Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 104. szám
Városi s megyei érdekeink közlönye. JA EGJELENIK H ET ENKINT KÉTSZERI VASÁBNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évié.......................................................6 frt — fél évre .........................................................* , — n egyedévre....................................................1 , T)0 Egye * szám ára 7 kr. krhová SZERKESZTŐSÉG: j^FALZ-HÁZ ELSŐ EMELET lap szellemi részétfillető közlemények küldendők. KIAD ÓH ÍV ATAL: jSzÉCHENI-TÉR ^5., hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttórbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reelainálások iutézendök. HIRDETÉSEK. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — frt 7ő kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200-300-ig . 2 „ 25 „ Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNHIRDETÉSEK megállapodás szerint ltdiotö legjutányosabban közöltetnek. NY1LTTÉR sora 20 Kr. Közönségünkhöz. Az „Esztergom és Vidéke“ 1883- an ötödik évi pályafutását kezdi meg hű szolgája lesz ismét városunk és ■ tegyéiik anyagi és szellemi érdekeinek. Esztergom helyi sajtójában az Esz- irgoin és Vidéke nemcsak hetenként étszeri megjelenése, de öt esztendős ályája által is olyan mozzanatot je- )z, melyhez foghatót nem találunk. Mint minden év elején, úgy most ; programmunk vezéreszméjének nyi- itkoztatjuk ki, hogy függetlenek va- yjiVei 11 *ri11 de»1 irányban, de azért meg- tervek sze;1 '“üidóg az ildom és jóizlés niészetesen «, tt. séo-esnek mn szörkésztóscg0, muiikatársai- gedélye rés?:'s kincLósága ugyanaz marad tetnéiv “ *si ^°o37 ugymiMon olvasó köjált jis csoportosul megint körénk, Mikén7 Pártfogása eddigelé is buzdi- r>iqo*»o oltott 1 cank. A helyi eseményeknek nem száraz róíiikásai, de élénk följegyzői kivá- link lenni s minden legcsekélyebb öxéletbeli eseményt sem hagyunk ügyeimen kivfll. Munkatársaink mellett a közönség ok tagja is lapunk tartalmát gazdagítja több rendű kisebb-migyobb tudó- ^.^y^ival, úgy hogy a mostani forrá- 15 mellett már nem küzdünk többé a jt akadályai között. Reméljük, hogy olvasóink pártfogása megújítást fog találni az uj év ilején s reméljük, hogy fáradozásainkat néltányolni fogja az a közönség, melynek kéznél^szolgálni legelső kötelességünk Külön , ———GERGŐM és VIDÉKE“ szerk. nyék . aAés íz „Esztergom és Vidéke" tárcsája Legszebb karácsonyom. — Karczolat. — Itt is voltara. Mire^ kedves olvasóira is szép olvasóimra e sorokat olvassák, raár Esteit tudja hol leszek. De hát raiuek is vol- ,ara éu tulajdonképen itt ? Hm, aki erre negfelelne, véghetleu hálára kötelezue maga ránt, mert azt már magara sem tudora. Csak úgy vetődtem erre, aztán ez a kellemes levegő, meg a vidám élet olyan jól asett, nekem, mint a végtelen sivatagon ván- lorló karavánnak a zöld oáz. Bizouy kevés ujja, hogy itt nem ragadtam. Karácsony este! A megváltó raegszü- etett. Én is egészen újra születtem. Oly íoss/.ú idő óta most jutottam először társaságba. A tek. szerkesztő úr, — különben iinom, udvarias ember — társaságot gyűjtött maga köré. Azt mondta, hogy az éu tiszteletemre teszi, de ezt sehogyse akarom elhiirai. Vidám, életifiú társaság volt. Vesze- ielmes jókedvem kerekedett. Olyan hosszú ború után most igazán kellemes^jötevő uap sütött szivembe, és olyan édes meleggel árasztotta el egész bensőmet, hogy bizony ín egy csöppet se éreztem hiányát a téli kabátomnak. Hát meg aztán mikor theát 5ztek, akkor meg már majd kiugrottam a AZ „Esztergom és Vidéke“ heten kint csütörtökön és vasárnap megjelenő helyilap előfizetési ára : egész évre 6 frt, félévre 3 frt, évnegyedre I frt 50 kr. