Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 12. szám
A választás létrejötte után Dóczy Antal korelnök kinyilvánítja, miszerint a korholyisé^e az Ő házában leeend, a mely 2. tágas szobából áll, egyik olvasó, a másik társalgó szobául szolgál ; egyszersmind kijelenti azt is, hogy az érintett helyiség t. h. 12-én a tagok rendelkezésére inegnyittatik. Végül njabbi al áh ások is léptek folyamatba, mely alkalommal többen 2 frtuyi tagsági illetékeiket fizették le, sőt Ferenezy György 5 írttal iratkozott alá, a miért jegyzőkönyvi köszönetét jnyert, valamint Kubovits Ignác/ is, a felajánlott 2 meter tüzelőfa és 100 kéve venyigéért. Alás tárgy nem fordulván elő, a gyűlés véget ért. GyarmatUJózsef. Hírek — Útbaigazítás. Mint minden üdvös mozgalom, ú•-y a polgári olvasókör terjesztése is többekben kőszirtre talál, melyen gyönge sajkája fönakad. De vannak ennél veszélyesb eleinek is, a me- ]yek elsiilyesztésén munkálkodnak; hogy az áldás thozó, jó ügy, mely az olvasókör eszméje körül forog, teljesen megsemmisüljön. Váljon mi indokból törnek ellene? Azt sokan maguk sem tudják, csupán annyit engednek következtetni, hogy magukat a szellemi téren jó irányban foglalkoztatni nem akarják, megelégszenek egyszerűen azzal, a mit a ponyvairodalom termékei nekik i őnkint kinálnak. Találkoznak azonban olyanok is, kik a polgári olvasókört politikai pártnak fújják föl, a hol a politikai nézet külömhség megszűnik és egy bizonyos irányba tereltetik. Ezek igen elfogultan Ítélnek, mert tessék ezen uraknak a nemsokára nyomtatásban megjelenő alapszabályok 2-ik § át olvasni, a bol a politikai tér kizárást nyert; továbbá tekintsenek körül az aláiratkozók névsorán, kik között — a múltból Ítélve — meggyőződésükben meg nem ingatható egyének állanak; végül lépjenek az olvasókörbe és sze rezzenek meggyőződést arról: váljon mily irányban iparkodik az olvasókör feladatát megoldani! Nagyon sajnos, hogy ez igy van! De bízzunk a jövőben, mely a kicsinyes akadékoskodásokon túl teszi magát, és az üdvös mozgalom elnyomói véleményükben nem csak megingatja, hanem hatalmasan meg is czáfolja. Az Olvasókör b a r á t j a. — Türelmetlenséggel sohasem lehetett vádolni a berczegprimási szék- helyet más felekezetek irányában, a ki nálunk vallásbeli súrlódásokról vagy kölcsönös vallássértésről mer nyilatkozni. az nem szolgálja az igazságot. Valóságos csodabogárnak- merjük tehát tartani azt a kifakadást, mely a komáromi sajtóba menekült napviláglátásért. Igazság a czikkben nagyon kevés van, sulykokéi vetés és igazságtalanul általánosító kárhoztatás, mely minden alapot nélkülöz, igen sok. Különben maga a czikk a következő : Esztergomból a következő vallásellenes tüntetésről értesítik lapunkat Írja Komáromi Közlöny. A napokban meghalt itt Dinka Péter, belv. hitvallású munkás, ki a helybeli Mózes-vallású Horn Adolf bőrgyárában dolgozott, és néhány nap óta a városi közkórházbau betegen feküdt. A temetést az itteni, csak most alakult reform, hitközség derék selkészc végezni akarván, a kórházban legédletével megjeleli t, hol szokásos ének és ima közben a padlásról és kitudja mely búvóhelyekről fenhangon tett éktelen röhögés és gúnyolódás zavarta meg a szertartást, a vallás- és rangkülönbség nélküli jelen voltak méltó m égbo trá n k ozására. Megj egy zen dő, hogy a kórházban apáczák, azaz irgalmas nénék az ápolók, ezek voltak a gúnyolódok a segédszemélyzettel együtt. A jelen voltak alig bírták türelmüket megtartani. A temetőben ugyancsak röhögés a füttyölés fogadta a kegye- letes szertartást, úgy, hogy a szokásos búcsúztatót megszakítani, illetve félbenkagyni kellett s a jelen levő közönség mélyen megbántva szétoszlott. Elképzelhető, mily feladat ily f gad- tatással szemben a csak most alakult hitközség fenntartása, hol gyűlölet és gúnytárgyává alacsonyodik az emberbaráti szeretet, s épen azok részéről, kiknek azt szolgálni volna egyetlen feladatuk. — Oh felvilágosodás, jöjjön (d a te országod! Van az ilyen tüntetők ellen a büntetőtörvény könyvnek is §-a. Jó lesz azt alkalmazásba venui. Föl vagyunk hatalmazva annak kijelentésére, hogy a czikk azon kíméletlen állítása, mintha az irgalmas