Esztergom és Vidéke, 1882
1882 / 102. szám
t indítványa elfogadtatik és a bi/ott- s’itgba Rédly Gy. elnöklete alatt Scbvarcz J. Burány József és Wimmer Ferencz e. tagok választattak. Ez után a lótenyészt, bizottság elnöke Forster J. ő nagysága mutatja be a községi elöljáróságokhoz intézett köriratát, mely a helybenhagyott födöz- letósirállomásokat adja a községek t.ud- lára és a mének ellátására vonatkozó lag czólszern intézkedéseket ajánlja azok figyelmébe. Kimondatott továbbá a módosított alapszabályok minél nagyobb körben vaió közbiré tételére, a helybeli szerkesztőségeket fel kérni, hogy azokat egész terjedelmükben közölni szíveskedjenek. nemkülönben megbizatott a titkár a tagok névsorát a „Grazd értesítő“ jövő számába felvenni, hogy az útóbbi időben felmerült tévedéseknek eloje vétessék. Végre még megemlítem, hogy tekintve a „Gfazd Ért esi tő“ munkatársainak csekély számát, a megyebeli ösz- szes néptanítók levelező tagokul választattak, minden tagsági díj kötelezettsége nélkül, azon hozzáadással, hogy gazdasági és egyél) rokonügyekről időközönként a „Ctazd. Értesítő“ számára tudósításokat küldeni szíveskedjenek. Nem jegyzőkönyvet közölni, csak némi kéj) referálni kívántam az utóbbi közgyűlésről, melyen a titkár betegeskedése folytán, jegyző lehetni szerencsés voltam, azért is miután nem volt hivatalos ténykedésein, legyen szabad a gazd. egyesület tagjainak szaporítására nézvo azon szerény és szomorú reclámmal élni, hogy az esztergoin-vi- déki gazdasági egyesület tagjainak ösz- szes száma „85“. BÜTTNER RÓBERT. Simor prímás Rómában. A Budapesti Hírlap esztergomi tudósítója közli a kövotkoző igen érdekes levelet: Simor János bibornok hercegprímás Rómába utazott. Ez a hit szárnyalta be ma városunkat. S a kiváncsiak siettek is a primási palota felé, hogy meggyőződést szerezzenek annak valóságáról. A mostani prímásnak rondos szó kásái közé tartozik, hogy célbave;, utazási szándékát szoros titokban tartjas csak a legutolsó pillanatban értesülnek még a közvetlen közelében levők is, hogy egy vagy másfél óra múlva Bajcsra vagy Budapestre utazik ő emi- nencziája. Hanem a római ut kivételt képez ezen tréfás titkolózás alól — mivel ide nagyobbszerü úti készülődések szükségül tétnek. Mi célja lehet utazásának ? Kérdi mindenki. Szórakozási vágy Simor Jánost nem szokta bántani. Valuin' erős utazó hajlamokkal sem bír. Főleg télen még Budapestre is a legnagyobb oltökélés kívántatik részéről, hogy elmenjen. ügy fél a meghűléstől, mely egyszer már a sir szélére vitte. Megírom a „Budapesti Hírlap „ nagyérdemű közönségének azon titkos indokokat, melyok a kerczegprimást arra bírták, hogy télnek idején, a karácsonyi ünnepek közvetlen küszöbén itthagyja székhelyét, s a pápa látoga- lására menjen. Eiulékozni fognak még e nagybe- csü lapok tisztelt olvasói arról, hogy Ferenc József király ő felsége, e hó elején magáihoz hivatta Simor prímást Budapestre s vele hosszasan értekezett. Már megírta a „Budapesti Hírlap“ hogy a prímás ezen fogadtatásának egészen politikai jellege volt. Megírta azt is, hogy a király kiterjeszkedett a pápaság nemzetközi viszonyaira is, és a XIII. Leo pápa és Humbert olasz király közti ellentétek kiegyenlítésének eshetőségét a prímás előtt kilátásba he- lyezto. íme Simor