Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 103. szám

S. az erkölcs ?

Hová tűntek az elfajult pogány szokások ? Mi lett az áldo/a, tokból, hol párolgó emberi vér volt hivatva arra, hogy tiiegeugesztelje a haragra gerjedt, istenségeket, melyeknek száma Hesiód történetíró állítása szerint (Kr. c. 900 évvel) mégha,ladta a harminc/ ezeret. Hol van ezentúl egy Agamemnon, a ki Iphigeniáját Diana oltárán sajátkezű leg szúrja, le ?

Hol van ezentúl tolvaj, a ki rablás előtt Merkúrhoz folyamodik, Bac- clmst iszákossággal, Yenust pedig kicsapongásokkal tiszteli? Hova sűlyedt a rónia,i*tó, melynek halai rabszolgák testével láp'ál tatlak ?

Oh az emberiség érezte, hogy az istenségeknek nagy oka van a neheztelésre, érezte a maga bűnös voltát és az egész emberiség pogány múltján komoly hu, a fájdalom szivrepesztő hangja reng végig ; a, bűnterhelt lelkiösmeret siralma, melylyel Agamemnon snrsverte házában oly lélekrázólag énekeltek az erinniák az ősi bűnről. Dávid zsoltárai, melyekkel a bűnt siratja nem egyebek, mint az emberi természet lantján meg- rzdült fájdalom visz hangjai. És Sokrates, a ki mindenesetre a, jobbra fordult emberiség képviselőjéül tűnik föl a pogány haj dánkor szili vonalán, nem egyszer őszintén megvallotta, hogy azon világosság, melyet az ész nyújt, nem elegendő az ember megnyugtatására, a miért is fölötte kívánatos, hogy maga az Isten ereszkedjék le hozzájok s velük magát bővebben megismertesse.

Az ősidő, a pogány kor ezen Aqui- nása helyesen gondolkodott. Az eredmény megmutatta. S ezen eredmény megemlítése után, szöljunk-e a mai állapotokról ?

Gondol-e a világ e nagy ünnepen arra, hogy hová sűlyedt, mióta hiiíeleii kezd lenni azon szellemhez, melynek első sugarai egy jászol mellől törtek elő ?

Föl értik-o azok, a kik hivatva vannak vezérszerepet játszani s intézni népeik ügyeit, a vállaikra nehezedő felelőség óriási súlyát, midőn a népet legértékesebb gyöngyétől, vallásától meg rabolják ?

Szelet vetnek, melynek magvából vihar kél majd, mely őket is elsöpri. Mert a vallás az, a mi az embert emberré teszi s ha megfosztják tőle a nemzetekét, dühöngő vadállatokat nevelnek a társadalomnak, kardot nyomnak a fejnélkűli óriás, a nép kezébe,

mely az egyszer megkezdett irányban1 fül tartózhatta nul haladva, pusztulást, füstölgő romokat fog hagyni maga illán.

Gloria in excelsis ! hála tehát a. magasságbeli Istennek, hogy egyetlen (iát adta szeretőiének zálogául ; de. ha a világ akarja, hogy az angyali éneknek második része is nocsak pu-zl.a. szó maradjon : térjen vissza az elhagyóit útra, térjen vissza a még meg nem haladott pontra, a mely különbed e névvel soha sem lesz jelezhelő, akkor fog csak igazán őszintén hangzani : Dicsőség a mennybéli Istennek s békesség a földön a jóakaratai embernek !

HOLLADY JENŐ.

Kereskedőket, az országgyűlésbe.

Ezzel az igen érdekes és korszerű kérdéssel foglalkozik a Magyar Kereskedők lapjának legújabb száma, melyei közönségünk lájékoz'atása végett mi is ál tál veszünk.

Nem adunk hozzá semmit, ne n veszünk el belőle semmit, mert az életrevaló közlemény egészen találkozik a mi fölfogásunkkal is.

