Esztergom és Vidéke, 1882

1882 / 102. szám

12.000 forint. Szabad ipar és czéhrendszer. Való­ságos két pous, molyról tudjuk a fizi­kából, hogy egymást meg nem törik. 1872. elölt akként dogmáitok az ipart, hogy az lehet mester, a ki mint más egy évig megtanulta a bölcsöt ringat­ni, második évben az erdőről forgá­csot hordani, harmadik évben snapslit, (miszó) csinált, negyedik évben már konyitott a fejelés csizma csináláslioz, Azt tartották, hogy uj csizmát, minek tanulna meg jól csinálni, vásári mun­kának nem kell hogy jó legyen. A ván­dorbot majd megtanítja a mesterséget, jól tudni. Mondjuk ki, hogy ez utóbbi mód sok jó mesterembert, is csinált. Az 1872. évi VIII. trczikkel eltö­rölték a váudorbotot, meg sem kell senkinek tanulni a mesterséget. Csak legyen nagykorú, vagy nagykorusitott, mindjárt van iparigazolvány bármine­mű mesterségre. A czébrendszcr mellett midőn a tanuló felszabadult, ha volt egy kis pénzmagja, a remekelés alkalmával megkevesbitették azt az áldomás ivas­sal, de hát mégis csak meg volt a mesterség, aztán megvolt a munkakedv, egy kis szorgalommal visszakerült az elivott pénz. Hanem hogyan vagyunk must ? Megnyitjuk az üzletet, a kund- saftok nem jönnek, elfogyott a pénz, löszünk proletárok, mert hát mester­séghez nem értünk, Azt mondja a la­tin közmondás : „Non sál tus in natu­ra“ s mégis az ipartörvénynyel sál tust csináltunk, a helyett hogy a fejlődés egymásutánját tartottuk volna szem előtt. A czéhrendszer nem illet már he egész merevségében az egyéni sza­badságot követelő kor intézményei kö­zé, de az kétségtelen, hogy helyes vál­toztatással s különösen a mester ina­sok iskoláztatásának kimondása s an­nak szigorú keresztülvitelével máig is fenntartandó lett volna. És mert gr. Zichy Jenő 12 ezer' ferintját azért tette le a haza oltárára, hogy az iparos oktatás egyszer már nálunk is igévé váljék, tudván azt, hogy hazánk ipara csak akkor lesz képes a külfölddel versenyezhetni, ha nálunk is az ismeret képezi alapját az iparnak, éppen ezért üdvözöljük őt a hazafiul érzet egész melegével s kí­vánjuk, hogy hazánk igaz érdekeinek előmozdításában soha ne lankadjon. N. J. Híre k. — Herezegprímásunk hétfőn reg­gel távozott székvárosából, hogy nagy útjára Rómába induljon. Csernoch kü­lön vonatot rendelt meg Bécsben. Vasárnap a főkáptalan tagjai tiszteleg­tek testületileg, hogy a lierczegprimás­tól búcsút vegyenek. Hétfőn reggel a főszékesegyház nagy harangja ünnepé­lyes zúgásban jelentette, hogy az ország főpapja missiójával római útjára indul. Pázmány Péter útja Rómába sokkal viszontagságosabb volt, mint mai nap- ság például a herczegprimásé. Pázmány 1632-ben február 13-án indult el szék­városából, és martins 13-án ért For- rarába, honnaujó pihenő után folytatta ismét útját s igy mindössze negyven napjába került. Herezegprímásunk majd kevesebb mint negyven óra alatt ér Rómába. Társaságában van Markus ka­nonok, Csernoch János, Lippert lo­vag és Rapcsák orvos. Utazásának tarlalmáról ma egy külön czikket köz­lünk, mely érdekes combinatiójáuál fogva igen figyelemreméltó, — A „Társas-Kör“ vigalmának meghívója a következő : Meghívó. Az „Esztergomi Társaskör“ által saját al ap tökéj ének gya rapi tására Esztergom­ban 1883. évi január lió 9-éu a „Für­dő vendéglő“ nagy termében tartandó zártkörű tánczinulatságra. Hulényi GL‘- ző b. elnök. Perényi Kálmán, b. al el­nök. Prokopp Gyula, b. pénztárnok. Bizottsági tagok : Békeffy Árpád, Ge- leta Géza, Lányi Adolár, Major István, Mattyasovszky Kornél, Miklósira Ala­dár, Rassovszky Julián, Rédly Sándor, Rédly Gyula, Szilárd Ferencz, Szöl- gyómy Ferencz, Winter József. Kezdete 9 órakor. Személyjegy 1 fit 20 kr.