prímás római utazása folytatása a múltkori királyi fogadtatásnak. Teljes bizonyossággal Írhatom azt hogy Simor prímás, király ő felsége egyenes megbízásából ment útra, hogy az osztrák-magyar birodalom uralkodójától vigyen üzenetet a pápának. És önök látni fogják, hogy a vatikáni actió Simor prímás ezen utazásától fogja kezdetét találni. Simor kedves embere XIII. Leó pápának s hogy épen ő rá esett az udvar részéről a választás, és nem Gungelbauer bécsi érsekre — annak épen az a kipróbált bizalom az oka, molyét Simor prímás a pápai „infallibilitás“ iránt a posteriori történt heroikus elszántsága által szerzett meg a Vatikánban. Az olasz király bécsi látogatása óta, a bécsi udvar sokkal nagyobb figye lemmel viseltetik a pápaság iránt, s a pápa környezetében tudják, hogy a Ipápaság politikai viszonyainak európ rendezésénél a kezdés Becsből fog kiindulni. A Vatikánt ezen iniciativa iránt kedvező hangulatba, hozni, ez Simor bibornok római küldetése. És a magyar prímás utazásának mi nél kedvezőbb sikert biztosi tani feladata ismét azon igen bizalmas fejedelmi levélnek, melyet Ferencz József királytól visz inairával XIII. Leo pápának Magy aro rszág főpapj a Ha ezen utazás a pápa környezetében a nemzetközi viszonyok s az egyház érdekeinek megfelelő méltatásra ta- láland, — Ferencz József királynak ta- vaszszal teendő viszonzása az olasz király látogatásának, be fogja fejezni a pápaság és az uj Olaszország közti békekötést, mely aztán európai szentesítést fog nyerni. Bethlehemesek. Réső Ensel Sándor Régi magyar szokások ezimtt könyve került a napokban kezembe, a melyet nagy figyelemmel olvastam el, mert minden hiánya mellett is igen érdekes ada,tokát találtam benne a régi jó magyar szokások jellemzésére. A Bethleheiu-járást Réső Betklen- járásnak nevezi. Karácsony előtt egykét héttel kezd uralkodni ez a szokás s tart egész vizkeresztig. Betlilehemet járni vagy a pórfiuk vagy a mesterember inasok szoktak. Bizonyos templom formát csinálnak vastag papirosból, melynek belsejébe Krisztus születését ábrázoló faragvá- nyokat és képecskéket illesztenek. Megtanulnak azután nehány karácsonyi éneket és Krisztus születését jelentő pásztori beszélgetéseket s igy felkészülve bejárják a körüli falvakat honnan ajándékokkal télnek haza. Némely helyeken ellenben serdülő lánykák járnak ki bölcsővel, melyben kis bepólyázott gyermek fekszik és ka- kukot is visznek magukkal, mindezekhez pedig alkalmi és igen kellemesen összlia.Qgzó énekeket és köszöntőket mondanak. Nehányan közülök pássto- rosan férfinak öltözködnek, valameny- nyien pedig erősen fel vannak pántlikázva. Vizkereszt napján fehérbe öllöznek is csillagalaku lámpással bejárják az előbbkelő házakat s az ünnephez alakul mázott versikéket mondanak el. Most is meg vau ugy-e az a nefelejtcs csokor, csak hogy elszáradva, elfeledve, összezavarva két év silány emlékeivel, melyek egy-egy tűnő pillanat izgalmas élvét juttatják eszébe, melyek fölidéznek szivéből emlékeket, szörnyű emlékeiteket, melyeket akkor mohón élvezett, mert elfásult szive szeretni vágyott, — s melyekre most csak szorongó szívvel, csak könnyes szemekkel gondolhat. Szegény Marie! Azokban az epedő szemekben könyveket sejtek. Csak sírjon Marie, hisz a köny a jóság forrása s én úgy szeretem