nénék lettek volna gúnyolódok a kórházi segédszemélyzettel nem más mint légből kopott valótlanság. Közkórházunkból már különböző vallás felekezetű temetés esett meg s az irgalmasnénék sohase estek oly igazságtalan vád alá. Az ő működésükkel mindenki meg vau elégedve s a kifakadásnak csak az a valódi tartalma van, hogy néhány kérges szivű pórcseléd a padlásról lone- vetett a temetésre, de ezek a kórházi elöljáróság részéről már szigorú meg- fenyitésben részesültek. Reméljük, hogy tisztelt laptársunk az igazság érdekében helyreigazolja idézett czikkét s máskor az elfogult tudósítást erős kritikával fogadja. — Halálozás. Kormuth Gyula városi végrehajtó vasárnap ötvennégy éves korában elhalálozott. Temetése kedden volt. Népes család siratja kenyérkeresőjét, ki mielőtt jobb viszonyok közé Váczra uj állására mehetett volna elment a csöndes emberek közé. Legyen béke ban vain. — Könyvtárgyarapodás. Az iparos ifjak könyvtára gyarapodott, mert Gróf Csáky Károly 26 darab értékes könyvet, Majer István pedig egy elő- fizetett alföldi iparlapot adományozott. Miért is fogadják, az egy let őszinte, hálás köszönetét. Az iparos ifjak egylete. — Casinói estély lesz február 15- én esti nyolczadfélkor „családias“ jelleggel, melyre a kőnyomatú meghívók már szétküldettek. Az estély érdekességét nagyban fogja emelni főispánunk megjelenése. — A hétfői kör farsang utolsó hétfőjén zeneestélyt rendez, melyre az előkészületek már nagyban folynak. A rendezés múltja elég garantia arra, hogy farsangzárónak különb vigalmunk nem is lesz. — Vaskovits Serédy Bella urhölgy lapunk tisztelt munkatársa meg- küldötte szerkesztőségünknek legújabb zeneszerzeményét az idei Medikus csárdást, mely a Rácz Pali műsorába is föl van véve. A csinos kiálitású mű a a Harmónia társulat kiadásában jelent meg s ára 80 kr. Csinos szövegét, mely a zeneszerzőnő műve lapunk jövő számában fogjuk bemutatni. Ajánljuk a kedves zenemüvet hölgyeink figyelmébe. — Muzslán tegnap este farsangi világ járta, a mennyiben a helybeli s vidéki fiatalság az intelligentia pártfogása mellett igen vidám vigalmat csapott. — A kereskedelmi ifjúság egyesülete tegnapelőtt választmányi gyűlést tartott, melyen Frey Ferenez Dr. Ágai Adolf és Molnár István, továbbá a visszavonuló elnök Dr. Áldory Mór és titkár Dr. Körösy László tiszteletbeli tagokká választattak. Az alakuló közgyűlés. február buszonhatodikán lesz. — Álarczos meghívók. A február 19 én rendezendő álarczos bál meghívóját közöltük minapi számunkban. Múltkor pedig a rendezőség több tagjának álláspontját a vigalommal szemben. Erre megjelent a meghívó ara nyos álarcczal, melynek az a természete, hogyha egy kissé megdörzsöljük föltárnád alóla öt aranykoporsóba tüntetett rendező neve. Nagyon érdekes farsangi mulatság. Az álarczos bált „helybeli szegény családok, özvegyek és árvák segélyezésére“ rendezik. Hogy ki a mozgalom feje azt nincs szerencsénk tudni, mert ennek jelzésével az eddigi jegyzőkönyvekben nem találkoztunk. Van azonban egy negyvenes bizottságnak nevezett nagy rendezőség, mely a dolgokat intézi. A táuczrende- zőket egy ilyen negyvenes bizottságon választották meg. Nagyrészt azonban nem voltak jelen s igy a „kitüntetést“ a jótékony czél iránt való tekintetből nem is utasították vissza. Történt azonban, hogy a tánczrendezők maguk között elhatározták álláspontjuk kiemelését. Elhatározták hogy egy értekezleten kérni fogják, miszerint az összes bevételekés ki- dásokfelett a revisiót „nyilvánosfelelőséggel felruházott elnök“ híján polgármesterünk fogja gyakorolni. így födözve lett volna a tánczrendezőség a nyilvánossággal szemben. Végül még hozzáadták, hogy a meghívókon kiaranyozott rendezők csakis a táuczestély rendezéséért felelősek. Ezt mielőtt nyomtatásba került volna, a distingnálók egyike szóval is elmondotta az értekezleten, a mi átalános elfogadtatásban részesült. Nagyon sajátszerű érzékenykedés volt tehát az, hogy a néhány sor nyilatkozat megjelenése után a „negyvenes bizottság“ szörnyen találva érezte magát s elhatározta a kinyomtatott névsor megsemmisítését. A jó fiukat, kik biztosítékot kerestek agyonaranyoztat- ták. Ott vannak most csöndes