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba (Széchenyitér 35. sz. alá) iuté- zendők. A KIADÓHIVATAL. Az ördög bibliája. — Kártyások figyelmébe. — Egy szellemes Írónk ‘állítja., hogy beszélhetünk egész a rekedtségig a kártya ellen, mert a többség, mégis csak időtöltést keresvén magának : — játszik. A mi mindenesetre jobb a meg- szólásnál. Egy kis tájékoztatás végett fölemlítjük, hogy azokat a festett papírlapokat, melyek oly végtelenül föl tudják izgatni a figjTelmet s lebilincselni az összes tehetségeket, azokat a veszedelmes papirosokat egy német találta föl, bizonyos Gringenauer, kinek azonban sehol sem állítottak szobrot, mert bizony nem igeu használt vele az emberiségnek. Kár, hogy a nagy férfiú, a ki a XIV. század vége felé tűnt föl találmányával, nem hagyta hátra hiteles képmását, különben ott találhatnék arcz- képét mindenütt, a hol csak azért kár- tyázuak, mert különben unatkoznának. Jellemző művelődéstörténeti adat, hogy Gringenauer miután nem győzte bőrömből. Neki is rugaszkodtam egy nótának, aztán úgy elfujtam, hogy „Fáj a szivem, teher nekem az élet*, hogy még a könnyűm is kicsordult utána. De ezekkel együtt elszállt belőlem a fájó érzet is. Kaczagtunk, nevettünk, még czi- vakodtunk is, és mindennek a vége az lett, hogy nem kaptam theát. No de jő volt nekem a bor meg a sonka is ! Én nem is tudom hogyan, de az idő kezdett borzasztó gyorsan haladni. Talán mielőbb szeretné sírjába fektetni, oda, szépen a többi mellé az öreg esztendőt, hogy mulasson az uj esztendő születésének örömére. Csak már ez az egy éjszaka tartott volna Szilveszter nap utolsó pillanatáig! Kérlelhet len sors! Nem elég, hogy az ember hiába könyörög egy kis szerencséért, de meg azt is elveszi, a mihez az ember nagy ritkán és akkor is véletlenül hozzájuthat ! Hajnal felé járt az idő, mikor éu meg a házigazda kezdtük haza kis érni a vendégeket. Minő jó módjuk volt ! Kálraáu urfit majdnem az ölűnkbe vittük haza, (muszáj volt!) és ez alkalommal úgy beleléptem a a nem épen kevés „tengerszemek“ egyikébe, hogy nagyon jól éreztem, a félczipora keservesen kezdett könnyezni a fölött, miért is nem született magasszárú bagarja csizmának. A szerkesztő urat is éu kisértem haza, (egész kisértet vagyok!) engem meg már csak a saját árnyékom követett a Fürdő vendéglő 5. számú szobácskájába. Olyan jól esett volna egy kicsit aludni és nem tudtam. No de már most nem csodálom, hiszen Máeceuásom megígérte, hogy már a szenvedélyesen keresett kártyákat fösteni, elkezdte azokat nyomtatni! s igy a kárt.yanyomtatás megelőzte a könyvnyomtatást. Megérjük még, hogy nehány jeles kártyás ledönteti a Gut- tenberg szobrait, s letépi a nagy férfiú homlokáról a bitorolt babérokat! Azt mondja Aszalay, hogy a ki, szenvedéllyel kártyáz és mégis roszul játszik, az a közéletben mire sem képes. Ez lélektani következtetés. Mert ha még azt sem hirja valaki jól megtanulni, a mi gyönyöre és szenvedélye, mikép fog az egyebet megtanulni, a mi talán még untathatja is őt ? Mi a kártyázás ? Bizonyos Hiedelemmel való kizsákmányolás. Mikor lesz veszedelmes a kártyázás ? Ha megfeledkezünk róla, hogy van a kártyán kívül sokkal tartalmasabb szórakozási eszköz s mikor föltesszük nehány papírlapra mindazt, a mivel rendelkezünk. Minden játék veszedelmes, mihelyt elveszti eredeti rendeltetését s szórakoztatás helyett nyerészkedéssé fajul. A ki kártyára teszi vagyonát, az kártyára teszi becsületét is s a ki kártyán nyerte vagyouát, az nem becsülheti meg a tisztességes kenyérkeresetet s nem méltathatja a szorgalmas munkát. Engem mindig elszomoritanak azok a sápadt arczu, feldúlt idegzetű emberek, a kik óriási belső küzdelmek közt vetik ki reszkető kezökkel mindazt, a mit másnap a család nélkülözni fog. És méginkább fáj, hogy az elburjánzott kártyajáték maholnap már az újabb generatiéra is kiterjeszti