hinni, hogy az a forrás nem apadt ki önnél és nem is fog kiapadni soha . . , Én jól tudom, hogy ön tévedett; azt is elbeszélték, a miként csalódott. Ön vétkezett azért mert szeretett, s azért mert szerették . . . De önre nem dobhat senki sem követ, Mert ki érti a szivet, a szívnek titkait, ki magyarázza meg a lélek vibráczióját, ki tudja az emberiség lényegét egy gyarló, gyö ge szívben érvényre emelni ? Nézze ön e gyöngyvirágokat. Lássa e V/ráguak is oly szomorú története van. Szerette a liliomot s mikor boldogok akartak lenni, mikor a természet templomának oltára előtt álltak, akkor az irigy szellő fel- zudult s összetörte a liliomot. A gyöngyvirág azóta kerüli a világot. Fehér virága a gyász, élete a rengeteg erdők sűrűjében zúgó bokrok árnyékában telik — szomorún, egyhangún . . . És önnek e virágokból hoztam egy kis sok rőt. Szorítsa szivéhez őket. Ön és e irágok nagyon — rokonok. Aztán szárítsa fel könnyeit. Nyújtsa ide karját. Én elvezetem önt valahová. Egy sirhalomhoz. Tudom, hogy van valaki a ki önt nagyon szereti; tegye azt boldoggá. Én úgy fogok örülni, ha önök boldogok lesznek. HKz önből nem halt még ki az érzelem. Ön tud szeretni, csak szeuvelgi a vi- lággyülöletet. Tudom én jól, hogy a kaczaj, mosoly, az erőltetett jókedv miud, mind tettetett és hamis, tudom hogy titkon és egyedül a jelenen zokog . . . Miért ne lehetne ön boldog ? A miért tévedett ! Hát nem büuhödt-e érte ? Két évi szenvedés nem elég-e egy átkozott pillanat boldogtalan boldogságaiért? . , Feledje azt, hogy mi volt egy éve... Minő'születésnap volt az. Ajándékokkal halmozták el. Arany, ezüst, gyémánt! kamélia jáczint és narancsvirágok csokrai feküdtek előtte... aztán nem volt egy csók, melynek mézét a tiszta szeretet édesítené meg... Feledjen Marie. Temesse a múlt emlékeit egy sírba... ^Éu már ismerem azt a sirverset, a mit ,0“ ima a jelző keresztre. Akarja ön is ösinerui ? Elmondom : Egy Birhalora . . . ott a feledésben Az én lelkem végtelen fájdalma, Az a kis sir . . . egy tragoediát rejt, Más játszá te és én siratom meg. Ön és ő értik e verset. Én is értem talán. Nem jé lesz-e igy? jöjjön tehát. Menjünk ahoz a sírhoz, temessünk oda mindent , . , A sirhauton át majd egy szebb élet fénye dereng ön elé , . . Lépjen oda ön. Ott egy szerető szív vár önre ! .. * Mi az Marie ? Ön zokog ! Ugy-e nem várt születésnapi ajándék ez ? .. Mi az, ön nem fogadja el . . , Csak a virág csokrot csókolja meg s azután el-’ dobja ? Milyen kegyetlen ön ! Miért öli meg önmagát, hisz őt is megöli vele . . . Gondoljon a sírra.., a jövőntul levő életre,.. Ah a Szinusz nagyon messze van s ott hideg a világ — ott nincs boldogság. . . . Olt ha két szív elszállt szerelme egyesülni fog is... ott kővé dermed az... Marie, az élet szép, legyen ön boldog.