— Családjegy (3 személyre) 3 frt. Jegyek kaphatók: Rudolf M., Sehönbek J., Sternfeld R. urak kereskedésében és Hübner A. ur ezukrászdájában ; s este a pénztárnál. Felülfizetések köszönet­tel hírlapikig nyugtáztatnak. — Karácsonyi tárgyak. Változa­tos és kedélyes karácsonyi tárgyakat lehet találni özv. Berényi Zsigmondué boltjában különösen az apró világ szá­mára a minthogy már erősen szedik veszik is. Pipere tárgyakban pedig fö­lötte díszes és gazdag választékot szol­gáltat Ékesi Adolf üzlete, hol szebbnél szebb meglepetósi ajándékokat lehet kapui, akárcsak akármilyen fővárosi üzletben.-— Megváltás. Az ujesztendei üd­vözletektől való megváltásra nézve nem régiben volt szerencsénk Máj er István püspök ur felhívását közleni. Adakoz­zunk bármi csekély összeget is jóté­kony czélra, nevezetesen a jótékony egyesület áldásos kezére s akkor meg leszünk kiméivé mindazon kellemetlen­ségektől, melyekkel az ujesztendő ránk szokott virradni. — Karácsonyi Ünnepély. Holnap délután három órakor Majer István püspök elnöklete alatt kisdedóvó tár­sulatunk karácsony ünnepélylyel egy­bekapcsolt közgyűlést tart, melyre a kö­zönség figyelmét kiválóan felkérjük. Kedves emlékű ünnepély szokott lenni mindig. — Szilveszter este. Az arany- ifjúság tagjai közül többen egy kedé­lyes Szilveszter este rendezésén ipar­kodnak, melyen lesz zene, szavalat, fel­olvasás, bűvészkedés, több magánjele- uet, comicus tableaux satöbbi. Az ele ven programúi összeállitórtöbb vendéget is meg fognak invitálni. Mindenesetre van mit elbúcsúzhatni a végvonaglás- ban fekvő régi esztendőn, hogy a re­ményteljesen mosolygó újat annál ör- veudetesebben fogadjuk. — Tóth Béla színigazgató Nagy- Kfinizsán a múlt héten tartotta meg az 500. előadás ünnepélyét. A Legény bo­londja előadása után a társulat vidám lakomát csapott, melyre igen előkelő vendégeket hívtak meg. — Megint makaó. „Ha megen- gadi tisztelt szerkesztő úr, legközelebb leszek bátor a makaó főnökét s hírne­ves tagjait néhány tollvonással meg­örökíteni, mert a héten ismét erősen összeültek s csak úgy verték egy­mást agyba-főbe, akárhacsak pénz- csinálók lennének. —r.“ Igen szívesen ha a karczolatos petárdákkal talán si­kerülni fog a makaó bandát légberö- piteni. A szerkesztő. — Fehér Ipolyról vesszük Sze­gedről a következő tudósítást : Uj tan­kerületi főigazgatónk első iskolaláto­gatását a hét elején kezdette meg a helybeli főgymnásiumban. Jövő héten a főreáliskolát látogatja meg s itteni működésének befejezte után körútra in­dul kerületébe. — Vasúti ügyünkben tegnap dél­előtt a városház tanácstermében gyű­lést tartottak, mely mindon tekintetben eredményesnek mondható. Választottak ugyanis egy bizottságot, moly a gyűlés határozatát érvényre fogja emelni. Az értekezlet törekvése az, hogy a vállal­kozás a vonalat nocsak a bányákig, ha­nem városunkba vezesse s nocsak Ke­lenföldre, hanem Budára irányozza. A primatia és káptalan