem iknazhato nemzetgazdasági tőkét bi •link boriink ban, mintegy magától, ön- üényteleiiiil merül fel azon kérdés mit :ett Magyarország bortermelő közönsége és kormánya arra nézve, hogy v/en valódi magyar bor minél tisztább 'redeti természetében és lehetőleg leg- leniesebb uiinőségbeu i.erme||essék? A felvetett kérdésre szomorúan kell 'elkiáiIt.anii 11 k Omnia bebaut, fi rique posse negálnim. Megtörtént, mindaz, mit a józan ász szem pun rjából meg tör tón the te ti ennek gondolánk. Mig ugyanis az lett volna első és fegfőbb kötelességünk, hogy az évek loss/ú során pontos adatgyűjtés alapián ernyedetlen szorgalommal iparkodtunk volna felismerni azon szőlőfajokat, melyek az ország éghajlati es föld- ilkati viszonyait tekintve a legnemesebb, állandóan egy jellegű, minden ívben ugyanazon zamatú borokat szolgáltatjuk, a moly fajok növényélettani természetüknél fogva nemcsak legserényebbek a vilsók felszívásában és lerakásában, de a molyok egyszersmind minden Hőmérsékleti aberraliók daczára minden évben teljesen érett és a rothadásnak lehetőleg ellenálló gyümölcsöket termelnek, a helyett mondom hogy ezt tanulmányoztuk volna, ki és megírtuk volna Magyarország jellemző szőllő- faj iái mik chemiai és növény élettani vizsgálatát, addig nyakra főre, és a sikert biztositó ezé.Iszerű terv, és egy szigorú bírálati elv minden hiányában, ültettük be szőlőföldjeinket, és ennek következtében minden helyes rendszert nélkülöző módon szaporítjuk évenkint döntés és ojtás utján szellőinket oly annyira, hogy még ugyanazon egy hegyen is nemcsak minden gazdának egymástól jelb'gzően elütő, egymásnak határozottá n ellentmondó vegyi sajátságokat feltüntető bői a terem, hanem még — ugyanazon egv gazdának is ugyanazon egy szellőjében évente a szerint változó természetű borai teremnek amint különböző pontról vagy irányról kezdeti és végezteti szeretjét, azt, nem is említve a mit az eltérő fajok különböző évi termése szokott teremni. Mig a gazda közönség ily rendszertelen munkával tette érdektelenné, ex- portképtelenné saját szőlleje termését, vegyük fel bírálat alá azon férfiak működését is, kik magukat a megsüllyedt magyar borgazdaság sátorainak tekintvén, a tudomány apparátusaival felszerelve, külföldön szerzett gazdag tapasz ládátok dús kincseket rejtő birtokában láttak és fogtak szőllőtermeLésünk fel virágoz Utasa hoz. Vájjon ezen minden tiszteletre szá- möttartó matador férfiak abban helyezték-e nemes a min fiújukat, hogy megteremtsenek egy határozott, mindenki állal egyformán értett, a tévedés minden veszélyein túlhelyezett borászati nyelvet ? Ezt ugyan nem tették! Hiszen még mai napság is, midőn j fraukusról, bálintkáról ezerjóról vagy sok más százféle fajta szellőről váltunk egymásközt szót, valóságos bábeli zavar uralkodik közöttünk — olyany- nyira, hogy példanakokáért az egy határban élő nógrádi, váczi, verőczei és tótfalusi gazda közönség ugyanazon egy frankus név alatt tökéletesen ellentétes szőlőfajtákat ért. Vagy talán fendicsért borászaink abban helyezték fődicsőségöket, hogy a selejtes, a valódi magyar bor állagát megmásító, azt durvító és elkorcsositó sz ő íl ő f aj okát iparkodtak beható búvárkodás utján felismerni, és serények voltak a figyelmeztetésben, hogy a magyar bortermelő közönség, a valódi magyar bor reputációjának mint saját terméseinek értékesítése érdekében fogjon ezen szőlőfajok kiirtásához ? Ezt sem tették sőt ellenkezőleg az éretlen és Ítéletien k ül föld ieskedés mámorától elszéditetve érdemeket véltek arathatni oly nyomorult külföldi fajok meghonosításában, melyeknél még a mi legsiláuyabb hazai szőlőfajtáink is sokkal érdekesebbek voltak. Es ezen vétkes, soha eléggé uem expiálható, értelmetlen kapkodásra valló hiúságuk által, a behozott climati- kus és földalkati viszonyainkkal nem barátkozó szol lő fajták következtében nemcsak a philoxerát importálták hazánkba hanem a magyar bor állagára nagyban károsító hatást gyakoroltak. De talán azt lehetne ezen dicsőférfiak némelyikére mentségül felhozni, hogy még is voltak és akadtak közöttük olyanok is, kik beható vizsgálat és lelkiismeretes tanulmány tárgyává téve a hazai és külföldi szőlőművelést, szerencsések voltak annak feltüntetésében, hogy a külföldi szőlőművelés