“ * Marie föleszmél, előtte nincs senki, csak egy elszáradt gyöngyvirág-csokor fekszik előtte a szőnyegen. Oda rogy mellé, ráborul, fuldokló zokogásba tör ki s csókjaival halmozza el a fonnyadt virágok sárgás kelyheit . . . Nem élednek azok többé uj életre soha. A szív és lélek visszagondol az eltűnt múlt boldog és boldogtalan pillanataira, a képzelet elő varázsol eltűnt időket., s mikor fölébred az álomból, nincs semmi sem; a sors kaczagását hallja, mely gúnyosan neveti az elszáradt gyöngyvirágokat s a sápadt elhagyott ifjú hölgyet . . . Milyen szomorú sorsa van a letört virágnak ! GASZTON. Mindez adatokból azonban még nem bírunk egész tiszta képet alkotni magunknak a Bel lii cin esek járásáról. Nálunk Esztergomban inár régóta pórfiuk szoktak összoszodőzködni. Nagyrészt iiekikamaszodó iskolajárt gyerekek, a kik azután egész odaadással űzik a dolgukat, mig csak ki nem legényednek belőle. Egy öttagú kis Bethlehemes társaságot találtunk a napokban az tftezán. Miután igen is alkalomszerű, azonnal elvittük magunkkal egy kávéházba, hol a kompánia külön teremben élvezte az előadást. A gyerekek közül ketten a ruha fölött fehér ingbe és gatyába voltak öltözve. Fehér jelmezükre mindenféle mistikus abrakadabra volt tetovirozva rikító színű papirossal. Fejükön magas P*pir süveget viseltek a lehető legfan- tasztikusabb decoratiókkal. A két fehér ruhás fiú vitte a Belhlehomet. Ez egy három toronynyal ékesített valóságos kis színpad, bizonyos coulissatitkokkal és gépezettel, a mi persze nagyon kezdetleges. Az oldalsó tornyokon egy-egy kapu van s innen esik a bejtárat. A színpadot magát timpanon fedezi. Meglehetős mély s az alakok számára utakkal vau ellátva. Egész hátul minden perspectiv érzék nélkül van egész egyszerit képekkel odatapasztva a betblehemi istálló nehány jámbor alakja s néhány angyal társaságában a szent család. A két fehérruhás gyerek ínellett három pásztor fin jelent meg darócz köpönyeggel s téli kucsmával. Mind a bárom nagy botot tartott a kezében az egyik pedig nagy szerényen egy bádog perselyt rejtegetett a köpönyege alatt. Rátették a betlilehemet egy kis márvány asztalra, a fehémihás gyere-, kék jobbról-balról örállást foglaltak s a pásztorok külön csoportosultak. Erre a fehémihás gyerekek rázendítik a nótát. Igen sajátszerii zagyva- léka az a m e g h a t ó n a k és v i s s z a- t a s z i t ó n a k. — Van azokban nz énekekben sok ősrégi passióbeli elem, de sok trágárság és léhaság is. A bethlehemesek járásából a költészet már rég kihalt, közönséges koledálássá fajult az egész dolog s igy nálunk épen nem teszi meg az erkölcsi hatást. Pedig nagyon becses régiség az egész Bethleheinjárás s a ki dramaturgiai tanulmányokkal foglalkozik, az bizonyára nem kerüli ki az ősrégi passió töredékek tanulmányozását. Csakhogy ma már csúnya romoka,t talál a régi szép templomból. A fiuk papagályszerüen hadarták . el a dialógokat és kórusokat s meglátszott rajtok, hogy nem érzik és nem értik át mindazt, a mit elmondanak és elénekelnek. Naiv anackronismusokkoz még csak hozzá törődik a hallgató, de a trágár- - Ságokon méltán megütközik. És a gyerekek igy vették azt át d az elődöktől. Mindenki rontott valamit a liagya- tókon, végre az egész Bethlehemjárás- -i ból ízléstelen, pórias szokás keletke- zett, molyben hiába keresnek a poezis ej azt az illatát, mely népdalainkon el—J árad. Szóval a mi BothlekomjárásunkkalL- sohogysom vagyunk megelégedve s épeim* azért nem is vesszük zokou a városija hatóság azt az intézkedését, hogy vá—L rosi területen nem szabad szerepelniük.. J A nép jé Ízlése és erkölcsi lianyat-L lását láttuk az egész Bethlehem járás-aj ban meg örökítve, a mi csak leverőül hatással érinthet mindenkit, a ki ösz~,\; szekasonlit és gondolkodik. AlTCUN.