érdekközösségét tekintve szintén actióra lesznek fölkér­ve. Az értekezletről s a bizottság teg­nap délutáni gyűléséről jövőre bővebben. — Horánszky Nándor országgyű­lési képviselőnk kedden városunkba érkezett s részt vett a tegnapi vasúti értekezleten. A tegnapi gyorsvonattal már visszatért a fővárosba. — Reáliskolánk ügyében ismét szép eredményt constatálkatunk. Trefort miniszter ugyanis megígérte városunk országgyűlési képviselőjének, hogy a jövő évi költségvetésben az állandósí­tott évi kétezer forintnyi subventio meg fog adatni s ez ügyben már leg­közelebb várható az alispáni hivatalhoz a leirat. — A fiatal urak bálja ügyében kedden tisztelgett a bizottság a jóté­kony egyesület elnökénél. Majer István püspök ur igen előzékenyen fogadta a küldöttséget s megígérte a czél nevé­ben a pártfogást. — Arday Idáról, a tehetséges kis művésznőről, a ki már nem egy Ízben járt városunkban s közönségünk mél­tán fogadta meg kegyenezének, a nagy- kanizsai sajtó jutalomjátéka alkalmá­ból nem győz eléggé magasztaló bí­rálatokban megemlékezni. A hamupi­pőke előadása után történt, hogy a Zalai Közlöny szinireferense a követ­kező sorokat irta: „Ez az est való­ságos ünnepélye volt városunknak, leg­kedveltebb és legnagyobb elismerést kivívott színésznőjének akarta megadni ez alkalommal a méltó kitüntetést. Molnár Györgyön kívül a nagykanizsai rögtönzött színházi deszkákon még ilyen valóbau hivatott tehetség nem reme­kelt. Minden kitüntetési jelenet között legmegbatóbb volt az, mikor az óriási puspánggaly meg fehér és rózsaszínű kaméliákból készült koszorút a közön­ség szűnni nem akaró viharos éljenei között átnyújtották a művésznőnek. Ezen koszorúban igen értékes fülbe­valók és egy melltű, továbbá tiz da­rab arany volt elrejtve és szalagján ezen felirat: Arday Idának, a művész­nőnek. Nagy Kanizsa. 1882. dec. 11. A rákövetkező számban már külön ve- zérczikket Írnak róla s figyelmeztetik a színköröket, hogy nyissauak Arday Idának megérdemelt carriert. Arday Idát kétségkívül nem a nagykanizsaiak födözték föl, de lelkesedésük minden­esetre elismerésre méltó. — Ezeresztendős ügy. Volt egyszer egy képíró egy chinai városban, a ki a mandarinok gyülekezetét meg kereste hogy volna egy képe, a melyen egy országos kitűnőség kitü­nően van találva. Tartsák meg] azt a képet s helyezzék el hála fejében a közgyűlés termébe. Egy szép szakáid császári tanácsos volt a kiküldött bi­zottság elnöke, a ki nagyokat ásított s chinai szokás szerint egy hetet egy napnak olvasott. Elmúlt vagy harmincz bét, talán több is, de a dolog csak nem került szőnyegre. Végre egészen elfelejtették, de a n n y i r a §e 1 fel ej tették, a szerencsétlen művész képét, hogy be­csületsértési port indítanak ellene, mert a képet vissza bátorkodik kérni. És sok ilyen érdekes pekingi história tör­ténik — Esztergomban. — Tolvajt ás. Mihalik vízivárosi szücsinestert hétfőn este érzékeny vesz­teség érte, a menyiben úgy esti hat órakor betörték kirakatát s onnan ér­tékes szűcs munkáit mind eltol vaj olták. — Uj zenemüvek. Táborszky és Parsch nemzeti »enemükereskedósében Budapesten megjelent. Nincs meny or­szág sem pokol. [Athlóta csárdás) zon­gorára szerzé Berkes Lajos. Ara 1 frt. — Öngyilkosság. Schalkász eszter­cfomi illetőségű szakaszvezető Pozsony- ban főbe