pihenésben arany temetőben. Az eljárás azonban erős vád alá esik, mert ezáltal ki akarják jelenteni, hogy a városi szegények javára rendezendő bál pénzügyi revisióját maguk fogják teljesíteni, kikről a közönség semmitsem tud. A mi a neveknek előzetés tudósítás nélkül való egyszerű kitörlését illeti az pedig olyan eljárás, melyet csakis az bocsáthat meg, a ki nem érez ezáltal semmi féle veszteséget. — A Koszorú februári kötete Kaas Ivortól, Komócsytól, Jókaitól, Hatalá- tól, Kisstől és Szanától közöl igen érdekes belle tri s z ti k ii s czikkeket. Mellékletül Kiss József arczképét adja. Az elegáns kötet ára 80 kr. — Névmagyarosítás. Wallfisch Gyula vezetéknevét V ál 1 a s-ra magyarosította. Gratulálunk hozzá, hogy még több népszerűséget szerezzen magyar nevének főleg a Kraxelhuberek városában. — Uj zeneművek. Bogdán Lajos Lajos fiatal zeneszerzőtől megjelentek: Hajnalra polka mazurka, ára 60 kr. — Leontina négyes ára 80 kr.—K am é 1 i a-ke r i n g ő ára 1 frt. A díszes kiállítású zeneművek szerzőnél, Alsó Lendván rendelhetők meg. — Nikolits Sándor ismeretes csárdás szerzőtől ép most jelent meg a Souper csárdás. Ára 1 frt. Naplómból. (Két nap történe Le.) Oh sohase fogom elfelejteni azt a napot. Az a nap a szomorúság, az a fájdalom virradása volt reám. Csak néha láttam, csak olykor szóltam vele, ismeretlen voltam családi körében, idegen voltam ismerősei közt és mégis, úgy éreztem, mintha mindenem odaveszett volna. Megbocsátottam volna az nap minden ellenségemnek, kiengesztelodtmn volna azuap mindazokkal, a kiket gyűlölök, ha jó hírrel sietnek hozzám. Nem jött senki, nem látta senki, nem tudta senki. Magamba vonultam s eltűnődtem azon a névtelen fájdalmon, melyre nincsen orvosság- s melyet csak az érez, a ki minden üdvösségét egyszerre veszni látja. Egy gondolatban, nagyon sötét gondolatban vigasztalódtam meg. Leszámolni szép álmokkal, szép törekvésekkel, jó barátokkal, ifjúsággal nagyon köny- nyű annak, a ki egyszerre mindent elvesztett. Mintha valaki gúnyos kárörvendés- sel s kíméletlen igazsággal vallotta volna szemembe: — Mi közöd hozzá! Mit tűnődői rajta ! Másoké az ő szenvedése, másoké az ő hervadása. Titkold fájdalmadat, temesd el kétségbeesésedet, ha nem akarod hogy kinevessenek ! Egy hajdani jó barátom mondta, a ki most ellenségem. A ki azelőtt szeretett s most gyűlöl ; a ki talán épen azért hazudott azelőtt, de a kinek most igaza van. Másoké az ő szenvedése . . . másoké az ő hervadása. Nekem csak a magam fájdalma s a magam kárhozata jutott; ne is tudjon arról senki. Temessük el azt a kárhozatot, ássunk számára mélységes sirt a szivben. . . Nagyon beteg. Nem mertem ajkamra venni az ő nevét, nem mertem lelkembe idézni az ő emlékezetét. Csak egyet mertem : bízni az istenben. Oh sohase fogom elfelejteni azt a napot. Az a nap a szomorúság, az a fájdalom virradása volt ream. * * Sohasem volt szebb, mint mikor betegágyából felépülve sápadt arcczal, szenvedő szemekkel s örvendő mosollyal tekintett a hideg téli verőfónyes utczára. Miért nem lehettem akkor kikelet, hogy virággal hintettem volna tele szép szeme útját ! Újra nyíló virág volt az ő lelke, újra övé volt a szép világ, újra gyönyörködhetett mindenki az ő szép lelkében, az ő szép szemében, az ő szép haján. Mintha valaki gúnyos kárörvendés- - sei s kíméletlen igazsággal vallotta volna szemembe : — Mi közöd hozzá ! Mit tűnődői rajta! Másoké az ő üdülése, másoké az ő boldogsága. Titkold örömedet, temesd el üdvösségedet, ha nem akarod, hogy kinevessenek. Áfásoké az ő üdülése, másoké az ő boldogsága! Oh hogy megint igaza volt ! Alost éreztem, hogy akkor van legnagyobb hatalma álnok ellenségünk irigy szavának, mikor a leggyöngébbek vagyunk s mikor a legerősebbek leszünk : mikor szeretünk. És mégis áldottam azt a titkos kezet, mely visszaadta arczára a rózsát, szemébe a lángot, szivébe a boldogságot s ha visszadta csak azért is, hogy majd egyszer a másé legyen. Ez a nehéz gendolat nem fájt auy- nyira, mint az a másik, hogy nagyon beteg, nagyon beteg. Oh sohase fogom elfelejteni azt a napot. Az a nap a remény és boldogság virradása volt reám. Felelős szerkesztő Dr. Körösy László.