erjesztő pokoli hatalmát s csinál a legszorgallioluap egészen „angolosan“ fogunk élni. Már előre is jól esett az a félig nyers hús mert ha én angolról hallok beszélni, mindjárt oda képzelem a uyers húst is. Alig verte el a nyolezat már ott ültem az asztalnál, várván az angol reggelit. És oh uramfia, kaptam reggelire egy— ostyát, garnirozva azon jó tanácscsal, hogy könnyű megemészthetés czéljából jó lesz egy kis sétát tenni. Istenem, hisz ezt az ostyát egy életrevaló veréb is megemészti! Ebédre aztán, miután elhitették velem, hogy az angol is igy él, nem ettem absolute semmit, vacsorára pedig, mely elé oly vérmes reményekkel uéztem, kaptam egy kis — kaviárt. Hja, igy él az angol ! No már én csak jobban szeretem, hogy magyarnak születtem. Igaz. hogy fő vágyaimnak egyik* ki volt elégítve, jó kedvem is megjött, végig is jártam néhány kávéházat, de szivemben forrt a boszú. Sokáig gondolkoztam, mint fizessem vissza a tréfát, melyet a tek. szerkesztő ur velem űzött. Hát aztán édes olvasóira találják el, mit fuudáltam ki ? Haliaha! ka- czagok az ötletemen ! Elhatároztam, hogy megírom ezt a karczolatot, és dictum factum úgy lett. Ugy-e ennél nagyobb boszút nem állhattam volna ? Csak azt sajnálom, bogy a szerkesztő úr tréfájáért kedves olvasóimnak is büuhŐduiök kell! Adieu! PHILANTROP. masabb s minden jóra való fiatal emberből kávéházi proletárt, a kit a kártya asztalon kívül semmi sem érdekel. Meddőnek találom a harezot a kártyajáték ellen átalában, pedig sok szép asszony és szók szép leány segítene munkámban, de a tulcsapoiigó kártyázást, mely szenvedéllyé növekedik olyan bajnak tartom, melyet minden müveit embernek tüldözui és megvetni kötelessége. Üldözni és megvetni annál is inkább meit maholnap már védőszárnyak alá veszi mindenki, a ki kártyáz és kártyázik mindenki, a ki ékozolni valónak veszi az időt. Ez az ördög bibliája s az ellen a pokoli könyv ellen kell minden társadalmi fegyverrel síkra szállani, mert a szenvedélyes játszók a törvényeket nagy bravourml ki tudják játszani. —r. Karácsonyi levél. (A vüivárosi felsőbb nőnevelő intézet karácsonyi ünnepélye.) Decz. 23. d. 11. 6 órakor igon előkelő közönség gyülekezett össze a nevezett intézet első emeleti nagy termében. Az intézet belnöveudékei (kiknek száma mint értesülünk, az dei tanévben nagyobb mint volt tavaly) tartották karácsonyi ünnepüket. A mű- sorozat három képet helyezett kilátásba. Az első volt: „A gyermokek hódolata a kisded Jézus előtt.“ Ügyes csoportosulásban csaknem ez egész kedves növendéksereg megjelent a képben, körülvéve festői öltözetecskéikben a kig Jézuskát, ki jászolban ülve fogadta a előtte oly kedves ártatlan gyermekei A casinóból. Tehát megtörtént. A casiuó újjáalakuló közgyűlése hét* főn véget ért. És ezen az újjáalakuló közgyűlésen szóba került a helyi sajtó egyhangúan nyilvántartott kártyázási nyavalya, a mii persze egy opportuuus szónok csak mumusnak akart nyilvánítani. Azt csak a helyi lapok gondolták ki, a casiuóbau vau nemes tónus g nincsen hazárd játék. Hiszen uáluuk minden prókátor Messiás s a nyelv csak azért való, hogy meggyőződésünket ellenkező szavakkal legyen képes kifejezni. Hát van finom tónus és uin«sen kártyázási mánia. * A legnagyobb baj azonban valószinű- leg az, hogy vau sajtó is Esztergomban, mely nem riad vissza Széchenyi csarnokában a szentély megfertőztetek megostoro- zásától. * Különben kétségkívül kellemesebb és opporturaosabb végig hallgatni azokat a lepcses anekdótákat, melyek „szellemes tó- misadóiuk“ csinálnak úgy ebéd után olyan Mokány Bérezi stylusbau, hogy csak ngy reng belé az auditorium. És még kellemesebb egy kis nyájas ferblire letelepedni, azután hallgatni és elhitetni magunkkal, hogy igy corapouálta ki azt Széchenyi István.