Ha valamely hiányról van sző mond* ja a vezérczikkiró, mint a milyen hiány, hogy a magyar »rszággyülésen nincs képviselve a kereskedelmi osztály, az akár van napirenden, akár nincs, mindenkor és mindig alkalomszerű, mig csak a hiány pótolva nincs. E bélen azonban e tárgy különös alkalomszerű- seggel is hir, bár hisszük, hogy oz keveseknek tűnhetett fel.

A képviselőház ugyanis e héten tárgyalta a földmivelés, kereskedelmi és iparügyi minisztérium költségvetését és mint minden évben, úgy ez alkalommal is 1 apa-z' alható volt, mily nagy hiánya az képviselőháziul knak, hogy abból a kereskedelmi osztály ki van zárva. Á tárcza költségvetéséhez hozzászoknak ugyan elegen, de legfölebb, bogy az iparlörvény revízióját sürgetik, a többi mit mondanak elmondható lenne bármely tárcza tárgyalásánál.

A legfőbb baj mindenesetre az, hogy — mint azt már számtalanszor hangoztattuk — három fontos rossorf : földmivelés, kereskedelem és ipar egy tárcza ban van összepontositva. A jelenlegi miniszter teljesen hivatva van a földmivelés érdekeit képviselni és azokat megvédeni. E felől tehát meglehetünk nyugodva. A mi az ipart illeti, képviselve van a házban, ha nem is hivatásszerű iparosok, de oly személyiségek állal, kik valóban szivükön viselik hazai iparunk fid virágzását. A jelenlegi tárgyalásnál is tapasztal hal- luk, hogy az iparnak vanak lelkes szó szólói, de az egész iparkérdés olyan, hogy minden képviselőjelölt programjában legalább egy pontot széniéi neki és ha a, legtöbb nem érti is, vájjon az iparra a j len légi állapot elői*yö> h, vagy szükséges ennek megváltoztatása, mind széniül Ígéri, hogy az ipar felvirágoztatása fogja egyik legnagyobb gondját képezni.

De vájjon emlékszik-e valaki, hogy képvisel őj e I ö 11 sz ii ks égés n e k tar to 11 a.

volna kiemelni, hogy oly lassan fejlődő kereskedelmünk érdekében is lenni fog valamit? Nem hisszük, mert azt feleslegesnek találják, mintha bizony fejlődőit kereskedelem nélkül virágzó ipar képzelhető lenne. A közgazdasági mi- 11 i sz tor i ii m k ö 11 ség ve 1 é.séi t e k t á rgy a 1 ása alkalmával is kereskedelmi érdekeink iránti legnagyobb közönyösséget, tapasz faltunk. Iparról, mint mondottuk, volt szó, de azonlul beszéltek az uj minisz tér politikai hitvallásáról, még a legújabb, ugy nevezett arisztokrata-szoezi- alisztikus eszmékről is, csak az árva kereskedelemről nem, mintha e téren már utélérhütlen állapotra jutottunk volna.

Mi különben természetesnek találjuk, begy kereskedelmi érdekeink a szó szoros értelmében negligál lat mik az országgyűlésen, mert az ország képviselői egyáltalán nem bírnak érzékkel aziránt, mi a kereskedelemmel összefügg. De ha érijük is, nem tudunk ebbe bele nyugodni és csak is kereskedelmünk örökös kiskorúságával fog járni, ha ez meg nem változik.

Rendesen a képviselőválasztások alatt szokott egyes hang felmerülni kereskedőképviselők érdekében. De ilyenkor már késő minden agiiáczió ; megkell indítani a. mozgalmat jó korán és nem ártana, ha már ma kezdődnek egy ily mozgalom mindenütt, ott hol legtöbb kilátás van arra., hogy kereskedő megválasztható. Főleg a népet, a választó közönséget kell felvilágosítani a kereskedő képviselők szükségéről, mert — mi tagadás benne — a választók nagy része azon nézeten van, .hogy képviselő nem lehet csak fiskális vagy földbirtokos. Még az infeligousebb

osztály is idegenkedik a kereskedő-képviselőtől, sőt midőn nem reg egy választó-kerületnek kereskedő - képviselő jelöltje volt, akadt egy vidéki lap, mely elszörnyülködve kiáltott fid : „Ma-holnap országgyűlési képviselőink duhajnadrágban fognak járni.“

Ilyen a hangulat, ilyen a felfo.ás és igy, hogy eredményt lássunk, küzdelemre és kitartásra van szükség ; de ha e kettő meg lesz, hisszük, hogy a leg- k ö ze 1 e b b i o rsz á ggy fi lésen kereskedelmünk is méltóan képviselve kend és nem leszünk többé tbnui a kereskedelmi tárcza költségvetése oly — botrányos tárgyalásának.