egy vagy más módja mennyivel neniesitőbb értékesítőbb hatással volna a valódi magyar bortermelésre ? Fájdalom itt is azzal kell válaszolnunk, hogy ebbeli törekvéseiket is teljes kudarcz követte, mert az általunk épen meghonosítani ajánlott és kísérlett ültetési, metszési, kapálás! rendszerek a magyar bort valódi állagából teljesen kivetkőzhetik és mennyiben a sok és olcsó termelés rendszerére ala- pitvák a philoxera romboló hatásainak és a hazai bor értékteleuitósének teljesen szabad tért nyitottak. Dr. Kiss József. Vörös kereszt. Emberbaráti szeretet nem ismer gátakat s nem ismerhet visszavonást. A déli szlávok háborgása legújabb nemzeti történetünkben napirenden vau s a mint a kapcsolatos események mutatják a bonyodalmak folytonosan növekedni fognak. Az emberbaráti szeretődre alapított Vörös Kereszt egyesületre tehát, mely a legelső magyar asszony, a királyné védnöksége alatt áll ez idő szerint nagy szükség van s az a törekvés, melyet immár az egész ország pártfogol, nálunk sem hangozhatik el eredménytelenül. Van szerencsénk ez ügyben Esz- tergommegye bizottságától a következő okmányt bemutatni: Felolvastatott Maiiáth György cs kir. kamara, megyénk főispánja ő mólig „Esztergom és Vidéke11 tárcsáj a, Tavasz után. Hogy vártuk egykor miiulaketfen Vágyó kebellel a tavaszt, Mikor a ragyogó sugár majd Virágot, lombokat fakaszt. Midőn fenn édes álmainkat Csicsergi a dalos madár, S a súgó sugárfák hűvös árnya Boldog, bizalmas perezre vár... Egy vártuk egykor miudaketten, Szivünkben a remény lakott, JA azt susogtuk édesen, hogy: Eztán leszünk csak boldogok ! ... Es itt ülök ma biífsan, árván, Szememben egy-egy köuy fakad S a könnyűn át hervadni látok Köröskörül virágokat... Dalos madár csicserg az ágon, És elmerengek a dalán, S a szivem úgy fáj... mintha benne Víg kaczagásod hallanám . . Oh bulijai ok rám nyárfa lombok, Temessetek, takarjatok .... Majd elsusogom újra azt, hogy : Eztán leszünk csak boldogok! Földváry István. A jégen. — Ellesett iriugáló párbeszédek. — — Kisasszony kérem. — Mi tetszik ? — Kegyed uem szeret iriugálui, úgy-e bár? — Sőt inkább, nagyon is szeretek, csakhogy — félek a j égre menu i. * Egy szenvedélyes korcsolyás fellök egy •igen kedves, és egyszersmind igen hiú hői - gyet. — Ezer bocsánat, asszonyom ! Nem láttam kegyedet. — Szegény! Nem is tudja, hogy — miért adott neki az úristen szemeket? * — Drága nagysád ! — Tessék. — Beli kín ma iriugálui. — Kiváltképen — m ag á v a 1. A boldogtalan „boldog“ — be volt csípve. * — Uram ! — Méltóztatik ? — Szánjon meg engem. — Nem értem kegyedet. — Vigyen el magával. — Hát Jenő ? — Az csak — jégre vitt. — Fiatal úr ! — No mi baja ? — Magával is —jégre mentem. * — Kedves kis piczikém ! — Mit akarsz ? — Gyere korcsolyázzunk már most mi is egy kicsit együtt. — Félek, hogy ha esetleg rám találnál esni, — agyon zúznál. * — Édes férjem! — Hallom. — Hadd korcsolyázzam egy iczi-piczikét Nándorral. — Félek, hogy el talál téged tőlem — korcsolyázni. * — Jaj, jaj, jaj ! — Ott gumi a Nina. — Attól tartok, hogy szegénykének valami baja esett. — Lesz esze ! hisz tudja, hogy nincsen pénzünk — gyógyszerekre! * — Barátom, de elegánsan korcsolyázik Etelka. — Hja! gyönyörű egy lány az, aztán meg — s o k a p é u z e. * — Kedves fiatal úr! — Szolgálatára. — Toljon kissé engemet. — Félek, hogy — megtaláló á m ún ni az életem e t. * — László! — No és ? — Miért nem korcsolyázol ma ? — Fáj a lábam, mert — a nőm meg akarja m a gát s z á n k á z t a t n i velem. * Rezső véletlenül a szép Z . . . . -ba ütközik, ki szerencsésen el is esik. Udvariasan talpra állítja. — Köszönöm szépen. — Szívesen ; máskor is. — De isz nem kívánnám, hogy máskor is fellökje! — vág közbe valaki, ki ezalatt odaérkezett. * — Imádott angyalom ! — Szólj édesem. — Gyere, szánkózzunk. — De csak a malomig. — Jobb — a mennyország kapujáig. * — L. . . . L. iriugál a legjobban és legelegánsabban. — Azt csak az állíthatja, a ki uem látott még engem korcsolyázni. — Szent igaz ! Te értesz legjobban—- az eleséshez. * — Édes barátom!-— Vájjon? — Úgy hallom, hogy önnek ezután uem kell többé belépti díjat fizetnie, mivel — ingyen f első p r i' a jeget. * — Hogy korcsolyázik Betti ? — Mint minden s z e g é n y le á n y.