lőtte magát. — Az emberi művelődés története. Fölötte becses irodalmi ajándékot tett le Tcttey Nándor és Társa könyvke­reskedése az ezidei karácsom asztalra, mely annak kétségkívül legbecsesebb és legkeresettebb czikkót fogja képezni a bevásárlásoknál. Nem is szenved két­séget, hogy ily gazdagon kiállított ha­zánk irodalmának és kiadói vállalko­zásának egyaránt becsületére váló mii, minő az immár teljesen előttünk fekvő Szathmáry-féle művelődés történet bá­rom kötetben, a legnagyobb figyelemre méltó s megérdemli, hogy egy karácso- ni asztalon se hiányozzék, hol arról van szó, hogy felserdült ifjúságnak, vagy nemes és komolyabb ízlésű bará­tunknak kedveskedjünk. Legyen az bár­mely ága az ismereteknek, melyeket mi­volt társaságban nem nélkülözhetünk, elkezdve az ősember-ismén föl egész a jelenkor festészete és szobrászatáig, tá­jékozást ád e munka röviden bcár, de érdekfeszítően és szemléltetőleg az 500 finom kép által. Hasznát veendi az, ki ismereteket akar szerezni magának belőle, valamint az is, ki végzett ta­nulmányai után egyik-másik ágában ez ismereteknek föl akarja frissíteni elmé­jében. Terünk nem engedi a müvei oly behatóan foglalkozni, mint azt szeret­nék, de azt a tanácsot adjuk azoknak, kik meg akarják ismerni, hogy szerez zék meg. Könyvtáruk értékét emeli, külsőleg pedig díszét képezi. A mint a kiadói értesítés mondja, a teljes mü ára franczia díszes ajándókbőrköfcésben 12 frt mely áron a kiadók Tottey Nándor és TáVsa Budapesten bárhova bérmeutve küldik meg a müvet, sőt kívánatra 3 frtos havi részletekre is. Egyes, 30 kros füzetekben a mü minden könyvke­reskedésben megszerezhető, valamint annak függeléke az általános irodalom történet. — Mai számunkhoz van mellé­kelve Winter Adolf saját találmányit köszvény eltávolító gyógyszerének hir­detése, mely oly jó hírnek örvend, — hogy különös ajánlatra nem szorul, mindamellett ajánljuk olvasóink figyel­mébe. Apróságok, Tegnap megint a vasút ügyében ültek össze írástudóink s a nép vénei. Csak „egy kis Krisztus“ jelenne meg köztük, a ki fényes tehetségével mindjárt megvilágositauá őket. * Egy vén agglegénnyel kevesebben va­gyunk. Elment a szegény Budapestre, meg­halt egy vendégfogadóban, befogta a sze­mét egy közönyös gazdasszony s eltemették egész nyugodtan és hidegen. Néhány uap múlva elárverezték hol­miját s már mint az agglegényeket szokták, örökre elfelejtették. * Mukáuyi Mór adakozik. A helyi sajtó múzsája hunczut mosoly- lyal oonstatálja a szokatlan cancaut A közönség uj rejtvények megfejtésén töri a fejét. * Ha két ismeretlen nővel találkozol, szólítsd az ifjabbat asszonyomnak s az idő­sebbet kisasszonynak. Az örülni fog, hogy asszonynak tartod, ez pedig hogy leánynak nézed. Tégy úgy hogy mikor a városrészek “külöuálásáról gondolkozol. Udvarolj a három vén leánynak már mint Szenttamásnak, Szentgyörgymezőnek és Vízivárosnak, nézd őket eladó leánynak s tartsd a királyi vá­rost asszonynak, a ki szintén szereti, ndkor udvarolnak neki. Miután pedig nőkről vau szó, vedd az egész egyesítési kérdést rendes pletykának * Egy igen okos embert kérdek a napok­ban, hogy hol kötötték meg a liuczi békét. Néhány percznyi gondolkodási időt kért, azután kisötotte., hogy Komáromban. Felelős szerkesztő : Dr. Körösy László.

Next

/
Thumbnails
Contents