A komáromi állandó híd.

A sokat emlegetett és sókat vitatott kérdés, mint a Komáromi Lapok írják, az állandó dunai híd kiépítésének kérd'so, legközelebb új stádiumba lépett- Nem mondhatjuk ugyan, hogy ezen lépés közelebb vitte az ügyet a megv lósiiláshoz, de miudamellet any- nyi haladást mégis jelezhetünk, hogy a további combinatiókra és alkudozásokra nézve most már némileg positiv alappal bírunk. Az illető vállalkozóul jelentkezett, világhírű ezég ugyanis írásbeli ajánlatot adott be a vájos tanácsához, mely az ő részéről a további egyezkedés bázisául állíttatott fel, s az alkunak részletezett feltételeit foglalja magába u.

Az ; jáillatnak hűen fordított szó szerinti szövege a következő :

„Min1 án a Komáromnál emelendő dunai állandó hid kiépítésének technikai s egyéb mozzanatai iránt tájékozást szereztünk, és az erre vonatkozó tervok valamint költségelőirányzatok birtokunkban vannak most már megnevezhetjük azon feltételeket, melyek az esetleges megbgyezés alapjául szolgálhatnak, és valószínűleg a hid kiépítését eredmó- nyezendik.

1. A hidváinszedési jognak, valamint a pari jog- és haszonvételnek átengedése legalább 60 esztendőre.

2. A győrdnnai szigetnek (a város tulajdonát képező részének) örök tulajdonjoga.

3. A jelenleg fennálló kajóhiduak átengedése valamint:

4. a két állandó hídnak átadása az

Folytatás a mellékleten.

Hasad ;t szép hajnal, piros az hegyoldal Esztergom várában Rákóczi felnyargal.

Esztergom utczáin szikrát hány patkója Esztergom bástyáin lobog az zászlója...

Mikor Esztergomban örömet lőttének5)

Ez versek kevéssig7 * 9) azután költenek.

Ha kérded: ki irta? egy igaz inagyarfi Igaz Őrömében, elhigyje akárki.

Nemsokkal ez érdekes történeti költemény eredete után egy másik históriai vers keletkezett a Magyar várósolcrul, és pedig Tlialy szerint 1706. november vagy deczember havában, melynek egyik strófája keserű gúunyal faltad ki Esztergom ellen mikor ezt énekli :

Amaz hires Esztergom is, nem látd ódként

járu ?

A ki régen hágott vala uborkafára;

De már szegény visszaesett a feje lágyár a. Csak Nagyszombat visel gondot, mint

mostohájára.

így kesergi meg a szegény kuruez költő Esztergomot a Rákóczi világ estéjén.

Dr. KŐRÖSY LÁSZLÓ.

7) Tüzes gránáttul. Mint gránát-dolmán— ganarát-dolmáriy. 8) Értsd, hogy a diadal örömére iötfcek • 9) Kevéssé értelemben, ódon. — A magyarázatos jegyzeteket Tlialy Kálmán: Adalékok a Thököly és Rákóczi kor irodalomtörténetéhez. 1872.

Ji. k. 117—120 1. cziinű nagybecsű munkája után közöljük.

Szakadáskor.

Visszanyeri újra Lombját a rózsagaly,

Illatát s minden virágát A mező, bár kihal.

De a virágot, mely Megválik az ágtól,

Nincs hatalom, mely megmentse Az elhervadáslól.

Rózsagaly volt szivem,

Te voltál a rózsa, —

Irigy kezek, gonosz kezek Le is téptek róla.

Mely a galyon támad :

Hamar beforr a seb . . .

Az elválás — meglásd, meglásd Neked lesz terhesebb!

Rajtam könyörül tán Egykor a jó isten S hoz uj tavaszt, mely szivemre Uj virágot hintsen.

Egykor vesztett üdvöm:

Vesztett boldogságom.

Egy kis leány karjai közt Újra feltalálom.

De te? — clnyilnak majd Bájaid virági,

S a lackczipős urak többé Nem fognak imádni.

S porba tiporva Fog hervadni élted,

S bánatodban nem lesz, a ki Imádkozzék érted !

HALÁSZ FERENCZ.

Vámon nyerve, réven vesztve,

— Karczolat. — 1

Ma itt, holnap ott: ez az én sorsom . Nem is tudom, hogy jutott épen nékem osztályrészül a nagy szerencse, hogy az egész világot bejárjam. Elég az hozzá, hogy neki indultam és most itt vagyok Esztergom város kellő közepében.

Ha még nem volt hires Esztergom városa, hát én bizonyosan híressé tettem azzal, hogy meglátogattam. (Ugy-e mégis ön- hitt ember vagyok!)

Azt a világért sem árulom el, hogy kegyelemből kaptam kovártólyt a tele. szerkesztő urnái, azt is csak subrosa említem meg, hogy most kőváriély pénz fejében liazudok, de azért kérem kedves olvasóimat, tessék legalább felét elhinni annak, amit irok.

Körülbelül egy esztendeje lehet. Akkor Zemplénmegyében jártam rágódva a kenyérhéjon és szü-rcsölve, ha volt, a tokaji hegy levét. — Nini. Más jut eszembe! Már most dehogy írom meg azt, a mit akartam. Kegyes engedelmükkel egy kis históriát fogok elbeszélni.

Vidám társaság voltunk együtt egy kis határszéli városban. Folyt a jő hegyaljai és folytak a toasztok. A szánba már befogott lovak nyugtalanul rázták csengőiket, mi pedig sehogy se tudtunk megválni a pof arak tói.

— Ki tudja mikor iszunk tokajit ismét ? — Sóhajtott fel Braun.

— Isten hozzád, el kell válnunk! dú- dolá Laczi.

— Ez a világ sorja ! — kezdém én I sokratesi pofával. Mindentől el kell válnunk, amit szeretünk és a válás fájdalmát

(csak nagyon ritkán enyhíti a viszontlátás biztos reménye.

— Csak legalább vihetnénk magunkkal néhány üveggel 1 mondá Mayer úr, ki német ember létére egy cseppet sem irtózott a magyar bortól. De hát borzasztó nagy vámot kell a határon fizetni.

— Át kell csempészni a határon 1 — kiáltott Mnyerné asszony, olyan szép és kedves kis nő, hogy bizony magyarnak is megjárta volna

— De hogyan ? kiáltott most egyszerre az egész társaság. II t megjegyzem, hogy a társaság hat férfiúból és öt nőből, (két asszony és három leány) állott, és három szán segélyével akartuuk átjutni a határon, hogy aztán vasúton folytassuk utunkat Drezda felé. (Igazság kedvéért itt meg kell említenem, hogy nem az antisemita cougres- susra utaztunk!)

— Tehát hogyan? ez volt itt a hamleti kérdés.

— Rejtsük el a széuába! — kiáltá Braun ur nővére.

— Az igen jó volna, ha épen most nem fosztottak volna meg hivataluktól néhány vámőrt, mivel a vizsgálatot csak felületesen teljesítették. Az uj vámőrök kétszeres szigorral járnak el, és ha a szénában megtalálnák a bort, a vámpénz mellé még jókora büntetéspénzt is kellene fizet níink, — magyarázgatá Waldner úr, eg ifjú ügyvédjelölt.

— Gondolkozzunk 1 aj Au lám, és gon dolkoztunk.

— A lovak be vannak fogva, a köpe